berno

Hm... tenni kéne, tenni kéne... ‎"Ne visszafelé gondolkodj. Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal tetted nyilván. Rájöttél dolgokra, az elég. Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, újra és újra elölről agyalni mindenen, hanem előre figyelni. Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre. Hogy befelé figyelsz, és erre időt szánsz, az jó. Ne ijedj meg tőle. Minden napnak a maga terhét nézd. És ne halmozd a tennivalókat. Csak láss neki, apránként..." Schäffer Erzsébet

‎"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet. És most csináld magad!" (Osho)

"Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb." Ez egy kissé szomorú útravalónak tűnik, pedig nem az. Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a múlandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt.  Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel. Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz. Azt hiszed, a jókedvhez kell még valami plusz. Valami ráadás, valami ajándék, valami kis beteljesedés, vagy váratlan öröm, de ha például egy hosszú sebészeti kezelés után először kilépsz a kórház kapuján, hirtelen megörüls

"Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel." Pál Feri

Bár már 3. napja tart az új év és akár az új lehetőségek éve, nem akaródzik elkezdenem az új évet. Itthon rejtőzködöm a kis világomban, tobzódva a könyvek és a Szívek szállodája világában a mécsesek oltalmában. :) És megtalálnak ehhez hasonló írások - de holnap már ki kell mennem a világba. ‎ "Amikor valami elindul a megvalósulás felé, szüntelenül akadályokba ütközik. Száz 'nem megy' után érkezik el a pillanat, amikor egyszer csak: 'megy!' Rengeteg csőd, kétségbeesés és 'ebből nem lesz semmi!' útján érkezünk el a beteljesüléshez. Ezeknek a legyőzése csakis hittel lehetséges. Hit az, amikor a padlón heverő bokszoló, akire éppen számolnak, tudja, hogy ő ezt a meccset végül megnyeri. A hit a gondolatnál ezerszer erősebb. A külvilág negatív visszajelzései, a hatalmas bukások sem kezdhetik ki, mert bizonyos benne, hogy amiben hisz, az már valahol megvan, csak még nincs itt. A hit: a lélek magjába rejtett jövendő tudása. A valódi hitet azonban gyakran össze

Se szeri se száma a neten az új év kezdetének, fogadalmaknak, terveknek stb... Íme egy újabb :) "Új év, új kezdet, új fogadalmak... Ezek pedig terveket és álmokat hoznak magukkal! De mi lenne, ha idén nem merülnének feledésbe az év elején kimondott szavak?  Szerintünk szuper módja annak, hogy tudatosítsuk magunkban a terveinket, ha készítünk egy álomtárat! Egy kis üveget, bödönt vagy dobozt, amibe összeírjuk a vágyainkat, vagy épp a már megvalósult terveket... Ezt már Rátok bízzuk! :-) Így biztosan emlékezetes marad 2013! Boldog új évet kívánunk!! :-)) "

‎"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni!" (Leo. F. Buscaglia)

Nyomorultak témában nem keveset írtam már, hol ilyen, hol olyan formában. A kapcsolatunk középiskola 2. vagy 3. évében kezdődött igazán, amikor az érettségi szünetben az egész könyvet végigolvastam szinte egy szuszra. Aztán amikor kezdődött a nagy szerelem a musical-ekkel, egy-két dallal kerültem először csak érintkezésbe, és többen sajnálkoztak, amikor kiderült, hogy a Madáchos Nyomorultak időszakról lemaradtam. Aztán kaptam a cd-t meg színházas dvd-t is, de azért az nem volt ugyanaz... mígnem kétszer is elmentünk Kecskemétre megnézni ott a musicalt és egyre jobban összeállt a kép és egyre mélyült a kedvencség. Közben meg kacsintgattam kinti előadások után is, a 10 éves, majd a 25 éves évfordulót is sokat néztem-hallgattam a youtube-ról. És aztán jött az angliai színházas élmény... és nagyon vártam a mozi változatát is. Két nappal az itthoni bemutató után néztük meg, és hát a várton felüli produkció és élmény, KÖTELEZŐ program mindenkinek - kivéve aki a zenés dolgokat nem

Útravaló, nemcsak erre a hétre, hanem/nemcsak erre az évre (is): "Minden picigyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is." Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt. Vidám lelke volt. Derűs. Sokat dalolt. A konyhában, a fürdőszobában, s néha - mivel szép hangja volt -, a színpadon is. Engem is megtanított arra, hogy daloljak. Egyedül, amikor nem hallotta senki. Megtanított egyedül játszani. Korán elszórakoztam egyedül. Ha beteg voltam, sok mesét és tréfát mondtam magamnak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is. Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakbó

Na, itt most nem azt fogom írni, hogy én és a sport idén ... :) Bár tudom, nem ártana. De most elárulom, amin szerintem sokan nem is lepődnek meg, mert tudják, hogy én a sportokból mit szeretek - nézni. Kamaszkoromban nagyon komoly Fradista voltam és abból a bizonyos Novák Dezső-időszakból mindent tudtam. A Fradinak az egy nagyon sikeres időszaka volt. És rajongani már akkor is tudtam, a nagy kedvenc Telek Manci volt (és Vincze Ottó). Mindent tudtam, a szabályokat, kinek mennyi sárgája van, hányas lába, stb. Ez az internet és egyéb segédeszközök nélkül nem volt ám annyira egyszerű :) Aztán ez elmúlt és jött a vízilabda. :) Hát persze, hogy  a Kemény-csapat. És Kásás Tamás :)  És abból a csapatból többeket is láttam élőben, de nem az uszodában, hanem a TF-en a folyosón, akkor még ott dolgoztunk helyileg. És a sportorvosok kvázi a tágabb értelemben vett felettesünk volt. Szerintem ájult voltam sokáig. :) Később vagy ezzel egyidőben talált el a Forma 1 is, ami kezdetben

Hát akkor BÚÉK!!! :) Kívánom, hogy rosszabb és szomorúbb év ne legyen mint az előző, meg aztán kívánok sok jó élményt, és sok jó utazást meg találkozást, mert akkor bőven lesz miről írni is ide :) Nehéz év volt az előző, főleg a vége, vagy már egészen májustól és nehezen akarnak helyreállni a dolgok, érzések, stb... (így aztán idén sem szilvesztereztem, ebbe is bele kellene jönnöm, hogy hogyan kell - csak úgy mint a karácsonyozásba) 2013, érdekes szám és érdekes szám nekem is idén: 33. :) Meglátjuk, mit hoz. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen az évnyitó idézet, ezért hoztam többet is: "Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe "Lehetőség" és az első fejezete "Újév"." (Edith Lovejoy Pierce) ‎"Hiszek benne, hogy úgy fogom szemlélni ezt az új évet, mintha a következő 365 nap most peregne le először a szemem előtt - meglepetéssel és csodával fogom nézni a körülöttem lévőket, örömmel fedezve fel, hogy

Bécsről valahogy elfelejtettem írni, de nem is tudom hogy történt. Talán mert ott is voltam, meg nem is... (?) 17-én volt az intézeti kirándulásunk, vagy közös karácsonyunk, de valójában egyik sem jött létre. Bár még aznap reggel is kétséges volt, hogy tényleg utazunk-e mi is, csak belehúztunk előtte napokban, reggel 8 előtt leadtuk a cuccot és beszálltunk a buszba. Szép, szürke komor idő volt. Megnéztük a Schönbrunni kastélyt belül, de sajnos kívül semmit, olyan szoros volt a program. Ezt sajnálom, mert annyira szép az a kert, hogy szinte vétek nem ott lenni egy napot. Még az előtte lévő bazárt sem tudtam végigszagolni, pedig nekem ilyenekre szükségérzetem van. Nem is sokat tudtam fényképezni, és ami volt is a benti gépemen van, úgyhogy majd később pótlok. A kastély után még bóklásztunk kicsit bent Bécsben, de valahogy ez sem volt igazi. És aki az ottani karácsonyi vásárba idén nem jutott el, vagy általában nem szokott, ne bánkódjon, a Vörösmarty téren vagy a Bazilika előtt s

Pár napja összeállt nálam a Terápia mind a 40 részével. Rémesen izgalmas már, alig várom, hogy legyártsák a második évadot, mert kell legyen olyan. Egyrészt vannak félbemaradt terápiák, másrészt jönni kell újaknak, meg amúgyis :) Még sok a titok... :)

Nagyon kimaradt mostanában a blogolás. A karácsony valahogy 'átszaladt' rajtam, valahogy kívül voltam a dolgokon belülről. A nagy karácsonyom (írása) elmaradt, majd jövőre- vagy idén :) Otthon voltam Bögötén, a fa idén kivételesen nagyon egyenes volt és elsőre elfoglalta tökéletes helyét és nem billegett. Ezzel minden rendben volt. Fölváltva olvastam és tévéztem, csak diós bejglivel szakítottam meg két napon át e mély tevékenységet, aztán visszajöttem. Egyik vendégségből a másikba estem, mígnem két napja már a küszöböt sem lépem át még gondolatban sem. :) 

József Attila: Kopogtatás nélkül Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg. Szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethetsz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad más is. Hanem, akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

"Mindenkinek a lelkében egy dal van, ami csak az övé. Senki másé. Ez az ő boldogsághangja. Te ismered a magadét?" Mert ezen múlik minden. Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó!" Ez megszólalhat akkor is, ha álmodozol, ha reménykedsz. Még nem vált valóra, csak gondolsz rá, még csak képzeled... és mégis! Hányszor van az, hogy hallgatsz egy számodra kedves zenét, nézel egy filmet, vagy olvasol egy regényt, és nem a zenére figyelsz, nem a film vagy a regény történetére, hanem önmagadra, és azt érzed: "milyen jó most nekem!" Más is kiválthatja belőled az élményt, például egy érintés, de még inkább valakinek a közelsége. Esetleg egy jó szó, egy pillantás, egy jó hír. Bár az utóbbi inkább izgatottá tesz, várakozóvá, örömtelien nyugtalanná. A boldogsá

Holnap délután elutazom Bögötére és majd visszajövök 27-én este - előreláthatóan. Aztán itt leszek, és járok erre-arra és találkozom. :) És majd újév elején lehet, hogy fordulok még egyet.  Bíborka velem jön, mint a kutyám-macskám-kölyköm-verebem :) Szeretem ilyenkor cipelni magammal és még ham-ham meg iszi sem kell neki, hiszen sokáig bírja (áram) nélkül. :) Akkor is jön, ha lehet, hogy elő sem kerül (a mobilnet Bögötén alig fogható - annak ellenére, hogy a világfalu), de ez már megszokás. Tavaly ilyenkor volt az első hazalátogatásom Angliából, sokszor eszembe jut. Meg közeleg az évvégi szokásos "elszámolásom" is, ennek kapcsán is sokszor eszembe jut, meg amúgy is. A napokban kaptam kintről képeslapot. Először nagyon megörültem. Aztán kinyitottam. És megerősítve, hogy ott a dolgok nem változtak, a borítékba nem a nekem írt vagy címzett szöveg került. Rosszul esett, visszaküldtem, hogy bocsánat, de másét kaptam (a tartalom egyébként szólhatott volna nekem is, de

Most, hogy nagy dózisú magneb6-tal tuningolom magam és igyekszem minél előbb újra összehorgolni a szétszakadt csipkeszerű idegrendszeremet, felsejlik ez-az az elmúlt 22 napból.  A november sem volt kutya, de az igazi megpróbáltatás az decemberben jött sok fronton.  Először az jut eszembe nagy tanulságként, hogy ki KELL használni az ajándékba kapott trenya-napokat. Ki emlékszik arra, amikor azt írtam, hogy egy egész vasárnapon át csak a Terápiát néztem meg aludtam, aztán este 6-kor rámjött az Egészséges leszek 6 perc alatt című projekt? :) Nem rémlik ugye, mert rég volt bizony. Én sem emlékszem. Csak arra, hogy hiányzik. Az ellenőrzésről sokat írtam és sokat is beszéltem. Mostanra lezárták, ezt-azt elárultak belőle telefonban, de majd 3-án megküldik. Aztán 5 nap alatt eldönthetjük, hogy elfogadjuk-e vagy kifogásokat kreálunk. Az irat elmegy a rektorhoz. Eddig ismert a történet, tovább nem tudom. De igyekszem erre nem gondolni. Ha mázlink van, két éven belül nem jönnek. Tenger

‎"A dolgok holnap mindenképp valahogyan alakulnak. Tehát vagy te leszel az, aki megváltoztatja őket, vagy valaki más változtatja meg őket a számodra." (Sergio Zyman)

Az első élő Voice nem kötött le, a válogatók, de a párbaj is jobb volt. Remélem a következő jobb lesz.

Múltkor véget ért az X -faktor és nagyjából elégedett is vagyok a teljes végeredménnyel (bár Dávidot a 3. helyre vártam volna - a végén már egészen belejött). Ma pedig indul a Voice és mivel még mindig bejön a tv2, újból választok valakit, akinek lehet drukkolni :)

Csak egyetlen lehetőség van: az ember szeresse saját történetét minden vacakságával és csalódásával együtt, mert hiszen önmaga szülte ezt a történetet." (Popper Péter)

Az idei advent köddé vált nálam - de vajon mikor?  Ma először volt időm jönni-menni és egy két alapdolgot megvenni ajándékba és közben azon gondolkoztam, mikor plázáztam utoljára ? :) Itthon adventi koszorú sem került, bent viszont jó hogy volt. Főleg, hogy az eddig 3 adventi vasárnapból 2-n is bent voltunk. Aztán itt volt ma ez a világvége vagy nem vége, közben ma egy éve, amikor a Heathrow-n beleztem a 28 kg-os bőröndöt és jöttem. És most még találtam egy ilyet is, nekem emlék, nektek érdekesség: :) Brit karácsonyi szokás - a szaloncukor húzás Igazából nem szaloncukor, christmas crackers a neve, ami csak külsőre olyan mint egy óriás szaloncukor. A csoki helyén papírcső van (kb. akkora mint egy wc papírnál), az egész be van szépen csomagolva. A lényeg, hogy két ember megfogja a két szélét, elkezdik húzni maguk felé és mikor szétszakad akkor a kicsik megkaphatják a csomagolásba elrejtett apró kis ajándékokat, valamint találnak még benne egy papír koronát, egy angol

Fura álmom volt ma reggel. 4-kor megébredtem, mert miért is aludnék még ha lehet is... Aztán megnéztem egy filmet (Szív bajnokai) és 6 körül visszaaludtam, de kár volt... Angliában voltam ( a régi helyemen) és oltári nagy felfordulás volt, semmi nem volt a helyén, a kicsinek elhasznált volt a pelusa és ehhez sem találtam semmit. Az új lány meg bájolgott meg hipertürelmes volt én meg majd megőrültem, hogy miért mentem vissza...?! A nagyobb meg bele volt gyógyulva a tévébe... Aztán ordításba kezdtem - megint nagyon sokan voltak - és azt mondtam, hogy kösz akkor én inkább odébbállok, itt van úgyis egy jobb, egy türelmesebb, egy akármilyenebb... Aztán amikor ide eljutottam, megtaláltam a popsitörlőket meg a pelenkát... aztán felébredtem :) Tehát mindenhol sz.r... a helyzet:) Nehéz volt 8 körül észhez térni így, egy vödör kávét is megittam, és most aztán már újra dolgozom.. Nem tudom hányadik napja folyamatosan, de nem rémlik, hogy decemberben lett volna olyan nap, hogy nem dolgozt

Íme egy cikk a koncertről: http://www.metropol.hu/kultura/cikk/974337 és tessék, a bizonyíték, a dobos fejjel lefelé: A szép programfüzet itt látható (oldalanként) :  http://havasi.eu/hu/galeria-havasi-emlekkonyv.php és a képek a koncertről:  http://havasi.eu/hu/galeria-koncertfotok.php

A nagy Mester megint tudja... Nagyjából pontosan ezzel küzdök, hogy ünnep vagy nem ünnep, vagy hogy és hogy nem és mikor...? Mert mindig pereg a 'saját' karácsonyom filmje, csak éppen nincsenek hozzá szereplőim, de lehet, hogy majd megírom és akkor legalább 'megszületik'... :) Szóval íme, és ezt küldöm Mindenkinek... ...Kívánom, hogy sikerüljön ünnepi állapotba hozni a lelkedet. Ma ez nem könnyű, de meg kell tenned. Másoknak is szüksége van a fényedre. Müller Péter

Ami még a múlt hétből kimaradt: Egyik reggel valamikor fél 6-kor  a kezemben maradt nagyjából a tükrös dupla ajtóm és választhattam, csavarhúzó és leveszem, vagy este szedegetem a törött darabokat - hát, csavaroztam. Most nyitott gardrób van, ami lassan egy hét elteltével is elég szokatlan még :) - viszont időt lehet spórolni így is reggel :) Aztán ugyan órákra nem jutok el, de még a könyvet sem kinyitni esténként, ami este 11-es hazaérkezéssel valahogy már nem megy... Ehhez képest szombat reggel elmentem írásbeli nyelvvizsgára... Mindent egybevetve azt mondom, hogy ha nem mondom az eredményt, ne kérdezzétek...

A nagy ünnepem tegnap hozta a várakozást :) Isteni volt és igazán csoda. Bár szerintem néhányan lehet, hogy csalódtak, mert azért ez nem szimpla Havasi volt, hanem igazán volt abban minden. Kezdve onnan, hogy az egész Arénában néha csak a zongora volt egymagában hallható, hát, gyönyörű volt! Vagy amikor nagy kórus, nagy zenekar, fejjel lefelé lógatott dobfelszerelés dobossal együtt, hát káprázatos! :) És közben Havasi művész létére vagy annak ellenére még beszélni is tud. :) És egész jókat mondott, némelyik  igazán elgondolkoztatott. Leginkább amikor azt mondta, hogy köszöni, hogy erőt adunk, hogy alkotni tudjon - hát, tudtam volna róla beszélni, hogy ki kinek adott erőt, meg még most is... Az egész onnan indult, hogy elindultam innen fél 6-kor. 6-tól volt kapunyitás - és megint elméláztam az embereken, hogy vajon miért is tolakodnak, amikor helyre szóló jegy van és még vagy egy óra a kezdésig... Aztán amikor már a helyemen ültem, csak nem akarták elkezdeni, mert hogy 7 után m

Ma van, márcsak jó két és fél óra ! :) Bár még dolgozom, meg is gyújtottuk a 2. gyertyát, ha már így ünneplünk :) Na de, a mai lényeg! :) Várnak már engem, ahogy én is őket, és azt hiszem az ajándék az otthoni fa alá kerül - mert ennyi még nekem is jár, nemdebár? :) Íme a hírlevél: Kedves bbernoka! A segítségetekkel egy olyan álom valósult meg az elmúlt hónapokban, amin évek óta nagyon sokan dolgozunk együtt, és csak remélhettük hogy egyszer majd valóra válik. A HAVASI Symphonic Aréna Show-ra minden jegy elkelt a 12 ezres Budapest Sportarénába. Szívből köszönjük mindenkinek, aki bizalmat szavazott a produkciónak és velünk tart majd ezen a különleges napon. A teltház és az Aréna környékén várható forgalmi dugó miatt javasolt korábban érkezni vasárnap. Az Aréna kapui már 18 órától nyitva állnak. Egy meglepetéssel is készülünk aznap estére, amely remélhetőleg sok család Karácsonyfája alá kerülve szerez majd örömet az év végén. Itt vásárolható majd meg először

A nagy megpróbáltatások során azért elérkezik a HOLNAPUTÁN, a nagy nap, amire már vagy két hónapja várok, amióta a jegy megvan... vagy még korábban, amikor mégcsak a beckenham-i ágyamon hasaltam és youtube-ról hallgattam egy bizonyos zongorázást és vágytam egy igazán jó koncertre... http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Tt98C8XQccE

Nincs túl jó hetem, igazán... Sosem értettem, hogy az angolok miért kezdik a hetet a vasárnappal... Most viszont lehet, hogy értem, mert ez a fura hét valahol tényleg a vasárnappal kezdődött, az fix.  Kezdve onnan, hogy este 7 után a távolsági buszról leszállva (igen, megint a Bandival jöttem) azt láttam, hogy a börönd fejtetőn utazott - Veszprémtől legalább. A Bögötén kezdődő havazásból Pesten zuhogó eső lett (az esernyő valahol a bőröndben lakott), amiben hazamenni nem volt túl kellemes. Az Árpád hídhoz érve az orrom előtt ment el a busz. Amíg fixíroztam a menetrendet, egy bunkó taxis telibe fröcskölt (épp a fehér dzsekim volt rajtam - igen, tisztán!). Negyed óra ácsorgás következett esőben. A kisgurulósból folyt a víz, mire hazaértem. Aztán hétfőn, irányba téve magam, hogy a zárásos feladatok teljesüljenek; kaptunk egy kellemetlen szigorú levelet, ami péntekre átfogó ellenőrzésről tudósít. Hogyaza! Megkezdődtek a hosszú, éhes, kimerítő és nem unalmas irodai esték (és

Hát, lehet, hogy tényleg ki kellene próbálni... ‎"Próbáld ki! A nap folyamán időnként állj meg, ülj le, és válj tudatossá a légzésedre. Végezheted öt percig vagy öt másodpercig. Merülj bele a jelen pillanat teljes elfogadásába, melybe az is beleszámít, hogyan érzed magad, és hogyan érzékeled, ami történik. Ezekben a pillanatokban egyáltalán ne próbálj megváltoztatni semmit, csak lélegezz, és engedd el. Lélegezz és engedd! Halj meg annak, hogy ebben a pillanatban bárminek máshogy kellene lennie; a tudatod és a szíved mélyén engedd meg magadnak, hogy ez a pillanat éppen az legyen, ami, és te éppen az legyél, ami vagy. Majd amikor készen állsz, mozdulj abba az irányba, amelyet a szíved kijelöl – éber figyelemmel és elszántan." (Jon Kabat-Zinn)

Kommentár nélkül! :) "Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani." Ezt a mondatot Szepes Máriától, a legcsodálatosabb magyar nőtől hallottam. Ő mesélte el fél évszázados házasságának legnagyobb titkát. Azt mondta, még a legideálisabb párkapcsolatot is csak a nők sokféle szerepet játszani tudó, "színészi" tehetsége képes összetartani. Mária a "színészet" alatt nem a hazugságot értette, hanem azt, hogy sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus. Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság. A férfi ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszkö

Minden évben óvatos elgondolással és fürkészéssel állok a család kisebb tagjai előtt, hogy vagyon milyen 'viszonyban' lehetnek a Mikulással és a többiekkel... van-e lista, van-e gondolkodás, agyalás... Tegnap délelőtt (hétvégén minimális időt Bögötén töltöttem) a Mikulás szerencsére éppen jókor járt felénk, és egy előhagyott rózsaszín papucsba dobott ezt-azt egy kilencéves nagy örömére. :) De a kis jólelkű drága elszomorodott, hogy vajon az enyémbe miért nem került, jól megnéztem-e, stb... Járt kelt a házban, hogy máskor még hol is szokott elrejtve lenni ez meg az, de hogy lehet, hogy az enyémben nincs... De Berni, biztos megnézted, az orrát is a cipődnek, nem gurult előre a csoki...? Kezdett aggasztani a dolog most már engem is... Így aztán nagy 'szerencse' volt, hogy mielőtt hazaindult volna a leányzó, 'valahogy' került egy kis csoki az én cipőmbe is... így aztán mindenki boldog volt :)

Ezzel a poszttal jó régóta lógok, mert jobb volt messzebbről látni vagy nem is tudom. Múlt kedden volt az első új angolom - és kár, hogy nem az utolsó. Helyileg az Örsön van a csoport, egy több emeletes valaminek egy emeletnyi részén van néhány terem meg mosdó, meg egy kis recepció (a kedvenc helyemen az Anker közben nem indult ez a csoport). Ott voltam időben az ünnepi lelkületemmel, amelyik örült, hogy ott lehetek és nagyon vártam újra, hogy legyenek jó angol óráim. Volt velem egy szép új füzet, meg a legjobb tollaim :) Meg a kedvenc illatom. Hát így érkeztem. Amikor odaértem két csajszi ült ott egyre duzzogóbb fejjel, az egyikről már akkor is sejtettem, hogy bunkornya, a másikról meg hogy csitri.  Velem egy időben érkezett még egy új csoporttag, meg utánunk jött egy régi srác, az normális volt, az bemutatkozott. Lényeg a lényeg, hogy amire a tanár is megjött, látszott, hogy a csoport létszáma 9 és majd még egy srác csatlakozik legközelebb (de ő régi). Megjött

Egy számomra nagyon-nagyon kedves embertől vettem át egy nagy mondást -ami igazából egy szimpla ténymegállapítás, de akkor is :) Ezt aztán bizonyos körökben használom is, de kevesen értik :)  Szóval amikor valami nem jó, na olyankor: "Sz.r a palacsinta." - így egyszerűen. A palacsinta most sem finom, hanem sz.r.  Mert a december amúgy sem szokott a kedvenc időszakom lenni, mert ilyenkor dolgozom a legtöbbet - meg nyáron. Az alvással töltött órák száma és az otthoni csakúgyvagyok időszak jelentősen csökkent, mondhatni minimum-szintű. Az elmúlt időszakban (két hétben) a normális rossz palacsintákon kívül volt még néhány extra "rendelés" is, hol költségvetés, hol leltár és annak ellenőrzése ízesítésben. Na de ami most jött, az a hab a tortán. Pénteken mindent ellenőrizhetnek amit csinálok - és gyakorlatilag titok, hogy mit néznek és nekem sok mindent hogy kéne vagy kellett volna csinálni. Hát ilyen a szezonális étlap.

“Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.”  (Virgil Thomson)

Ma indul valami új dolog, ami nem tudni milyen lesz, remélem jó, de legalábbis hasznos. Ehhez kapcsolódik: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2012/11/mai-angyalok.html

"Ne fájjon a szíved azért, ami elmúlt! Ami fontos volt belőlük, az már benned van, az már te vagy. S ha ott maradsz a romok között, ugyan hova épülhet mindaz, ami még előtted van?" (Popper Péter)

"Ha az örömöd attól függ, hogy valaki mit tesz, illetve mit nem tesz; akkor csapdába estél. Mert azt nem tudod irányítani, hogy mások mit gondoljanak vagy tegyenek! De ha felfedezed, hogy az örömöd senki mástól nem függ, csak magadtól, akkor felfedezed a legnagyobb szabadságot, ami lehetséges, és ami még legvadabb álmaidat is felülmúlja. A boldogságod attól függ, hogy TE minek tulajdonítasz jelentőséget!" (Jerry Hicks)

Tegnap délután mentem ebédelni és az étkező bejáratánál egy nem mindennapi külsejű és arcú srácot tekintettem meg. :) Gondoltam is, hogy vajon honnan jöhetett, mert arrafelé nagyon ritka példányok az ilyenfajták. Valahol itt tarthattam a gondolataimmal, amikor egyszercsak éles nyávogós sivítást hallok az étterem felől, amely két tűsarkon és 20 kg-on érkezett: "Micimacíííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!! hát már kijöttéééééééééél?!?!?!?!?!" Jesszus mondom... hát igen, az ilyen példányokkal ezért nem lehet találkozni, mert már fogságba estek :)

... hogy erősítsem a jobb dolgokat megviláglani, azt mondhatnám, hogy ma két angyalkával is találkoztam... pedig igazán nincsenek könnyű és stresszmentes napok. Az egyik azt mondta, hogy igazán szép lett a "karácsonyi rajzom", és mindenféle megoldásokkal lehetővé tette, és hozzá segített ahhoz, hogy keddtől újra csoportba járjak... Igen, angolra, a kedvezményes ajándékosra... :) És figyelem! Kétszer négy óra, tehát heti 8 óra angol! Ez egy jó tanárral és jó csoporttal aranyat érhet :) Kezdettől fogva ilyen csoportot akartam, de ilyet ritkán indítanak. Úgyhogy hajrá-hajrá bernoka! :) A másik fölismerve a komor komoly pénteket a legjobb időzítéssel adományozott nekem egy kedves valamit... egy óriás Rudit :) Köszönet a két angyalkának :) Meg azoknak is, akik bírják velem ilyenkor... ;)

"Az éberségnek nem az a lényege, hogy ugrásra készen várunk egy eljövendő időpillanatra - hanem az, hogy készen állunk rá, bármikor is jön. Ma? Holnap? Öt év múlva? Soha? Mindegy. Ez a léleknek a beteljesedett állapota, melyben fölismeri a gondviselés akaratát. Nem azt teszi, amit szorongó egója, hanem azt, amit a sorsa akar. Vallásos nyelven úgy mondjuk: belenyugszik az Isten akaratába. A 'készenlét' az, amikor a lélek megérik. Derűs lesz. Nyugodt. Félelem nélküli. Jöhet a Vőlegény. Mikor? Bármikor... Rajta áll." Müller Péter

Érdekes a cím, ugye? Hosszú poszt lesz, előre mondom. :) Annak idején a Katedra valahogy úgy került az életembe, hogy már jó ideje húztam-halasztottam az időt, hogy beiratkozzak nyelvet tanulni. Aztán egyszercsak fogtam magam és beiratkoztam angolra. Ez akkor többeket meglepett, mert egy ideje már passzíroztam a németet hol aktívan, hol passzívan. Már nem is tudom mikor kezdtem, közben költözött is a suli, de a Deák tér környékén maradt mindig - ami azért akkor (is) fő szempont volt. Egésze Anglia előttig fontos helyszínem volt, szerettem odajárni - általában.  Aztán amióta hazajöttem vágytam oda, hogy újra járjak, vezessenek a tanulásban, de egy fő szempont miatt sajnos nem volt lehetséges. Aztán október 30-án éjjel jött egy e-mail tőlük, hogy akarok-e egy lenni a százezerből, aki szinte ingyért tanulhat 90 órán át egy választott nyelvet. Hát hogyne akarnék?! Rekord idő alatt regisztráltam és vártam a folytatást. Azóta aztán már tudom, hogy ez egy nagyon nagy pályázat (

Szeretek tévézni, ezt sosem tagadtam sehol. Ebbe a bugyutaságtól kezdve a normális(abb) műsorok is beletartoznak, eléggé mindenevő vagyok egy (durvasági) határig. Most éppen a Borvacsora megy a háttérben, amit eléggé szeretek. Mert érdekes. Olyan dolgokat hallok-látok így, amiről máshol nem olvasnék, vagy nem gondolnék rá. És a 'kocsmakultúrám' a nullával sem egyenlő, ezt többen tanúsítják - így még tán kulturálódom is, hátha valami ragad rám. :) Mert tessék meghallgatni egy borászt, amikor előadja egy bor jellemzőit... na az művészet, de tényleg! Mert vagyok olyan "igénytelen", hogy nekem mindegy, hogy pl. a vörösbor épp milyen pohárban van, ahogy például a pálinkát is meg tudom inni a kockás 3 decis bögréből - nem a mennyiségen van a lényeg... :) de folytathatnám... :) A mai vendégek között van Kamarás Iván, akit alig ismertem föl, olyan szimpla módon - nulla macsósan ül ott (bár egyre nő az arca ahogy halad a műsor). Ilyenkor fölrémlik, hogy mennyi m

Bár mostanában nem kell pakolnom és hiányzik is - ez az igazság, de itt van egy igazán jó ötlet, amit meg is fogok valósítani amint lehet :) http://www.nlcafe.hu/otthon/20121120/utazas-pakolas-borond/

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt. Szabó Magda

A most következőt tegnap kaptam a benti e-mailre, vannak benne elgondolkodtatók... Megmaradunk ? !        (Böjte Cs.)                           Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számít- hatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor  mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni...csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a  sorsunk beteljesedését?               Egy statikusan gondolkodó világban élünk,a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói da

Tegnap igazi LUSTA vasárnapot tartottam. :) Mivel az azt megelőző napok buzgók voltak, tegnap reggelre elhatároztam, hogy ez bizony hivatalos lusta nap lesz. Fincsi puha trenya-ruhában, hogy mégcsak véletlenül se zavarjon meg a lustaságban SEMMI :) Sikerült! Egész nap hevertem, henyéltem a kinyitott ágyon. És néztem a Terápiából 17 részt! :) Időnként a szükség rávitt az étkezésre, ezen kívül csak a szundibundi volt engedélyezett :) Aki nem ismerné a Terápiát: http://www.youtube.com/watch?v=-q0EqQnun5w "A Terápia a pszichoterápia eddig rejtett világát mutatja meg, a történet középpontjában az ötvenes sármos pszichológus, András (Mácsai Pál) és öt páciense áll. Hétfőnként András régi páciense, a problémásan szexi és szerelmes Laura (Marozsán Erika) érkezik a rendelőbe; keddenként az alfahím nagymenő üzletember, Máté (Nagy Ervin) keresi fel; szerdánként a sérült, 16 éves tornászlány, Zsófi (Sztarenki Dóra) jön terápiára; csütörtökönként pedig az állandó harcban álló ház

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!" Delete! Törlés! Mert ez a gondolat a legveszedelmesebb vírus, ami megfertőzi a lelkedet. Az egész világ válságban van, de egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt. Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le. Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs! Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen

Szabó Dávidról már írtam :) A szombati nótája nagyon a fülemben maradt azóta is - és egy időben szerintem sokat hallgattam is ezt a dalt, mégis feledésbe merült nálam. Na, akkor mivel úgyis olyan egy nyomott semmilyen napom van, íme egy kis muzsika, az eredeti változatban: ALEXANDER RYBAK FAIRYTALE: http://www.youtube.com/watch?v=uiH4BFTELME A fiúcskától mást is érdemes hallgatózni még, pl. ezt itt:  http://www.youtube.com/watch?v=daqfr6DJsGc&feature=related nem épp hangra, de a zene az jó alatta...

Holnap eljön a nap, amikor mindkettő mobilom teljesen lemerült állapotba kerül :) Ha facebook-stílusban akarnék írni, azt is írhatnám: "like, ha már jártál így" :) ... merthogy valahogy mindig elfelejtek töltőt venni (vagy legalább átalakító dugót az angolmódis töltőhöz), de most feltölteni is elfelejtettem a telefonokat.

A kis cókmókjaim ma egybegyűltek, hazajött aki még távol volt :) Nagy a vigalom :)

Ki nem hagynám az X-faktort, kivéve ha vagyok valahol. Pedig többnyire unom. Mert sok az üres, gyenge akármi és még nagyon hosszú is.  De mégis nézem, mert bár leginkább Timinek és Oláh Gergőnek drukkolok, meg azért tetszik amit Adél csinál és van még Dávid. Szabó Dávid. Nem értettem, hogy került ide, mit akar, amikor azért nincs annyira rossz helye az Operettben - és nekem egyre jobban tetszett, amit ott láttam tőle/belőle.  És most minden szombat este néztem-néztem, ki ez a srác, mert ez biztos nem ő. Tiszta görcs, hamis, unalmas, stb... Na, de ma egy másik Dávid jött, ez már hasonlít rá, remélem továbbjut még...

“Az igazi élmény az ember szá­mára tehát első­rendűen ennyi: önma­gá­nak meg­is­me­rése. A világ meg­is­me­rése érde­kes, hasz­nos, gyö­nyör­köd­tető, félel­mes vagy tanul­sá­gos; önma­gunk meg­is­me­rése a leg­na­gyobb uta­zás, a leg­fé­lel­me­sebb fel­fe­de­zés, a leg­ta­nul­sá­go­sabb talál­ko­zás.  ...” Márai Sán­dor

Sok gyönyörű helyre visszavágyom az angol helyeim közül és még többe vágyom, ahova nem juthattam el... Most jött nekem ez a gyönyörűség, Hever... Csodaszép lehet így ősziesen (is)... Hever Castle & Gardens We’re in full Autumn Technicolor here at the castle. Best spot near Two Sisters pond, rich reds and warm yellows adorn our trees. Pontosan a névnapomon jártam ott, a hóvirágok között, gyönyörű volt úgy "szürkén-fehéren" is...