berno

Hm... Bill Gates 11 igazsága, amelyet iskolákban mondott el az életről... 1. Az élet igazságtalan, hozzá kell szoknod! 2. Az iskoládban lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és megbukni is nehéz, hiszen újra próbálkozhatsz. Ez nem a valóság, nem ebben fogsz élni. 3. Nem fogsz azonnal 60.000 dollárt keresni az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes szolgálati kocsival és szolgálati mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod megkeresni a rávalót. 4. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. A környezeted arra számít, hogy előbb Te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad. 5. Gyorsétteremben vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli dolog. Régen ezt nagyszüleink lehetőségnek tekintették. 6. Ha azt hiszed, hogy az iskola szigorú, csak várj, majd meglátod, milyen szigorú lesz a munkahelyed. 7. Ha elrontottál valamit, az nem a környezeted hibája, tehát ne nyavalyogj, inkább tanulj belőle! 8. A szüleid régen nem voltak unalmasak. Az tette ők

A tavalyin ott voltam, pár nap különbséggel már egy éve volt, szép emlékek.... Hever Castle & Gardens Snowdrop Trail starts tomorrow! Wrap up warm and follow the Snowdrop Trail through the grounds this half term. Runs from 16th – 24th February.

Ahogy pár hete írtam egyik posztomban ("Múlt pénteken történt" című), a Római parti telep leépítése megkezdődött. Azóta gondolkoztam egy kis búcsúztatón, hogy a hírt megtudtam. Múlt héten aztán Andrást elkaptam a buszon hazafelé és mondtam, hogy hát szerintem egy ilyen jó lenne. És mondta, hogy hát örül, hogy így gondolom, mert ma lesznek utolsó nap, és hogy nem tudok-e otthon maradni. Mondtam, hogy az nehéz eset, de biztosan tudok később menni-jönni. Így is történt. Szeretett Péter bátyámnak csomagoltam egy üveg bort, Böbe néninek egy kis cserepes virágot, meg írtam mindkettejüknek pár kedves sort.  Meg tegnap este még megsütöttem az egyik kedvenc cupcake-emet. /Attól kedvenc, hogy hamar megvan, isteni finom és Alex imádta enni is és diszítgetni is; Matte szintúgy, neki olyankor még a szempillája is mázas volt./ És 8 után lementem a kis társalgóba, jött András és Andrásné és már ott voltak a kis öregek. Könnyes szemek, nehéz szívek, lassan jövő mondatok. Kicsit ös

Mert a 'Mester' most is tudja, csak ettől még... "Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá se gondolni." Ezt nem én mondtam, hanem Goethe. Nagyon régen olvastam, és mélyen bennem maradt ez a gondolat. Sok bajból megmentett. Persze, azt kérded, hogy is van ez? Néhány trükköt elmondok neked. Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje. Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz. A lelki nemesség mögött mindig ott vannak a fájdalmak érlelő tapasztalatai. De! Egy percnél tovább se maradj bennük, mint ameddig kell. Utána vedd a kalapod, sapkád, és menj tovább. Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet! Jusson eszedbe, hogy az élet, egyetlen élet is: t

B-nek, hogy ha már ne legyen érvényes a N   I    N  C      S  és mert számontart... :)

Ki a falra, vagy mindenképpen olyan helyre, hogy megakadjon rajta a szemünk! ‎"Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed: pótolhatatlan vagy - aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el." Müller Péter

‎"Egy zenész nem teheti meg, hogy a gyakorlásban néhány napnál többet kihagyjon, ha jól akar trombitálni. Az a sportoló, aki nem fut rendszeresen, hamarosan rossz formában lesz, és nem fogja élvezni a futást. Az igazgatók is tudják, hogy ha nem tartják rajta szemüket a cégükön, az hamarosan szétesik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy összpontosítás nélkül a komplex tevékenység kaotikussá válik. Miért lenne más a családi élet? Az is csak akkor működik, ha soha nem szűnő figyelemre épül. Különben csak üres gesztus, hazug színjáték, amelyet alig lehet megkülönböztetni a közönytől." Csíkszentmihályi Mihály

Tapasz­tal­tad már, hogy türel­mes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értel­met­le­nül kibírni vala­mit, az nem türe­lem, hanem elvi­se­lés. Az össze­szo­rí­tott fog­sor nem türe­lem. A sze­re­tet türelme — a valódi türe­lem — a másik ember világ­né­ze­té­vel, hité­vel, jel­le­mé­vel és puszta lényé­vel szem­ben tanú­sí­tott mély­sé­ges meg­ér­tés. Fel­is­me­rése annak, hogy az élet sok­színű­sé­gé­nek van valami maga­sabb értelme. Jó, hogy a másik más­mi­lyen! Még akkor is, ha néha irri­tál. Hiszen két egy­forma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy műkö­dik, mint a szecs­ka­vágó: bele­da­rál min­dent a maga rögeszméjébe. Mül­ler Péter

Ez milyen jó ötlet, ideje lenne nekem is eszerint gondolkozni már legközelebb, most hogy a költözés gyakorisága 1-2 évre vetítve elég magas, és akkor nem kellene mindig újabb és újabb dobozok után keresgélni. http://kedvencotthon.blogspot.hu/2013/01/koltozkodunk-koltozkodunk-avagy.html

Pál Feriről nem tudom már, hogy mennyit írtam itt, tőle citált ezt-azt biztosan posztoltam, az tuti. Végre nekiálltam egy könyvének, amit elég sok helyen látni és már jópár hete meg is vettem. Ezt olvasom most, ajánlom...: "A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.  Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul b

Tegnap egy nem épp kedvenc hétvége után jöttem vissza Pestre és imádott Bíborkám ismét segített jobbá tenni az utazást, filmeztünk :) Végre megnéztem a Szerencsecsillagot, és két részt a Hart of Dixie-ből. Mindkettőre még kint figyeltem föl Angliában, a Szerencsecsillagot nagyon hirdették a piros emeletes buszokon, a sorozat ajánlóját pedig láttam a tévében, de kint már nem láttam belőle egy részt sem. Kedvcsinálónak: Szerencsecsillag (nagyon szép, nekem tetszett - Zac Efron mindenképp, bár ő a High School Musicalben is tetszett már :) ) "Logan Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül

‎"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség" - ezzel a mondattal indul Jane Austen regénye. Ma ünneplik a Büszkeség és balítélet kiadásának 200. évfordulóját.  

Bár már lehet, hogy írtam, de mostanra abszolút kedvenccé vált: Gasztroangyal . Szombatonként 17,35-től semmire nem vagyok hajlandó, kivéve a Gasztroangyalon szájtátva érdeklődni, figyelni, stb. A műsorról többet itt:  http://www.gasztroangyal.hu/

Újabb utazás, határokon belül, Szegedre. :) Szép nyári napon. Szeged nagyon szép, nekem azt hiszem ez volt a harmadik utam, mindig jó élmény. Az első még gyerekfejjel volt, bocsánat, kamaszfejjel - tehát storno élményes :) A második szabadtéri játékokkal együtt volt (Rómeó és Júlia), és a harmadik 2010-ben. Nincs róla kép, de kötelező elem Szegeden a Boci tejivó, az is a város nevezetességeihez tartozik és még sok egyéb is. (A Vadaspark viszont szerintem felejthető) Íme:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged A képek:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Szeged?authkey=Gv1sRgCNvJ_ozMxYP_GQ

Hm, ismét utazunk, egy szívem-lelkem számára fontos és kedves városba: Prágába. 2009 nyarán töltöttünk ott pár napot - igen, oda is busszal mentünk. :) Isteni volt. Ez az a város, vagyis azon néhányból az egyik, ahova bármikor nagyon szívesen visszamennék kevés vacila után vagy anélkül. :) Ezek sem teljesen az én képeim, de szép és nehéz albumot tudok mutatni ezekből is. De amiket itt láthattok is igazán sejtetni véli, hogy milyen egy látnivaló város is Prága. Gyönyörű időnk volt, bár volt néha felhős is, de minden csodaszép volt. Ittam cseh sört - márcsak kötelességből is, mert mégiscsak :) Nem szeretem pedig a sört - ezt tudjátok. Ettem knédlit is. És megsimogattam a fényesre koptatott szobrokat is a hídon (pedig sorba kellett állni!), gőzünk nem volt mire jó, de mindenki csinálta, tehát jobb biztosra menni. :)   A Károly híd maga az álom, bár egyik fele éppen restaurálás alatt volt, és tömve emberrel és amikor már nem tudom hanyadjára mentünk át rajta, már bennem volt

Nem tagadom, két kicsi fiú szinte naponta eszembe jut. Vagy éjjel járok ott, vagy eszembe jut egy sztori vagy épp egy furán kimondott szavuk idéződik föl - vagy éppen egy-egy édes gesztusuk, vagy valami csínytevés. :) Ők jutottak eszembe akkor is, amikor ez a Gárdonyi-idézet rám köszönt, mert a tapasztalatom ugyanez, csak én nem tudtam ezt ilyen szépen összeszedni. : Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat r

Ki emlékszik még a múlt péntekre? Délutánra újra sűrűn havazott, igazi kövér nagy pelyhekkel. És a szél is fújt. Délután hazafelé menet még gyorsan bevásároltam, és amire hazaértem már igazán havas mesekönyv-kép fogadott a Rómain. Előtte azonban valószínűleg jeges eső is eshetett, mert befagyott a bejárati kapun a tolóka. (A szomszéd bunkó lánya is jött a busszal, de nem szólt, hogy neki anyuci bentről kinyitja a parkolós nagy kaput- menjek be én is ott - ott hamarabb bejutni, mert közelebb van a házhoz.) Állok hóembernisen a kapuban, és a kapu nem nyitható. Hm... jártam már így, akkor találtam egy féltéglát a kapuban és kiütöttem. Csak most hó volt minden féltéglán, vajon hol lehet a féltégla? :) Ki tudja. Telefonos segítséget kértem, remélve, hogy a gondnok tényleg otthon van és nemcsak a villany ég egymagában odabent. Felhívtam, jött is, először a jégoldóval. Pf. kevés volt, hozta a kalapácsot is :)  Eddig volt a hókamóka része. Mert aztán folytatta: "... mos

Nos, Caramel némelyik dala elég jól meg tud tetszeni, mint például a Jelenés című is ilyen - van egy pici része, ami nem tetszik, gondolom el lehet találni, melyik - amitől pont nem tudok egyszerre sokat hallgatni tőle és amitől meg Caramel Caramel. :) Szóval hogy is van ez? :) http://www.youtube.com/watch?v=12EHne9_0qg

Nos, ez nem teljesen az én utam, de ott voltam :) 2010-ben a munkahelyi karácsonyunkat áttettük Pozsonyba. Piszok hideg volt, íme néhány kép: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Pozsony?authkey=Gv1sRgCKa-luSrqamq1wE http://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsony

Szombat délelőtt egy jó kis római parti túrát tartottam, hoztam is néhány képet:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/RomaiAHoAlatt?authkey=Gv1sRgCJupo9jTzPOOCg

Első karneválos és Velencés élményem 2009-ből való. Non-stop utazással nyomtuk le, és hihetetlen, varázslatos élmény volt, emlékszem. Hazatérés után napokig elméláztam még, hogy tényleg ott voltam, vagy álmodtam csak egy szépet. Álom volt vagy sem, Velence létező vagy sem, ki tudja? :)  Akkor még a zörgős normál fényképezőm volt, tehát kicsit csalok most, mert nem az én szememből jövő képeket hozom, de valamennyire így is visszakapható az élmény. Aki az enyémeket szeretné látni, tudom mutatni még a valódi papírképeket albumban. :) Szóval akkor, 2009-ben és februárban egy péntek este valamikor 8 körül volt a találkozó pont a Hősök terén és havazott. Végre ott volt az imádott hó, én meg (mi) elhagyni készültem a hót. :) Rengeteg busz volt, mert se szeri se száma az ilyen utaknak (nem is drágán) a farsangi szezonban. Végre elindultunk, volt nálam néhány túlélő eszköz a hátizsákban (hogy utáltam mire másnap este lett),meg kispárna és egy pléd. Mert hogy igen, két éjszaka b

Folytatódik a Régi utak - rovat :) És benne nem kevés olasz képpel, mert nem titok, az én igazi országom (még ahhoz képest is, hogy bár elég sokat utaztam, de nem eleget és közel sem láttam a világból nem hogy mindent, de... ) Olaszország... :) Tavalyelőtt, amikor már erősen sejthető volt számomra, hogy körül akarok nézni máshol is, utaztunk egy jót tavasszal. Részleteset már nem számolok be onnan, de idemásolom az útvonalat (ilyen útja még mindig van a Fehérvár Travelnek, ha valaki kedvet kapna :) ). Hozzá tartozik az úthoz (és plusz élmény), hogy úgy emlékszem virágvasárnap is benne volt... Nagyon jó út volt, minden helyszínnél a hivatalos szöveg után linkelem a képeimet, fogadjátok szeretettel, jó utazást :) Tavasz volt és gyönyörű idő végig. Velence, a tengerek királynője - 2011. Szeretek útközben is fényképezni, egyrészt mert az is az út része, másrészt sok ritka szépet lehet látni, van ami meg a hangulata miatt érdekes. Hoztam most is, mármint akkor sok ilyet, ebből né

Kell olyan órá­kat terem­te­nünk, ami­kor nem a lábunk elé, hanem a csil­la­gokra nézünk, hogy meg­pil­lant­suk a valódi útirányt és táv­la­tot. Az ember egy sűrű erdő­ben lehet, hogy csak a követ­kező fát látja, de ha nem veti a tekin­te­tét a sark­csil­lagra, nem­hogy az erdőből nem fog kita­lálni, de még a követ­kező lépé­sét sem tudja jó irányba megtenni. Mül­ler Péter

‎"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." Böjte Csaba

"A részeg azt hiszi, hogy az egész világ körülötte forog." Ez a lélektan alapja. Az ön- és világismereté. Ha nem ismered föl, hogy részeg vagy, nem lehetsz jó barát, jó férj, jó feleség, de még jó szerető sem. Részegekkel nem lehet normális társadalmat, egészséges közösséget, de még egy jó zenekart sem csinálni. Érted, mi a baj - ugye? Nem az a probléma, ha valaki részeg. Hanem az, ha nem tudja, hogy részeg. Tántorog, és kívül keresi az okát: a másikban, a többiekben, a társában, az ismerősökben, az egész világban. Részegségében azt képzeli, hogy minden történet róla szól. A többiek miatta élnek, őt szolgálják, és azért vannak, hogy neki jó legyen: én, én, én, én, én, nekem, nekem, nekem, enyém, enyém, enyém. Mindig, mindenben róla van szó. S ha hibát talál, az sohasem benne van. Manapság mindannyian részegek vagyunk. Ezt nem én mondom, hanem Jézus Krisztus a Tamás evangéliumában. Leírom, mert nagyon fontos szöveg: "A világ közepén álltam és kinyilatkozta

2011. januárban volt egy színházlátogatással egybekötött pécsi kirándulásom. Talán a Rudolfot láttam, úgy emlékszem. Pécs egy nagyon klassz város, szép is, élhető is. Érdemes megnézni szerintem mindenképp. Nem volt ottalvós túra, ezért ami napközben belefért - jobban mondva a délelőttbe, azt gyorsan megnéztük. És még egy érdekesség, biztosan hallottátok ti is a napokban: " Pécs is felkerült arra a listára, amelyben a New York Times az idei évben javasolt úti célokat sorolja fel - közölte a Turizmus Online. A listán szereplő városok közül Pécs a 38. helyen áll.  A New York Times turisztikai toplistájának élén Rio de Janeiro áll, az első tíz közé Marseille, a ghánai Accra, Bhután, Amszterdam, Nicaragua, Houston, a brit-kolumbiai Rossland, Új-Delhi és Isztambul került még be - írta a Turizmus Online. A listán egyetlen magyarországi település, Pécs szerepel, a 38. helyen. A lap szerint a „város mindig is a katolikus, muzulmán és magyar-horvát kultúrák metszéspontjába

Minden évben augusztusban van a Várban a Mesterségek ünnepe. Mindig nagyon vágytam oda, így aztán 2010-ben végre elmentem. Nagyon érdekes, főleg ha valaki szereti az ilyen :) De a pénztárcát otthon kell hagyni. Hoztam néhány képet, csak úgy kedvcsinálónak :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/MestersegekUnnepe?authkey=Gv1sRgCPrmpuqekYmVZw

Addig is amíg a következőt olvassátok, némi zenei aláfestés a Csík zenekartól: Hóban, fényben.  http://www.youtube.com/watch?v=umwYq23GYmk Nagyon szeretem ezt a dalt, és emlékszem, akkor talált meg, amikor tavaly Angliában nagyon vágytam a hóra. Én és a hó, jóban vagyunk, szeretem és ő is engem, bár időnként cukkol. Mert szeret másutt esni, mint ahol éppen vagyok - pedig én mindig szívesen fogadom. :) Pedig már akadtam el benne nem egyszer, de úgy igazán, gyerekkoromban, kollégistaként, később Pestre tartva, meg ilyenek.Hétfőn nagyon nehezen jutottam be, két és fél órán át jöttem. Ha hazafelé megered, le szoktam szállni néhány megállóval előbb és akkor szeretem, ahogy olvad az arcomon és ellep. Nagyon várom minden évben és minél többet akarok belőle mindig.

Múlt csütörtöki színházélmény: Csoportterápia. Jó volt megint, eddig egyszer láttam, a bemutató után és Anglia előtt. http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=53 Érdekes, nekem tetszik és jók a szövegek is. http://files.madachszinhaz.hu/uploads/files/csoportterapia_cd_szovegkonyv.pdf A youtube-n elég sok (talán mind) dalt meg tudtok hallgatni, nekem ez az egyik kedvencem (Ez már az út): http://www.youtube.com/watch?v=aN6HXL7J32c

Most nagy kincseket közlök, azokat a képeket, amikor legeslegelőször láttam Londont szűz szemmel :) Ez 2011. július 17-én volt. :) Akkor voltam vizitában kint, erről kevéskét írtam is még a blog elején... :) Íme a képek: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/LondonEloszor?authkey=Gv1sRgCLrs1N6BmPjP7gE Nem tudom hányszor eredt meg az eső abban a napban. A képek időrendi sorrendben vannak, a felhős, esős, napos képek váltják egymást. Szép nap volt, nem feledem. Most ahogy átfutottam megint ezeket a képeket jutott újra eszembe, hogy honvágyam van, és hogy a legjobb képeket felhős időben lehet készíteni. Egy sima égszínkék ég kicsit snassz, nemdebár...? :)

Végre eszembe jutott és feltöltöttem a decemberi bécsi képeket, íme :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/BecsSchonbrunn?authkey=Gv1sRgCPOFlLDy7_Gu0QE

‎"Azok számára, akik elmerülnek a tündérmese mondanivalójában, a mese mély, csendes tóvá válik, amely először a saját képét tükrözi vissza; de mögötte hamarosan felfedezi lelkünk belső kavarodását – a mélységeket, s azt, hogyan érjük el a békét magunkban és a világban, amely a küzdelmeink jutalma." (Bruno Bettelheim)

Hm... tenni kéne, tenni kéne... ‎"Ne visszafelé gondolkodj. Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal tetted nyilván. Rájöttél dolgokra, az elég. Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, újra és újra elölről agyalni mindenen, hanem előre figyelni. Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre. Hogy befelé figyelsz, és erre időt szánsz, az jó. Ne ijedj meg tőle. Minden napnak a maga terhét nézd. És ne halmozd a tennivalókat. Csak láss neki, apránként..." Schäffer Erzsébet

‎"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet. És most csináld magad!" (Osho)

"Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb." Ez egy kissé szomorú útravalónak tűnik, pedig nem az. Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a múlandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt.  Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel. Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz. Azt hiszed, a jókedvhez kell még valami plusz. Valami ráadás, valami ajándék, valami kis beteljesedés, vagy váratlan öröm, de ha például egy hosszú sebészeti kezelés után először kilépsz a kórház kapuján, hirtelen megörüls

"Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel." Pál Feri

Bár már 3. napja tart az új év és akár az új lehetőségek éve, nem akaródzik elkezdenem az új évet. Itthon rejtőzködöm a kis világomban, tobzódva a könyvek és a Szívek szállodája világában a mécsesek oltalmában. :) És megtalálnak ehhez hasonló írások - de holnap már ki kell mennem a világba. ‎ "Amikor valami elindul a megvalósulás felé, szüntelenül akadályokba ütközik. Száz 'nem megy' után érkezik el a pillanat, amikor egyszer csak: 'megy!' Rengeteg csőd, kétségbeesés és 'ebből nem lesz semmi!' útján érkezünk el a beteljesüléshez. Ezeknek a legyőzése csakis hittel lehetséges. Hit az, amikor a padlón heverő bokszoló, akire éppen számolnak, tudja, hogy ő ezt a meccset végül megnyeri. A hit a gondolatnál ezerszer erősebb. A külvilág negatív visszajelzései, a hatalmas bukások sem kezdhetik ki, mert bizonyos benne, hogy amiben hisz, az már valahol megvan, csak még nincs itt. A hit: a lélek magjába rejtett jövendő tudása. A valódi hitet azonban gyakran össze

Se szeri se száma a neten az új év kezdetének, fogadalmaknak, terveknek stb... Íme egy újabb :) "Új év, új kezdet, új fogadalmak... Ezek pedig terveket és álmokat hoznak magukkal! De mi lenne, ha idén nem merülnének feledésbe az év elején kimondott szavak?  Szerintünk szuper módja annak, hogy tudatosítsuk magunkban a terveinket, ha készítünk egy álomtárat! Egy kis üveget, bödönt vagy dobozt, amibe összeírjuk a vágyainkat, vagy épp a már megvalósult terveket... Ezt már Rátok bízzuk! :-) Így biztosan emlékezetes marad 2013! Boldog új évet kívánunk!! :-)) "

‎"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni!" (Leo. F. Buscaglia)

Nyomorultak témában nem keveset írtam már, hol ilyen, hol olyan formában. A kapcsolatunk középiskola 2. vagy 3. évében kezdődött igazán, amikor az érettségi szünetben az egész könyvet végigolvastam szinte egy szuszra. Aztán amikor kezdődött a nagy szerelem a musical-ekkel, egy-két dallal kerültem először csak érintkezésbe, és többen sajnálkoztak, amikor kiderült, hogy a Madáchos Nyomorultak időszakról lemaradtam. Aztán kaptam a cd-t meg színházas dvd-t is, de azért az nem volt ugyanaz... mígnem kétszer is elmentünk Kecskemétre megnézni ott a musicalt és egyre jobban összeállt a kép és egyre mélyült a kedvencség. Közben meg kacsintgattam kinti előadások után is, a 10 éves, majd a 25 éves évfordulót is sokat néztem-hallgattam a youtube-ról. És aztán jött az angliai színházas élmény... és nagyon vártam a mozi változatát is. Két nappal az itthoni bemutató után néztük meg, és hát a várton felüli produkció és élmény, KÖTELEZŐ program mindenkinek - kivéve aki a zenés dolgokat nem

Útravaló, nemcsak erre a hétre, hanem/nemcsak erre az évre (is): "Minden picigyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is." Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt. Vidám lelke volt. Derűs. Sokat dalolt. A konyhában, a fürdőszobában, s néha - mivel szép hangja volt -, a színpadon is. Engem is megtanított arra, hogy daloljak. Egyedül, amikor nem hallotta senki. Megtanított egyedül játszani. Korán elszórakoztam egyedül. Ha beteg voltam, sok mesét és tréfát mondtam magamnak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is. Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakbó

Na, itt most nem azt fogom írni, hogy én és a sport idén ... :) Bár tudom, nem ártana. De most elárulom, amin szerintem sokan nem is lepődnek meg, mert tudják, hogy én a sportokból mit szeretek - nézni. Kamaszkoromban nagyon komoly Fradista voltam és abból a bizonyos Novák Dezső-időszakból mindent tudtam. A Fradinak az egy nagyon sikeres időszaka volt. És rajongani már akkor is tudtam, a nagy kedvenc Telek Manci volt (és Vincze Ottó). Mindent tudtam, a szabályokat, kinek mennyi sárgája van, hányas lába, stb. Ez az internet és egyéb segédeszközök nélkül nem volt ám annyira egyszerű :) Aztán ez elmúlt és jött a vízilabda. :) Hát persze, hogy  a Kemény-csapat. És Kásás Tamás :)  És abból a csapatból többeket is láttam élőben, de nem az uszodában, hanem a TF-en a folyosón, akkor még ott dolgoztunk helyileg. És a sportorvosok kvázi a tágabb értelemben vett felettesünk volt. Szerintem ájult voltam sokáig. :) Később vagy ezzel egyidőben talált el a Forma 1 is, ami kezdetben

Hát akkor BÚÉK!!! :) Kívánom, hogy rosszabb és szomorúbb év ne legyen mint az előző, meg aztán kívánok sok jó élményt, és sok jó utazást meg találkozást, mert akkor bőven lesz miről írni is ide :) Nehéz év volt az előző, főleg a vége, vagy már egészen májustól és nehezen akarnak helyreállni a dolgok, érzések, stb... (így aztán idén sem szilvesztereztem, ebbe is bele kellene jönnöm, hogy hogyan kell - csak úgy mint a karácsonyozásba) 2013, érdekes szám és érdekes szám nekem is idén: 33. :) Meglátjuk, mit hoz. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen az évnyitó idézet, ezért hoztam többet is: "Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe "Lehetőség" és az első fejezete "Újév"." (Edith Lovejoy Pierce) ‎"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy

Bécsről valahogy elfelejtettem írni, de nem is tudom hogy történt. Talán mert ott is voltam, meg nem is... (?) 17-én volt az intézeti kirándulásunk, vagy közös karácsonyunk, de valójában egyik sem jött létre. Bár még aznap reggel is kétséges volt, hogy tényleg utazunk-e mi is, csak belehúztunk előtte napokban, reggel 8 előtt leadtuk a cuccot és beszálltunk a buszba. Szép, szürke komor idő volt. Megnéztük a Schönbrunni kastélyt belül, de sajnos kívül semmit, olyan szoros volt a program. Ezt sajnálom, mert annyira szép az a kert, hogy szinte vétek nem ott lenni egy napot. Még az előtte lévő bazárt sem tudtam végigszagolni, pedig nekem ilyenekre szükségérzetem van. Nem is sokat tudtam fényképezni, és ami volt is a benti gépemen van, úgyhogy majd később pótlok. A kastély után még bóklásztunk kicsit bent Bécsben, de valahogy ez sem volt igazi. És aki az ottani karácsonyi vásárba idén nem jutott el, vagy általában nem szokott, ne bánkódjon, a Vörösmarty téren vagy a Bazilika előtt s

Pár napja összeállt nálam a Terápia mind a 40 részével. Rémesen izgalmas már, alig várom, hogy legyártsák a második évadot, mert kell legyen olyan. Egyrészt vannak félbemaradt terápiák, másrészt jönni kell újaknak, meg amúgyis :) Még sok a titok... :)

Nagyon kimaradt mostanában a blogolás. A karácsony valahogy 'átszaladt' rajtam, valahogy kívül voltam a dolgokon belülről. A nagy karácsonyom (írása) elmaradt, majd jövőre- vagy idén :) Otthon voltam Bögötén, a fa idén kivételesen nagyon egyenes volt és elsőre elfoglalta tökéletes helyét és nem billegett. Ezzel minden rendben volt. Fölváltva olvastam és tévéztem, csak diós bejglivel szakítottam meg két napon át e mély tevékenységet, aztán visszajöttem. Egyik vendégségből a másikba estem, mígnem két napja már a küszöböt sem lépem át még gondolatban sem. :) 

József Attila: Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is. Hanem, akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

"Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét?" Mert ezen múlik minden. Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó!" Ez megszólalhat akkor is, ha álmodozol, ha reménykedsz. Még nem vált valóra, csak gondolsz rá, még csak képzeled... és mégis! Hányszor van az, hogy hallgatsz egy számodra kedves zenét, nézel egy filmet, vagy olvasol egy regényt, és nem a zenére figyelsz, nem a film vagy a regény történetére, hanem önmagadra, és azt érzed: "milyen jó most nekem!" Más is kiválthatja belőled az élményt, például egy érintés, de még inkább valakinek a közelsége. Esetleg egy jó szó, egy pillantás, egy jó hír. Bár az utóbbi inkább izgatottá tesz, várakozóvá, örömtelien nyugtalanná. A boldogsá

Holnap délután elutazom Bögötére és majd visszajövök 27-én este - előreláthatóan. Aztán itt leszek, és járok erre-arra és találkozom. :) És majd újév elején lehet, hogy fordulok még egyet.  Bíborka velem jön, mint a kutyám-macskám-kölyköm-verebem :) Szeretem ilyenkor cipelni magammal és még ham-ham meg iszi sem kell neki, hiszen sokáig bírja (áram) nélkül. :) Akkor is jön, ha lehet, hogy elő sem kerül (a mobilnet Bögötén alig fogható - annak ellenére, hogy a világfalu), de ez már megszokás. Tavaly ilyenkor volt az első hazalátogatásom Angliából, sokszor eszembe jut. Meg közeleg az évvégi szokásos "elszámolásom" is, ennek kapcsán is sokszor eszembe jut, meg amúgy is. A napokban kaptam kintről képeslapot. Először nagyon megörültem. Aztán kinyitottam. És megerősítve, hogy ott a dolgok nem változtak, a borítékba nem a nekem írt vagy címzett szöveg került. Rosszul esett, visszaküldtem, hogy bocsánat, de másét kaptam (a tartalom egyébként szólhatott volna nekem is, de

Most, hogy nagy dózisú magneb6-tal tuningolom magam és igyekszem minél előbb újra összehorgolni a szétszakadt csipkeszerű idegrendszeremet, felsejlik ez-az az elmúlt 22 napból.  A november sem volt kutya, de az igazi megpróbáltatás az decemberben jött sok fronton.  Először az jut eszembe nagy tanulságként, hogy ki KELL használni az ajándékba kapott trenya-napokat. Ki emlékszik arra, amikor azt írtam, hogy egy egész vasárnapon át csak a Terápiát néztem meg aludtam, aztán este 6-kor rámjött az Egészséges leszek 6 perc alatt című projekt? :) Nem rémlik ugye, mert rég volt bizony. Én sem emlékszem. Csak arra, hogy hiányzik. Az ellenőrzésről sokat írtam és sokat is beszéltem. Mostanra lezárták, ezt-azt elárultak belőle telefonban, de majd 3-án megküldik. Aztán 5 nap alatt eldönthetjük, hogy elfogadjuk-e vagy kifogásokat kreálunk. Az irat elmegy a rektorhoz. Eddig ismert a történet, tovább nem tudom. De igyekszem erre nem gondolni. Ha mázlink van, két éven belül nem jönnek. Tenger

‎"A dolgok holnap mindenképp valahogyan alakulnak. Tehát vagy te leszel az, aki megváltoztatja őket, vagy valaki más változtatja meg őket a számodra." (Sergio Zyman)

Az első élő Voice nem kötött le, a válogatók, de a párbaj is jobb volt. Remélem a következő jobb lesz.

Múltkor véget ért az X -faktor és nagyjából elégedett is vagyok a teljes végeredménnyel (bár Dávidot a 3. helyre vártam volna - a végén már egészen belejött). Ma pedig indul a Voice és mivel még mindig bejön a tv2, újból választok valakit, akinek lehet drukkolni :)

Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse saját történetét minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet." (Popper Péter)

Az idei advent köddé vált nálam - de vajon mikor?  Ma először volt időm jönni-menni és egy két alapdolgot megvenni ajándékba és közben azon gondolkoztam, mikor plázáztam utoljára ? :) Itthon adventi koszorú sem került, bent viszont jó hogy volt. Főleg, hogy az eddig 3 adventi vasárnapból 2-n is bent voltunk. Aztán itt volt ma ez a világvége vagy nem vége, közben ma egy éve, amikor a Heathrow-n beleztem a 28 kg-os bőröndöt és jöttem. És most még találtam egy ilyet is, nekem emlék, nektek érdekesség: :) Brit karácsonyi szokás - a szaloncukor húzás Igazából nem szaloncukor, christmas crackers a neve, ami csak külsőre olyan mint egy óriás szaloncukor. A csoki helyén papírcső van (kb. akkora mint egy wc papírnál), az egész be van szépen csomagolva. A lényeg, hogy két ember megfogja a két szélét, elkezdik húzni maguk felé és mikor szétszakad akkor a kicsik megkaphatják a csomagolásba elrejtett apró kis ajándékokat, valamint találnak még benne egy papír koronát, egy angol

Fura álmom volt ma reggel. 4-kor megébredtem, mert miért is aludnék még ha lehet is... Aztán megnéztem egy filmet (Szív bajnokai) és 6 körül visszaaludtam, de kár volt... Angliában voltam ( a régi helyemen) és oltári nagy felfordulás volt, semmi nem volt a helyén, a kicsinek elhasznált volt a pelusa és ehhez sem találtam semmit. Az új lány meg bájolgott meg hipertürelmes volt én meg majd megőrültem, hogy miért mentem vissza...?! A nagyobb meg bele volt gyógyulva a tévébe... Aztán ordításba kezdtem - megint nagyon sokan voltak - és azt mondtam, hogy kösz akkor én inkább odébbállok, itt van úgyis egy jobb, egy türelmesebb, egy akármilyenebb... Aztán amikor ide eljutottam, megtaláltam a popsitörlőket meg a pelenkát... aztán felébredtem :) Tehát mindenhol sz.r... a helyzet:) Nehéz volt 8 körül észhez térni így, egy vödör kávét is megittam, és most aztán már újra dolgozom.. Nem tudom hányadik napja folyamatosan, de nem rémlik, hogy decemberben lett volna olyan nap, hogy nem dolgozt

Íme egy cikk a koncertről: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/974337 és tessék, a bizonyíték, a dobos fejjel lefelé: A szép programfüzet itt látható (oldalanként) :  http://havasi.eu/hu/galeria-havasi-emlekkonyv.php és a képek a koncertről:  http://havasi.eu/hu/galeria-koncertfotok.php

A nagy Mester megint tudja... Nagyjából pontosan ezzel küzdök, hogy ünnep vagy nem ünnep, vagy hogy és hogy nem és mikor...? Mert mindig pereg a 'saját' karácsonyom filmje, csak éppen nincsenek hozzá szereplőim, de lehet, hogy majd megírom és akkor legalább 'megszületik'... :) Szóval íme, és ezt küldöm Mindenkinek... ...Kívánom, hogy sikerüljön ünnepi állapotba hozni a lelkedet. Ma ez nem könnyű, de meg kell tenned. Másoknak is szüksége van a fényedre. Müller Péter

Ami még a múlt hétből kimaradt: Egyik reggel valamikor fél 6-kor  a kezemben maradt nagyjából a tükrös dupla ajtóm és választhattam, csavarhúzó és leveszem, vagy este szedegetem a törött darabokat - hát, csavaroztam. Most nyitott gardrób van, ami lassan egy hét elteltével is elég szokatlan még :) - viszont időt lehet spórolni így is reggel :) Aztán ugyan órákra nem jutok el, de még a könyvet sem kinyitni esténként, ami este 11-es hazaérkezéssel valahogy már nem megy... Ehhez képest szombat reggel elmentem írásbeli nyelvvizsgára... Mindent egybevetve azt mondom, hogy ha nem mondom az eredményt, ne kérdezzétek...

A nagy ünnepem tegnap hozta a várakozást :) Isteni volt és igazán csoda. Bár szerintem néhányan lehet, hogy csalódtak, mert azért ez nem szimpla Havasi volt, hanem igazán volt abban minden. Kezdve onnan, hogy az egész Arénában néha csak a zongora volt egymagában hallható, hát, gyönyörű volt! Vagy amikor nagy kórus, nagy zenekar, fejjel lefelé lógatott dobfelszerelés dobossal együtt, hát káprázatos! :) És közben Havasi művész létére vagy annak ellenére még beszélni is tud. :) És egész jókat mondott, némelyik  igazán elgondolkoztatott. Leginkább amikor azt mondta, hogy köszöni, hogy erőt adunk, hogy alkotni tudjon - hát, tudtam volna róla beszélni, hogy ki kinek adott erőt, meg még most is... Az egész onnan indult, hogy elindultam innen fél 6-kor. 6-tól volt kapunyitás - és megint elméláztam az embereken, hogy vajon miért is tolakodnak, amikor helyre szóló jegy van és még vagy egy óra a kezdésig... Aztán amikor már a helyemen ültem, csak nem akarták elkezdeni, mert hogy 7 után m