Heti MP
"Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta."
Más szóval ezt így is mondhatnám: a konfliktusok, azon a szinten, ahol keletkeztek, megoldhatatlanok. Ezért jó, ha van egy barátod, akinek elmondhatod a gondodat. Rálát. Te nem, mert benne vagy. Ez azt jelenti, hogy akárhogyan forgatod magadban, mindig ugyanazok az érzések bukkannak elő, ugyanazok a szempontok, amikkel a bajt előidézted. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "rágódsz rajta."
Úgy működsz, mint egy komputer, amelyet egy "nem-szeretem" információ működtet: nem tudsz kilépni belőle. Nézheted így vagy úgy, a helyzet megoldhatatlan, vagy csak rossz megoldást kínál. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban.
Mindez azért van, mert az életünk spirálisan működik, de a cél nem az ismétlés, hanem mindig egy magasabb körbe emelkedés. Ha csak egy szinten mozogsz, az olyan, mintha egy őrült ringlispílen ülnél, amelyről nem tudsz leszállni. Csak forogsz körbe-körbe, képtelen vagy lelépni róla, de elfogadni sem tudod ezt az állapotot. Ez csak egy példa. A legtöbb problémád azért keletkezett, mert olyan voltál, amilyen. Ahhoz, hogy túllépj valamin, meg kell változnod. Nem maradhatsz ugyanolyan, mert akkor a gondod is megmarad annak, ami volt. Ismételed, szüntelenül.
A felülemelkedés azt jelenti, hogy más emberré kell válnod. Új szemmel kell látnod, új értékrendszer és összefüggések szerint. Abban a pillanatban, amikor kinyílik az új szemed, a probléma megoldhatóvá válik. Ha egy megváltoztathatatlan élethelyzetben vagy, akkor ezentúl másképp fogsz viszonyulni hozzá, és ez is nagy eredmény. A sajnálat felváltja benned a gyűlöletet. Hogy semmi közöd azokhoz, akiket gyűlöltél. Rájössz, hogy valami azért nem ment, mert hiányzott belőled az, ami a sikeredet előidézhette volna. Nem jól varázsoltál. Negatív gondolatokkal és a félelmeiddel együtt éltél - persze, hogy nem sikerült semmi.
Sohasem egy külső problémát kell megoldani - hanem mindig önmagunkat.
Müller Péter