Fantom 2.

Most egy kicsit érdemes visszaolvasnotok, az előző Fantomos poszthoz.

Ott hagytam abba, hogy volt a három játék, amiből egyre neveztem (színházjegy), és egy másikra végül nem, az volt a történet folytatás. A történet azóta is kavarog bennem, a végső nagy sztori azonban még mindig nincs meg.

Na, de a lényeg, Hajni bekerült a kiválasztott 15 történet folytatásba, így meghívást kapott a kísérőjével (ez vagyok én) ma egy beszélgetésre a Madách Színházba, ahol kis beszélgetés után volt még kulisszajárás a díszlettervezővel (Kentaur).

Ott voltunk időben, én nagyon készültem, felvettem a legjobb laza hétköznapi, stb ruhámat, a kedvenc kabátomat (from London), és nagyon drukkoltunk, mert hogy a helyszínen is volt sorsolás, a 15 beküldő között húztak ki 3 db dupla belépőt a 30-i jubileumi előadásra. (Ma ugyanúgy ott lehetett a legjobb 15 képet beküldő is, közülük is sorsoltak 3 db dupla jegyet). Nos, a jegyet (is) Hajni megnyerte! :) 

Szóval ott volt Szirtes Tamás (rendező és színház igazgató), három fantom (Csengeri Attila, Sasvári Sándor, Posta Victor), és két Christine (Fonyó Barbara, Mahó Andrea); és persze Kentaur (díszlettervező).

Elmondták, hogy oda-vissza milyen nagy büszkeség ez, stb, és mindenki tényleg őszintének tűnt. Jó volt ott lenni is. Én nem kerültem be amúgy, mert 74 jeggyel nyerte meg valaki (továbbra is inreális), de én a 16-ommal nagyon odavoltam így is. Sejtettem, hogy ennél több előadáson voltam szerintem, és tényleg, mert az előbb találtam még egy jegyet, mert az nem a színházasban volt, hanem az Adagios-dossziéban (Kösz Hajni az ötletet!). Szóval 17 előadásról van bizonyítékom. :)

Az egész egy nagy álom volt, de ami utána következett csak hab a tortán, ugyanis Kentaur vezetésével bóklásztunk fent a színpadon (!), épp el kezdték összerakni a díszletet, ami minden előadás előtt 2- 2,5 nap és nem kevés ember dolgozik ezen. A kedvünkért "szakadt le" a csillár, ment le az operaházi kép, és még az elefántot is megnézhettük, meg még rengeteg mindent, közben nagyon sokat mesélt. Nem pislogtam, levegőt se sokat vettem, nem akartam semmiről lemaradni. :)

Ez tényleg szerelem ezeknél az embereknél, meg is értem. Hiszen az igazi kikapcsolódás nekem is a színházban van (egy része), elég egy mély levegő már a színlap előtt és tudom, otthon vagyok (főleg a Madách-ban és az Operettben).

Jó, hogy Kentaur (akiről egyébként lesz még egy külön poszt majd, mert egy földönkívüli zseni - és kell, hogy mindenki olvasson róla) eszembe juttatta a mű alapjául szolgáló könyvet megint, most már tényleg megszerzem, hogy elolvassam.

És egy (három) zárókép, a párizsi Operaházból, mert hogy erősen érintett a sztoriban, és örülök, hogy ottjártam, ezért az én képeimet hozom: