berno

Pénteki ajándék :) https://www.youtube.com/watch?v=sbCOtg3JY3s

Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha. Szabó Magda

Hamarosan végetér az idei nagy szabadságom, pedig úgy érzem, még el sem kezdődött... :) Szerencse, hogy ez a munkahetem csak egynapos lesz. Szombaton délután megyünk a School of Rock-ra gyerekestül, remélem most is tetszeni fog. :) Szinte el sem merem mondani, hogy miközben ti otthon meggyulladtok és elolvadtok, itt még húsz fok sincs, éjszaka fáztam már másodszor, úgyhogy elő kellett kotorni a melegvizes palackot! :) Botrány, nem igaz? Most meg itt ülök vastag pulóverben és be kellett mindent csukni. Egész szabadság alatt borzalmasan változékony és leginkább esős idő volt. Tegnap fél 9-kor kopogott a szomszéd, el sem tudtam képzelni, ki lehet az, főleg, hogy előtte meg fura zajt hallottam. De mire kinyitottam minden zárat, már odébbállt. Akkor láttam meg a konyhaablak alatt valami fehér furcsaságot.... Mire közelebbmentem és rájöttem, hogy egy napernyő. A szomszédé. Átügettem vele és nevetve mesélte, hogy hogy járt. Össze akarta csukni, és eltenni, közben a szél kivette a kezéből é

Megtaláltam a cipőmet... :) Ez itt - ha még jól emlékszem a szorzótáblára - pontosan 7x kerül annyiba, mint amennyiért a sajátomat vettem. A táska 'csak' 5x annyi. *Monsoon*

49, azaz negyvenkilenc poszt hiányzik az 5000-es kerekszám átlépéséhez. :) Aki eddig még nem vallott színt a blog-olvasási szokásáról, e késlekedjen túl sokáig. :)

Már épp akartam írni a környezetvédelemről, és amikor ma reggel ezt olvastam, úgy döntöttem nem halogatom: http://www.dontwasteit.hu/2017/08/02/ma-van-tulfogyasztas-vilagnapja-soha-nem-volt-meg-ilyen-koran/ A környezetvédelem, tudatosság, szelektív szemetelés stb túl sokat nem izgatott korábban, akkor sem, ha ettől rossz földlakó vagyok. Nem is igazán figyeltem rá, hogy mi van, mi a helyzet, klímaváltozás, felmelegedés, stb stb - gondoltam majd megoldják. Hülye egy felfogás, most már látom. Először talán akkor találkoztam ezzel jobban, amikor idekerültem és szelektív kukák között kellett navigálni, négyfelé dobni azt, amit korábban egybe hajigáltam. De az igazi találkozás akkor történt a témával, amikor a nyelvvizsgára kezdtem készülni. Visszanézve a korábbi témákat, azt láttam, hogy előszeretettel adnak ilyen jellegű olvasmányokat és fogalmazás-feladatokat is. Szinte minden második alkalommal (másfél évnyit tudtam visszanézni). Akkor a tanárommal elkezdtünk nekifeküdni a témának,

Bontás indul :) Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók. Magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a "kívül" is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Müller Péter

Ezen itt, bocsánat, Ő-n nagyon vigyorgok, mióta tegnap kinyílt. :) Hogy miért? Mert SÁRGA! :) Épp a konyhaablakkal szemben van, tehát eléggé merész a drága. Hogy miért 'gond', hogy sárga? Egyrészt pirosnak rendeltem, másrészt J csak addig jut el a virágoknál, hogy piros és muskátli. Én, mivel muszáj volt beavatkozzam a kertbe, ha már ennyi a kilátásom hétközben és napközben, becserkésztem néhány más virágot is, de értek a szóból, azok mind pirosak voltak. :) J annyit már 'romlott' időközben, hogy saját maga is vesz virágot, vagy ha együtt megyünk, nem jövünk haza virág nélkül és már választott lilát és rózsaszínt is. Fura, tudom, nehéz is értenem. Főleg azok után, hogy otthon nálunk megszámlálhatatlanul sokféle és sokszínű virág van, aki már járt felénk, az tudja, miről beszélek. :) Ezek után nyilván nem élhettem csak piros muskátli közepette. :))

Szombaton muszáj volt vennem egy pár új papucsot - a bitang nem bírta ki már a hátralévő időt -, és nagyon ritkán zuhanok rá ennyire cipőre (táskára hamarabb :) ), mint erre itt, de muszáj volt. :) Szerencsére megérkezett a Deichmann ide is, és még le is árazták, igazából felébe került, mint a papucs, úgyhogy nagyon örültem, azóta ebben járok mindenhova, például ebben futottam ma le a 'London-maratont' is :)

Sokat gondolkoztam azon,hogy újra jöjjek-e,de ha már ittragadtam még több időt, és az egyik legkedvesebb eddig vizitált helyem volt korábban a Royal rezidenciák közül , nem akartam kihagyni a lehetőséget, még akkor sem ha közben meg olyan helyeket kell lehúzni a listáról, ahol korábban nem jártam. Aztán a ma reggeli fiaskó nem hiányzott, a későbbi vonat tényleg késő volt,lefutottam a fél várost (enyhe túlzással), amitől persze begörcsölt mindenem és tíz perccel, de elkéstem. Szerencsére, kedd lévén még nem volt teljes túlfoglalás,és beengedtek a második következő csoporttal, ami mázli,abszolút mázli. (sajnos a hülye reggeli indulás miatt nem volt idő a Buckinghambe kérni egy ingyen jegyet mára,dehát minden nem megy) Nem bántam meg a visszatérést,mert ott körbenézve eszembe jutott tavalyról egy csomó minden,amit kár hogy az idei vezető nem mondott el.Persze ő meg elmondott más érdekes dolgokat. :) Most is az jutott eszembe,hogy vajon milyen lehet ott élni, és némelyik kanapéval a

Mivel London eléggé nagy város,és bár úgyahogy elég jó a közlekedése is,hétköznap jóval drágább a vonatjegy és a napijegy is. Van egy kedvezményes kártyám, amivel a vonat és napijegyet tudom/tudnám venni 30% kedvezménnyel, de olyan jól van kitalálva,hogy alig tudom használni. Ma reggel például eltaktikáztam magam,ugyanis az rémlett,hogy tíz előtt nem használhatom,de az nem, hogy akkor is csak 13 font feletti utazásra. Kineztem egy 10.05-ös vonatot, beálltam a sorba,de mikor jöjjön egy problémás utas,ha nem ilyenkor?  Ebben a Pénztárban alig szoktak páran állni... Nos,a vonat elment és még kedvezmény sem volt,csak a stressz és számolgatás,hogy a következő vonattal vajon időben érek -e Londonba ahhoz,hogy ne késsem le a vizitet a Clerence-házban, ami mától van nyitva egy hónapon át,semmikor máskor.

Vannak olyan saját hülyeségeim,amelyekről tudok,már ki is gyakorolhattam volna őket vagy simán elkerülhetném,de nem, csinálom még mindig. Például elárulok most kettőt: 1. Nem érem fel rendesen sehol a bárszékeket,mégis mindig / többnyire azt választom,és mégha sikerül is felmászni valahogy leesés/billenés nélkül, lefelé MINDIG elfelejtem a magasságot és jön az "érdekes" landolás. :) 2. Bár mindkét nyelven tudom és értem is húzni/tolni, illetve pull/push, mégsem tudok ki/bejutni ezeken az ajtókon. :))

Felnéztem ma reggel a könyvespolcomra - legalábbis arra, ami még maradt belőle, mert a könyvek nagyrésze már vagy otthon van, vagy az itteni már bepakolt két dobozban -, és meglepődtem, nem is kicsit. Mert hogy az ott várakozó könyvekből alig van magyar nyelvű. Na, nem mintha ilyen penge lennék, hogy már csak angolul olvasok, egy csudát! Ennyit akartam volna elolvasni és amikor akció volt a könyvesboltban, mindig gyűjtöttem párat - motivációként. :) Kár volt felnézni a polcra, mert most még lelkiismeretfurdalást is csináltam magamnak. Pf! Csak arra gondoltam, hogy van még pár napom a szabadságból, végre úgy látszik a hetes eső is végre odébbállt, gondoltam kiteszem magam (végre!) a kertbe egy (papír)könyvvel. Most azt hiszem rendes leszek és mégiscsak választ egy angolt. Szólok, ha  a végére érek. :) (Az angyalkák direkt vannak ott, vagyis direkt nem tettem el - ez a karácsonyi dekor része volt, de annyira szeretem, hogy ottmaradtak, csak mióta megbontottam a könyvespolcot, nem

Maricia (lehet, hogy rosszul írom a nevét, bocsánat) az egyik kisfiúak (Rhys) a nagymamája. A fiú Alex egyik barátja és itt laknak az utca végében, többször megmentették már a helyzetet, amikor a kicsi beteg volt és nem tudtam magammal vinni, viszont Alexnak meg el kellett jutni valahogy az iskolába. De nem pont emiatt kedvelem. Eredetileg - vagy igazából most is - ő horvát, ezer éve itt lakik, a lánya már itt született. Mindig nagyon kedves volt velem, azon kevesek közé tartozott, akik akkor is próbáltak velem beszélgetni, amikor még ennyire sem tudtam. Mindig mosolyog, de olyan csendesen, kedvesen. Bromley-ban dolgozik a Marks&Spencer élelmiszer részén pénztárosként. Hétvégén megszoktam ott lepni magam egy almás táskával. :) wow, micsoda fényűzés, igaz? :)) De nagyon szeretem. És mivel megszerettem ezt az asszonyt is, így ismeretlenül, mindig az ő sorába állok. :) Mindig megörül(t) nekem és mindig megkérdezte hogy vagyok (de nem olyan sablonosan, mint az angolok), és elmondta

... az 5000. blogbejegyzés. Jelenleg úgy állunk, hogy ez a 4940., tehát elég hamar elérünk a kerekszámhoz. Emlékeztek, ezt hat év alatt hoztam össze :) Két dologra gondolok, igazából háromra a két ünneplés kapcsán: 1. Mivel ünnepeljünk? 2. Legyen játék, vagy legyen valami más, írjak valamiről, amiről nem szoktam? Vagy legyen nosztalgia? Vagy megírhatnátok ti is, hogy mit szerettek, mit nem, stb 3. Mostanra nem igazán tudom, hogy kik azok, akik olvasnak és kik azok, akik elszakadtak. Ez igazából nem befolyásol engem, de kicsit mégis kíváncsi vagyok, mert néhányan szoktatok visszajelezni vagy utalni a blogban írtakra, de nem tudom, ki mennyire rendszeres, vagy csak 'kukkol'-e, stb... Szóval szeretném kérni, hogy mindenki, aki olvas, ha csak havonta egyszer is, vagy nem is rendszeresen, jelezzen, hogy ő is köztünk van-e (vagy sem :) ). Azért is szólok így előre, mert ha vannak ötletek vagy ilyesmi, arra kell pici idő, mert a hatvan bejegyzés az nem sok, ha nem süll

Múlt szombaton nyílt meg az új kiállítás a Buckingham Palotában. Naná, hogy ott voltam :). Direkt koránra vettem jegyet, hogy még legyen időm visszamenni (a jegyeTam érvényes egész idő alatt, akárhányszor mehetek). Az idei kiállítás témája azoknak az ajándékoknak a gyűjteménye, amiket különböző országok állami vezetőitől kapott a királynő (de azok is köztük vannak, amiket a nagy jubileumok kapcsán a királyságon belül kapott). Persze - gondolom legalábbis - nem az összes van, de egész jól összeszedték. Kontinensek szerint válogatták szét. Láttam a magyar ajándékot is, ami egy fehér porcelán ló (rajta a királynő- amikor még hercegnő volt), Göncz Árpád ajándéka volt. Egészen igényes az idei kiállítás is, én egy kicsit jobban örültem volna még több magyarázatnak, vagy némi magyarázatnak, hogy mit is jelképez egyik-másik, vagy milyen körülmények voltak a találkozók idején, stb... Amire még kíváncsi voltam, végül mégis meglepődtem, hogy mivel idén van Diana hercegnő halálának husz

Egyedül vagyok és bevettem magam a magyar tv elé kíváncsiságból, hogy lássam, mit találok. Hát ezt sikerült: :)

A múlt hét, ami igazából még ez a hét, de talán az egész utóbbi időszak legnagyobb boldogsága, hogy beteljesedni látszik egy újabb álmom. :) Tudjátok, hogy mennyit nyekeregtem itt az elmúlt időben, hogy bár hálás vagyok, hogy mennyi igazán igazi nagy koncertre sikerült eljutni, de valahol még hiány van. A csellósoknál... Pesten többször jártak -amíg én nem, aztán lemaradtam szájtátás miatt a londoni nagy bemutatóról, aztán jönnek újra Londonba, amikor én már nem leszek itt - ja, nem leszek itt, mégha folyton úgy tűnik is, hogy már sosem szállok gépre. :) Tudom-tudom, folyton tolunk-toltunk még egy hónapot. De novemberben már tényleg nem leszek itt és már majdnem odáig fajult a dolog, hogy repülőjegyet is vettem, csak hogy már nem volt több koncertjegy. jajj, pedig a Royal Albert Hall-ban lesz, na, de majd legközelebb :) Hiszen a keresztgyereket úgyis kell látogatni, ugyebár :) Na, de! A héten gyorsan meghirdettek egy budapesti koncertet, rá két napra már jegyet is árultak és je

Ez a héten jelent meg ebben a verzióban és nagyon megszerettem : Ez volt az előzetes bejelentés, elképesztő, hogy ma már hogy jön hozzánk el a zene és az ügyesek milyen jól tudják ezt kitalálni: https://www.youtube.com/watch?v=SOaqfEMJ1Ww (és a legjobb, lesz karácsonyi album :) )

Szerda délután voltam színházban és megnéztem a Dreamgirls-t. Megnéztem, mert olyan sokan odáig voltak tőle-érte, hogy kíváncsi lettem. Nem volt rossz, de a kedvencem sem lett, ezt nem várom, hogy bemutassák otthon. A történet maga érdekes és gondolom a zenei szakmában nem is ritka, sem nem egyedüálló. Ami még érdekes, hogy amikor az egész játszódik az egy nagy időszaka volt a zenei ipar és műfaj átalakulásának. https://www.youtube.com/watch?v=R8zGaNOQnos Jobb szeretem a 'szokványos' fazonú musical-eket, amiben vannak nagy dalok nagy érzelmekkel, nagy jelenetekkel. Érzelmek lehettek volna ebben is, de nem derültek ki. Az igazi gondom az volt, hogy megint a látszat győzött. Az Effie-t játszó nőszemély pokoli hangos volt, pokoli erőszakos, sem érzelem, szem finomság, sem igazi technika, sem igazi hang nem volt benne, DE hangos volt. És ez elég volt a nagy többségnek, majd' szétszedték érte-tőle a házat én meg csak ültem és néztem körbe, hogy mi van?! Van benne egy

Adj hálát minden reggel,amikor felkelsz,hogy van mit csinálnod,akkor is,ha éppen szívesebben csinálnál valami mást. Charles Kingsley

Ezen nagyon röhögök, alig várom, hogy legyen ennyi időm :))

Tegnap volt az utolsó iskolai nap, holnap pedig elmennek nyaralni és 3-ig nincs gyerek a házban. :) Felnőtt se nagyon. :) Ez alkalomból kaptak egy kis szeretet-pakkot, vagy amolyan Happy Holiday-pakkot (gyerekrejtvényes könyvek, felfújhatós vizilabda, kedvenc keksz) és egy kis gondolkoznivalót. :) Írtam egy listát, hogy ne unják szét magukat majd ha hazajönnek, augusztus végéig lehet belőle teljesíteni legalább 13-at és akkor kapnak valami meglepit tőlem. - az más kérdés, hogy ezen a listán amúgy is végigmentem volna és még meglepi sincs, tehát igazából hívjuk ezt motivációnak. :) Ugyanazt a listát kapták, de önállóan választhatnak. Nem azért, de nekem nagyon tetszik a lista, időnként kifejezetten szeretném, ha én lennék a saját nannym ennyi jó dologgal. :))) Mutatom nektek is, hátha kedvet-ötletet kaptok. :)Még volt néhány ötletem, de ennyi fért ki egy oldalra és akartam annak is teret adni, ha valamit saját maga kitűz saját maga elé. Kíváncsi leszek, hogy melyik mit választ.

Vajon ki tudja, hogy hányadszor osztom ezt meg és vajon én mennyiszer hallgattam? :) És volt egy másik hasonló hangulatú ilyen, de az sajnos nincs fent, pedig de szeretném újra...

http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/07/17/a_scala_a_turistaknak_oltozzenek_fel_rendesen/

A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek. Paulo Coelho

Chartwell az egyik kedvenc helyem volt a National Trust-os helyek közül. Múlt vasárnap sikerült még eljutni és búcsút venni. A képek biztosan ismerősek, de muszáj volt újra... :) Benti képek (szinte) nincsenek, mert megint nagyon mérges asszonyok voltak a termekben (nyugdíjas aktivisták, és ők aztán megvédik az értéket) - róluk mindig a Madáchos papucsos mérges jegyszedő asszony jut eszembe, tutira rokonok. A belső virágos kertben megint majd elájultam :) de most nem is annyira a rózsáktól, hanem az éppen most nyíló lilaakáctól, meg kellett álljak és belélegezni. :) Káprázatos illata volt, nagyon szeretem. Most a Study-ba is bejutottam, ami anno Churchill műterme volt, itt festett. Nagyon jó kiállítás volt most is, annyira jó lett volna megszerezni azokat a kiírásokat, de ott is szigorúan álltak. ;) Fényképek: https://photos.app.goo.gl/mW4GZ64U7vC5G8KJ3

Érdekes dolog történt, sokadjára számolom ki, hogy mennyi van hátra és még mindig két opció van, van egy ésszerű, amit követni kéne, meg van egy kényszerűbb, de a leghosszabb verzió is kb pontosan két hónap-egy nap. Miután ezt kiszámoltam, épp benéztem a Facebook -falra és megláttam ezt. Tökéletes: Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud. Stephen King

Kicsit lemaradtam a pecsétgyűjtésekkel és így már nem is lesz meg sajnos a 30, ami pedig cél volt, de a tagsági díj már így is bőven megtérült, de azért sajnálom, hogy sok jó helyet ki kell hagyni a kétlábon elérhetetlenség miatt. Szóval nagyon régen voltam itt, de akkor nem volt ennyire látogatható, mert épp felújították. Most vezetéses túrát fogtam ki, érdekes volt (de picit hosszú), és sajnos nem tudtam fent fényképezni, pedig meg lehetett fogni az admirális egyik puskáját (majdnem akkora volt mint és pokoli nehéz), meg volt ott néhány dolog még, ami kifejezetten érdekes volt. Egy generális élt itt a XVIII. században, James Wolfe. https://en.wikipedia.org/wiki/James_Wolfe A kedvenc részem a konyha volt, régi sütiket is sütöttek és meg lehetett kóstolni - szent ég, mindegyik milyen finom volt! - és el lehetett hozni a recepteket. Kicsit körülnéztem a környéken is, nagyon hangulatos kis falucska, örülök, hogy ez még belefért. honlap: https://www.nationaltrust.org.uk/quebec-

Direkt nem írok (túl) sok gyerekszájas történetet, pedig akad nem kevés, mert én maga, is irtózom tőlük, amikor a Facebook-on belefutok egy-egy ilyen ismerős anyuka posztjába... DE most mégis. :) Jövő vasárnap mennek nyaralni a Balatonra és próbáltam újra nekifutni néhány dolognak, hogy pl. a házinéninek nem köszönünk szia-t, meg hogy köszönünk az étteremben, stb... Egész jól haladtunk, amikor megkérdeztem: Amikor este elmentek vacsorázni, mit kell mondani a pincérnek? Gondolkodás nélkül jött a válasz a legkisebbtől: Szia, akarsz enni velünk?! :)))))))) Alex egy verzióval jobban adta elő: Jó estét kínálok...

Íme, új lakónk van! :) Már felajánlottam, hogy amíg nyaral a tulajdonos, vigyázok rá. :)) A huskykutyust (Fluffy=bolyhos, pihés) már ismeritek, az a Télapó ajándéka volt tavaly, ez a hatalmas medve, akarom mondani Ő :) pedig ma érkezett. Matthew-nak összegyűlt az itthoni tanulásaira a harminc pirospont (nagy meló volt) és ilyenkor kaphat valamit a játékboltban, ma ezt cipelte haza. :) Egyszerűen a Black (fekete) nevet adta neki és kicsit aggódik, hogy vajon ő hova fog feküdni - mert az állatoknak nyilván az ágyban a helyük, de hova fekszik a gazdi? :) De leginkább vajon kire hasonlít ez a gyerek? ;)

Mutatom a múlt hét kedvenc pillanatát... A kicsi úgy döntött, hogy nem elég, hogy fagottozni tanul, szeretne gitározni is, így aztán Alex tanítgatni kezdte... :)

Készülök a sok értelemben vett új évre, legalábbis próbálok, így aztán új naptáram van (tudjátok, egy ideje már nem januárban váltok naptárt), ez volt a mai főprogram, megvenni és átírni. :) Nem volt egyszerű, legalább másik hármat tudtam volna venni ... :)

Tádámm-tádámm, a berno-blog tegnap lett hatéves! :) Akartam készülni valamivel, pl egy kérdőívvel, de a hétköznapok meg az esti tanulások bedaráltak, úgyhogy majd jövőre. :)

Ez az egyik, ahova szívesen mennék búcsúajándékból... - ennek már hangot adtam :) https://www.nationaltrust.org.uk/news/the-lake-district-becomes-a-world-heritage-site?campid=Social_Central_Facebook_Conservation_LakesUnesco-110717

Tudjátok, hogy minden értelemben képtelen vagyok több dologra, de futni és úszni biztosan, ezért főleg nagyon elismerem és becsülöm, aki ezekből a sportágakból valami extrát csinál. Ma például legalább egy ismerősöm átúszta a Balatont! Ezt a futó nőt pedig egy ideje követem, mert felfoghatatlan amit csinál, az is, amire most készül, íme: https://www.facebook.com/Lubics-Szilvia-513501218823951/?hc_ref=NEWSFEED&fref=nf Lubics Szilvia · 10 órája · Néhány szó a Badwaterről, amire az elmúlt hónapokban készültem. A Badwater Ultramaraton egy 135 mérföldes (217 km) futóverseny az USA Kalifornia államában. A verseny a Death Valley (magyarul Halál-völgy) Nemzeti Parkban található Badwater medencéből (85 méteres tengerszint alatti magasság) indul, és 2530 méteres magasságon, a Mt. Whitney csúcs lábánál, a Mt. Whitney Portalnál ér véget. Összesen 4450 méteres szintemelkedés van a távban, mely 3 emelkedőből adódik össze. A legn ... agyobb nehézséget az extrém mel

Tegnap este egyedül voltam, megadtam az estének (meg nekem), ami járt neki. :)

Múlt csütörtökön kifejezetten bántam, hogy van hallásom... ;) Ez így elég gonosz, de akkor is... :) Az történt, hogy iskolai koncert volt - nem zeneiskolai, csak a sima. Jött a levél, hogy lehet jelentkezni és zenélni. Alex-en agonizáltunk, hogy mi legyen, közben ő határozottan eldöntötte, hogy akar menni és fellépni (szerintem az új gitár az oka), az anyja átcsapott aggódásba, az apja szintén, hogy mi lesz, ha beég, meg ha mégsem akar. Én annyit mondtam, hogy ezt csak ő tudja, ha úgy érzi, ki akar állni és megtudja csinálni, akkor gondolhatunk bármit, kell neki segítsünk. Úgy volt, hogy az egyik jelenlegi darabját viszi cd-s háttérkísérettel, sima ügy volt, mert már régóta jól megy neki. Az apja megint rákezdett, hogy szerinte az rövid lesz, meg akármi, talán nem is kéne, stb stb ... mire a gyerek azt mondta, hogy akkor ő megcsinálja az eredeti dalt végig! Nesze nektek! :)) Nem is volt gond, jött John (tanára és nagyon helyes), ő összerakta neki a dalt, hogy hol a verse hol

Legkisebb keresztgyerekem kedvenc filmje hónapok óta - valahogy karácsony táján látta, aztán egy ideig megvolt a tévé memóriájában, csak aztán csomagot váltottak és a felvett filmeknek annyi lett. Azóta akarta újranézni BigMike-ot... Én odáig voltam, tudjátok, hogy néhányszor (sokszor) láttam, az egyik kedvencem Sandra B-tól. Egy ideje már nem is hozta szóba, én közben megvettem (búcsúajándéknak neki), múltkor újra akarta nézni, de már nem volt meg a tévében, aztán a keresztelős ajándék kapcsán nem bírtam ki, hogy ne adjam neki oda. :) Teljesen odavolt, hogy ez a kedvenc filmje... Aztán még este meg kellett nézni, meg sem pisszent közben aztán azon gondolkoztam, hogy vajon mi az, ami a hétéves lelkét így megfogta. Aztán arra jutottam-jutottunk, hogy több minden is lehet az oka, egyszerűen több szereppel is tud azonosulni, tetszik neki ez a hatalmas fiú (ő is az jelenleg az osztályában), tetszik neki az ütközős sport, és hát a menő kistesó ugyebár... :) Ezt agyaskodtuk ki felnőt

Kell a szemnek időnként a kitárulkozó sík, ahol szabadon csaponghat a látás, és a lélek visszanyerheti a jóleső érzést, hogy nagy a világ, hatalmas a tér... Szilvási Lajos

Blenheim-ről már nem is kellene nektek semmit írnom, egyrészt mert már 'százszor' láttátok és olvastátok, másrészt meg még mindig nagyon szeretem. Az ég egyszerűen a földig ér. És van valami a levegőben, amitől valahogy fura, de otthonérzésem van. A rózsák is illatosak, meg egyébként is. Nagyon szeretem. Örülök, hogy sikerült visszajutni és hogy ilyen sokszor lehettem ott. Annak idején, az első ciklusom során nem gondoltam volna, hogy még egyszer (aztán többször) újraláthatom. Hálás vagyok érte, a rózsák illatát még mindig érzem... képek: https://goo.gl/photos/SjbWr83LyqSQ1E2B6

Az utazásszervezők Bampton-t Dowton Abbey village (falunak) is hívják, mert elég sok jelenetet forgattak itt, egészen pontosan a következőket: A templomi-temetős jelenetek Crowley-ház kívülről a kórház épülete kívülről postahivatal néhány falukép De az igazi érdekesség az, hogy a filmben Yorkshire-ről beszélnek és arról a környékről, környező városok, stb, de igazából nem azon a vidéken forgatták, az sokkal északabbra fekszik még. Bampton-ból igaz, hogy túl sokat nem lehetett látni, de ez másért volt fontos. Ez  a templom itt, az a templom, ahol az egész Downton Abbey-népség megfordult, akárhányszor templomban jártak. Sajnos nem lehetett bemenni, mert épp esküvő volt. Láttam, amikor megérkezett a menyasszony. Egészen megható volt, nem tudom miért, mert nem is ismerem, de akkor is. Valami nagyon jó és szép érzés keringett körülöttük. A templom melletti ház a ház, (kívülről), ahol az Isabel Crowley élt - elvileg. A kórház épülete nagyon látványos lett vol