Kavargó gondolatok
Sokféle gondolat és érzés kavarog most bennem, mert az előbb résztvettem (de miért is?) a helyettes búcsúztatásán, ahova vagy nem tudom miért mentem el, vagy miért is kaptam meghívót, vagy vajon csak elfelejtettek nem meghívni...?
Óh, és az ajándéka... Nem állom meg, hogy ne mondjam, orchideát kapott kis csinosat és Zorán új cd+dvd-jét... ha nagyon intrikus akarok lenni, azt mondom/kérdem, vajon tudta-e mit kap, mert azt mondta a többieknek, hogy Zorán filmet kapott, de még nem látta, de biztos jó... Pf!!!! Zorán tavaly decemberi koncertjét kapta, és nem is érti?!
A könnyek épp nem folytak - bár mostanra lehet - amiért a kollegina távozik, de lazán (és lehet, hogy nem épp udvariasan) és lehetőség szerint mielőbb távoztam... Nem jött a mondat, hogy azt mondjam, "sajnálom, hogy elmész..." :)
Mert valahogy vagy nem tűnt fel, hogy én is ottvagyok, vagy tényleg elég egy év mindenre, de az illető az egekig magasztaltatott, sűrűn és kifejezően invitálta mindenki, hogy de gyere, meg mikor látunk mielőbb... és én lassan megsemmisültem a székben és csúsztam egyre lentebb és lentebb, már a számon volt a mondat, hogy Elnézést, de menjek ki? Vagy menjek vissza, csak ne legyen senki szomorú, amiért a kollegina odébbáll...? (Kellett nekem így beválogatni... - mert hogy egy éve én meg még egy válogattuk ki)
Most persze (lehet?, hogy) dög vagyok, de rosszul esett. Persze, engem is megszerettek ott kint, őt is megszerethették itt... csak ne kellett volna végighallgassam... Vagy ne ment volna ebédelni Humorérzék karonfogva ebédelni az Önbizalommal...
Megrándult a szám sarka (csak el ne sírjam magam elkeskenyedve - pedig zsepit is szereztem előtte mégis gyorsan, mert már hírem járja, hogy bárhol bármikor bármin bőgni vagyok képes) és értetlenül pislogtam körbe, hogy jesszusbasszus, én meg visszajöttem, az meg valahogy csak keveseknek tűnt fel - akinek mégis, azt puszilom innen is... :)
(Visszatérés után volt egy egész napos kirándulásunk, ahol egész nap végigcipeltem a kintről hozott csokikat, hogy majd amikor eljön azt "Isten hozott itthon" - mondat, tudjak ajándékozni... mert hogy előtte pár nappal ez volt a terv, hogy lesz Berni-blokk, de aztán nem volt. Volt aki azóta is azt mondta, hogy ugyanúgy vagyok itt, mintha el sem mentem volna - én közben szomorúan látom, hogy itt a világon semmi nem változott a javára - és annyit mondtam neki, hogy tudod, olyan ez mint a Barátok közt, mindegy mikor kapcsolsz oda, nem maradsz le...)
Közben ezt itt el akartam távolíttatni, hogy már ne is jöjjön se holnap, se többet, megvan az új dekor lentre és alig várom, hogy 'kisöpörjek' ott mindent (a szó minden értelmében), erre leshetem, sőt még várjam is, hogy mikor jön legközelebb... Az eltávolítás nem sikerült, ragaszkodik a jövetelhez (és jajj, milyen boldog mindenki, hogy holnap még újra itt lesz), ha mákom van, pénteken már söpörhetek...