Maricia
Maricia (lehet, hogy rosszul írom a nevét, bocsánat) az egyik kisfiúak (Rhys) a nagymamája. A fiú Alex egyik barátja és itt laknak az utca végében, többször megmentették már a helyzetet, amikor a kicsi beteg volt és nem tudtam magammal vinni, viszont Alexnak meg el kellett jutni valahogy az iskolába.
De nem pont emiatt kedvelem.
Eredetileg - vagy igazából most is - ő horvát, ezer éve itt lakik, a lánya már itt született. Mindig nagyon kedves volt velem, azon kevesek közé tartozott, akik akkor is próbáltak velem beszélgetni, amikor még ennyire sem tudtam.
Mindig mosolyog, de olyan csendesen, kedvesen. Bromley-ban dolgozik a Marks&Spencer élelmiszer részén pénztárosként. Hétvégén megszoktam ott lepni magam egy almás táskával. :) wow, micsoda fényűzés, igaz? :)) De nagyon szeretem.
És mivel megszerettem ezt az asszonyt is, így ismeretlenül, mindig az ő sorába állok. :) Mindig megörül(t) nekem és mindig megkérdezte hogy vagyok (de nem olyan sablonosan, mint az angolok), és elmondta, hogy már régen látott - tavaly Alex nem volt évfolyamtársa Rhysnek, így tényleg kevesebbszer találkoztunk.
Ma megkérdezte, hogy itt vagyok-e nyáron, mire mondtam, hogy még igen, de aztán költözöm. Őszintén sajnálkozott, 'csevegtünk' kicsit aztán mondta, hogyha már nem találkozunk esetleg, sok szerencsét kíván és azt, hogy találjam meg, amit szeretnék - és közben még megsimizte a karomat. Áh, szép pillanat volt, nagyon jól esett, most is elérzékenyültem, ahogy visszagondoltam és leírtam ezt.
De nem pont emiatt kedvelem.
Eredetileg - vagy igazából most is - ő horvát, ezer éve itt lakik, a lánya már itt született. Mindig nagyon kedves volt velem, azon kevesek közé tartozott, akik akkor is próbáltak velem beszélgetni, amikor még ennyire sem tudtam.
Mindig mosolyog, de olyan csendesen, kedvesen. Bromley-ban dolgozik a Marks&Spencer élelmiszer részén pénztárosként. Hétvégén megszoktam ott lepni magam egy almás táskával. :) wow, micsoda fényűzés, igaz? :)) De nagyon szeretem.
És mivel megszerettem ezt az asszonyt is, így ismeretlenül, mindig az ő sorába állok. :) Mindig megörül(t) nekem és mindig megkérdezte hogy vagyok (de nem olyan sablonosan, mint az angolok), és elmondta, hogy már régen látott - tavaly Alex nem volt évfolyamtársa Rhysnek, így tényleg kevesebbszer találkoztunk.
Ma megkérdezte, hogy itt vagyok-e nyáron, mire mondtam, hogy még igen, de aztán költözöm. Őszintén sajnálkozott, 'csevegtünk' kicsit aztán mondta, hogyha már nem találkozunk esetleg, sok szerencsét kíván és azt, hogy találjam meg, amit szeretnék - és közben még megsimizte a karomat. Áh, szép pillanat volt, nagyon jól esett, most is elérzékenyültem, ahogy visszagondoltam és leírtam ezt.