Bandi
A mai utazás után úgy gondoltam, Bandi (a buszsofőr) megérdemel egy külön posztot...
Nem volt végül sima út, mert Veszprémben elromlott a busz (vagyis addig tudtunk vele elmenni), át kellett szállni egy másikra, kb fél órás késéssel értem haza.
Veszprémbe érve furcsálltam, hogy már mennyi idő, de nagyon nem tűnt fel addig, mert ugye blogoltam ... :) Aztán Bandi közölte, hogy ugyan az tovább nem megy, majd jön egy busz, aztán azzal mehetünk tovább. Meglepően normális volt, boldog húsvétot mondott, meg hogy bocs...
Na, jött egy busz, átcuccolt egy busznyi nép, meg még az új utasok (persze azok szálltak fel először) aztán késéssel de útra keltünk. Közben nekem még volt egy szóváltásom egy ökörrel (újra rájöttem, hogy 'itthon' vagyok), de mindegy.
Na, de Bandinak miért jár külön poszt? :) Mert eddig akárhányszor volt valami zökkenő az utazásokkal, mindig ő volt a sofőr.
A legelső amire emlékszem egy meleg nyári nap volt, nyaralásból jöttem meg és Várpalotánál volt egy nagy baleset, teljes útzár (és ott csak szimpla sáv van), nem volt hova terelni, álltunk vagy 2-3 órát az inotai gyár parkolójában. Akkor még nem volt mobilos világ.
Aztán amikor még nem volt hivatalos megálló, de kérésre azért megállt időszakban már le volt vele zsírozva, hogy letesz (még ez is nyaralós időszak volt), mégsem tett le, hanem tovább vitt egy megállót mert telefonált... Nos, ott álltam csomaggal a szomszéd faluban és körben elindultam gyalog haza, anyám meg jött elém biciklin... Tripla annyi gyaloglással értünk haza, mintha megállt volna...
A következő egy olyan volt, amikor Pestre költöztem már és először jöttem haza és vissza és novemberben olyan sűrű havazás lett órák alatt, hogy alig lehetett közlekedni... 2 órás késéssel értünk fel (akkor még az Erzsébet térre ment a busz), keresztapám órákon át várt a pályaudvaron, a hó pedig csak szakadt és szakadt... Mobil még ekkor sem volt...
Egyszer karácsonyra jöttem haza, alig volt utas - és semmi fűtés a buszban... Nem kicsit volt hideg...
Pár éve (a Rómain laktam már) nagyon kimerült időszakom volt, és elaludtam... már nem tudom hogy történt, de valahogy 6 körül keltem föl, amikor már majdnem a Népligetben kellett volna lennem, még előreváltott jegyem is volt. Két perc alatt kaptam össze magam és álltam a buszmegállóban (a ház előtt), hogy na most mi van... Átszeltem a várost isteni szerencsével és a Petőfi hídnál lévő megállóhoz éppencsak elértem időre a szakadó esőben... És még volt egy dögnehéz táskám is... Szaladok a megállóhoz, látom a busz már mindjárt kiáll és besorol a forgalomba... Megismer a sofőr, valahogy fölkúsztam, szuflám már nem volt, csak mutatom a jegyem... Leülni már nem tudtam, alig tudtam felférni is - álltam Veszprémig ...
Hát így elsőre ennyi jut eszembe, talán ez volt az összes ilyen döcögős utam, a sofőr mindig ugyanaz volt: BANDI... :))
Nem volt végül sima út, mert Veszprémben elromlott a busz (vagyis addig tudtunk vele elmenni), át kellett szállni egy másikra, kb fél órás késéssel értem haza.
Veszprémbe érve furcsálltam, hogy már mennyi idő, de nagyon nem tűnt fel addig, mert ugye blogoltam ... :) Aztán Bandi közölte, hogy ugyan az tovább nem megy, majd jön egy busz, aztán azzal mehetünk tovább. Meglepően normális volt, boldog húsvétot mondott, meg hogy bocs...
Na, jött egy busz, átcuccolt egy busznyi nép, meg még az új utasok (persze azok szálltak fel először) aztán késéssel de útra keltünk. Közben nekem még volt egy szóváltásom egy ökörrel (újra rájöttem, hogy 'itthon' vagyok), de mindegy.
Na, de Bandinak miért jár külön poszt? :) Mert eddig akárhányszor volt valami zökkenő az utazásokkal, mindig ő volt a sofőr.
A legelső amire emlékszem egy meleg nyári nap volt, nyaralásból jöttem meg és Várpalotánál volt egy nagy baleset, teljes útzár (és ott csak szimpla sáv van), nem volt hova terelni, álltunk vagy 2-3 órát az inotai gyár parkolójában. Akkor még nem volt mobilos világ.
Aztán amikor még nem volt hivatalos megálló, de kérésre azért megállt időszakban már le volt vele zsírozva, hogy letesz (még ez is nyaralós időszak volt), mégsem tett le, hanem tovább vitt egy megállót mert telefonált... Nos, ott álltam csomaggal a szomszéd faluban és körben elindultam gyalog haza, anyám meg jött elém biciklin... Tripla annyi gyaloglással értünk haza, mintha megállt volna...
A következő egy olyan volt, amikor Pestre költöztem már és először jöttem haza és vissza és novemberben olyan sűrű havazás lett órák alatt, hogy alig lehetett közlekedni... 2 órás késéssel értünk fel (akkor még az Erzsébet térre ment a busz), keresztapám órákon át várt a pályaudvaron, a hó pedig csak szakadt és szakadt... Mobil még ekkor sem volt...
Egyszer karácsonyra jöttem haza, alig volt utas - és semmi fűtés a buszban... Nem kicsit volt hideg...
Pár éve (a Rómain laktam már) nagyon kimerült időszakom volt, és elaludtam... már nem tudom hogy történt, de valahogy 6 körül keltem föl, amikor már majdnem a Népligetben kellett volna lennem, még előreváltott jegyem is volt. Két perc alatt kaptam össze magam és álltam a buszmegállóban (a ház előtt), hogy na most mi van... Átszeltem a várost isteni szerencsével és a Petőfi hídnál lévő megállóhoz éppencsak elértem időre a szakadó esőben... És még volt egy dögnehéz táskám is... Szaladok a megállóhoz, látom a busz már mindjárt kiáll és besorol a forgalomba... Megismer a sofőr, valahogy fölkúsztam, szuflám már nem volt, csak mutatom a jegyem... Leülni már nem tudtam, alig tudtam felférni is - álltam Veszprémig ...
Hát így elsőre ennyi jut eszembe, talán ez volt az összes ilyen döcögős utam, a sofőr mindig ugyanaz volt: BANDI... :))