A nagy ünnep
A nagy ünnepem tegnap hozta a várakozást :) Isteni volt és igazán csoda. Bár szerintem néhányan lehet, hogy csalódtak, mert azért ez nem szimpla Havasi volt, hanem igazán volt abban minden. Kezdve onnan, hogy az egész Arénában néha csak a zongora volt egymagában hallható, hát, gyönyörű volt! Vagy amikor nagy kórus, nagy zenekar, fejjel lefelé lógatott dobfelszerelés dobossal együtt, hát káprázatos! :)
És közben Havasi művész létére vagy annak ellenére még beszélni is tud. :) És egész jókat mondott, némelyik igazán elgondolkoztatott. Leginkább amikor azt mondta, hogy köszöni, hogy erőt adunk, hogy alkotni tudjon - hát, tudtam volna róla beszélni, hogy ki kinek adott erőt, meg még most is...
Az egész onnan indult, hogy elindultam innen fél 6-kor. 6-tól volt kapunyitás - és megint elméláztam az embereken, hogy vajon miért is tolakodnak, amikor helyre szóló jegy van és még vagy egy óra a kezdésig... Aztán amikor már a helyemen ültem, csak nem akarták elkezdeni, mert hogy 7 után még annyian jöttek a 7-es kezdésre, hogy megvárták, amíg mindenki bemegy. De aki meg már ott ült egy órája, az meg elkezdett kimenni a büfébe vagy nem tudom hova. De vajon hány év telik még el, hogy a nagy többség rájöjjön, hogy ha az Arénába megy x időpontra, nem elég előtte 5 perccel érkezni...
Aztán amikor én bejutottam, akkor még tartott a próba! :) Hát, álltam a csukott ajtó előtt és hallgatóztam :) És jelnek véltem, tehát van egy dvd-m ajándékba nekem tőlem. Köszönöm bernoka :)
Egész jó helyre szólt a jegyem, mellettem balról két csaj, jó fejek voltak, kicsit beszélgettünk is. Az egyik szerzett (elvett, lopott) nekem is műsorfüzetet, mert a mi (pedig nem olcsó) szektorunkban nem volt minden széken. Gyorsan el is tettem a táskámba, csak otthon pislogtam rá késő éjszaka.
A 45-50 perces késés miatt jó későn lett vége.
Nagyon színvonalas volt az egész, a látvány sem volt sem elcsépelt sem hányatós. Havasi nagyon jó fej és kellően alázatos és olyan éppen kellően-elegendően szerény :) Mert azért tudja, hogy nagyon jó és nagyon szenvedélyes volt.
Minden hang minden hangszeren stúdió minőségű volt. A vendégei is nagyon jók voltak, Endi egy őrült zseni szintén és ugyanezt mondhatom Lajkó Félixről is.
A karmester-csellós-basszusgitáros és hangszerelő Pejtsik Péter pedig olyan Igazi, hogy szavakat is nagyon nehéz rá találni. Ők gyakorlatilag egyek. Őt még Adagios időkből "ismerem", ahogy az egyik gitárost is (Csiszi) - meg is lepődtem, amikor a kivetítőn kiszúrtam :)
Annyira jó volt a hang(ulat), hogy sokszor be-behunytam a szemem, vagy kinyitottam, hogy Úristen, tényleg itt vagyok?! :)) Számomra, aki annak idején próbált klimpírozgatni akkora csoda látni, hogy valaki ÍGY zongorázik, de igaz ez minden hangszerre - imádom őket :). Pont. :))
Hát nem is tudom, valahogy az egész nagyon-nagyon élmény volt, mégha rövid is - nekem (két óra). Nehezen esett hazaindulni és újra szembesülni a pörgő aggyal, hogy még mit kell megcsinálni, meg stb...
Az utolsó ráadás a Tavaszi szélnek egy gyönyörű átirata vagy feldolgozása volt, nagyon szép, nagyon ügyes húzással. Egy verzióját hoztam nektek is:
Ma már Pekingben van és épp megint ott örülnek neki irtózatosan sokan. :) Beszélt a Kínához fűződő viszonyáról, hogy milyen jó a magyar zeneoktatás és volt egy nagy jó mondata: nem külföldre kell menni keresni a zenei megvalósulást, hanem itthon kell világszintűt csinálni, amire igenis van igényük az embereknek.
Aztán elmondta, hogy milyen hihetetlen élmény neki ez itt -ott, mert pár éve az Zeneakadémián voltak 600-an, aztán valahol kicsivel később 2000-en a koncertjén, tavaly már 4000-en, most pedig 12000-en. Merthogy teltházas volt az Aréna. :) És jövőre megint lesz ott koncert, jegyek hamarosan... ;)