Anglia – 8 nap. (péntek, április 26.)

Az utolsó teljes napomhoz érkezem. fura és megfogalmazhatatlan érzések jönnek –mennek. A kislakásom már eszembe jut, de más nagyon nem. Angolfölde nekem sokkal jobban bejön, mint az valaha is sejthető volt, az abszolút lehetőséget hordozza magában a jövőt illetően.

A gyerekekkel a napokban sokat javult a helyzet, sokat játszunk már, Matte főleg gyurmázni szeret, afölött hosszú félórát töltünk nem egy esetben. De legózni is rengeteget lehet már és lassan visszatér neki valami emlékféle, újra a fotelja vagyok mesenézéskor, és ez hihetetlenül jó érzés; Alex pedig bújik és még a puszikat is osztogatja nekem, pedig nála aztán ez tényleg ritkaság volt még annak idején is.

Délelőtt Jutkával és Matteval Bromley-ban vagyok beszerzésen, Mattenél időnként elszakad a cérna, gondolom, jön a front. J A piacrészen gombokat akarunk venni, közben ő tök észrevétlenül elcsen egy kis gombot, amit úgy markol egész végig, hogy kb 2 óra múlva tűnik föl, hogy ellopta a 10 centes gombocskát. J A bankár és a rendőr gyereke 3 évesen. Veszünk még képeslapokat a közelgő szülinapi partykra. Jutka épp egy flancos boltban próbál ruhát, amikor Matte ’táncba’ kezd, tehát téphetünk pisilni két emelettel följebb. Épp odaérünk… J

Délután a könyvtárba készülünk; közben Jutka úgy tervezi, hogy egy-két kacatot kidob a szeméttelepen. Alex közli otthon, hogy őt inkább a szeméttelep érdekelné és nem a könyvtár; Matte pedig közli, hogy „nemakajom” – nem derül ki, hogy melyiket nem akarja.

Épp bemegyek velük a könyvtárba, Matte fölkap 3 dvd-t, pedig otthon már mind elmagyaráztuk neki, hogy könyvet kölcsönzünk; Alex pedig már nagyfiúsan csak suttogni hajlandó a könyvtárban és nagyon tudálékosan válogat. Egyszercsak őt is táncolni látom, tiszta sor, hogy megint pisi-ügy van. Vág az esze, mondja nekem, hogy helyzet van, de itt nincs WC, át kell menni az uszodához. Hú basszus, hát akkor átmegyünk, Mattet meggyőzőm, hogy visszajövünk, de addig se lopjunk dvd-t, és csak remélem, hogy Jutka addig nem ér vissz a telepről és nem kap pánikot, hogy hova lettünk (telefon nincs nálam). Mázli, hogy Alexnak már van helyismerete, így rögtön tudja, hogy a két wc-ből melyik hol lehet (és tényleg ott van), előtte még mázli, hogy a recepciós srác beenged belépő nélkül, mert ránézésre úgy tűnik, mintha úszni jöttünk volna (semmi cuccal, két könyvtári könyvvel a hónom alatt és mindegyik kezemben egy gyerekkel); így a mondatfogalmazást a segédigénél abbahagyhatom.

Sikeresen lezajlik a pisi-projekt és a könyvtári projekt is. Otthon még elüleltünk a közelgő eső előtt 12 muskátlit a két gyerekkel és még egy ágy alá tolható fiókot is összerakok. Közben elmélázok, hogy nem kellene-e nekem itthonra is még egy polc…

Amikor már mindenki alszik, összeszedem az összes motyómat és próba lezárást végzek a bőröndön, ami baromira nem egyszerű… Hogy lett ez a nagy szépség így tele vajon…? Közben magamban is újra értékelek és nagyon elégedett vagyok, és nagyon örülök, így a DA 3/2. részébe bele is alszom elég hamar.