Clarence-ház és a többiek

Sokat gondolkoztam azon,hogy újra jöjjek-e,de ha már ittragadtam még több időt, és az egyik legkedvesebb eddig vizitált helyem volt korábban a Royal rezidenciák közül , nem akartam kihagyni a lehetőséget, még akkor sem ha közben meg olyan helyeket kell lehúzni a listáról, ahol korábban nem jártam.
Aztán a ma reggeli fiaskó nem hiányzott, a későbbi vonat tényleg késő volt,lefutottam a fél várost (enyhe túlzással), amitől persze begörcsölt mindenem és tíz perccel, de elkéstem. Szerencsére, kedd lévén még nem volt teljes túlfoglalás,és beengedtek a második következő csoporttal, ami mázli,abszolút mázli. (sajnos a hülye reggeli indulás miatt nem volt idő a Buckinghambe kérni egy ingyen jegyet mára,dehát minden nem megy)
Nem bántam meg a visszatérést,mert ott körbenézve eszembe jutott tavalyról egy csomó minden,amit kár hogy az idei vezető nem mondott el.Persze ő meg elmondott más érdekes dolgokat. :)
Most is az jutott eszembe,hogy vajon milyen lehet ott élni, és némelyik kanapéval annyira szemeztem,legszívesebben ledobtam volna magam. ;)
És ahogy járkálok ezekben a mesevilág -szerű házakban, csak úgy kijózanodásként a szemem sarkából mindig kiszúrok egy-egy gepfegyveres rendőrt is,mert ami a világban folyik körülöttünk,nagyon is valóságos...

Utána még szemrevételeztem a palotát újfent, magamban elköszöntem, hátha már nem vizitálok többet.






És megnyugvásul újra betértem az egyik kedvelt katedrálisomba,ahol ismét lenyűgözött nemcsak a légkör, de a belső gazdagság is. Elképzelhetetlen számomra,hogy azokból a nagyon kicsi mozaikokból hogy tudták ezt a szépséget összehozni vagy 120 évvel ezelőtt.