Visszaszámlálás - 4 nap

Egy igazi ajándékkal indult a ma reggel. A kicsi keresztgyerekem, akit újabban már leginkább csak Muci-nak hívok, mert olyan kismucika, megállta a konyha ajtóban (hóna alatt a husky kutyájával) és azt mondta, menjek vele az emeletre. Mindenre gondoltam, mert azt már hallottam, hogy felébredt és valamit ügyködik.
Azt mondta, hogy keressek valami újat és rögtön láttam, hogy ma reggelre először beágyazott (úgyahogy megigazította a takaróját - nem olyan egyszerű, mert nagy ágya van nagy takaróval és a két szélén még van a védő is, hogy nehogy leessen), de úgy elájultam ettől, hogy majdnem ríttam. Klinikai eset leszek a végére.

Nem piszkáltam emiatt, hogy miért nem csinálja, csak Alex újabban nem felejtette el és őt mindig dicsérgettem és úgy látszik, hogy ez hatott.

Amúgy már pokoli fáradt vagyok.