Heti krónika

Nincs túl jó hetem, igazán...

Sosem értettem, hogy az angolok miért kezdik a hetet a vasárnappal... Most viszont lehet, hogy értem, mert ez a fura hét valahol tényleg a vasárnappal kezdődött, az fix. 

Kezdve onnan, hogy este 7 után a távolsági buszról leszállva (igen, megint a Bandival jöttem) azt láttam, hogy a börönd fejtetőn utazott - Veszprémtől legalább.

A Bögötén kezdődő havazásból Pesten zuhogó eső lett (az esernyő valahol a bőröndben lakott), amiben hazamenni nem volt túl kellemes. Az Árpád hídhoz érve az orrom előtt ment el a busz. Amíg fixíroztam a menetrendet, egy bunkó taxis telibe fröcskölt (épp a fehér dzsekim volt rajtam - igen, tisztán!). Negyed óra ácsorgás következett esőben. A kisgurulósból folyt a víz, mire hazaértem.

Aztán hétfőn, irányba téve magam, hogy a zárásos feladatok teljesüljenek; kaptunk egy kellemetlen szigorú levelet, ami péntekre átfogó ellenőrzésről tudósít. Hogyaza!

Megkezdődtek a hosszú, éhes, kimerítő és nem unalmas irodai esték (és az egyre rövidebb éjszakák). Eleinte csak 7-kor mentem haza (a  fél 5 helyett), aztán fél 8-kor, majd tízkor, majd fél tízkor, viszont egyre korábban érkeztem. Angol órára azóta se jutottam el...

Aztán elérkezett a mai nap. Hosszan és kábán ültünk az adventi kávénk fölött (az étkezőben!), kicsit sunnyogva, hogy hátha addig jönnek, amíg nem vagyunk itt :)

Nem jött össze, először jött a telefon, majd az e-mail. Bár nem ma volt a napja, hogy 3-an beállítanak ide kutakodni, de kaptunk egy nem szép listát, hogy hétfő délutánig mit prezizzünk -  első lépésben...

Köszönjük, mert így újabb esték tartalmán nem kell gondolkozni... 

Otthon meg szaladgálnak a macskák a parkettán és rég nem hordott ruhák kerülnek elő, mert azok legalább a szekrényben vannak illatosan és vasaltan :) Dézike (Indesit, a mosógép) már unja magát, napok óta nincs dolga úgy igazán, hát meg ilyenek...

Holnap lehet, hogy vége a hétnek...? ;)