Esti gondolatok
Annyi, de annyi minden kavarog bennem, valamit most megosztok belőle. Valahogy talán majd össze tudjátok tenni, mert nehéz egymásután rakni őket.
Közben már végiglájkoltam rengeteg hírt arról, hogy Hosszú Katinka világcsúccsal világbajnok. Rendszeresen látom, hogy mennyit edz és mennyit versenyez és mennyi mindent tesz a sikerért, hogy megdolgozik érte, és úgy örülök neki és úgy meghat, mintha valaki a szomszéd házból érte volna el. Közben mindig megszólal bennem valami, hogy csak bírja az olimpiáig ezt az őrült hajtást, amit az edző férjével csinálnak.
Végére értem egy könyvnek, amit tegnap reggel kezdtem el a napon, és bár a végére tudtam volna érni tegnap, mégsem tettem, mert akartam még nyújtani, mert olyan volt, mintha ettől 'élőbb' lenne, ami persze hülyeség (?).
Mielőtt nekiálltam volna ennek a nagy lezárásnak, még végigfutottam a face-falat és az első hír, amit láttam, hogy egy ismerősömnek (egy hónappal fiatalabb nálam) megszületett a gyönyörű pici kisfia. Tiszta szívből tudok neki örülni, mert tudom, hogy megküzdött érte. Pár hónapja ment férjhez újra, és az első esküvőjén ott voltam, emlékszem rá. Arra is, hogy az a férje hogy imádta, rengeteget pókereztünk együtt, de csak nem érkezett a baba, pedig sokat vártak rá. Még mindig fura nekem, hogy szétmentek.
6 éve életem talán eddigi legjobb születésnapján voltam, nagyon-nagyon igazi hangulattal sok érzelemmel (pedig tudjátok, én és a partyk, a kerti partyk nem egy napon születtek). Egészen 'másnapos' voltam ettől a sok jótól, és valahogy egész nap nem találtam a helyem, amikor jött egy hívás, hogy egy nagyon szeretett kollégánk meghalt. A világ megszűnt és nem tudtam elhinni, hogy ilyen hamar bevághat a jóra a rossz. Nagyon emlékszem. Arra is, hogy mit csináltam akkor, milyen film ment a dvd-ben (azóta sem néztem meg soha, pedig egyik kedvenc filmem volt akkor), és a következő hidegségre is, ami elöntött. Teljesen megfagytam, még utána hetekig is nagyon oda voltam. Ez a kollégánk ennek a lánynak volt az édesapja. Tegnap volt hat éve, hogy nincs köztünk. Ma hajnalban (pár héttel korábban) megszületett a negyedik unokája, akkor még csak kettő volt (abból is az egyik nagyon kicsi még).
Milyen az élet, nem igaz...?
Aztán összetalálkoztam ma egy dallal is, ami igazából egy vers, és bár nagyon szeretem az előadót, ezt a verset is, de ebben a verzióban még nem találkoztam vele, és most nem tudom abbahagyni a hallgatását.
Aztán közben látom, hogy gratulálni képes az első férj is, és közben a nagymamától is jön a válasz e-mail.
Közben már végiglájkoltam rengeteg hírt arról, hogy Hosszú Katinka világcsúccsal világbajnok. Rendszeresen látom, hogy mennyit edz és mennyit versenyez és mennyi mindent tesz a sikerért, hogy megdolgozik érte, és úgy örülök neki és úgy meghat, mintha valaki a szomszéd házból érte volna el. Közben mindig megszólal bennem valami, hogy csak bírja az olimpiáig ezt az őrült hajtást, amit az edző férjével csinálnak.
Hát ez van ma este...
óh, és igen: Jól sikerült a vacsorám, az almás pitém is és még a Disneyland-es képeslapom is megérkezett igazi girbe-gurba, de annál édesebb betűcskékkel. :)