Müller Péter: "Ne akarj!... Csak játssz... JÁTSSZ!" Ez egy mesteri tanács. Az edzőm kiáltotta valaha, amikor azt látta, hogy kétségbeesetten küzdök a szorítóban. Féltem, hogy vesztek, és nagyon akartam nyerni - keservesen, vicsorogva. A testem csupa görcs volt, az arcom torz, kapkodva, zihálva szedtem a levegőt. Ne feledd soha: az élet játék. Nemcsak elkeseredett küzdelem és harc - hanem játék. Játék, hogy születünk, játékból tanulunk állni, járni, és fölállni újra és újra, ha fenékre huppanunk. Ha jól élsz, játékból leszel szerelmes, játékból házas, és játékból lesznek gyermekeid, s őket is megtanítod arra, hogy bölcsen és vidáman játsszák végig az egész életüket. Kevesen tudják ezt a titkot. Abban a hiszemben élnek, hogy a föld siralomvölgy, és szorgalmi feladat élni rajta: szenvedés, könny és reménytelenség. Ez igaz, de csak akkor, ha tudod, hogy a világ ugyanakkor színház is, ahol az ember nemcsak éli, de játssza is a szerepét - lazán, vidáman, gyermek