Kóteros feeling

Amikor ma délután pakolászni kezdtem, meg vasalni, meg hol a táska, mi marad itthon, mi legyen a szendvicsben - feljöttek a kollégiumi évek vasárnap délutáni érzései... Aki volt kollégista és csak kicsit is nehezen ment vissza, az tudja milyen ez... Nem a kedvenc érzésem, elárulom.

Amikor máskor kellett otthonról eljönni, az szinte mind más volt, mert amíg Pesten éltem, a sajátomba mentem haza, a kedvenc dolgaim közé. 

Amikor félig Anglia felé vettem az irányt az kicsit megint más volt, mert előtte még Pesten vártak a talik, az események, stb. ... De ez most más.

Még van mindig 3 nap és amilyen nehezen telik ez a két hét, nem is akarom elhinni, hogy tényleg csak két hét...