Múlt péntek

Ki emlékszik még a múlt péntekre?

Délutánra újra sűrűn havazott, igazi kövér nagy pelyhekkel. És a szél is fújt.

Délután hazafelé menet még gyorsan bevásároltam, és amire hazaértem már igazán havas mesekönyv-kép fogadott a Rómain.

Előtte azonban valószínűleg jeges eső is eshetett, mert befagyott a bejárati kapun a tolóka. (A szomszéd bunkó lánya is jött a busszal, de nem szólt, hogy neki anyuci bentről kinyitja a parkolós nagy kaput- menjek be én is ott - ott hamarabb bejutni, mert közelebb van a házhoz.)

Állok hóembernisen a kapuban, és a kapu nem nyitható. Hm... jártam már így, akkor találtam egy féltéglát a kapuban és kiütöttem. Csak most hó volt minden féltéglán, vajon hol lehet a féltégla? :) Ki tudja. Telefonos segítséget kértem, remélve, hogy a gondnok tényleg otthon van és nemcsak a villany ég egymagában odabent. Felhívtam, jött is, először a jégoldóval. Pf. kevés volt, hozta a kalapácsot is :) 

Eddig volt a hókamóka része. Mert aztán folytatta: "... most még be tudtalak engedni, de hamarosan nem tudom ki lesz itt ilyenkor és hogy mész be..."

Mondom mi van - talán a hó ellepte a fejét, vagy mi lehet a gond? És aztán jöttek föl a szavak bánatosan, szomorúan és elkeseredetten. A lényeg, hogy a személyzetet elküldik februárban (se Péter bá nem lesz, se Böbe néni, sem éjjel-nappal gondnok), a lakók egyelőre (!) maradhatnak (hirtelen teljes fény gyúlt, hogy miért csak június 30-ig van megint szerződés), de hát ki tudja meddig. Ha maradhatunk is, az már nem ugyanaz lesz. :(

Emésztgetem már ezt egy hete, a kedvem nem javul a lényegétől, elkezdődött a felszámolás. Irracionális és meggondolatlan döntés az íróasztal mögül.

És az IKEA utalványt egyelőre nem is váltom be, mert nyilván idén még újra kell mérni a cipősszekrény helyét, meg már nem fúratom föl a konyhai polcot se... Erre a kisidőre (?) már... ?! Újra indul a búcsú, pedig nem is oly régen volt az utolsó.