Útközben
Épp a sokéve megszokott pesti buszommal tartok Bögöte felé (még hátravan kb 3 óra), és Bíborkával mindenfélével múlatjuk az időt, pl zenét hallgatunk és olvasunk jó gondolatokat...
pl. ezt is tt:
Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.” (Paulo Coelho)
Pesti busznak hívom, mert ezt felénk csak így hívja mindenki. Ki tudja hány tíz éve van már ez a járat, jelenleg a Népligetből indul 6.45-kor minden nap és megy Szombathelyre. Aztán ez jön vissza délután, többnyire ezzel szoktam járni, fél 4 előtt indul tőlünk és 7 után ér Pestre. Ugyanez a menetrend ki tudja mióta. A sofőrök is többnyire ugyanazok, de van egy, amelyik különösen régi, ez a Bandi. Bandi azt hiszi, hogy jó fej, sajátos (intrikus, néhol sértő és durva) humora van. Nekem nem jön be, az öreglányok eléggé csípik, lehet, hogy még van hova öregednem...? :)
Bandi szinte az egyetlen sofőr (akire emlékszem), aki annak idején soha nem akart szívességből megállni Bögöténél (nem volt mindig hivatalos megálló), most már kötelező, de mégis van rá egy megjegyzése. Hm... öröm (nem) tölt el, ahányszor meglátom indulás előtt, hogy már megint ő van. Régen -amikor még lehetett - végigbagózta az utat, most márcsak stikiben néha - mert már tilos. Sajátos a vezetése is - cikázik, gyorsul, fékbe tapos, mégis mindig késik :) Soha nem értettük, volt egy Gyuri nevű, aki mufurcnak tűnt meg félig tuskónak is, úgy tűnt csak gurulunk, de mégis vele lehetett mindig a leggyorsabban megtenni a távot. Különös.
Hosszú évekig utazott minden nap(!) egy bácsi - már nem is tudom hol szokott leszállni - de a Somlóig ment, a szőlőjébe. Mindenki ismerte látásból a kisöreget, aki ezen a vonalon utazott. Megvolt a helye elől az első dupla ülésen. Minden sofőr beszélgetett vele... Aztán egy ideje már nem látom...
Aztán van még egy érdekesség, helyijegy... Elég népszerű a járat, mert Veszprémig meg sem áll és Székesfehérvárt meg elkerüli, így mindig is fontos volt, hogy legyen helye az ember lányának, ami csak úgy oldható meg, ha előtte napokban megvan a jegy, vagy 6-re pengére kiérek a pályaudvarra. A jegyek helyre szólnak, és az ilyennel lehet előbb felszállni. Na de azt a bonyodalmat, amit ez okozni tud. kb él ez a jegyes rendszer legalább 20 éve... De a mai napig minden útnál van legalább egy veszekedés (pedig csak 2-3 havonta- most ritkábban) utazom így, melyik kinek a helye, tolonganak a felszállásnál... fantasztikus... :)
Ennél csak az rosszabb, akinek nem jut hely, ő csóringer állhat Veszprémig - másfél órát.
Hát így.... néha már berágtam és vonatoztam, vagy ha máshogy időpontilag nem lehetett megoldani, de valahogy mégis mindig visszatérek ehhez a járathoz...
Mert hagyomány, mert gyerekkorom óta ez is állandó :)
pl. ezt is tt:
Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.” (Paulo Coelho)
Pesti busznak hívom, mert ezt felénk csak így hívja mindenki. Ki tudja hány tíz éve van már ez a járat, jelenleg a Népligetből indul 6.45-kor minden nap és megy Szombathelyre. Aztán ez jön vissza délután, többnyire ezzel szoktam járni, fél 4 előtt indul tőlünk és 7 után ér Pestre. Ugyanez a menetrend ki tudja mióta. A sofőrök is többnyire ugyanazok, de van egy, amelyik különösen régi, ez a Bandi. Bandi azt hiszi, hogy jó fej, sajátos (intrikus, néhol sértő és durva) humora van. Nekem nem jön be, az öreglányok eléggé csípik, lehet, hogy még van hova öregednem...? :)
Bandi szinte az egyetlen sofőr (akire emlékszem), aki annak idején soha nem akart szívességből megállni Bögöténél (nem volt mindig hivatalos megálló), most már kötelező, de mégis van rá egy megjegyzése. Hm... öröm (nem) tölt el, ahányszor meglátom indulás előtt, hogy már megint ő van. Régen -amikor még lehetett - végigbagózta az utat, most márcsak stikiben néha - mert már tilos. Sajátos a vezetése is - cikázik, gyorsul, fékbe tapos, mégis mindig késik :) Soha nem értettük, volt egy Gyuri nevű, aki mufurcnak tűnt meg félig tuskónak is, úgy tűnt csak gurulunk, de mégis vele lehetett mindig a leggyorsabban megtenni a távot. Különös.
Hosszú évekig utazott minden nap(!) egy bácsi - már nem is tudom hol szokott leszállni - de a Somlóig ment, a szőlőjébe. Mindenki ismerte látásból a kisöreget, aki ezen a vonalon utazott. Megvolt a helye elől az első dupla ülésen. Minden sofőr beszélgetett vele... Aztán egy ideje már nem látom...
Aztán van még egy érdekesség, helyijegy... Elég népszerű a járat, mert Veszprémig meg sem áll és Székesfehérvárt meg elkerüli, így mindig is fontos volt, hogy legyen helye az ember lányának, ami csak úgy oldható meg, ha előtte napokban megvan a jegy, vagy 6-re pengére kiérek a pályaudvarra. A jegyek helyre szólnak, és az ilyennel lehet előbb felszállni. Na de azt a bonyodalmat, amit ez okozni tud. kb él ez a jegyes rendszer legalább 20 éve... De a mai napig minden útnál van legalább egy veszekedés (pedig csak 2-3 havonta- most ritkábban) utazom így, melyik kinek a helye, tolonganak a felszállásnál... fantasztikus... :)
Ennél csak az rosszabb, akinek nem jut hely, ő csóringer állhat Veszprémig - másfél órát.
Hát így.... néha már berágtam és vonatoztam, vagy ha máshogy időpontilag nem lehetett megoldani, de valahogy mégis mindig visszatérek ehhez a járathoz...
Mert hagyomány, mert gyerekkorom óta ez is állandó :)