Mikulás

Minden évben óvatos elgondolással és fürkészéssel állok a család kisebb tagjai előtt, hogy vagyon milyen 'viszonyban' lehetnek a Mikulással és a többiekkel... van-e lista, van-e gondolkodás, agyalás...

Tegnap délelőtt (hétvégén minimális időt Bögötén töltöttem) a Mikulás szerencsére éppen jókor járt felénk, és egy előhagyott rózsaszín papucsba dobott ezt-azt egy kilencéves nagy örömére. :) De a kis jólelkű drága elszomorodott, hogy vajon az enyémbe miért nem került, jól megnéztem-e, stb... Járt kelt a házban, hogy máskor még hol is szokott elrejtve lenni ez meg az, de hogy lehet, hogy az enyémben nincs... De Berni, biztos megnézted, az orrát is a cipődnek, nem gurult előre a csoki...?

Kezdett aggasztani a dolog most már engem is... Így aztán nagy 'szerencse' volt, hogy mielőtt hazaindult volna a leányzó, 'valahogy' került egy kis csoki az én cipőmbe is... így aztán mindenki boldog volt :)