Napi szép

Nem tagadom, két kicsi fiú szinte naponta eszembe jut. Vagy éjjel járok ott, vagy eszembe jut egy sztori vagy épp egy furán kimondott szavuk idéződik föl - vagy éppen egy-egy édes gesztusuk, vagy valami csínytevés. :)


Ők jutottak eszembe akkor is, amikor ez a Gárdonyi-idézet rám köszönt, mert a tapasztalatom ugyanez, csak én nem tudtam ezt ilyen szépen összeszedni. :

Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog.

Gárdonyi Géza