berno

"A nyugati ember manapság egy eszelős sebességgel forgó mókuskerékben él. Ő hajtja, és abban bízik, hogy előbb-utóbb majd csak a tetejére kerül. De mindig az alját tapossa. Csak a kerék fordul a talpa alá, neki nem sikerül följutnia. Mostanában már olyan gyorsan hajtjuk, hogy elszédülünk tőle. Tántorgunk, szédülünk, véres a talpunk. Mondjuk is, hogy 'pörgős' életet élünk, 'rohanunk', 'kavarunk'. Mókusok vagyunk. Azt hisszük, előbb-utóbb elkapjuk valahol a Célt, s akkor megnyugszunk, boldogok leszünk. De ez sohasem történik meg. Elérjük, amit akarunk, s rájövünk, hogy 'nem az'. Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenünkkel mindig elégedetlenek vagyunk, rohanunk a jövőbe. Majd ott! Tragikus. De akarsz komédiát látni benne? Nézd így: valaki kívül keresi azt, ami benne van, mint egy szórakozott nagyapa, aki a szemüvegét keresi, ami az orrán van. Eszébe sem jut, pedig számtalanszor megmondták neki, hogy amit keres, az nem előtte van - hanem a sajá

Mert ott leszek... Hála annak, aki úgy gondolta, hogy nem lenne jó, ha húznám az időt és lemaradnék... :) http://havasi.eu/hu/video-symphonic-concert-show.php December 9 - már nincs két hónap se... :)

‎"Az önismeret hiányosságainak kizárólag magunk vagyunk az okai. Ahogy Buddha mondja, a világban nincs semmi eleve elrejtett, visszatartott, így az emberi lélekben sem. Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk vagy nem merünk megismerni." -Popper Péter

"A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent." (zen)

Az első kettő dobozra emlékezni fogok. Hogy a többi nem kevéssel is így leszek-e nem tudom. Ma délelőtt keresztanyámék kihozták a takarómat meg néhány dolgot és az előszobában július huszonakárhányadika óta ücsörgő két dobozt (ami szerintem már útban volt).  Ezek ketten Angliából jöttek, de már nem fértek be a fönti szobámba. Gőzöm nem volt, hogy mi lehet benne. Most már van. A kinti mécsestartóim, kosárkáim meg két kicsi szőnyeg, pléd, könyvek, FÜLBEVALÓK, stb... Így a fürdő megkezdte felvenni a régi bájos budoár-stílusát :)

Nehezen gyűlnek össze a motyóim, de van egy táska, ami főleg elég nehézkes... A történet júliusból indul, amikor a kinti cuccaim többsége bedobozolódik, de sok minden még kint marad, illetve még több, ami gyűlik hozzá. A végső költözésnél aztán jön a dilemma, mi legyen a második táskával. Ezt a részt aztán már ismeritek, mert ez az, amit először is futárral akartam, de mégiscsak jobb, ha jön velem a repülőn, aztán nem engedték föl, stb... Közben kiderült, hogy elég fontos dolgok vannak benne, de várni kell, szeptember 30-án szedi össze a futár csak... Aztán végül nem indult vele mégsem 30-án, csak elsején, de ez utólag derült ki. Ráadásként ez egy kölcsöntáska. De ha már annyit beszélek itt róla, íme, tessék a képe.  Ez a kép még az első chekkolási akció előtt készült (a fekete az). Igen, így utaztam én :)) A történetnek nincs vége, mert még mindig tele van, Erzsébeten várja a szombatot, hogy a többiekkel idejöjjön... Aztán üresen meg majd visszatér Angliába..

Tegnap találtam a fakkomban egy igazán szívet melengető ajándékot - névtelenül, illetve az enyém rajta volt. Íme :) KÖSZÖNÖM nagyon-nagyon :))

Az első éjszaka az mindjárt következik :) Az első az úgy ágyban és az új lakásban :) A pezsgő még hűl, a virág, amit ez alkalomból hívtam ide hosszú távra már elfoglalta helyét (ablak)...

Az igazi hírközlést valahol ott hagytam abba, hogy volt egy - számomra - rémes búcsúztatója Helyettesítőlánynak. Ez volt két hete szerdán.  Másnap valamikor délután azt hallom 19 emelet mélyen (=földszint) :  - Üres a helyed. - Megyek. Ez valamikor délután 3 körül lehetett, fölnyaláboltam a fönt tárolt motyómat és valahogy lelifteztem. Aztán velkámdrink és vége is a napnak, különös boldogságféle érzésem volt.  Másnapra padtárs úgy ítélte meg, jobb ha magamra hagy, hadd élvezzem a régiúj székemet - ez az én verzióm :) Tény, hogy másnap egyedül voltam, visszarendeztem az irodát, ahogy én/mi szeret(t)em, kiraktam az új színeket, aztán 'kisöpörtem' a régi dolgokat. Azon a héten történt az is, hogy a Római parti lakás mint olyan kilátásba került, a szerződés pikk-pukk el is készült, október 1-től él a történet. :) Lezárásaként a szeptembernek - 30-án jön egy ajándék, Vári Éva újra Piaf. Igazán klassz előadás, olyan igazi, tessék megnézni! (Belvárosi Színház) Eze

A masinákkal úgy vagyok, ahogy... de használom őke, bár nem vagyok hajlandó hamar megadni magam :)  Mobilom viszonylag későn lett (még a nagyobbik bátyámnak is előbb volt ! :) ), a dvd is sokáig csábított, a végén azért lett mégis, mert akkor NS-t itthon is lehetett nézni :)) nem beszélve a nem kevés Musical Est kalózfelvételről. :) Aztán a sorban a fényképezőm következett, persze a digitális... Majd megszületett Bíborka, de őt nagyon vártam, őt akartam  - Ő olyan masina. :) Aztán bár használom a masinákat, mindegyiknél igaz, hogy az egyik legjobb részük használatára későn jövök rá... Pl.: a mobilon rádiót hallgatni Angliában kezdtem el; a fényképezőn a videokamerát több, mint két év után "üzemeltem" be - pár hónapja, na jó: 3 hónapja...  Aztán egyszercsak Bíborka (ahogy BA hívja- Bibi-) oldalán felfedtem egy helyet, ahova a fényképező memóriakártyája illendősködik... tehát le a sok kábellel... :))

"Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő - észre sem vesszük." Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!  Elmondom, mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben - belül is. "Állítsd le magad." Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a szorongást. Ne tervezz, ne akarj, ne remélj, ne sóvárogj. Ne is figyelj magadra. Ne gondolj a tegnapra, a holnapra, az aggodalmaidra. Csak arra, hogy MOST JÓ! LÉLEGZEM ÉS ÉLEK. A lelked mélyéről, mint egy rejtett melegvízforrásból felbuzog valami megmagyarázhatatlan jó érzés. Éld át kéjesen és hosszan - s aztán amikor fölrebbentél, figyelj rám! Tudod, milyen csodában voltál? Tudod, hogy örültél valaha annak az állapotnak, amikor gyötrelemmel megszülettél, s végre azt érezted, hogy a világon vagy? Amikor fájt valamid és elmúlt. Amikor sérült voltál és meggyógyultál. Amikor visszajöttél a halálból. Amikor elalvá

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával. Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel,  hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni,  hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni,  hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni,  hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig  anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy hogy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz, igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,  hogy igaz legyél önmagadhoz,  hogy

‎"Akár tetszik, akár nem, minden, ami e pillanatban történik, a múltban hozott döntések gyümölcse. Sajnos választásaink jó része nem tudatos, és emiatt nem is gondoljuk azokat döntéseknek - pedig azok. Akit megsértettek, valószínűleg megsértődik. Akit megdicsérnek, bizonyára kivirágzik és elégedettség tölti el. De gondoljuk csak át: ezek is választási lehetőségek közti döntések. Akit megsértettek, eldöntheti, hogy megsértődik-e. Akit megdicsérnek, ugyancsak eldöntheti, hogy engedi-e hatni magára a hízelgést."  (Deepak Chopra)

‎"A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tiéd. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak.  Következésképp, ha meg akarunk változni, akkor először is a valóság felfogásán kell változtatnunk. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel.  Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Kiszámíthatóságot keresünk, biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá vá

Nyakunkon... ... a karácsony :) Az, hogy Angliában kb. már két hónapja bokáig jártam a karácsonyi díszek között a Harrods-ban, az ottani viszonylatban normálisnak tűnt... Kezdik beharangozni a karácsonyi albumokat, - bár a Nyomorultak filmet tényleg nagyon várom... De hogy máris nyílnak a hasonló oldalak... :)   http://www.karacsonyidekoraciok.blogspot.hu/

‎"A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor kezdenek el megtörténni a dolgok." (Osho)

Hát persze, hogy megint Havasi... Mert a pimasz mindenségit neki, de minden nap csak csak lopok tőle/vele/érte/miatta némi időt, mert kell, bocsánat KELL hallgatni, nézni, stb... :) Íme a mai kötelező kör: Az ecset és zongora koncertből a Krisztus-trilógia:  http://www.youtube.com/watch?v=7GB2xxGh4GU&feature=g-user-u Nézzétek és halljátok az őrült zsenit, aki játszi könnyedséggel bűvöli a zongorát és jön belőle a zene és a lélek meg a hangok és érzések... (Munkácsyról már nem is beszélve, és  kettejük nagy találkozását pedig pláne hagyjuk most...) Nézem és hallgatom és ájulok és sóhajtok nagyokat, közben a pánik rám tör, mert persze a decemberi koncertjegyemet ami a karácsonyi ajándékom is, még nem vettem meg, de félek is, mert az első sor volna jó... :))

Amikor a dolgok el kezdenek a helyükre kerülni, van abban valami megnyugtató, még akkor is, ha előtte nem pont úgy képzelte az ember lánya... De végülis járhattam volna sokkal rosszabbul is, és közben meg egész jól jártam  :) Mindenesetre, itt ülök a régi székemben (még kupiban), de túl a velkámdrinken és béke van :))

mert szeretem... :) "Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-meg-áll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, s harapja, kurtítja, a hosszú napokat." Kányádi Sándor: Jön az ősz

Attól, hogy az ember nem beszél valamirõl, még gondol rá. Sõt. Többet gondol rá. Szabó Magda

Sokféle gondolat és érzés kavarog most bennem, mert az előbb résztvettem  (de miért is?) a helyettes búcsúztatásán, ahova vagy nem tudom miért mentem el, vagy miért is kaptam meghívót, vagy vajon csak elfelejtettek nem meghívni...? Óh, és az ajándéka... Nem állom meg, hogy ne mondjam, orchideát kapott kis csinosat és Zorán új cd+dvd-jét... ha nagyon intrikus akarok lenni, azt mondom/kérdem, vajon tudta-e mit kap, mert azt mondta a többieknek, hogy Zorán filmet kapott, de még nem látta, de biztos jó... Pf!!!! Zorán tavaly decemberi koncertjét kapta, és nem is érti?! A könnyek épp nem folytak - bár mostanra lehet -  amiért a kollegina távozik, de lazán (és lehet, hogy nem épp udvariasan) és lehetőség szerint mielőbb távoztam... Nem jött a mondat, hogy azt mondjam, "sajnálom, hogy elmész..." :) Mert valahogy vagy nem tűnt fel, hogy én is ottvagyok, vagy tényleg elég egy év mindenre, de az illető az egekig magasztaltatott, sűrűn és kifejezően invitálta mindenki, hogy d

Aki szereti az őszt, és szeret dekorálni is, neki ajánlom az alábbi linket: http://szinesotletek.blog.hu/2012/09/25/oszi_hangulatban_belteri_dekoraciok

Ajjjajjj, kicsit eltűntem, de itt vagyok és lenne miről írni is, csak kicsit nehéz, hogy nincs igazán se saját gépem, Bíborka még szabin van, és nem tudok mindig épp akkor blogolni, amikor kedvem tartaná. :)

... Bernike október 1-jétől visszatér a Római partra a korábbi lakás szomszédjába, számszerint a 3-as , felújított lakosztályba :) A jelenleg még a székemben ülő kollegina  talált állást október 1-től, tehát jövő héten átadás-átvétel és újra lesz helyem. :) Köszönöm a drukkolásokat... :) óh, és még egy, szeptember 30-án indul Londonból az ott ragadt fekete táska  a kábelekkel meg az egyéb jó dolgokkal :)

... mert ma nemcsak nekem van szülinapom, hanem a kereken 5 évvel idősebb Havasi Balázsnak is :)) Isten éltesse őt is, komponáljon, koncertezzen, albumozzon meg akármi... :)) Jut eszembe, a koncert jegyet még mindig nem vettem meg, viszont ünneplésül meghallgatom a mostani legkedvesebb dalt: Poros út http://www.youtube.com/watch?v=6kxD27U-SFQ&feature=relmfu

Udvaroshoz kapcsolódó, mert talán ez vitt mindent vasárnap: A jobbik részem: http://www.youtube.com/watch?v=rHs1t2KlnmA

Igen, igen eljött a nap, tehát a köszöntő: http://www.youtube.com/watch?v=7eroRbXX2_Q&feature=related Egy kép, ami valahol Oxfordban készült ez alkalomból (még augusztusban), de nem lehetett kihagyni, mert egyszer csak ott álltam a ház előtt :) És a tortám reggelről: És van egy gyönyörű virágom, ami csak az enyém, de nagyon igazi :)) Aztán  a nap megállapítása (újra), ha a facebookon nincs ott oldalt, vagyis nem látható, hogy szülinapom van, máris elmaradnak a köszöntések... És köszönet azoknak, akik tudták, készültek, emlékeztek és köszöntöttek :))

Vasárnap este Udvaros Dorottya És mégis szép c. rövidített estjén voltam, voltunk és nagyon jó volt. Udvaros igazi díva és nagyon élvezi amit csinál. A műsor (érdemes rákeresni némelyik dalra a youtube-on és meghallgatni:

Szülinap táján (sem) nem írhatott volna jobbat... "Vigyázz! Ne az legyél, akinek látnak - hanem az, akinek te akarod látni magadat." Ebben az útravalóban elrejtettem egy fontos szót. Nyilvánvaló, ha a tükröknek élsz, és meg akarsz felelni mások elvárásainak, elveszítheted valódi arcodat. Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak. A arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere. Minden kozmetikus tudja, hogy az arcizmokat ki kell lazítani, és a másoknak mutatott "álarcunk" ráncait ki kell simítani. Egy jó kozmetikus nemcsak az öregedés, hanem a pszichés feszültségek és hazugságok ellen is küzd, de ez csak a gondolat első fele. A fontos szó az útravaló másik felében van: "Akarod". Nem azt írom, hogy légy az, akinek látod magad, hanem azt, hogy légy, akinek "látni akarod magad". Mert még nem vagy az! A híres Broadway számban azt dalolja a büs

"Az egyetlen hely, ahol az álmod lehetetlenné válik, a saját gondolkodásodban van." (Robert Harold Schuller)

Ámen... "Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz...." (Popper P.)

Tegnap kaptam egy könyvet, ami a shopline-os kívánságlistán is ott volt, mégsem onnan választódott :) Tegnaptól olvasom - még egy másik könyvet is félbehagytam, és csak úgy falom a lapokat :) Nagyon élvezetes, nagyon változatos szóhasználata van és sok-sok kép is van benne. És hát nagyon is aktuális, két éve ilyenkor már nagyban készülődtem a toszkán utamra. Mostanra is tervben volt, csak hát a realitás... Ez az a könyv: Toszkána - Utazik a család - városok, túrák, kalandok   Zsiga Henrik Kalliope Kiadó, 2011 A szerző két és fél hónapot töltött családjával, feleségével és kétéves lányaival Toszkánában - keresztben és kasul átszelték a híres olasz régiót, s módszeresen törekedtek arra, hogy az élményes bugyor egyre dagadjon. Kilenc költözés, megannyi szállás, sorolhatatlan látnivaló. Ámultak kismillió ősi városban, díszes templomban, műkincsektől roskadozó múzeumban, dohos barlangban, madárfüttyös erdőben, és mindennél több játszótéren. Az útikönyv gerincét a feltérképe

‎"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." Gyökössy Endre

Ez ugyan nem éppen az eheti MP, de aktualitásában mégis a leginkább eheti :) "Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget." Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm. Sírni gyakran élvezet. Nyugodtan sajnáld magad! Ne tiltakozz ellene. Ne higgy azoknak, akik azt mondják, az önsajnálat rossz és gyermeteg dolog. Ki sajnáljon téged, ha nem te, saját magadat? Testben élni, halandó életet élni, s közben és a végén mindent és mindenkit elveszteni: szomorú dolog. De ember vagy. Élsz! Sírd há

„Tekintet nélkül arra, hogy másoknak tetszik-e vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy látszik-e vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e sikere, vagy nem Tedd a jót!” Sík Sándor

Egy hét telt el Egy hét telt el a nagy távozásom –érkezésem óta. Soknak is tűnik, meg kevésnek is, mindesetre megy egyik nap a másik után. Ma a nagy híres „Nyárutó” volt, ami egyfajta intézeti csapat (le)építés. Az első az elmúlt akárhány évben, amit nem én szerveztem. A Nagytétényi Kastélyban jártunk, érdemes megnézni most is normál kiállítással, de majd leginkább karácsonyi pompában, amire már évek óta készülök/készülünk – eddig eredménytelenül. (Ma nem volt kedvem fényképezni egy db-ot sem, pedig nálam volt a masina, tehát most nem lesznek képek, de a honlapon biztos akad egy-kettő: ) Onnan átmentünk a Kopaszi-gáthoz, ahol ettünk egy jó ebédet meg utána lett volna némi hókamóka. Már kedvem is jött volna hozzá, de csapatjátéknál hiába voltunk ott vagy tízen is, gyér hozzáállás miatt utolsók lettünk. Egész idő alatt – amióta visszaálltam dolgozni kicsit lógok a levegőben, és a helyem sem igazán találom – bár talán nincs is, ez ma csúcsosodott, így aztán a visszatérős „

A mai Nők Lapjában egy kicsit más hangulatú cikk/nyilatkozat volt NS-től, mint a szokásosak, és volt egy szívbemarkoló József Attila-idézet, ami nagyon megütött, el is hoztam ide: Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell,  Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. És a teljes vers: Nagyon fáj http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/nagyonfa.htm

‎"A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni." (Müller Péter)

Kedvesek, akik egy éven át követtétek, mit csinálok, merre járok Angliában...! Bennem igazából nem volt kérdés, de azért leírom, hogy továbbra is blogolok, lehet, hogy kevésbé gyakran, mint odaát, de mégis... Régi álom volt, szeretem is írni - magamnak is - emléknek, meg amúgy is :) Ha kedvetek van olvassátok... :) Az a tapasztalásom mióta itthon vagyok, hogy gyakorlatilag nem sikerül többet beszélni, kapcsolatozni, mint amikor nem voltam itthon, így aztán a blog még jöhet jól :)

Ma reggel a metron ülve fura emlék-villanásom volt, amikor olvastam a Metro újságban egy Toszkánás cikket. Egészen pontosan ezt itt:  http://www.metropol.hu/mellekletek/utazas/cikk/935111 Beugrott valami... Lassan két éve, már hogy volt az igazi gyönyörű Toscan utam (amint megtalálom az ottani képekről a cd-t, megosztom azt is úgy döntöttem, meg a többi utazásos albumomat is). A Toscan -útnak az volt a lényege, hogy a szülinapomon azt csináljam, amit akarok, és persze ez egy kerek szülinap volt. Akkor már nagyon vágytam változásra, hogy valami új, valami más történjen velem. Ez volt a nagy kívánság a 30-on... Akkor este (a nagy napon) Ilonával (a nyíregyházi, de amúgy Amerikában élő nővel) vacsoráztunk - ott ismertem meg és valahogy kisült, hogy szülinapom volt, koccintottunk, Alexander-koktéllal. Isteni volt. Pontosan egy évvel később egy kicsi Alexander elénekelte nekem a Happy Birthday dear Berni-t... :))

Van egy különösen kedves képem az elmúlt egy évből a sokszáz (ezer) mellett... A Parkban voltunk, és a kicsik elkezdtek virágot szedegetni - nekem. Nagyon sokat szedegettek, ami csak a kis kezükbe belefért. Amennyit hoztak, eltettem. Nem tudtam hova rakni, hogy megőrizzem, csak a pulcsim felhajtott ujjába. És mivel féltem, hogy elveszik, hazafelé (így is lett), gyorsan lefényképeztem -  addigra is márcsak három maradt meg. Három szál, ahogy legtöbbször mi voltunk, ők ketten és én, mi hárman. :)

Letelt, eltelt az egy év (3 nap híján) és azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon sokat tanultam másokról, magamról és a kicsikről.  A következő napokban megpróbálok magamra találni, lakást találni és visszailleszkedni meg elkezdeni leválni. Előre szólok, hogy még nagyon bennem-velem élnek a kis mocsóták és rengeteg sztorim van velük, sokkal inkább vagyok még ott, mint amott és még szomorúság van bennem. /Érdekesen működik az emberi lélek és elme, milyen hamar tudnak a jó dolgok erősebbek lenni sokkal-sokkal intenzívebbé válni és milyen hamar törpülnek el a rosszabb, nehezebb pillanatok, élmények./ Most már sajnálom a pillanatnyi türelmetlenségemet és hálás vagyok a kicsiknek, hogy mindig tudtuk újra és újra kezdeni és voltunk nagyon sokszor nagyon jól együtt.

A mostani repülóút sem volt zökkenőmentes. Egyrészt rengeteg csomagom – cuccom maradt még hátra, ezért hétfőn az eredeti csomaghoz hozzáadtunk még egyet. Legalábbis az volt a cél, hogy 20+20 kg-val repüljek. Először gondoltunk arra, hogy majd egy futár hazaviszi, de ha a plusz poggyász olcsóbb, akkor mégiscsak jobb együtt repülni. Olcsóbb volt a plusz poggyász, így amellett döntöttünk, de megint kiderült, hogy az első gondolat a jó mindig. Hogy miért is? Fél órával előtt nyitott a check in pult a kiírtnál, így rögtön nyitásra már ott is voltam. Kedzek méretni és tudom, hogy túlsúlyos vagyok biztosan, kell majd még kipakolni bele a kézi poggyászba. Otthon még abban is reménykedtem, hogy ha túl sok az utas, meg szokták engedni, hogy ingyért föl lehet adni még egy csomagot – ilyenkor az értékeket kiszedem egy tartalék táskába, a többit föladom. Ehhez képest jött a hideg zuhany. Az első táskánál még boldog vagyok, óh csak 16 kg valamennyi. Jaj, a másik 24,6. (max 20-20 kg-nál tart

Nehéz napra ébredünk, én nagyon korán (és még rutinból kimosok :) ) és alig várom, hogy a kicsi mocsótáim ébredjenek és még velük legyek. Alex jön először, hozza a poharát (azzal aludt) és kéri, hogy kimosnám-e… Hát persze! Aztán boldogan újságolja, hogy semmi bebepisi nem volt, én megdícsérem nagyon és megsimizem, mert ezzel sokat kínlódtunk az utóbbi időben és nagyon fontos neki, hogy sikerül szárazan ébrednie. Aztán megkérdi, játszhatnánk-e a puzzle-vel, ami az ágya mellett van még? Hát persze, hogy játszok vele – pár napja amúgy is megkétszerezett türelemre tekertem magam, nem akartam semmi mérgelődést és neheztelést az utolsó napokban, hogy minél jobban a jó emlékek maradjanak bennü(n)k. Már felfelé tartok a lépcsőn, amikor halkan utánam szól, „De Berni, a Matte még alszik és a Mami is” – mondom, neki, hogy csendes leszek… Fent látom Mattet az ágyikójában, ahogy hason alszik és baljával George-ot öleli, jobbjával pedig az új poharát. Kicsiknél ez a legnagyobb öröm, amikor lá

Furcsa érzéssel ébredtem kedd reggel, amikor kezdett érezhetővé válni, hogy ez az utolsó és akkor holnap… Az eddig várt időpont eljött, de valahogy mégsem várom. Nehezen akaródzik bepakolni, nehezen készül a búcsúajándék és valahogy nem jó érzés az elválásra gondolni. A kicsik valamit mind jobban éreznek, mind jobban bújnak és akarják, hogy üljek oda mesét nézni, menjek játszani, stb. Minden hozzámbújásnál és ölelésnél elszorul a szívem, hogy már nem sokáig. Most is azt érzem, hogy sok minden belejátszott a döntésembe, és amikor döntöttem, próbáltam őket leválasztani a témáról, mert ha őket nézem, nem biztos, hogy így döntök, de magamat kellett előtérbe tenni. Őket nagyon sajnálom, mert már nagyon közel kerültünk egymáshoz, mind jobban ki lehetett jönni velük és éreztem, hogy szeretnek és elfogadnak. És bár tudom, hogy a kicsit még könnyen idomulnak, de valahogy mégis egyfajta ’gyerekkínzásnak’ érzem, hogy időnként valaki jön, akit megszeretnek aztán az tovább áll. Egy (sőt kettő

Az utolsó hétvégémre még jó sok dolgot hagytam. Egy kirándulást és még vásárlásokat, főleg a bőrönd megvételét. Az utolsó kirándulásról már írtam (Blenheim és Oxford). Vasárnap elmentem bőröndöt venni (mivel ami táskám volt, azt mind hazaküldtem megtömve még júliusban), ami olyan drága volt (de kategóriájában még mindig akciós és strapabíró), hogy nemcsak a szülinapi ajándékom, de a karácsonyi is… De legalább szépek a drágák :) Szóval nagyjából összehajigáltam a dolgokat (és szidtam is magam), meg csináltam a búcsú ajándékot késő éjszakáig. És mind kevésbé akartam elhinni, hogy közeledik a vége és itt a szeptember. Nemcsak elment az egy év, de elmúlt a nyár is, és jön az ősz, vagy már talán itt is van.

Van néhány elmaradt posztom, amik útközben vagy azóta születtek, ezek jönnek most...

Müller Péter " Egyetlen harc van, melyet már születésünktől kezdve megindítunk és a halálunkig tart: a szeretetért, vagy épp a szeretet ellen való elkeseredett küzdelem." Hogyan van ez?! - kérded. Én a szeretet ellen küzdök? Ráadásul elkeseredetten? Hiszen szeretni jó, és szeretve lenni is jó. És mégis... Gondolj csak arra, hogy kisbabaként csüngsz az anyádon, ahogy ő is rajtad. Nem kétséges, hogy elindítottad küzdelmedet az elfogadásért, de jön a dackorszakod: a "Nem!", a "Nem akarom!, a "Nem szeretlek!" Amerikában sokszor hallottam kisgyerekek szájából: "I hate you!" - azaz gyűlöllek! Nem így gondolják, de így mondják. Aztán következik a kamaszkor lázadása, az "én" forradalma, az elszakadás, és jön az egész életünk! Nehezen tudunk megszeretni egy másik embert, és ő is csak nehezen tud megkedvelni minket. Ha végre sikerül, ritkán tart sokáig. Te hány embert szeretsz? (Nem szerelemről beszélek most, hanem embersze

Kedves Olvasóközönség :) Remélem még képben vagytok, hogy holnapután, igen, szerdán elhagyom Angliát és visszatérek. Nem olyan egyszerű ez, egyik fele sem az és a következő hetek sem lesznek azok. A pakolás közepében vagyok, a búcsúajándékok remélem holnap estig valahogy elkészülnek, nem elég a táska, nem elég a chekkolt poggyász, sok a súly, mi lesz még itt?! A Mama ráadásul el akarja velem vitetni a mocsótákat, a kicsit mindenképp :) Mind ajánlgatja a bőröndömbe. :) Megjegyzem, van amiért szívesen fizetnék túlsúlyt... ;) A nagyfiú oskolába megy, a kicsi bölcsibe, és elmegy a régi nanny, megjön az új, munkásoktól hemzseg a ház és még szobát cserél a Mama és az új lány. Mindez egy ugyanazon a napon történik majd, szerdán. Na, a lényeg, hogy megint keveset alszom és mindenből kevés van. Időből is főleg, tehát most néhány nap szünet jön a blogban. Lehet, hogy hétvégén már tudok majd írni, de maradjunk az egy hét múlvában. :) Aki jól keres, megtalál más formában :)

Bár az összes eddigi utam ajándék volt magamnak, de a végére mégis szerettem volna valamit igazán szépet. Sokat gondolkoztam, hogy menjek-e vissza valamelyik kedvenc helyemre a végén, vagy keressek valami újat.  Végül a mai úgy alakult, hogy egyszer J ezt említette, aztán utána sorra jött elő ez a hely prospektusból, ajánlatból, térképről, stb. Múlt héten még arra is gondoltam, hogy elmegyek szervezetten. De jó, hogy nem tettem, mert mérges lettem volna rájuk, ha ma nem kószálhattam volna szabadon. :) Szóval a hely, ahol jártam: Blenheim Palace . http://www.blenheimpalace.com/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Blenheim_kast%C3%A9ly Össze-vissza fényképeztem, mert a teljes ájulás jött rám :) Bent nem lehetett fényképezni, és most kivételesen szót is fogadtam, annyira jól éreztem ott magam. :) Megvettem a tájékoztató könyvet, akit érdekel majd megnézheti. És ami a poén, hogy ha veszek egy napi jegyet, egy éven át ingyért járhatok. Tehát egy éves szabad belépésem van m

A mai nappal a végére értem az angliai túráknak és a 3-as számú, és egyben utolsó ajándéknak is. Bár az úgy nem igaz, hogy a végére értem, mert láthattátok, hogy csak a közelben mennyi helyre lehetett menni és még ezekből is jócskán maradt, hát akkor még ami messzebb van... Szóval a 3-as számú boríték egy retur buszjegyet tartalmazott Oxfordba. Ez is egy régi cél volt, csak valahogy mindig akadt helyette más. :) Szóval hajnalban bebumliztam London-Victoria állomásra és 8-kor már a buszon ültem Oxford felé. Leszálltam és elindultam az orrom felé, ahogy szoktam és célirányosan mentem a Turista irodába. Most nemcsak a szokásos szórólapokért, hanem utána akartam járni, hogy sikerül-e a saját búcsúajándékomat is elintézni magamnak :) Sikerült, ez a következő poszt lesz :) Szóval az oxfordi napot kicsit megszakítottam és átugrottam Woodstockba, mert volt ott valami, ami érdekelt. :) Woodstockból csak néhány képet hoztam, mármint házakról (de mind ilyen): https://picasawe

A mai napra eredetileg mást terveztünk, de aztán úgy alakult, hogy elmentünk egy viszonylag közeli helyre, ahol található a Scotney Castle. Ide is indultunk tervszerűen már többször is, ma eljutottunk. Az eredeti apropó az volt, hogy Mamát kimozdítsuk, így mivel pár napja volt a szülinap, hát bepakoltunk mindent, meg mindenkit és mentünk. Szép idő volt, de 15 foknál szerintem nem több, na jó, lehet, hogy volt 20 fok is. :) Mocsótásan voltunk, tehát nem annyira elgondolt képek, mintsem vaktában készültek :) De azért íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ScotneyCastle?authkey=Gv1sRgCOr-vKrD4qbFxwE A helyről érdekesség, hogy a National Trusthoz tartozik ez is (rengeteg ilyen van, ez a program amolyan műemlékvédelmi akármi). Itt van néhány magyar info:  http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/villagesofengland/uploads/ScotneyCastle.html és azzal folytatnám, hogy az utolsó örökös, aki átadta a kastélyt a NT-nak, az volt a végrendeletében (1970-ben), h

A 2-es számú borítékom egy színházjegyet rejtett, pontosabban csak a foglalást. És azt hiszem, sőt akkor is sejtettem már, hogy ez a best ajándékom :)) Erre nagyon-nagyon régóta vágytam, sokat is volt téma és csak megkaptam :)) Azt már szerintem írtam, hogy nagyon-nagyon drágák a színházjegyek, vannak helyek, ahol lehet venni (elvileg) olcsóbban, de nem a legjobban futó darabokra és ami akciós is 20 font, tehát ki lehet számolni... Na, és milyen darabra volt a jegy? :) Az ám, NYOMORULTAK! :)) http://www.queenstheatrelondon.info/index.php http://www.lesmis.com/ Mivel postán ki kellett volna érni a jegynek (ki is ért, csak tegnap délben) pár nap alatt és 10 napig vártuk, R felhívta őket szerdán, hogy problem van. Mondták, semmi gond, nyomtatnak újat, előtte átvehetem. Így lett névre szóló jegyem (Bernie Pencz), bár nem találták meg elsőre, mert elég bonyolult volt a dolog, hogy ki vette, de én mit akarok, stb.  Na ezekután kiderült, hogy míg én Londonban bóklás

Idén (értem ezalatt az elmúlt közel egy évet), minden ünneppel és hosszú hétvégével rosszul jártam. Amikor meg itt lett volna hasonló, vagy mégis dolgoztam vagy otthon voltam. Most hétfőn megint Bank Holiday (munkaszüneti nap) volt, de az nálam csütörtökre esett. Hogy miért? ;) Mert csütörtökre esett a 2-es számú Búcsúajándék, de erről majd kicsit később.  A mai nap (csütörtök éjjel írom, csak nem tudom posztolni) Londoné volt. Egy csomó hely van, amit láttam, és egy csomó, amit nem – és marad egy csomó, amit most már nem is fogok (kivéve, ha az utam újra erre hozna). Bár összeírtam tudálékosan, hogy mit kéne nézni, meg a térképet is forgattam és aztán döntöttem. Megyek, ahogy szoktam, bele a világba kicsit tájékozódva, ami elém jön, megnézem, a többit majd… Aztán időnként megnézem a térképet, hogy mi is a helyzet. A múzeumokkal gondoltam kezdeni. Így is volt egészen a másodikig, mert az úgy bejött, hogy többhöz már nem is nagyon volt kedvem. A mai nap sorrendben:

Halló, halló figyelem :) Néhány dátum, mert nem tudom már írtam-e, illetve mindenki emlékszik-e :) Szeptember 5. - go back to Hungary Másnap amit lehet feljavíttatok magamon (nyilván a realitás az realitás) Aztán pénteken kora reggel elmegyek Bögötére egészen vasárnap délutánig és pótlom az elszalasztott étkezéseket Anyukám konyháján, meg miegymás... :) Szeptember 10-e hétfőtől újra dolgozom teljes munkaidőben (bár az ittenihez képest csökkentett időben :) )  a régi munkahelyemen de egyelőre nem a saját munkakörömben, a részletek akkor nap derülnek ki. Lakni egyelőre a keresztanyáméknál, Erzsébeten fogok remélhetőleg maximum csak szeptemberben, utána újra magam :) Előre szólok, hogy a lakásavató egy nem kicsit lesz angolosdi :)) Ahonnan majd nem illik angolosan távozni :) A szeptember a pótlások (találkozások, elfelejtett dolgok) időszaka, főleg lakást kell keressek, de már tudok találkozgatni. Azt hiszem most ennyi :) Ja, és még egy: kis ajándékok meg emlékek osztogat