Anglia – 6. nap. (szerda, április 24.)


Korán kelek, mert hét után el kell indulni, mert 7.40-kor indul egy jó vonat Londonba (St Pancras nemzetközi állonás) Bromley-ból, hogy ne kelljen túl sokat átszállni; onnan átsétálok a King’s Cross állomásra, mert onnan megy a Cambridge-felé tartó vonat, annak a menetideje még 45 perc. Fél 10 után érkezem meg. Kicsit elveszve bámulok körbe a pályaudvaron, mert RENGETEG biciklit látok, és semmi mást (na jó, délután egy tűzpiros Ferrarit is). Nem kapcsolok időben és nincs is közel turista iroda, ezért gyalog indulok el (bele is telik jó fél órába, amíg beérek a városközpontba). Közben betérek egy-egy szép templomba, vagy éppen charity-shopba, és találok is egy klassz felsőt, amit nem akarok otthagyni, de főleg nagyon jó lesz itthon felvenni, mert túl azon, hogy pár fontért vettem vadonat újan, mindig eszembe jut majd az a nap Cambridge-ben. Szeretek ilyet csinálni, ezért nem is szoktam az ilyen dolgokat kihagyni. J
Kezdek belejönni a városnézésbe, találok turista központot meg wc-t, és isteni shop-okat. Szeretek mindig be-betérni egy-egy konyhafelszereléses meg amúgy is különböző típusú boltocskákba, főleg papírboltba, mert jó látni új és másfajta dolgokat, mint amikre itthon lehetőség van. Nálam ez is a városnézés része. J
Sorra járom a College-okat, büszkén és irigyen. Büszkén, mert ott lehetek és eljuthattam oda, irigyen, mert valami ilyen helyen szeretnék létezni (tanulni és/vagy dolgozni). Figyelem a tanulókat, turistákat, nagyon jó ott lenni. Egy csomó helyre bemegyek, ahova csak lehet, van ahol simán be lehet jutni, van ahova jegy kell, van ahova csak belépek fényképezni a portás fülke mellé. Egész elszánt tudok lenni már egy-egy jó képért.

Közben betérek a Fitzwilliam Museumba http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/ igaz, hogy először a klóra csapok le itt is, de aztán kihasználva, hogy ingyenes a látogatás, bemegyek, hiszen ráérek és szabadon járok-kelek. Szóval átmegyek egy nagyon szép porcelán kiállításon, meg minden félét megnézek, de leginkább keresek egy nagyon szép Monet –festményt, amit a gift shopban látok meg képeslapon. 
Megtalálom a képet (és még nem kevés gyönyörűséget), így megnyugodva és szépséggel telve nekiülök a kávézóban egy nagy csésze latte-nak és megint eszek egy scone-t, /http://www.izbolygo.hu/scone-avagy-az-angolok-reggelije/ / amit nagyon megszeretek a nagy angolországban. Ezért kihasználok minden lehetőséget erre.


A város honlapja: http://www.cambridge.com/

Miután amit bírok, megnézek elindulok visszafelé, de most már fogok egy buszt a pályaudvarhoz, nincs erőm már annyit járni. Újabb jó élmény ér, nem vagyok biztos abban, hogy melyik busz lesz nekem jó, ezért megkérdezek egy várakozót. Ő sem tudja, de figyelem: nem áll odébb közömbösen, hanem segít eligazodni a táblán. Nem az első ilyen típusú pozitív tapasztalásom odakint.

Kijutok a pályaudvarra, elkapom a vonatot és ekkor még úgy gondolom, hogy sétálok egyet Londonban. A metron aztán már olyan jól ülök, hogy márcsak a Bromley felé tartó vonatra vagyok kíváncsi. A vonaton megvacsorázok (szendvics és üdítő a M&S-ből) úgy, ahogy az utazó angolok 90 %-a.Veszek angol magazint is (Hello) és megint megfogadom, hogy most aztán már elolvasom, ha hónapokig szótárazom is, és tényleg az angoltanulásommal foglalkozom a legtöbbet majd.

A mai képeimet itt találjátok: