Mostanság

Mostanság nem írtam, mert csak azt tudtam volna írni, hogy már megint mennyit dolgoztam... az meg nem túl izgalmas....

Aztán eljött a ma reggel, az utált és nem is tudom milyen (csak már lenne végre vége) nyelvvizsga. Megint jók voltak a felkészültségi mutatóim mínuszban. De most már kisebb mellénnyel ügettem oda, mint decemberben. Szereztem egy jó kávét (Isten áldja a szombat reggel is nyitvatartó Princess sütödét), meg egy epres croiassant, hogy legalább a cukorérték meg legyen. :)

Leültem a folyosón, megpótreggeliztem, még nem akartam látni azt a sok paragépet. Ha nem látom őket, én sem izgulom túl, meg aztán az emberben dolgozik a realitás.

Hajnalban nem tudtam aludni már 5 után és gondoltam, inkább hasznossá teszem magam, mint hogy azon remegjek, mi lesz 9-től. Kivasaltam, egy órán át. :) Így beljebb vagyok ma egy órával, az igaz, hogy most még befutottam dolgozni, de 2-kor legkésőbb távozom. Mert még túrórudit kell venni a kis mucikáknak, holnapra. :)

Mert aztán hajnalban Bernike röpül megint a Királyság felé! Közben nem hiszem, hogy blogolok, de utána majd csak győzzétek olvasni. :)

Tegnap elhoztam a szervízből (utolsó pillanatban) a fényképezőgépemet, kicsit sokba fájt, de legalább nem kellett újat venni, így megint együtt utazunk. :)

/ja és örülök két embernek, a korábbi drámacsoportomból, a két küszködő egymásra talált (vagyis még együtt vannak) és házasság lett belőle. :)/

Köszönöm mindenkinek a sok drukkolást és a gondolást, sms-t, érzést. 

Ma reggel Márai is segített, Okoskával egy pillanatra a face-re kukkantottam és ez fogadott:

"Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem adni fel semmit, nem engedni; ez a titok." 

Márai Sándor