Régi utak - Velence először

Első karneválos és Velencés élményem 2009-ből való.

Non-stop utazással nyomtuk le, és hihetetlen, varázslatos élmény volt, emlékszem. Hazatérés után napokig elméláztam még, hogy tényleg ott voltam, vagy álmodtam csak egy szépet. Álom volt vagy sem, Velence létező vagy sem, ki tudja? :) 

Akkor még a zörgős normál fényképezőm volt, tehát kicsit csalok most, mert nem az én szememből jövő képeket hozom, de valamennyire így is visszakapható az élmény. Aki az enyémeket szeretné látni, tudom mutatni még a valódi papírképeket albumban. :)

Szóval akkor, 2009-ben és februárban egy péntek este valamikor 8 körül volt a találkozó pont a Hősök terén és havazott. Végre ott volt az imádott hó, én meg (mi) elhagyni készültem a hót. :)
Rengeteg busz volt, mert se szeri se száma az ilyen utaknak (nem is drágán) a farsangi szezonban.

Végre elindultunk, volt nálam néhány túlélő eszköz a hátizsákban (hogy utáltam mire másnap este lett),meg kispárna és egy pléd. Mert hogy igen, két éjszaka buszon alvás következett... Akkor életemben először (hogy utoljára-e, nem biztos :) )
Mi hárman mentünk együtt és sorshúzással én ültem egyedül, ami azt jelentette, hogy jön majd mellém valaki - bár ne jött volna.

Úgy emlékszem, Győrben álltunk meg, ahol szálltak föl néhányan és mentünk a határ felé. Mosonmagyaróvárnál megtartottuk a pihenőt, ott is erősen havazott. Közben kiderült, hogy néhány utas Győrben maradt, vissza kellett fordulni értük, köszönjük! Nem tudom hány óra volt már, arra emlékszem, hogy a mellém kerülő srác és csapata rém bunkó volt és igazán hosszú útnak néztünk elébe, vedeltek, azt hitték poénkodnak, stb... Közben mindenki próbált volna aludni, egyrészt mert éjszaka volt, másrészt másnapra egész napi gyaloglás volt tervezve, stb... Meg különben is :) Az ablaknál ültem, ami jéghideg volt, igazán jól jött a kispárna és a pléd. Mivel a fél életem a buszon zajlik (kicsi korom óta edződöm a 4 órás buszutakhoz), igazán jól bírom, aludni, enni-inni, olvasni vagyok képes, tehát a világ végére is elmennék busszal, ráadásul útközben sok minden látszik. 
Hát, próbáltam aludni, amennyire a mellettem ülő és az egyéb lehetőségek ezt biztosítani tudták. Fura élmény volt időnként arra-arra ébredni, hogy rohan alattam az "ágy", valaki alszik mellettem szorosan, kint havazik és ki tudja hol vagyok...?!
Nem is nagyon haladtunk, mert ugye visszamentünk Győrbe, de utána nem újra Mosonmagyaróvárt vettük irányba, hanem lefelé jöttünk, tehát éjjel fél háromkor még mindig csak Szombathelyt véltem felismerni (igen, este 8 után indultunk Budapestről!). Mit tudtam tenni, aludtam tovább :)

Áttéptünk Ausztrián (akkor még nem Szlovénia felől mentünk Olaszországba) és mire hajnalodott már Olaszországban jártunk, a napkeltére emlékszem. :) Boldog pillanat volt.

8-9 óra lehetett, mire elérkeztünk Velence környékére. Mivel nem volt idegenvezetőnk, csak 'kocsikísérő', egyenként kellett megvenni a jegyet a hajóra, ami gyakorlat közelharc volt és sűrű és hosszú sorbanállás - törlendő élmény. ;)

Ami ezután következik már látszik a képekből és maga a varázslat. Ide most inkább a karneválos hangulatos képeket hoztam, a többi látnivalót Velencéből a 2011-es képekből láthatjátok és ott a link is az érdekességekről.

Találkoztunk rendőrség elől menekülő táskaárus emberrel, tengernyi magyarral (és még mindenféle emberrel) és sok hihetetlen látnivalóval és élménnyel. Rengeteg ember volt, (WC alig, az is nagyon drága). 

Délutánra már fáradni kezdve, bementünk egy kevésbé forgalmas utcába és ott nagyon szép élményünk lett. Az utcán odahívtak bennünk egy kis mulatsághoz, forró itallal és fánkkal kínáltak bennünk. Máig érzem, de olyan fánkot azóta sem ettem sehol.
Aztán kezdett a nap lentebb bukni, és máris kezdett kerete lenni a napnak (napkeltétől napnyugatig), és újabb érdekes élmény. A képeken majd látjátok (időrendi sorrendben vannak), hogy egyiken még nagyon világos van, a másikon meg a nap már bukik le  - attól függően, hogy honnan fényképeztünk.

Aztán visszahajóztunk oda, ahova kellett és valamikor 9 körül vissza indultunk. Reggel 7 előtt értünk Budapestre, aztán onnan a kislakásba mentem. Másnap hétfő jött, és még mindig nem voltam benne biztos, hogy én tényleg ott voltam és két éjszakát már nem ágyban töltöttem.

Örök élmény - ahogy látjátok, lassan 4 éve volt és nagyon élő... :)

Íme a képek, sok szeretettel: