A karrier kezdete
Múlt csütörtökön kifejezetten bántam, hogy van hallásom... ;) Ez így elég gonosz, de akkor is... :)
Az történt, hogy iskolai koncert volt - nem zeneiskolai, csak a sima.
Jött a levél, hogy lehet jelentkezni és zenélni. Alex-en agonizáltunk, hogy mi legyen, közben ő határozottan eldöntötte, hogy akar menni és fellépni (szerintem az új gitár az oka), az anyja átcsapott aggódásba, az apja szintén, hogy mi lesz, ha beég, meg ha mégsem akar. Én annyit mondtam, hogy ezt csak ő tudja, ha úgy érzi, ki akar állni és megtudja csinálni, akkor gondolhatunk bármit, kell neki segítsünk.
Úgy volt, hogy az egyik jelenlegi darabját viszi cd-s háttérkísérettel, sima ügy volt, mert már régóta jól megy neki. Az apja megint rákezdett, hogy szerinte az rövid lesz, meg akármi, talán nem is kéne, stb stb ... mire a gyerek azt mondta, hogy akkor ő megcsinálja az eredeti dalt végig! Nesze nektek! :)) Nem is volt gond, jött John (tanára és nagyon helyes), ő összerakta neki a dalt, hogy hol a verse hol a corus hol kell benne zenei átkötést játszani, stb stb... Ez is megvolt, a gyerek kitalálta, hogy ő bizony el is énekli! :)) Na, itt már mind jobban aggódtunk, az egészre amúgy is volt összesen két hét. Kezdtem halkabban támogatni... Mert hogy itt nincs ének-zene oktatás, se semmi, és hát ő nem is egy nagy hang (a picinek jobban megy és jobban is áll, ha már itt tartunk)
Na, kezdtük újra az aggódást, mert kiderült, hogy nincs összpróba az iskolában, és hát kell mikrofon az ének miatt, kell az erősítő és még áram a gitárhoz. Erősítője van, nem viccelek :), de ez még kevés. Rögtön rendeltek neki mikrofont meg állványt hozzá - meg is jött, kiderült, hogy nem kompatibilis egyik a másikkal (cuccok mentek vissza), de még mindig megvolt az aggódás, hogy az iskolai szerkezetre hogy a csudában kötjük rá ezeket - mert hogy az iskola egyáltalán nem volt segítőkész, mi meg aggódtunk - főleg az ének miatt...
Na, hát eljött a csütörtök este, a helyszín az iskolai fülledt párás tornaterem. Program, minden volt, J olyan túlbuzgó volt, hogy az első sorban ültünk ... Alex a második részben szerepelt, de addigra lekapartam magam. Nem csak a hamis hangok miatt, hanem a nagyon silány semmilyen produkciók miatt is... Matthew-t nem engedtük fellépni, mert hogy csak fél éve tanulja a fagottot - de simán lejátszotta volna bármelyiket. Alex messze az élmezőnyben volt és nagyon nagy tapsot is kapott, ennek főleg örültünk, hogy jó élmény lett neki. :)
És akárhonnan is nézem, fejből, kotta nélkül elpengette a dalt (nem rövid) és énekelt hozzá - szintén fejből. :)
És akkor mutatom a dalt:
meggyőződésem, hogy a zene tetszett meg neki és nem tudom, eljutott- e hozzá a szöveg, de megcsinálta, igaz, hogy nem volt ekkora zúzás, na de na, kilenc éves. :)
I'm gonna be (500 miles)
https://www.youtube.com/watch?v=bF563v8nkiw
https://www.youtube.com/watch?v=bF563v8nkiw