berno

A szombat reggel sötéten, esősen és orkános széllel fogad bennünket, nem túl biztató. Mennyivel jobb lett volna a parkban tölteni a fél napot. De így marad a benti játék. Délutánra vendégeket várunk (félig magyarok két gyerekkel), hogy legyen játék ez nagyjából azonban elmarad. Viszont gyerek-teniszre megyünk délután, ami egy egészen érdekes - édes élmény. :) Közben estére megállapítom, hogy szinte már egy hete nem nagyon netezek (leszámítva egy-két gyors e-mail chekkolást), nem is tévézek a meséken túl, és ez jól is esik. Viszont ma reggelre eszembe jut, hogy hoztam mp3-lejátszót, rajta az új Zorán-albummal. :) Intenzív angol tanfolyamon vagyok azonban, mert Alex már alig beszél magyarul, Matte meg még alig. Én annak idején is, és most is tartom magam ahhoz, hogy ne vesszen el számukra ez a nyelv, de ezzel nem sokan vannak így. Nem tartom magam különösebben nagy hazafinak, de a nyelvünk, az a nyelvünk. Úgy próbálok következetes maradni, hogy ha nem is szólok rá mindig pl.

Gyorsan múlnak a napok, igazán nincs idő sok unatkozásra. Esténként jókat beszélgetek (magyarul :) forró dróton. Azt még eddig nem is írtam, de a hetes eső, az bizony rajtunk van. Nagyon sajnálom, mert azért ez eléggé bezár bennünket a lakásba. Reggel Mattet elviszem a bölcsibe (rollerral!), és a történelem rögtön ismétli magát, a bölcsiben nehéz nagyon otthagyni, újra kapaszkodik és kesereg, 'nemakajokbölcsibemenni'... Közben már megtört a jég, újra a régi velem, délutánonként jókat játszunk, ülhetek a wc előtt vele :), és közben jókat 'beszélgetünk'. Este jön is az utolsó próbatétel a részéről, az alvás helyetti huncutkodás - háromszor vonul ki a wc-re, bár nem eredménytelenül, közben újabb 'titkokba' avat be. A teniszes, bölcsis barátok történeteibe, hogy melyik történt meg valójában és melyik az ő fantázia-világának a szüleménye, nem számít.  A 'tiem'-időszakát éli, tehát mindenre, amire az 'enyém'-et kellene használni, 'tiem&#

Még mindig a megfázásommal küszködök, nem vagyok jól egyáltalán, már gyógyszeren élek. Az angoloknál van egy nagyon jó megfázás elleni cucc, jó erős, mert a gyomromat kimarja, viszont tényleg hamar és látványosan lehet tőle gyógyulni. Lassan nekem is sikerül, és még csak meg sem fertőzök senki.  A gyerekek is lassan helyre állnak, Matte engem még mindig kóstolgat a régi szabálya szerint (őt minden alkalommal meg kell újra hódítani, ebben piszkosul következetes); a türelemszintet megint felcsavartam. Mégiscsak én vagyok a felnőtt, vagy mi. :) Mivel mindenki jól el van a maga 'dolgozójában' én megint elmegyek szellőzni, ezúttal egészen központi Londonig.  Megnézem, hogy a Buckingham Palota még mindig áll-e, megnézem az őszies St James Parkot (közben megkávézok), őrségváltást (de most másik helyszínen), Big Ben, Parlament, stb.  Valahogy nagyon hideg van, nem esik túl jön a sétálgatás, viszont szép felhős képeket lehet megint csinálni. :) Benézek a St Margaret templom

Nos, visszazökkenni látszott minden a régi kerékvágásba, mindenkit elvittünk oviba-iskolába az új útvonalakon át -erdőn keresztül-. Nagyon jó érzés volt, hogy a bölcsiben még megismertek a bölcsisnénik és a korábban ismerős szülők is. Én közben azért dolgozgatok hazafelé is, mivel az ünnepség (október 30-i) eléggé közeledik és sok a telefon ezzel kapcsolatban nagyon, meg amúgy is jár néhány gondolat a fejemben. A szokásos megfázásom megkezdődik, náthásodok és furán érzem magam. Napközben levegőzöm kicsit Bromley-ban, amíg úgyis mindenki oda van. Edittel úgy állapodunk meg, hogy ki ahogy éri a feladatot, hogy azért pihenés is jusson, ő felkel a mocsótákkal reggel, én meg lefektetem őket és éjszaka felkelek hozzájuk, ha kell. Szokatlan újra felvenni a régi rutinmozdulatokat, altatni, esti mese, stb :) De jó érzés nagyon. Az éjszakai járkálás viszont szokatlan, hiszen azt régen sem nagyon csináltam. :) Első napokban még 3-4-szer felébredek, a hétvégére márcsak normálisan, egyszer.

Alex már jobban van, de az előző napi gyengélkedés miatt továbbra is úgy döntünk, hogy jobb, ha otthon marad.  Matte-nek ovis napja lenne, nála is tanakodunk, mert azért nem száz százalék, ahogy ő van, viszont játékos és eleven (hogy ne mondjam, hogy rossz :) ), tehát az ovi mellett döntünk. A gyermek viszont fifikás, alig egy óra múlva szólnak a bölcsiből, hogy nem önmaga, levert, nem játszik, tehát beteg, hozzuk haza. Edit elmegy érte, és mit látok negyed óra múlva? Egy vigyorgó (győztes-mosolyú) gyereket az ajtóban... szóval legyőzött mindannyiunkat... :) Otthon akart maradni, hogy játsszunk (ezt már mondogatta az ovi-felé menet is)... Igyekeztünk szigorúra venni, hogy ha beteg, akkor viszont le kell pihenni, meg feküdni, stb... Le sem t...t bennünk... :) Viszont rohamosan gyógyult, ő is, és Alex is, már jókat lehetett játszani velük, délután már a levegőzést is jól vették. Érett volt a gondoltam, holnap mindenki elhagyja a házat, hogy tiszta sor legyen, nincs buli otthon! :)

Megint korán indul a nap, hajnalban -valamikor hat körül - elmegy J és R, közben már elég nyilvánvaló, hogy bár előző nap Mattet vittük orvoshoz, Alex is beszedett valamit, egész éjjel hányt és nincs jól. Ennek jegyében telik a nap, otthonfogjuk, nem megy iskolába. Napközben aztán lázas is, közben futkosunk a wc-felé és próbáljuk belőni, hogy hol lesz az a pont, amikor Angliában el lehet vinni a gyereket orvoshoz.  Estére kicsit javul a helyzet, nem egy könnyű nap, eltalálni a határokat, belőni, hogy 'hol vagyok én', hogy igazodunk el egymással. Ezzel a dilemmával még el leszek pár napig.

Az olcsó(bb) járatok nagyon nagy hátránya, hogy nem napközben csúcsidőben, és nem a legjobb repterekre tartanak - mármint városon belül nem.  Megint, szinte már menetrendszerűen a 6.00-os (reggeli!) járatra van jegyem. Mondhatni rutinnal hívom előző este a taxit és állítom az ébresztőt 2.45-re. Teljesen valószínűtlen időpont, épphogy melegedne alattam-körülöttem az ágyam és végre aludnék. Előző este pedig igyekszem mindig legalább vízszintben lenni már legkésőbb 9-től, ha nem is alszom. Ez  megint épphogycsak sikerült... 3.15-re itt a taxi, újabb taxis botránkozik meg a bőrönd súlyán... (Reggeli öröm, valaki végre hosszú hónapok után végre kicserélte a lépcsőnél a kinti villanyt, ezért legalább a sötét miatt nem zúgok le.) Egy beszédesebb taxist fogok ki - de legalább a kulturált fajtából valót. (a számla vége nem annyira kulturált már) Valamikor 4 körül érkezem a reptérre át az alvó városon át. Ez még mindig különös érzés, így átsuhanni a városon, én már nem is vagyok álmos

Hát eljött a nap... a facebook is úgy tudja Today 8:00pm Andrea Bocelli Concert : Papp László Budapest Sportaréna, Budapest, Hungary Papp László Sportaréna Budapest in Budapest, Hungary By Andrea Bocelli Going Nagyon fura és hihetetlen, még mindig nehéz elképzelni, hogy ma este ÉLŐBEN látom és hallom Őt, akit egy időben olyan nagyon sokat hallgattam, most már egyre kevesebbet, de akkor is! :)

Ma Rúzsa Magditól hoztam nótát :) Nagyon klassz és egyet értek minden sorral-szóval, bár annyit azért mondanék, hogy nem muszáj gyémántnak lennie... :) http://www.youtube.com/watch?v=cBbGRs-jO9Q&feature=youtu.be

Pár napja Pink-napok vannak nálam, ezért ma még egy ajánlat: http://www.youtube.com/watch?v=OpQFFLBMEPI magyar segítséggel:  http://magyarszoveg.blogspot.hu/2013/02/pnk-just-give-me-reason-ft-nate-ruess.html

Mai kedvenc: http://www.youtube.com/watch?v=wDPyMD_CLgc szöveg: http://lyric.blog.hu/2013/08/27/texas_the_conversation_145

"Nincs jobb ellenszer bánat ellen, mint rá se gondolni." Lehet ezt? Lehet nem gondolni rá, hogy bánatos vagyok? Hogy szomorú? Rosszkedvű? Lehet nem gondolni rá, ha valami lehúz? Lehet! Az ősi Kelet bölcsei azt mondják: lehet. Az ember lelkiállapotainak ura is lehet, nem csak áldozata. Mi már nem ismerjük ezt az ősi tudást. Utoljára akkor tapasztaltuk, amikor kiskorunkban, ha elestünk, beütöttük a térdünket, és bőgni kezdtünk, apánk csörgetni kezdte orrunk előtt a kulcscsomóját... "Jé - mondta -, jaj, de érdekes, gigling-galang!"... és elfelejtettünk sírni és zokogni. Bámultuk a kulcscsomót, és hallgattuk a csörgését.    Az ember ott van, ahol a figyelme. Ha a sebedre figyelsz: ott vagy. Ha a szomorúságodra: ott vagy. Ha valami nagy csalódás ért, veszteség vagy hűtlenség, figyelmed a csalódásnál időzik, és energiával táplálja az érzéseidet. Újra és újra ismétli magában, kiszínezve, és képzelettel tovább szőve az eredeti élményt. Sajnálod magad, siratod magad

Köszi!!!! :) berno   6400 oldalmegjelenítés  - 

Valahogy így.... "Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. " Csitáry-Hock Tamás

... bár ezen az oldalon vagyok, de akkor legyen napi tanács (?) :)

A mostani szombaton kivételesen megnéztem az X faktort és a fotelba tapadtam Krasznai Tündétől. A mostani szériából múltkor láttam egy-egy dalt, mert sem időm, sem kedvem nem volt nézni a korábbi adásokat. ... aztán hogy tőle tapadtam-e oda, vagy az eredeti számtól akkor-ott, de napok óta ez jár a fejemben, a hangulat, a dallam, az egész. Mondhatnám, hogy jó számmal könnyű hatást elérni, de nem mindegy, hogy adja elő. Tetszett. Megérintett. Átjött- hogy ilyen közhelyes legyek. http://x-faktorhirek.blogspot.hu/2013/11/x-faktor-2013-krasznai-tunde-family.html És hát itt az eredeti Pinktől: http://www.youtube.com/watch?v=hSjIz8oQuko És a magyar fordítása, hogy még ütősebb legyen, de valahogy erős nyelvismeret nélkül is átjön, és hát a klip se rossz... http://szembenazarral.blog.hu/2013/04/06/a_csaladok_vedelmeben_pink_csaladi_portre_family_portrait_dalszoveg_forditasa

HA - és amint lesz időm, jövök az angol-napokkal, de még türelmet kérek, nagyon sok a munkám (mint mindig), de leginkább nagyon sokfélére kell most koncentráljak, de jövök hamarosan a képekkel, a mesékkel és aztán majd hírekkel is... Addig is itt az egyik kedvenc versem, amit szerintem már posztoltam, de úgy szeretem, hogy.... :) Rudyard Kipling Ha… Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s ugy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok. ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van

Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság. ( Böjte Csaba )

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE#t=63

"Megérteni a problémád igazi okát csak akkor tudod, ha megértél rá. És akkor meg tudod oldani." Fotó: Hámori Zsófia/Life.huElőbb nem? Nem. Igazán nem. Sokat tudhatsz róla, olvashatsz róla, hallhatsz róla. Valamit föl is fogsz belőle, de igazán nem érted. Ez a magyar nyelv csodája. Ugye, milyen szép és bölcs a nyelvünk? A megértés és a megérés. Ér-Ér, s a kettő összeÉr. Amíg ez nem történik meg, nem tudod megoldani a gondodat. Olyan, mint egy csomó, amit forgatsz, forgatsz a kezedben, de nem tudod, hogyan kell kinyitni. Nem tudod, hol a szál eleje és a vége. Ha különböző okos tippek és téveszmék alapján húzogatod, csak még jobban összegubancolod és megfeszíted. Az igazi megértés azt jelenti, hogy meg is tudod oldani. De ehhez meg kell érni. Ha megértél rá, akkor meg is érted, és meg is tudod oldani a gondodat. Megértés nélkül hozzá sem lehet fogni. S a megértéshez lelki érettség kell. Bölcsesség. Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni él

"A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség." (Eckhart Tolle)

Holnap visszarepülök, aztán holnapután már dolgozom... Van sok blogba-illő írnivalóm, aminek egyszer a végére érek majd, türelem! :) Lesznek képek is :)

Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől. Popper Péter

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." Márai Sándor

"A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra - nem vele." Winston Churchill

"Azok az emberek, akik reménységből élnek, messzebbre látnak. Azok az emberek, akik szeretetből élnek, mélyebbre látnak. Azok az emberek, akik hitből élnek, mindent más megvilágításban látnak…" (Paulo Coelho)

Ferenc pápa szavai: Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy

"Igyekezz átvarázsolni életed minden óráját!" Fotó: Hámori Zsófia/Life.huNe várd, hogy a külvilági események tegyenek boldoggá. Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz; ha virágzik, jó, ha hervad, rossz; ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz; ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz - így élünk. És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad, ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek, a legnagyobb hiánycikk manapság. Az élet művésze nem engedi meg, hogy lelke a külvilágtól függjön. Sőt, azt mondja, hogy maga a függés eleve azt jelenti, hogy rab vagy, és szükségszerűen boldogtalan, mert mások döntenek a lelkiállapotodról, s maga a rabság szüntelen szorongást okoz. Ha süt a nap, ha kibomlik a virág, ha jól mennek a dolgaid és szeretnek, azt kérded: meddig? És tudod, hogy nem marad így, és a jó közérzetedet megmérgezi a veszéstől való szüntelen félelem. Igyekezz átvarázsolni minden órádat! Belülről. Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formá

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." Márai Sándor Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz. Márai Sándor

"Van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön." "Addig rágja az egér a falat, de addig, míg áteszi magát a macskához." - ezt a mondást régóta szeretem.Több mint hatvan éve tapasztalom, hogy igaz. Eddig még mindig bejött. Nálam is, ha nagyon "rágtam a falat" - mindig ott volt a macska. Az egér: önös énünk. Egónk. Két hibája van. Az egyik, ha nem tud akarni. A másik, hogy túlakarja magát. Mindkettő bajjal jár. És az oka az, hogy nem tud arról, van fölötte egy bölcsebb akarat, Önvalónk, felsőbbrendű énünk akarata, akinek parancsát kellene követnie. Ezért önállósítja magát, mint egy hajó föllázadt matróza, azt hiszi, hogy ő a Kapitány, s átveszi az irányítást. De nem tudja, merre megy a hajó. Nem ismeri a térképet, és nincs iránytűje. Megy a hülye, nyughatatlan feje után. Ha baj van, megijed, összezavarodik, viharban pánikba kerül, napsütésben ellustul. Néha elmegy a kedve az egésztől, és föladja. Ilyenkor mél

És egy szépség, amit látnotok kell: http://www.youtube.com/watch?v=rwMYcyo0slc http://www.china-cultural-bridge.eu/hu/

Mostanság nem írtam, mert csak azt tudtam volna írni, hogy már megint mennyit dolgoztam... az meg nem túl izgalmas.... Aztán eljött a ma reggel, az utált és nem is tudom milyen (csak már lenne végre vége) nyelvvizsga. Megint jók voltak a felkészültségi mutatóim mínuszban. De most már kisebb mellénnyel ügettem oda, mint decemberben. Szereztem egy jó kávét (Isten áldja a szombat reggel is nyitvatartó Princess sütödét), meg egy epres croiassant, hogy legalább a cukorérték meg legyen. :) Leültem a folyosón, megpótreggeliztem, még nem akartam látni azt a sok paragépet. Ha nem látom őket, én sem izgulom túl, meg aztán az emberben dolgozik a realitás. Hajnalban nem tudtam aludni már 5 után és gondoltam, inkább hasznossá teszem magam, mint hogy azon remegjek, mi lesz 9-től. Kivasaltam, egy órán át. :) Így beljebb vagyok ma egy órával, az igaz, hogy most még befutottam dolgozni, de 2-kor legkésőbb távozom. Mert még túrórudit kell venni a kis mucikáknak, holnapra. :) Mert aztán hajnal

"Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat." (Paulo Coelho)

hm...... hát ez igaz, az fix. :)

Most találtam a face-en, vegyetek belőle...! :) Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellet várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra, pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: "Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!” Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta: “Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?” A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki. Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé. A

Bernike ma 33 lett, és hát igen, ezt is túl lehet élni. :) Sok kedves köszöntéssel (és feledni próbálva, hogy néhányan rólam is megfeledkeztek), aztán munkával, jó nedűvel, kedvességgel és még egy szelet tortával is, meg hát amúgy is :) Szóval köszönöm-köszönöm! :) És aztán egy kedvenc ajándék az álom-listámról, csak valahogy az utazási csekket nem lelem benne... :)

Tegnap (szombaton) ismét buszoztunk kicsit és újabb párszáz km-t tettünk magunkévá. Fél négyes korai ébredéssel és hatos indulással utunkat Ausztria felé vettük. Úti cél Seegrotte - Lichtenstein vára – Laxenburg volt.  Tanulva a hétfői ázásból (szerintem eléggé tudni rólam, hogy az izzadásnál csak az ázást utálom jobban), teljes felszereltséggel indltam, esőkabát, esernyő, plusz zokni, stb… Szakadó esőben buszoztunk egész az első állomásig és az eső alig-alig hagyott alább, bár délutánra csak szemerkélt, négy körül már mintha a nap is ébredezett volna. A képek majd valamennyit elárulnak, de sajnos az igazán látványos helyeken tilos volt fényképezni, és idemásolok néhány tudnivalót vagy érdekességet is a látott helyekről. Kora reggeli indulás Wienerwald felé. A Bécsi erdőben rengeteg ismerős nevű látványosság hívogat az utazásra, élménydús kirándulásra: Seegrotte tavasbarlang, Liechtenstein vára, Laxenburg kastélya. A Wienerwald, a Bécset nyugaton a Dunától egészen a termál

Ez a kép és hozzá a szöveg az évnyitó-félénken kapott szerepet, engem nagyon megfogott, ezért megosztom. A barátság ikon A képen látható ikon: a barátságikon. Ez egy kopt ikon, mely a VII. században készült, az eredetije Párizsban látható a Louvres múzeumban. A taizéi közösség által ismert. A képen Krisztust és Szent Ménast látjuk. Ménas egy, a III. században élt egyiptomi remete szerzetes, aki később perjel majd valószínűleg vértanú lett. A képen 2 embert látunk, akik egymás mellett állnak és nagyon hasonlítanak egymáshoz: alakjuk, tekintetük: mindkettőnek az egyik szeme előre néz ugyanabba az irányba, a másik szeme viszont a barátjára figyel, ezzel a festő kifejezi azt, hogy mit jelent számára a barátság.  Másrészt azt merem mondani, hogy eléggé szokatlan, amit látunk: Jézus a kezét Szent Ménás vállára teszi, és ezzel kifejezi a kapcsolatuk mélységét, közvetlenségét. A barátja, Ménás viszont áldást ad. Az áldás az Ikonográfiában Jézus Krisztus gesztusa. Mintha most Jézus bíz

Múlt hétfőn tartottuk a ’nagyszerű’ csapatleépítő kirándulásunkat (főleg, hogy azóta tudom, hogy annyival vagyok leginkább jellemezhető a kollégák által, hogy számolni szeretem a pénzt és nem vagyok kopasz). A célpont Sástó volt, ami azért számomra nem váltotta be a várt reményeket (a Mátra oké, de én máshova szerveztem volna). Erőltetett menetben leigáztuk az egyik túraútvonalat (az egyetlen kilátásra és fényképre csak azért volt lehetőség, mert mivel nem volt már levegőm a hegy tetején, megálltam egy pillanatra), esővel dúsított fölmelegített pörköltet ettünk csöpögő eresz alatt, nem folytatom… Mit mondjak, fél tízre már eső-áztatta voltam, de teljesen, és kb. délután négykor lettem átmenetileg száraz, és majd teljesen az este hatra. Egész nap esett és a levegő egyre hűlt. Azóta ha valaki azt kérdi, hogy milyen volt nekem a nyárutó, csak ennyit mondok: Jól esett…

Nos, amikor múltkor azt írtam, hogy októberre alakul valami, akkor nem mondtam téveset, egyelőre annyit írok, hogy október 6-21-ig ne keressetek… :)

Az Arany János utcai metro megállóban nem sokat szoktam járni, múltkor rögtön találtam is egy újdonságot, Kányádi padját. Íme, a kép, és a pad fölötti emléktábla.

A derűlátás hit, hogy az elkövetkező évek boldogak lesznek. A kétely pedig megóvja az optimizmust a vakságtól, és óvatosságra int. Jirí Menzel

"Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk, a legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni, mert az észérvek általában megpróbálnak eltántorítani minket az álmainktól, mondván, hogy még nem jött el az idő. Az ésszerűség fél a vereségtől, az ösztönösség viszont élvezi az életet és a kihívásait." (Paulo Coelho)

"Ha még mindig keresed azt a személyt, aki megváltoztatná az életedet, vess egy pillantást a tükörbe." (Roman Price)

Heti MP, de mondhatnám azt is, hogy napi tanács... Mindenesetre olvassátok, éljétek! ... És tavaly ilyenkor, szinte percre pontosan egy éve potyogtak a könnyeim a gatwicki reptéren... "A sérelmein csak a gyenge rágódik. Az erős odacsap, vagy nem is foglalkozik vele egyáltalán." Figyeld meg: mindig a gyenge sérül meg benned, sohasem az erős. Ott, ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. Ha egy oroszlánnak azt mondják, hogy gyáva, csak akkor sértődik meg, ha tényleg az. Egyébként meg se hallja, vagy a mancsával lecsap, mint egy legyet. Albert Einsteinnek sokszor mondták - nyilvánosan is -, hogy ostoba ember, sőt, őrült, és amit tanít, kolosszális tévedés. Nevetett rajta. Direkt beült a tudományos akadémiák üléseire, ahol az össze tudós nyilvánosan cikizte, és mulatott. Érdemes figyelned magad. Ahol szívós vagy, ott sérthetetlen is. S ahol úgy érzed, sérelem ért, és fáj, érdemes önvizsgálatot tartanod, mert ott gyenge vagy még. Kevés embert ért annyi méltatlanság, lel

A szeptember az egyik legkedvesebb hónapom, tele van mindig  az újdonság reményével, évfordulóval (ilyennel-olyannal), meghozza a kedvenc évszakomat, stb... De most valahogy még is nehéz a szívem-lelkem, nem akarnak klappolni a dolgok, vagy ami mégis, az sok izzadás után kezd még csak kibontakozni is, de legalább valami történik... Így kezdtem el ma újra az angolt a kedvenc, régi tanárommal, aki előtt sosem éreztem, hogy ciki, ha nem tudok valamit, mindig sokadszorra is elmondta, megbízom benne. Amit nem tanultam meg, az  nem miatta volt. Magánban tanít, nem a Katedra keretein belül, ami mindenkinek sok szempontból jó. Heti 2x2 órát okosít, szeptemberre szerződtünk le, a többi az már egy másik történet lesz. Alakul a saját szülinapi ajándékom, tőlem nekem, velem. Ahogy szeretem. Igaz, hogy nem szeptember, hanem október, de talán most tényleg így kell történnie. A munkahelyi Berni dolgai azok, amik nem alakulnak jófelé, hála egy új páros seprűnek, dehát mit lehet tenni... 

Ha vala­mi­vel nem vagy meg­elé­gedve, mondd meg nyíl­tan. De békét­len ne légy miatta. A békét­len­ség izgá­gává teszi az embert és az izgága embe­rek olya­nok (…), mint a dara­zsak: egyet­len képes­sé­gük, hogy ful­lánk­juk­kal mér­ges daga­na­to­kat okoznak. Wass Albert

"Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez, elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem! (Andrew Matthews)

Bizony-bizony, Bíborkám már 2 éves a mai napon. :))) Emlékszem, hogy két éve a sötét csúf üzletben hogy megbújt a szépségével, mégis hogy virított a nagy dög feketeségek mellett, míg magammal nem vittem/hoztam. :) Hát, ő finomságokat nem kaphat, és fölötte sem ehetem meg ugye, de majd igyekszem valami ünnepségesdit kitalálni neki/vele... :)

"Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább." (Nora Roberts)

Mai zeneajánlóban: Andrea Bocelli egyik legjobb fél órája :) - nanáhogy mindkettőnk imádott Toszkánájából... :) http://www.youtube.com/watch?v=ChHjgWJ8IJ0

"Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta." Más szóval ezt így is mondhatnám: a konfliktusok, azon a szinten, ahol keletkeztek, megoldhatatlanok. Ezért jó, ha van egy barátod, akinek elmondhatod a gondodat. Rálát. Te nem, mert benne vagy. Ez azt jelenti, hogy akárhogyan forgatod magadban, mindig ugyanazok az érzések bukkannak elő, ugyanazok a szempontok, amikkel a bajt előidézted. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "rágódsz rajta." Úgy működsz, mint egy komputer, amelyet egy "nem-szeretem" információ működtet: nem tudsz kilépni belőle. Nézheted így vagy úgy, a helyzet megoldhatatlan, vagy csak rossz megoldást kínál. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban. Mindez azért van, mert az életünk spirálisan működik, de a cél nem az ismétlés, hanem mindig egy magasabb körbe emelkedés. Ha csak egy szinten mozogsz, a

Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi lakatlan szigeten tér magához. Lázasan imádkozik Istenhez, hogy mentse meg, és minden nap a látóhatárt kémleli, hátha jön segítség, de semmit sem lát közeledni. Ebbe belefáradva végül épít egy kunyhót, hogy védve legyen a természet erőitől, és legyen hol tartania néhány megmaradt használati tárgyát. De egy napon, mikor élelemszerző útjáról hazatér, a kis kunyhó lángokban áll, füstje az ég felé gomolyog. A legrosszabb történt: mindene odaveszett. A fájdalomtól és a dühtől összeroskadva öklét rázza az ég felé. - Istenem, hogyan tehetted ezt velem? - fakad sírva. Akárhogy is, másnap korán reggel egy hajó zajára ébred, amely éppen kiköt a szigeten. Azért jött, hogy megmentse őt. - Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezi az elcsigázott ember a megmentőit. - Láttuk a füstjeleit - hangzott a válasz. Könnyen el lehet veszteni a reményt és a bátorságot, amikor a dolgok rosszra fordulnak, de nem szabad szívünket, belőle a bizalmat elvesztenünk, m

Rengeteg verset, írást, idézetet, ezt-azt összeszedegettem az évek során, amit szívesen szedek elő időnként, vagy ha valakinek valamit írnék mások tollával. Volt, hogy word-ben, volt, hogy excel-ban pakolászgattam őket, de azt külön kellett frissítgetni; és nem mindig került rá sor. Nem kevés található már itt is a 'vedd és olvasd'-címke alatt, és ez nem lesz másként később sem.  Viszont: ahogy időm engedi, feltöltök minden ilyenemet jól címkézve ide, ami szintén saját kreáció:  http://bernoversek.blogspot.hu/ A cím kicsit félrevezető, de közben meg mégsem. :) Fogadjátok szeretettel és használjátok is őket, ha úgy adódik.

Ma hajnalban véget ért a nagy horvát-út miniben. Gyorsan, frissen (már ami az élményeket illeti) mesélek pár dolgot, illetve mutatom a mesés poszter-feelingű képeket. :) Kuponos út volt (féláron vettük még a nyár elején), a júliusi kiszemelt időpontban nem indult, a mostani már egy áttett dátum volt, de nem is baj, nem volt legalább akkora hőség, mint júliusban lett volna. Előzmények: ugye volt a kórházas sztori, aminek hatására (is) nagyon fáradt voltam, és már egy hete amúgy is szana-szét aludtam. Pénteken próbáltam minimum üzemmódban létezni és pihenni. Persze, ahogy az várható volt, este 6 körül tudtam volna legjobban pihenni, amikor már készülni kellett volna, ekkorra már leülni sem mertem, nehogy elaludjak. Bepakoltam - ami nagyon jól sikerült, mert szerencsére volt jól váltópólóm, hasznos is volt; takaróm és párnám, és fél 9-kor elindultam a Hősök terére, ahol a gyülekező volt. (Van is néhány éjszakai látkép.) Időben odaértem, beszálltunk és a csoportkísérő már ekkor

Már többször volt témám: a pakolás. Mert utálom. És olyan, mintha állandóan pakolnék, hol ki, hol be, hol el. Ennél is jobban utálom vinni, amit bepakoltam, és aztán közben keresni benne valamit, majd vissza, és aztán itthon újra ki, majd el. Nem tudom mikor kezdődött.  Talán az általános iskolai táboroknál? Azoknak csak a pakolós része tetszett. Nemrég mondtam is anyukámnak, hogy vajon hogy kerülhettem én a balatoberényi táborba, amikor már gyerekként is utáltam a strandokat meg a kötelező fürdőzéseket. Később 14 körül a kollégiumi időszakkal? Nehéz volt a táska rohadtul... könyvek, heti ruhák, egy kis kaja. És akkor még nem voltak gurulósok. Csak a jó öreg sporttáskák - utazótáskák. Majd' megszakadtam. Volt, hogy vasárnaponként egy korábbi osztálytársam (fiú) segített és elkísért a kollégiumig, minden alkalommal megállapította, hogy szerinte téglát vagy vasbugyit cipelünk. :) (ő meg pluszba vitte a sajátját is) Ekkor biztosan megutáltam a cipelést - 4 éven át minden

"Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket, anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, gyöngédséget, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és az elmaradt gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. Persze igyekezhetek rávenni a környezetemet, hogy a hiányaimat töltsék be - de ez előrelátható kudarccal fenyeget. Másfelől megnyithatom magam ennek a napnak a simogatása, együttérzése, öröme és ajándékai felé, miközben hordozom a hiányaimat, de a belőlük fakadó hiányérzetemet nem igyekszem mindenáron tompítani. Ha fölfedezzünk és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére is." Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig

Hasznossá téve a ma délelőtti pizsis, tunyulós 'végreitthon' órákat, feltöltöttem a múlt csütörtöki városnézegetős képeket, amelyeket itt találtok: https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5912644790929186433?authkey=CJDxubnO9-SZ5gE Az album is a címszerinti sorrendet követi, megismeritek. A benti képek csak annyira élesek, amennyire lehetséges, mert egyik helyen sem volt bent túl sok fény.

Miután tegnap délután, egy hét után keresztanyámat kiengedték a kórházból, én is HAZAjöttem! :) és a fogadtatás nagyon szép volt, mindhárom kisleányka szép színekben tündököl, mindegyik egyszerre nyílik hosszas várakozás és sok beszélgetés után :)

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta." (Woody Allen)

Lehet, hogy múltkor nem jól tettem fel az állatkerti és a cirkuszos képeket, ezért hozom az új linket, hátha most mindenkinél látható lesz már. https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910579496366697521?authkey=CM6kzK2O--KE5QE https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910577484681313153?banner=pwa&authkey=CMCTpa3DrMeW4wE

Holnapután este/éjszaka Bernoka és útitársa útrakel (ha addig már több történés nem lesz) ide: http://utazom.com/utastajekoztato/a-varazslatos-krka-nemzeti-park-46701 Képek és beszámoló jövő héten (ahogy még a múlt csütörtökig bp-i képek is akkor jönnek).

"Hiába tanulunk meg beszélni, nem tudjuk kimondani, ami a lelkünket nyomja. Ha nagy nehezen sikerül: a másik nem érti meg." Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. Az is elég néha, ha a köveknek elmondhatjuk a bajainkat. Ha elképzeljük, hogy ezek a kövek - mivel egy ősi templom romjai - Isten kövei. Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek. A fal legalább nem szól bele. Hallgat. S ki tudja?

Tehát figyelem, csütörtök este 7 óránál járunk. Izzadva, fájós bokával és a túrától lestrapálva márcsak az otthoni kuckómra vágyom és egy jó fürdőre. Fél 8 lehetett, amikor az Árpád híd metronál látom, hogy tesóm keresett - gondolom már szinte haza is értek keresztanyámékhoz, ahol megszálltak, és ahova igazából érkeztek. A másodperc törtrésze alatt jön rám a sötétség, amikor azt mondja, hogy nem azért hív, mert hazaértek, hanem gond van, keresztanyám súlyos tünetekkel lett rosszul, épp a mentőt várják. Felhívom keresztapámat hidegverejtékben úszva (ha még egyáltalán elfért rajtam bármi nedv is), hogy mi van, amikor azt mondja, itt a mentő, agyvérzést - stroke-t sejtenek. Mondom, mit csináljak, de közben már fordulok vissza, nem a 34-es buszhoz, hanem vissza a metroba és irány Erzsébet. 8 után valahogy érek a helyszínre, és kapkodok össze néhány cuccot, hogy keresztanyám után menjünk a kórházba (Dél-Pesti, közel hozzánk). Fél 9 után érünk oda, és bár ő már egy órája a Dél-pesti s