A mostani angol
Ezzel a poszttal jó régóta lógok, mert jobb volt messzebbről látni vagy nem is tudom.
Múlt kedden volt az első új angolom - és kár, hogy nem az utolsó.
Helyileg az Örsön van a csoport, egy több emeletes valaminek egy emeletnyi részén van néhány terem meg mosdó, meg egy kis recepció (a kedvenc helyemen az Anker közben nem indult ez a csoport).
Ott voltam időben az ünnepi lelkületemmel, amelyik örült, hogy ott lehetek és nagyon vártam újra, hogy legyenek jó angol óráim. Volt velem egy szép új füzet, meg a legjobb tollaim :) Meg a kedvenc illatom. Hát így érkeztem.
Amikor odaértem két csajszi ült ott egyre duzzogóbb fejjel, az egyikről már akkor is sejtettem, hogy bunkornya, a másikról meg hogy csitri.
Velem egy időben érkezett még egy új csoporttag, meg utánunk jött egy régi srác, az normális volt, az bemutatkozott.
Lényeg a lényeg, hogy amire a tanár is megjött, látszott, hogy a csoport létszáma 9 és majd még egy srác csatlakozik legközelebb (de ő régi).
Megjött a tanár, aki azt hiszem, hogy Orsi névre hallgat. Minden bevezetés nélkül azzal kezdte a csoport egy része felé, hogy megint röntgenről jön. - gondoltam én, mi közöm hozzá?
Aztán azt mondja, látja van néhány új tag, próbált beazonosítani mindenkit (lány vagyok én, és még 2 srác, Gábor és Gergő).
Azt mondja nekem: - Betti?
Mondom, hogy nem, hanem Berni.
Tessék?
Berni.
De te vagy az?
Mondom igen, Berni vagyok.
Tudjátok, nem bírom, ha lebettiznek. Nekem az olyan, minta az kérdenék, hogy Gizi vagyok-e. Az egy másik név. Miért nem lehet azzal kezdeni, hogy Te vagy-e a Bernadett és hogy szeretnéd, hogy szólítsunk.
Ezzel túlléptem - vagy nem... :)
Valamikor ekkor történt, hogy a duzzogós bunkornya maga előtt összefont kézzel (végig így ült!) azt mondja: "azt hittem, csak hatan maradunk" - mire a pedagógus (értsd jól: Orsi, a tanár): én is. ... - de mindegy.
Ez volt a pont, hogy elméláztam, felálljak-e és a recepción kérjem, hogy másik csoportba szeretnék járni - csak vajon van -e hozzá jogom...
Közben meg győzködtem magam, hogy jó nekem, hogy van ennyi órám és mit érdekelnek, tanulnom kell, aztán kész. És úgyis tudom, hogy amikor ez a 32 óra letelik, nem maradok ebben a csoportban.
Következett a bemutatkozós rész, ingisül - nagyon hadart, ami szerintem nem fair ezen a szinten. Mondtam magamról pár mondatot, és a végén az egészből az érdekelte legjobban - miután elmondtam, hogy a III. kerületben lakom hogy hány órát utazom. Nem is értettem. Sem a lényeget, sem a kérdést.
Utána jött az a rész, hogy a régiek bemutatták egymást - de ilyen szinten, hogy xy lány. Pfff mondom, ez ám az Intermediate szint. /itt már amúgy is gondolkoztam, mert bár tudom, hogy első órán minden tanár villog és csak angolul beszél, de szerintem tanár létére inkorrektül gyorsan beszél; viszont ha ez egy régi csoport és mindig így beszél, akkor a csoport sem itt kellene tartson beszédileg; és nem lennének olyan visszakérdezések magyarul, mint amilyenekkel találkoztam/.
Na, egyszercsak őt kellett bemutassa valaki, és tudjátok mivel tudták jellemezni? "She is divorced." Tehát, hogy elvált. A csoportnak ez jutott róla először eszébe.
Ezen is túl voltunk és egyszercsak kérdezi, hogy van-e mindenkinek könyve, aki új. Persze, készültünk nyitott könyvekkel a 7-es leckénél. Mert hogy a tanfolyamos tanrend szerint a 7-es lecke következett volna. Ehhez képest ők tartanak az 5B-nél (ennek a fajta könyvnek minden leckéje 4 részből áll).
Valahogy elindult az óra, csinálgattunk mindenfélét, a duzzogós továbbra is próbálta tartani magát. Egyébként külsőre úgy képzeljétek el, hogy kissé telt, égnek álló haja van, ami amúgy fehéres ősz de fekete alsó festéssel. Fekete ruci, sárgás sápadt arcbőr és a két csuklóján szegecses fekete (mű)bőr karvalami. És könyvelő, korra kb. 40 közeli lehet. És Vandinak hívják. És szerintem nagy barátosnők Orsikával.
Mellette ült Noémi, aki most érettségizik, flegma és un mindent.
Van még egy lány, Csilla, aki meg hisztis, hogy jajj, ő ezt sem tudja, azt sem tudja, hogy hol van - és azt hiszem ráadásul a helyére ültem - mert hogy elkésett. :) hát Sorry, azt elismerem, hogy a falusi kistemplomokban van hely, hogy ki hova ül, de most nem gondoltam, hogy meg kell kérdezzem, hova ülök - bár először gondoltam rá, csak közben meg úgy éreztem, hogy bunkóság lenne a terem végében leülni 5 szék nyi hely kihagyásával.
Eljött a szünet, azt mondta Orsi, hogy 15 perc. De szerintem volt az 25 is. Merthogy az a szünet (este fél 8 tájban), hogy a csoportnak több mint a fele lemegy cigizni a ház elé. Fiúkból nem tudom ki, de a szalagavató előtt lévő csajszi kivételével a többi levonult - ez meg ült a töri könyv felett.
Gondolom, hogy nem a függő beszéd szerkezetén gondolkoztam a cigifüstben...
Szünet után aztán kezdtem megkapni a címkémet, miszerint minden új szó miattam kerül fel a táblára... Mivel azt gondolom, hogy a tanár azért van, hogy tanítson, angolon általában nem tartom cikinek, hogy kérdezzem a szavakat. Meg igenis írja föl.
Közben azt is megkérdezte tőlünk Orsi, hogy nagyon kínai-e amiről szó van. Mondtam, hogy egyáltalán nem, de kihagytam egy évet - a titkos fegyveremet még tartogatom... :) és ráadásként másik könyvből tanultam. /Ez abból a szempontból érdekes, mert én és akkor még szinte mindenki - Headway-ből tanult és viszonylag más szókincsen volt felépítve a 3 könyv. Közben bevezették, hogy az English File a tananyag - nyilván más olvasmányokkal és kicsit változó szókinccsel. - mármint a tartalom összeér, de más időszakban kerülnek elő. Pl.: találkoztam most itt olyan új szóval a szószedet szerint, ami a másik könyvben alapszinten már megjelent. /
És akkor óra végén azt mondja Orsika Vandinak- miután látta, hogy én elég sok szót felírtam (de én azt is mindig felírom, amit tudok, csak ritkábban használok, mert így a helyesírás biztosabbá tud válni): ma nem is volt sok új szó, ugye Vandi?!
Hát anyád, gondoltam.... :)
Ezután a dinamikás vagy dinamikus kezdés után a csütörtöki etap kimaradt, úgyhogy majd jön a holnap...