berno

A mai napra eredetileg mást terveztünk, de aztán úgy alakult, hogy elmentünk egy viszonylag közeli helyre, ahol található a Scotney Castle. Ide is indultunk tervszerűen már többször is, ma eljutottunk. Az eredeti apropó az volt, hogy Mamát kimozdítsuk, így mivel pár napja volt a szülinap, hát bepakoltunk mindent, meg mindenkit és mentünk. Szép idő volt, de 15 foknál szerintem nem több, na jó, lehet, hogy volt 20 fok is. :) Mocsótásan voltunk, tehát nem annyira elgondolt képek, mintsem vaktában készültek :) De azért íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ScotneyCastle?authkey=Gv1sRgCOr-vKrD4qbFxwE A helyről érdekesség, hogy a National Trusthoz tartozik ez is (rengeteg ilyen van, ez a program amolyan műemlékvédelmi akármi). Itt van néhány magyar info:  http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/villagesofengland/uploads/ScotneyCastle.html és azzal folytatnám, hogy az utolsó örökös, aki átadta a kastélyt a NT-nak, az volt a végrendeletében (1970-ben), h

A 2-es számú borítékom egy színházjegyet rejtett, pontosabban csak a foglalást. És azt hiszem, sőt akkor is sejtettem már, hogy ez a best ajándékom :)) Erre nagyon-nagyon régóta vágytam, sokat is volt téma és csak megkaptam :)) Azt már szerintem írtam, hogy nagyon-nagyon drágák a színházjegyek, vannak helyek, ahol lehet venni (elvileg) olcsóbban, de nem a legjobban futó darabokra és ami akciós is 20 font, tehát ki lehet számolni... Na, és milyen darabra volt a jegy? :) Az ám, NYOMORULTAK! :)) http://www.queenstheatrelondon.info/index.php http://www.lesmis.com/ Mivel postán ki kellett volna érni a jegynek (ki is ért, csak tegnap délben) pár nap alatt és 10 napig vártuk, R felhívta őket szerdán, hogy problem van. Mondták, semmi gond, nyomtatnak újat, előtte átvehetem. Így lett névre szóló jegyem (Bernie Pencz), bár nem találták meg elsőre, mert elég bonyolult volt a dolog, hogy ki vette, de én mit akarok, stb.  Na ezekután kiderült, hogy míg én Londonban bóklás

Idén (értem ezalatt az elmúlt közel egy évet), minden ünneppel és hosszú hétvégével rosszul jártam. Amikor meg itt lett volna hasonló, vagy mégis dolgoztam vagy otthon voltam. Most hétfőn megint Bank Holiday (munkaszüneti nap) volt, de az nálam csütörtökre esett. Hogy miért? ;) Mert csütörtökre esett a 2-es számú Búcsúajándék, de erről majd kicsit később.  A mai nap (csütörtök éjjel írom, csak nem tudom posztolni) Londoné volt. Egy csomó hely van, amit láttam, és egy csomó, amit nem – és marad egy csomó, amit most már nem is fogok (kivéve, ha az utam újra erre hozna). Bár összeírtam tudálékosan, hogy mit kéne nézni, meg a térképet is forgattam és aztán döntöttem. Megyek, ahogy szoktam, bele a világba kicsit tájékozódva, ami elém jön, megnézem, a többit majd… Aztán időnként megnézem a térképet, hogy mi is a helyzet. A múzeumokkal gondoltam kezdeni. Így is volt egészen a másodikig, mert az úgy bejött, hogy többhöz már nem is nagyon volt kedvem. A mai nap sorrendben:

Halló, halló figyelem :) Néhány dátum, mert nem tudom már írtam-e, illetve mindenki emlékszik-e :) Szeptember 5. - go back to Hungary Másnap amit lehet feljavíttatok magamon (nyilván a realitás az realitás) Aztán pénteken kora reggel elmegyek Bögötére egészen vasárnap délutánig és pótlom az elszalasztott étkezéseket Anyukám konyháján, meg miegymás... :) Szeptember 10-e hétfőtől újra dolgozom teljes munkaidőben (bár az ittenihez képest csökkentett időben :) )  a régi munkahelyemen de egyelőre nem a saját munkakörömben, a részletek akkor nap derülnek ki. Lakni egyelőre a keresztanyáméknál, Erzsébeten fogok remélhetőleg maximum csak szeptemberben, utána újra magam :) Előre szólok, hogy a lakásavató egy nem kicsit lesz angolosdi :)) Ahonnan majd nem illik angolosan távozni :) A szeptember a pótlások (találkozások, elfelejtett dolgok) időszaka, főleg lakást kell keressek, de már tudok találkozgatni. Azt hiszem most ennyi :) Ja, és még egy: kis ajándékok meg emlékek osztogat

Isten és a technikai tudás éltesse az én Bíborkámat, aki ma 1 éve van velem :)

Sevenoaks után (mielőtt hazaindultunk volna) még elmentünk a szomszédos falucskába, csak úgy turistáskodni és megnézni a vidéki tipikus angol falut. Hát tündéri volt, látni fogjátok a képeken (remélem). :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Otford?authkey=Gv1sRgCMHZqKizsc2SZw

Ahogy az előbb írtam, vendégünk van, akit valahova el akartunk vinni, leginkább vidékre, hogy lássa a nagy London mellett a kintibb részeket is. Jött is szívesen, márcsak el kellett dönteni, hova legyen az út. Mivel Jutkával szüntelen színházba vágyunk, gondoltuk a művész úrral ellejtünk Londonba valami puccosra. De azt mondta, inkább menne vidékre. Puff. Elsőre Churchill-ház jutott eszünkbe (tudjátok, múltkor voltam ott - Chartwell néven fut), és mellé még feldobtuk Sevenoaks-ot, ami amúgy egymagában nem nagy szám, de van egy vadaskert féléje és az őzeket lehet etetni répával. Na, én itt már voltam, akkor sem hozott lázba nagyon. Dehát a fiatalember ezt választotta, hát odamentünk. És vittük a répát. Lelkes volt a drága, lelkesebb mint az elmúlt napokban bármitől :)) http://www.nationaltrust.org.uk/knole/ A répa hamar elfogyott, kávéztunk még kicsit az amúgy kihalt városban (pedig szép hely), és tovább mentünk Otfordba, ahol annyi a látnivaló, hogy tündéri hely. A sev

Péntek óta van egy vendégünk, Yura.  De ahogy ő mondja, Jurij.  Ő egy orosz srác, aki anno Jutka zongora tanára volt Moszkvában (sokáig zongorázott és még a mocsóták előtt és a Bp-i kiküldetése előtt fél évet Moszkvában is volt az ottani kirendeltségen). Nem tudom akkor még gimis lehetett-e :) de most sem néz ki sokkal többnek. Zongorázik és olyan hangja van, hogy ennyi nap elteltével sem tudom elképzelni, hogy honnan jön ki belőle, mintha nem is az övé lenne. Alex meglepő értetlenséggel fogadta, megakadt azon, hogy oké, hogy valaki angolul nem beszél, de hogy magyarul sem, az már sok volt neki :)) Ehhez képest azt mondtuk neki, hogy a srác oroszul tud (angolul igazából elég jól tud, csak erős orosz akcentussal és Alex angolját még nehéz érteni, ha valaki a magyarját nem ismeri); nem tudom hányszor kérdezte meg, hogy "mi a neveje a fiúnak". :) Szóval van egy pacsirtánk holnap hajnalig.  Ilyen hanggal, vörös diplomával opera szakon (úgy, hogy 400 jelentkezőből

Az út csúcspontja, vagyis az lehetett volna, ha a nap végén erre nemcsak 45 perc marad!!! Bath-ra, ahol egy hetet lehetne eltölteni. Ahogy sejtettem és éreztem, imádnivaló hely és ide visszavágyom, meglátom még, hogy a hétvége mit rejteget majd, csak 3 óra alatt nem lehet eljutni 4-5 átszállással sem. Az összes isteni helyből egyedül a fürdőben voltunk, ami nagyon érdekes, csak engem még érdekelt volna nagyon sok más is :) És hirtelen nagyon mérges lettem a napközbeni lógosokra, akik miatt napvégére már fél órás csúszásban voltunk. De majd (remélem) legközelebb a következő Bath-poszt hosszabb lesz és több fényképet hozhatok. Fontos dolgok Bath-ról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Bath http://mercator.elte.hu/~blaoaat/worldheritage/bath.html Van azért néhány kép, nézzétek:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Bath?authkey=Gv1sRgCNSmx9rbg_O0Qg

Stonehenge-ből Salisbury-be mentünk. Erről a helyről, leginkább a katedrálisáról nem olyan régen olvastam, Jutkáék hoztak haza valahonnan egy rakomány szórólapot. (off: az angoloknál rengeteg turista iroda létezik, ahol temérdek szórólap van és kisebb prospektus. Az úticéljaim nagy részét ezekből vadásztam. Amiről nincs szórólap, oda nem is érdemes elmenni :) Akárhol járok egyedül, mindig megkeresem a turistairodákat, mert nagyon hasznosak és mindenki alig várja, hogy segítsen. - bár ez általában mindenhol jellemző - mármint itt) Ahogy odaértünk, jött az egy órás (!!! erre bezzeg volt idő!!!) ebédszünet és utána végigrohantuk a katedrálist - na már itt elkezdtem idegbajos lenni. Mert persze ami érdekes, ott futni kell. Azért fényképeztem vadul és itt is elkértem a magyar tájékoztatót. Mert hadd lássák, hogy jár a magyar és csináljanak csak ilyet :) Itt találtok leírást Salisbury-ről, ami egy nagyon hangulatos hely, sajnálom, hogy nem láthattam belőle többet (de egész nap

Stonehenge olyan, mint minden képeslapon, ezt tanúsíthatom. Ezt hallottam többektől is már, de közben mégis úgy éreztem, ha már itt vagyok nem is annyira messze, hát mégiscsak "illene" megnézni. :) Egy a gond vele, gyalog (tehát tömegközlekedéssel) nem járható. Ezért kaptam túra formájában. Ezen a helyen kb. 45 percet töltöttünk, ami tényleg arra volt elég, hogy gyors sétával körbefényképeztem (mert én ugyan különbséget tenni nem tudok a két szikla között), körbenéztem a shopban, mert ugye nálam ezt kötelező elem :)) és még megkerestem a klót. És már idő is volt. Már tapasztalt vagyok, buszos utaknál mindig lefényképezem a buszt, ha nagyon átlagos, akkor a rendszámot is, különben nem találnék vissza. Ez volt a mákom most is, mert egy sima fehér busz volt és ebből volt kb 10, további busz volt még vagy 30 is talán. :) Itt olvasható a tudományos része a dolognak:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Stonehenge És itt találjátok a képeket:  https://picasaweb.google.com/

Íme, az első, vagyis a sorrendben az első számú búcsúajándékom: 1 napos buszos út idegenvezetővel Bath-Stonehenge-Salisbury útvonalon. (Az eredeti ajándékban Salisbury helyett Lackock (bájos angol falucskák) volt, de péntek estére jött az e-mail, hogy nem indul a túra, keressünk másikat, így jött be a képbe Salisbury) Ez volt vasárnap, 26-án. Fél 9-re kellett Londonban lenni a Victoria pályaudvar környékén és onnan indultak a csoportok. Persze a miénk valamikor 9 után lódult neki. Beültem a legjobb helyre, mert már dörzsölt vagyok, tudom honnan lehet a buszból is fényképezni. :) Utólag is tudom, hogy jó hely volt. Egy amerikai család apuka része ült mellettem, jó fej volt és Alan-nek hívták. Az idegenvezető jó volt (Ruth) és egyvégtében beszélt. Délutánra a sok angoltól a fejem kezdett kettéválni :) Nagyon akartam ezeket a helyeket, jó is volt az út, csak nagyon-nagyon kevés idő volt mindenhol, szabadon semmi, és 7-kor már újra Londonban voltunk. Ha én ilyet szervez

Hát, közeledik a vége, meg is kaptam már ma délben a THANK YOU - BERNI lapomat és mellékelve a búcsúajándékokat... - tudom, még van idő, de pár nap és érteni fogjátok, miért volt ez ilyen sürgős. :) Majd elsírtam magam (kezdődik), nagyon jókat kaptam és nehezen állom meg, hogy ne írjam le mindet azonnal, de inkább adagolok :)) Fenn kell tartsam az olvasottságot :)) Annyit elárulok, hogy ennek a borítéknak vannak mellékletei - ha jól számolom, akkor 3. :)

Péntek van :)) Vagyis már szinte mindjárt szombat. Bár hétköznap nagyon döcögtek a napok, csak eltelt ez a hét is! :) A hátralévő időben igyekszem naprakész lenni, bár azt hiszem ez nem is lesz olyan egyszerű...

Westerham a mostani hétvége utolsó állomása volt. Chartwell felé, a buszból szúrtam ki, hogy milyen kellemes kis hely ez is, így visszafelé tartva leszálltam a buszról és egy jó órácskát jöttem-mentem, meg fényképeztem. Beszaladtam a helyi nevezetességbe, ami Quebec House néven fut, meg láttam szép kis templomokat, egyet belülről is. http://www.nationaltrust.org.uk/quebec-house/ http://en.wikipedia.org/wiki/Quebec_House Itt is ajánlom a honlapos képeket, mert belül nem lehetett fényképezni, nem is sikerült volna, mert elég sötét volt. Sajnos kívülről teljes restaurálás van az épületen, így eléggé nem felismerhető az én képeimen. A ház hangulata érdekes volt, de történelmi háttérinformáció nélkül kicsit olyan semmitmondóvá vált. Viszont a környék nagyon varázslatos volt, jó döntés volt leszállni és mélázni ott is kicsit. :) A fényképeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Westerham?authkey=Gv1sRgCIqG08OGoqTlPQ

Chartwell a mai nap öröme volt - a szó legszebb értelmében. Igazi gyöngyszem, csodaszép és csoda illatos kerttel és ez is milyen közel volt! Chartwell is felkerült a best helye közé. :) Ez úgy jött, hogy egyrészt J ígérgeti már vagy ki tudja mióta, hogy oda elugrunk egyszer, mert nincs messze, másrészt amikor ő volt - nagyon rég -, neki nagyon tetszett. Na gondoltam, ez utóbbi információval jobb lesz óvatosan bánni, mert már jártam meg... :) Na, bár reggel nagyon fáradt voltam a tegnapi mászkerától, de közben meg továbbra is 30 fok körüli időjárást ígértek, fogynak a hétvégék is, igazán luxus lett volna itthon gubbasztani, ráadásként még a mocsóták is hisztisen kezdtek reggel, így amire 9 óra lett, beláttam, hogy jobb, ha megyek :) Na, de vajon hova - London az mindig az abszolút ász, oda mindig lehet menni, és valamit csak talál az ember lánya :) de ezt utoljára tartogatom, majd abszolút búcsúzásként - és akkor esti Londont akarok, esti fényekkel, esti fényképekkel, stb.

A szórólapon, amin Rochester szerepelt, a másik felén igazán hívogatóan Chatham is ott volt, ami mindössze 2 mérfölddel van odébb - vonattal egy pillanat volt. No, de nagy csalódás, mert igazi kis koszfészek (na jó, tudom - ilyet is kell látni), igazán nagy volt a kontraszt.  Ráadásként azt nem írták a szórólapra, hogy az a sok hívogató klassz hely a városka másik végén, ahova jó lenne ha busszal menne bernoka. Így bernoka kitikkadva a melegtől és a sok járkálástól, Chatham közepén úgy döntött (vagy egy jó órás séta után!), hogy köszöni - de neki ennyi ebből elég volt, amit látott nem volt meggyőző, igazán hűha épület vagy élmény kellene jöjjön, hogy változzon a kép. :) Ide tartozik még, amit nem tudom írtam-e, hogy Angliában a kisebb városokban (de még sokszor a nagyobbacskákban is) 5-6 óra körül minden bezár. És ezzel egyidőben az emberek eltűnnek valahova (nyilván haza, vagy a pub-okba), tehát ilyentájt általában én is mindig hazaindulok. Azért kattogtam néhányat, íme:  ht

Sokáig (péntek estig) úgy volt, hogy tegnap (szombat) Windsorba megyek. Mivel a Sámuelek Legolandba mentek - az meg Windorsnál van, kitettek volna, aztán mentem volna várost nézni, ők meg Legovilágba. De aztán elgondolkoztam, hogy bár Windsor az egyik kedvenc helyem volt, de fogy az idő, mégiscsak kellene újakat nézni. Ekkor jött a googla-map és a lehetőségek szűkítése (max 2 óra eljutási idővel), így Rochester benne maradt a kalapban. Rochester már többször szóba került, először még karácsony előtt, Christmas Market és Dickens Fesztivál miatt, de nem jutottunk el. Aztán tavasszal én indultam volna, de valahogy rossz idő volt nagyon, meg úgyis időben haza kellett volna érni, mert a mocsótákra pont akkor kellett volna vigyázni. Na, így ez mindig elmaradt, pedig egy órán belül oda lehet érni és igazi ékszerdobozka kisváros. Nagyon tetszett, örülök, hogy nem maradt ki. Íme a város honlapja ( a látnivalók rövid leírásával):  http://www.cometorochester.co.uk/visit/index.ht

Mivel fogynak a hétvégék, tegnap és ma belehúztam, pótoltam még néhány közeli, elérhető helyet. A java azt hiszem el is fogyott, a többi már autóval érhető el, vagy ottalvást igényel (ezekért fáj a legjobban a szívem (Cornwall, Bath, Dover, Salisbury, Stonehenge, Oxford, Cambridge, egész Észak, stb...) Na, de most szép lassan jöjjön, ahol voltam :) Előre szólok, lesz néhány - nem kevés - virágos kép is megint, ínyenceknek :) Ma amikor épp egy bódító rózsakert közepén álltam a friss langyos eső után, arra gondoltam, milyen jó lenne ezeket az elmúlt évi utazásokat úgy amatőren, de igazából publikálni és még keresni is vele :)

Egyik nap azt hittem rosszul látok sétálás közben, amikor láttam, hogy épp a karácsonyi ajándéktasakokat és a képeslapokat pakolják ki (azóta egyre több boltban láttam már)... Jön a karácsony, nem vitás... Íme a bizonyíték:

Nos íme, lehet pályázni :) Csak családon belül nem egy posztot tudnánk betölteni :) https://atsv7.wcn.co.uk/search_engine/jobs.cgi?b3duZXI9NTA0MDk2OSZvd25lcnR5cGU9ZmFpciZwb3N0aW5nX2NvZGU9MjExJnN1Ym1pdFNlYXJjaEZvcm09MSZ1c2VyY29kZT0wJg=%3D&owner=5040969&ownertype=fair&posting_code=211&submitSearchForm=1

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke Egyik olaszóra során, Ím, a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet – és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, miért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, – Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avag

Nos, nem titok, 32 leszek mához egy hónapra :) Eztán márcsak annyit fogok mondani, 30 múltam :) Mivel sok téren kiéheződtem az elmúlt egy évben, a tanácstalanoknak mondom, hogy színházban, moziban régen voltam, és könyvet is rég olvastam :) Tudjátok, hova szeretek járni, milyen bemutatók voltak és a könyvekhez meg némi segítség... :) http://shopline.hu/productshelf/myProductshelf!remove.action?pageStart=0&itemId=2290909&pageLength=80 De amúgy szabad a pálya... :)

3 hét... jelentem fogynak a napok...

PASS - csak ennyit kerestem ma két papíron, ami kemény borítékban érkezett fontos helyről... és MEGTALÁLTAM. Ez annyit jelent, hogy a kettő darab  júniusban megizzadott vizsgám létrejött :) Köszönöm a drukkolást :) Persze ez otthon még nem ér annyit, mint amire nekem szükségem lenne, de azért elküldöm honosításra, hátha kitalálnak rá majd valamit.

Tégy vala­mit annak érde­ké­ben, hogy újra meg­tel­jen az éle­ted fan­tá­zi­á­val. A fejünk fölött itt az égbolt, ame­lyet az embe­ri­ség évez­re­des meg­fi­gye­lé­sek során már annyi­fé­le­kép­pen magya­rá­zott. De most felejts el min­dent, amit a csil­la­gok­ról tanul­tál, és újra angya­lokká vál­toz­nak, vagy gyer­me­kekké, vagy bár­mivé, ami­ben éppen ked­ved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gaz­da­gabbá tehe­ted az életed. Paulo Coelho

Na, kommentár nélkül, íme: Müller Péter: "Az angyalok azt üzenik neked, hogy nagyon fontos vagy az Istennek! Nemcsak magadnak, Neki is létfontosságú az, hogy vagy!" Ez nem útravaló, hanem üzenet. Abban a tudatban élsz, hogy egy pici porszem vagy, homokszem a sivatagban, százbillió fűszál közül egy. Sokmilliárd ember közül valaki, akinek nem fontos az élete, csakis magának és annak a néhány embernek, aki szereti.   Mindegy, hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Az angyal azt üzeni: nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten lelke van benned. Az örökkévaló története az is, ha bármi történik veled. Drámád az Ő drámája, bajod az ő baja, fájdalmadban Ő is benned fáj. Lehetsz a fia vagy a lánya - és valóban végte

Nem tudom ki mondta, de igaza lehet...

Íme, az ünnep :) Ez az 500. bejegyzésem :)

Jöttömben-jártam időnként belebotlok jópofa, ötletes boltokba, tegnap kettő ilyet láttam, egyikben jártam is, egy másik meg még Greenwich-ben volt a piacon. Amiben tegnap voltam:  http://www.childhoodsdream.co.uk/ Volt itt minden ebben a pici boltban, amire tényleg vágyhat egy gyerek, vasút, babaház, kalózos minden és babák és nagyon jó mesekönyvek. :) Aztán egy másik egy Konyhai shop volt, de az az igazán cuki... A piacon pedig egy 20-as évekbeli hangulatos mindenféle volt, recsegett a lemezjátszó, régi képek, lemezek, tárgyak, stb...

Amíg posztoltam az előbb, ment a tévé és épp Jamie Oliver főzte a 30 perces kajáit, hát majd leesek a székről itt a konyhában, olyan éhes lettem :) Nézzetek bele a főzésébe, akinek az ilyen bejön: http://www.channel4.com/programmes/jamies-30-minute-meals/

Azt hiszem, akik olvassátok a blogot, szinte mind tudjátok, hogy Jane Austen könyveit szeretem nagyon, az azokból készült filmeket is, meg nagyjából mindent, ami ide tartozik (igen, Mr. Darcy-t is :) ), bár még van mit olvasni, nézni, "kutakodni" ebben a témában. Szóval Anglia és Kent lévén erősebben kellett volna tudnom elmerülni a témában, de a gyenge egy évbe minden nem fér bele, töredékét sem láttam Angliának, pedig nem kevés helyen jártam - szerencsére. Akik a témában nincsenek nagyon otthon, nekik egy kis áttekintés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen Tegnap különös meghatottság volt látni a kiállítást a Katedrálisban, a sírját is és később a házat, ahol utolsó napjait töltötte. Az ide vonatkozó képeket külön albumba tettem:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/JaneAusten?authkey=Gv1sRgCOKzmpzh3_uJ8QE Bath-ba még valahogy jó lenne eljutni...

A tegnapi napom Winchesteré volt, ami bekerült a szép helyeim közé, ugyanis nagyon-nagyon bájos, hangulatos városka. Az ötlet úgy indult, hogy a Sámuelék jövő hétvégére készültek campingezni 1-2 napra a tengerhez (egy messzebbi helyre), és Winchester útba esik, és hogy engem ott kitesznek, ott alszom és másnap begyűjtenek. A program úgy módosult, hogy most van jó idő, tehát gyorsan bepakoltuk a házat és tegnap reggel elindultunk, közösen megreggeliztünk (English Breakfast!! :) ) Winchesterben, aztán útjaink külön váltak - itt jegyzem meg, hogy nagyon fura ez a holt üres és totálisan csendes ház :) Ja, és további módosulás, hogy nem találtunk normális és elérhető szállást, így én este visszajöttem National Express-es (nagyon klassz!) busszal Londonig, onnan meg haza - de nem baj, mert elég is volt egy nap Winchesterre. Szóval ők még ott, de most lássuk milyen Winchester. Winchester Anglia déli részén fekvő történelmi város. Lakossága 40 000 fő, akik a város középpontjátó

Augusztus 8-a volt a nap, amikor elértem az itt töltött 11 hónapot (több teljes hónap már nem lesz) és amikortól 4 héten belülre kerültem a repülésig.

Ez már egy hete történt, csak hosszabbat nem bírtam posztolni, tehát íme: Ott kezdődött, hogy olyan sokan kérdeztétek, hogy milyen London most, hogy gondoltam megnézem. Bár továbbra is tartom a véleményemet, hogy az olimpiát legjobban a fotelből lehet élvezni, vagy a lelátó első sorából - szabadtéri kivetítő előtt csak akkor, ha sportbu.i vagy és mindenkiről tudod, hogy mit csinál, stb. - na, ebbe a körbe nem tartozom, sem jelenleg egyikbe sem, mert az olimpiai értesüléseim kimerülnek abban, hogy este végigfutom a facebook falat és meglesem, mi is van/volt. Szóval múlt vasárnap déltájban elindultam Greenwich felé, mert az is olimpiai helyszín és viszonylag közel is van és tömeget sejtve hátha ott is van hangulat - hát nem volt hangulat, sem népség... Ezt láttam később is... Sőt Greenwich-nél csak egy másik állomáson lehetett leszállni, és jó sokat gyalogolni be a városkába, de embert alig láttam... Viszont mivel a másik végében szálltam le, egyik másik Greenwichet is láttam, min

A neheztelés ládikója Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. – Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt. Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben ... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos ma

Magyarok Angliában - érdemes elolvasni http://hvg.hu/vilag/20120810_brighton_magyarok

Van még mit tanulni, tény és való ... ;) „Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.” (Sean Thompson)

Lehet, hogy már posztoltam, de ezt nem lehet elégszer... :) "Az öreg Mózes azt mondta az embernek: 'Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az Életet!' - vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet és az áldást választod, nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy 'átkozott' és egy 'áldott' szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő 'miért'. Hidd el: a derűs embereknek sem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Életörömre vannak hangolva. Maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. De tedd csak fel az 'áldott szemüvegedet', s máris látod, hogy sok öröm és emberi jóság is van. Nézz és gondolkodj másképp - akkor mindenben meglátod a jót

A ma estém (újra) Havasi Balázsé. A ma este onnan indul vele, hogy a facebook falán megjelent egy poszt az alábbival: MTV1 premier: Augusztus 20, Hétfő 20 óra (a tűzijáték előtt) link, hogy tudjátok:  https://www.youtube.com/watch?v=mTSDe7StUa8&feature=player_embedded Szóval a ma este az itt kezdődött de az igazi szerelem mondhatni télen, hogy valódi legyek - december végén a Zorán koncert előtt :) Mert bár hallgattam egykor hallgattam, de valahogy semmi különöst akkor nem találtam, és ahogy belehallgattam az Endis koncertjébe, hát hűha, meg jujha :) aztán hang hangot követett és videó videót és osztom meg posztolok és sóhajtok és lélegzek :) És elhatározom, hogy december 9-én hol másutt is lehetnék, mint az Arénában, 'vele' :) ajánló:  http://www.youtube.com/watch?v=ds-FEDVBG54&feature=plcp

‎"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." (Wass Albert) 

Találomra megnéztem egy teljes filmet a jutubon, amolyan vasárnap esti limonádé-féleség :) Egy boltkóros naplója, nekem tetszett, jól szórakoztam:  http://www.youtube.com/watch?v=Gr2uoff23ac ... és KELL nekem egy zöld sál ... :)

"Ha jól élsz, tudnod kell változnod. Nincs 'végre elértem!' - mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól. Mégis ajánlom, te is tanuld meg az átváltozás művészetét. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb." (Müller Péter)

Iste­nem, adj nekem türelmet, Hogy elvi­sel­jem, amit nem tudok megváltoztatni, Bátor­sá­got, hogy meg­vál­toz­tas­sam, amit tudok, És böl­cses­sé­get, hogy e kettőt meg tud­jam különböztetni. Rein­hold Niebuhr

A technika csodálhatatlanságáról... Kettő csodálatosan kopottas és Matte által amortizált (ja, hogy gyerek kezébe telefon nem való?- akinek volt már erről sajátélménye tuti nem kérdez/mond ilyet :)) ) Nokiam is megnémult és elsötétült... Merthogy lemerültek, a töltőm meg elromlott (ebből csak egyet hoztam) - arra gyanakszom, hogy akkor történhetett a probléma, amikor pár napja összeporszívóztam (a kábelt) és aztán előhúztam :)  Nos, reggel óta mindenfélét próbálok betuszkolni a meglelt nyílásokba, ami a házban fellelhető volt, de sikertelenül... Aztán egyszercsak halvány reménysugárként újabb lyukat találtam és hozzá egy kábelt, igen, megtaláltam sok év múltán a blútuszt és hozzá egy itteni kábelt. :) - persze ez nem tölt - van még hova fejlesszen a Nokia, én mondom :) Nos, újabb kb. másfél óra, amíg neten próbáltam keresni, hogy milyen típusú a telefonom... - mert hát tegye fel a kezét, aki tudja a telefonja típusát (túl azon, hogy Nokia)... elárulom, a neten a régebbieket

A fény har­cosa tudja, hogy Isten a magányt hasz­nálja arra, hogy meg­ta­nít­son az együtt­élésre. A hábo­rút hasz­nálja arra, hogy meg­mu­tassa a béke értel­mét. A tét­len­ség unal­mát pedig arra, hogy ráéb­resszen a kaland fon­tos­sá­gára. Isten a csön­det hasz­nálja arra, hogy meg­ta­nít­son a sza­vak felelős­sé­gére. A fárad­sá­got hasz­nálja arra, hogy meg­ér­tesse az ébre­dés értel­mét. A beteg­sé­get pedig arra, hogy ráéb­resszen az egész­ség fon­tos­sá­gára. Isten a tüzet hasz­nálja arra, hogy a vízről tanít­son. A föl­det hasz­nálja arra, hogy meg­ért­sük a levegő érté­két. És a halált arra, hogy meg­mu­tassa az élet fontosságát. Paulo Coelho

Hétfő reggel észbekaptak a Sámuelek, hogy az utca végében futnak el az olimpiai lánggal. Össze kaptuk magunkat vagy 20 perc alatt sem, csimótástul Mamástul ügettünk fontos pillanatban részt venni :) A nagy fölhajtással meg rendőri biztosítással végül szerintem a lényeg veszik el, mert minden hatalmas volt és minden akármi, de a lánggal futót épphogy el lehetett kapni, úgyhogy figyelmesen nézzétek a képeket :) Mindenesetre jó buli volt, múltkor a királynő ment el a ház előtt, most a kanyarban az olimpiai láng, na de ki a következő...? Egy-két képet sikerült csinálni, inkább csak 'bizonyítékul':  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/OlimpiaiLang?authkey=Gv1sRgCIiR_bzl1KPwIA

Kedd késő este útrakeltek a csomagjaim, pszichés okokból inkább nem részletezném, hogy hányan is... :) Mindenesetre új időszámítás kezdődik (vagy nem), Bernike véget vet a tárgyiasított emlékezéseknek, és leszámol a "lomgyűjtéssel" és a hóbortokkal, mert 10 hónap alatt így felpakolni, még akkor is, ha az évszakok miatt mindig külön dolgok kellettek..., de mekkora lakást kell így bérelni...? :)

Az angol nyár 3. napja telt és gondolom az utolsó is :) A meleg miatt a kertben időzünk napok óta, ahova a nyekergésem hatására jött egy medence (Alex szerint ez egy tó) - amivel persze megint kinek lett dolga...? :) De team-munkára szoktatva a csimótákat, egész programsorozat lett a hókamóka: - kivinni a medencét - felfújni a medencét - kivinni a slagot (+visszavinni) - betenni a slagot (persze jön a kérdés, hogy ahol két gyerek van, miért nincs két slag, ugyebár... ? - hogy miért is? - próbáljátok ki egyszer) - megengedni a vizet - megmenteni a gyereket idő előtti csobbanástól, és figyelni, hogy épp a medence dugót húzza-e ki, hogy a víz idő előtt távozzon vagy a levegőt engedi ki -  hát persze, egy 2,5 évesnek mindent ki kell próbálni... - és szerinte a kerti kavics is ott bent, megmosva van a legjobb helyen :) ) - tízpercenként ellenőrizni délutánig, melegszik-e a víz - agyon naptejezni a gyereket - tucatnyi száraz ruha + iszi (innivaló) ki és később be (a

na puff.... 'megkaptam' a választ... ;) "Ha képes vagy várni, akkor ígérem, minden eljön magától. De ne siess, és ne kérdezz a titkokról, mert amikor kész vagy rá, azok úgyis feltárulkoznak előtted. Valójában ez így nem is pontos. Amikor készen állsz, hirtelen te magad rájössz, hogy ezek a titkok mindig is nyitva álltak előtted. Amikor készen állsz, hirtelen felismered, hogy minden, amit eddig megpróbáltál elérni, már eleve ott volt veled, benned. Mindig is ott volt, mindig is így volt. A tavasz eljön, és a fű nő magától..." (Osho)

... hát értem én, de akkor is adják ide a térképet, látni akarom mennyi az út :)) ‎"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni." (Helen Keller)

Így igaz... pedig sokszor de előre lapoznék a 'nagykönyvben'... A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk, miután véget ért utazásunk a vadonban, ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk, mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot. Marcel Proust

Rég hallottam, újra eszembe juttatta, milyen jó lenne egy ilyen élőben... bárhol... Andrea Bocelli - MeloDramma [Live In Tuscany] http://www.youtube.com/watch?v=ONkcvdX-px4

‎"Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak." (Reményik Sándor: Ne ítélj - részlet)

Már megint sok a cucc... de honnan?! Egész nap szidtam magam - fárasztó dolog, ne próbáljátok ki... :) Mint mondtam-írtam, pakolok máris, mert 25-én elviszik a cuccot... Kb. lehet, hogy annyiért, amennyit eddig is elköltöttem már a dobozolandókra... hijjjjnye... Tavaly olyan (nem) jól eljöttem a 18 kg-mal, hogy gyűlt fel ennyi marhaság és hasznos haszontalanság? Mint ismeretes Rózsikával jöttem...  Jelenlegi állás, ami kész van és lezárva: Rózsika, nagy zöld hátizsák, 4 közepes doboz és a húsvétra szerzett kisgurulós. Ja, hát ez van... a két díszpárna (mert nagyon kellett!) még szabadon van és van a szekrényben harmadjára megszelektált néhány darab a hátralévő időre - de ezekhez majd kell venni egy bőröndöt :)) Szóval ez a helyzet...

‎"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, örökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szerelmek, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt." Vincent Van Gogh

... hát remélem, hogy tényleg keres... ‎"Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket." -Paulo Coelho és ez is ide: Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitõl napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. Sarah Garden

Mert aktuális és mert szeretem és mert MA van a napja, hogy elkezdek pakolni... de előtte még alszom és 'palizok' :) http://www.youtube.com/watch?v=GUF-p9TLOWU http://www.youtube.com/watch?v=loeu6hcruSs&feature=relmfu

Múlt vasárnap kimozdulási és aktualitási céllal elmentem az Olimpiai falu helyszínére, már amennyire oda engedtek és megnéztem a nemrég oda épített plázát is, aminél nagyobbat elképzelni sem tudok, de annyi embert sem egy helyen... Már régóta mondta J, hogy meg kell nézni, de eddig halogattam, aztán rájöttem a végén még lemaradok. A képeken is látni fogjátok majd, hogy még van meló ott bőven, de jó élmény volt ott járkálni :)  JÓ lenne ott lenne egy-egy eseményen, de a jegyeket már hónapokkal ezelőtt elkapkodták. Néhány (fontos) tudnivaló az idei Olimpiáról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/2012._%C3%A9vi_ny%C3%A1ri_olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Olimpia?authkey=Gv1sRgCI_2pI60pbSNdw

A nagy megvilágosodás idejét élem azt hiszem (több fronton is), mert eddig azt hittem (vajon miért), hogy a nyári szünet az mindenkinek jó... Hát lehet, hogy így van, de hogy a nannyknek nem tesz jót azt fix. Mármint az óvodai vakáció... Mert lássuk, hogy mi is a bökkenő... Ugye a hétfő az az igazi selejt nap, amikor J itthonról dolgozott (és még most is), és napközben Alex úszott de amúgy minden gyerek itthon volt - alig vártam a hétfő estéket. A hét további napjain (mármint délelőttönként) Alex oviban volt, Matte kedden velem játszóházban és ő szerda-csütörtök délelőtt oviban; pénteken meg velem a parkban, de a délelőttök szinte üresek voltak, ami azért is jó volt, mert adott "az időre muszáj odaérni" - para egyfajta rendszert szabott, másrészt volt két üres délelőtt (tavasztól teljesen), amikor a háza lehetett rendbe szedni... De még egy gyerekkel itthon is egész más volt, mint most, amikor minden mocsóta MINDIG itthon van, nekem nincs iskolám ("hurrá&quo

Egy ideje már azt hiszem, hogy sejtem, hogy tényleg MINDEN RELATÍV, de azt hiszem most értettem meg igazán és valamit az egész ittlétem lényegéről is... Tegnap a házi létszámból elment 3, azaz három fő és ettől máris olyan totális béke és csönd érzetem van, mintha (kis túlzással élve persze) alig lennénk a házban... J húga és annak két kamaszka leánykája már otthon alszik. Bár a két leányzó hiába volt az elmúlt három hétből kettőt itteni tanárnál bentlakáson, de valahogy mégis érezhetően jelen voltak. A jelenlegi létszám még mindig 7 de ez már szinte semmi :) Tehát most vagyok én (szamár magam elől a sorban :) ), J és R és a két kicsi, J anyukája és megint itt van Rebecca... (24-ig; és aki még mindig Harry Potter-rajongó). Tehát szinte üres a ház... :) Bár a mosógép tegnap és ma még mindig reggel 7-től délután 4-ig egyfolytában zakatolt, a mosogatógép márcsak kb napi 2-3-at dolgozik (pedig ne egy kis 6 terítékeset képzeljetek el) a korábbi 4-5 helyett és vannak CSENDes p

A bűvös 20 kg ... Bűvös, amióta ennyi pluszom van és bűvös amióta ennyivel repülhetek... :) És újra téma... Mert bár hiába van valamivel kevesebb, mint 50 nap a következő repülésig, a pakolás nagyon is aktuálissá vált és egész hirtelen... Kb egy jó hete kezdtem el keresgélni futárcégek után, hogy ki mennyiért cigelné haza a cuccomat, ami már nem 18 kg-nyi, mint 10 hónappal ezelőtt. A szórás egészen nagy a kb. 20 kg-os csomagokra értve 20-35 font-ig... És igen, nekem ebből nem egy van :) Mert a név kötelez. Engem :)  Engem, igen, mert nagyon kellett mécseseket venni meg kis kosarat a szobába, ja megy egy nagy klassz lábost, amiben díjnyertes rizst tudok - de lehet, hogy ehhez a rizst kéne inkább innen vinni és nem a lábost :) Meg nagyon kellett még könyvet hozni otthonról (!), meg sorolhatnám... :) A változás ott lett aktuális és sürgető, hogy eleve tudtam, hogy nem akarok, csak 1 poggyásszal repülni, a többit vigye a futár. De egy J-ismerős megy haza 25-én (jövő hét!), és bár

Az álmokért harcolni kell, de azt is tudni kell, hogy ha bizonyos utak járhatatlannak bizonyulnak, érdemes arra fordítani az energiánkat, hogy más utat keressünk." Paulo Coelho

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse

Ma egy éve indult a blog :) Ti később kaptátok hírül és tudtátok csak olvasni, én meg ennél sokkal korábban ügyködtem már rajta, de az első bejegyzés az 2011. július 13-i... :) Sok boldog és eseménydús bejegyzést még a blognak :)

Ennek a hétnek valahogy megint nem akar elérkezni a vége... találó a lenti kép, amit most találtam... ma délelőtt én is elgondolkoztam, hogy akkor már péntek...? neeeeeeem, még mindig nem...

"Fölemelkedni arra a magasságra, ahonnan magadat, mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa." Ez fontos útravaló. Néha nézd meg magad úgy, mint egy idegent, mintha nem is te lennél. Mint egy másik embert, akit most akarsz megismerni. Túlságosan bele vagy keveredve önmagadba. Azonosultál minden érzelmeddel, indulatoddal, rögeszméddel, ítéleteddel. Azt hiszed, az vagy, akit gondolsz magadról. Akinek épp érzed magad. Lépj ki a hínárként magad köré varázsolt világodból. Nézd meg magad - felülről. Úgy, mintha most látnád magadat először - látod? Ez egy meditatív pillanat. Ilyenkor egy kicsit Isten szemével nézel, és látod, hogy hol tévedsz, hol csapod be magad, hogy jó úton jársz-e, vagy sem. Látod, miért vagy beteg, hol rontod el a kapcsolataidat. Látod, miért nem tudsz találni valakit, barátot, társat, holott szeretnél. Föntről másképp néz ki minden! A hited vakhit, önáltatás, maszk, amely önmagad elől is takar. Nem az v

Napra és majdnem órára pontosan 10 hónapja érkeztem és kb. 59 nap van hátra... :)

Mert ajánlom, Mindenkinek:  http://www.youtube.com/watch?v=OAm7gRXFiRo ... és ezért tényleg járt az Oscar... A király beszéde... - végre meg tudtam nézni :)

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron. Richard Bach

Egy kis utózönge Párizsról meg úgy a franciákról- nagyjából ezt éreztem ott is és amikor hazajöttem is, de gondoltam jobb ha ültetem még pár napot, de az eredmény ugyanaz. :) Azt gondolom, hogy Párizst érdemes megnézni, megtapasztalni, megszagolni, de közben nem került be a kedvenc városaim közé valahogy; és nem is érzem azt, hogy vissza szeretnék menni, de azonnal. Más francia területek továbbra is érdekelnek, de ez így 'kipipálva'. Amióta a forint olyan amolyan, nehéz eldönteni, hogy a ft a gyenge de nagyon, vagy minden más drága. De most fontból csináltam eurót, és az eredmény ugyanaz, Párizs egy drága város és aránytalanul. A legtöbb belépő 9 euronál kezdődik és nem mindegyiknél érzem, hogy ért annyit. Persze ezt előre nem lehet belőni. Pl. az Opera ért ennyit :)) bőven :)) Hemzseg a turistáktól a város, mégis jobb ha szólal meg az ember semmilyen nyelven, ha csak nem franciául - de angolul semmi esetre se!  Alapvető problémának tartom, hogy a belépőjegyes,