Anglia – 5. nap. (kedd, április 23.)
Az ötödik napom itt, ami azt is
jelenti, hogy 5. napja vagyok internet nélkül. Furcsán jó érzés. egy-egy
munkahelyi sms megakaszt, ezeket intézem, de semmi más hívást vagy sms-t nem
kezdeményezek senki felé, ez most egy ilyen időszak.
A heti két napos időből az elsőre
ébredünk. Éjszaka még mindig kegyetlen hideg van, nappal viszont szépen
melegszik. Sűrű napot tervezünk nagyon. Reggel (9 előtt) Alexet kitesszük az
iskolánál (sajnálom nagyon, hogy nem jöhet velünk), mi pedig megyünk tovább
(Jutkával és Mattevel). Útba esik East Croydon, ahol az állomásnál van egy
jellegzetes nagy fehér torony épület. Nem is megyünk el mellette, csak látjuk
messziről és hátulról Matte megszólal: idejött a Berni. – összenézünk Jutkával,
hogy ennek a gyereknek tényleg mennyi esze van, felismerte, hogy hova jöttek
értem 5 napja. (hazafelé ugyanígy fölismerte délután). Az Ikeában kezdünk, ahol
veszünk még két gyerekpolcot meg dobozokat (amit majd este össze is szerelhetek
jó szokás szerint); meg megreggelizünk angolosan (English Breakfast) – ja és persze
beszerzek egy rózsás ágyneműt(! abnormális dolog, tudom), utána vettünk még a
Next Home-ban egy gyönyörű szőnyeget és innen mentünk tovább a kiránduló
helyünkre, amit úgy hívnak, hogy Polesden Lacey. Hát ez egy gyönyörű szép hely
volt, nagyon meg vagyunk indulva ott a helyszínen, szóhoz sem jutunk az első
kilátáskor. Magyar leírást nem találtam hozzá, de akit érdekel, a google
fordítót ráengedheti a szövegre, abból nagyjából lehet érteni, hogy mitől
fontos hely ez amúgy. Ez a hely is az állami műemlékvédelem része, és gyönyörű
birtok.
Egy kicsit le is ülünk a napozó székekbe, de Matte hamar útra kél,
megkérdezzük, hogy mégis hova tart: „ a játszótejemre akajom menni”. Erre még kell
várjon, mert először megnézzük a helyet belülről. J
Nagyon szép rózsakertet találok
még csak tavaszi élethelyzetben, gyönyörű és bódító lehet, amikor mindegyik
virágba borul. De a millió szál nárcisztól így is elalélok, gyönyörűek és csak
úgy vadon nőnek az erdő szélén. Hihetetlen gazdagság.
Az én képeimet itt találjátok:
Miután már mindenki alszik és
túlvagyunk egy nagy fürdetésen, megnézzük Jutkával, hogy milyen útnak van
realitása számomra másnap. Minden út 80 font fölött kezdődne (egynaposak) és
mindegyik nagyon messze is van, ezért egy régi vágyott célt teljesítek másnap
(bár ez sincs közel): Cambridge.
(Kicsit bosszankodok magamon,
mert hetek óta készülök erre az angol túrára és se egy útikönyv, se semmi nincs
nálam, tehát megyek majd a fejem után és a poor-ias angolom után, hát ez van.)