berno

Tökéletes: A zenét nem lehet szavakkal kifejezni. A zene végül is – zene és ha szavakkal ki lehetne fejezni, akkor nem kellene komponálni. Pierre Boulez

A Nessun Dorma-ra már akár azt is mondhatnám, hogy unom :) , DE, Jonas-t nem unom, ő egy nagy kedvenc és tökéletesen 'használható' lélek-porolásra. :) De kérem, hogy van az, hogy ő ilyen hangot tud ott képezni, ahol (bár igazából kicsit máshol) én pusztán csak beszédhangot és lélegzetet tudok előállítani? :) Az élet igazságtalan, mondhatni. :) Ezt egyébként mindenkinek ajánlom itt, annak is, aki a komolyzenét nem annyira veszi komolyan, mert itt érdekes-érdemes nézni a zenekart és hát Őt is, végig, ahogy kicsiholja a hangot és ahogy a végén rájön, hogy hát ez megvolt. :)

Ennyi, nem is tudok mit hozzátenni... http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/bryan-adams-valora-valtotta-egy-magyar-rajongo-almat/ Nekem a cikkből nem jön be a youtube-link, ezért linkelem külön: https://www.youtube.com/watch?v=i7QLsgM_hvY

Ez még mindig a listán van. :)

Na, hát ez az, valahogy pont így. Péntek este van (VÉGRE!!!), már elől is vettem a kabátot. :) Párhuzamosan élsz... önmagaddal. Minden nap felkelsz, elkészíted a reggelit, felöltözöl, munkába indulsz. Dolgozol, bevásárolsz, mosol, főzöl, takarítasz. Gyermeket nevelsz. Minden nap ugyanazt, minden nap ugyanúgy. Unalmasan, belefásulva. És álmodozva. Mert van egy másik életed. Amit sokan észre sem vesznek talán. De a tiéd az is. Sőt, igazán az a tiéd. Álmaiddal, vágyaiddal, érzéseiddel. Időnként, titkos szobádban előveszed féltve őrzött álomkabátodat, magadra veszed, és álmodsz. Álmodod azt az életet, amit élhetnél is. Csitáry-Hock Tamás

Rendben, azt hiszem pár medvémmel megvitatom ezt a kérdést otthon, egész biztosan van, amelyik szívesen elindul, hogy már ne az otthoni ládában várjon arra, hogy meleget adjon így vagy úgy. Mindegyik a szívem csücske, a medveség ilyen, de ez nagyon fontos és emlékszem, amikor Matthew az egyik operáció után a bátorságáért kapott medvével jött haza, hónapokig előkerült még, ha bátorításra volt szüksége. Azért még lelevelezem valahogy, mert személyesen fix, hogy nem tudom leadni: ... Sziasz ... tok Kedves Szülők! Nem vagyok a szavak embere,nagyon ritkán írok itt,Mindannyiótok előtt,de most aktuális lenne egy jótékony kezdeményezés,amelyben kérném a segítségeteket! Barátaimmal,kollégáimmal,ismerőseimmel az elmúlt 20évben rendszeresen "támogatjuk"az Országos Mentőszolgálat Győr-Moson-Sopron megyei részlegének munkáját. Ausztráliában szinte minden mentő- és tűzoltóautóban található EGY PLÜSSMACI. Igen,EGY PLÜSSMACI! Gyermek baleseteknél,sérülésekné

Az Utazás musical-ből egész régóta hallottam egy bizonyos dalt, aztán volt régi előadás recsegős dvd-n, cd-n, aztán végre sikerült látni az egészet. Soha nem értettem, miért nincs műsoron, legalább időnként - igazából meg nagyon is értem. Aztán végre előszedték, más cím, átdolgozás, mindegy, megnézem. :) Nagyban folynak az előkészületek, werk-e, interjúk, stb... Íme az én kedvenc karmesterem, aki bár most elég gázul és roggyantul néz ki, de nagyon jókat mond, és másik részébe enged bepillantani az egész előadásnak: https://www.youtube.com/watch?v=dZeEepokVI8 És egy dal a korábbi előadásból: https://www.youtube.com/watch?v=SC3kWS7EnJM

Te is hangszer vagy, hegedű. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze. Csitáry-Hock Tamás

Íme az új kihívásom, nagyon sokfelé láttam a plakátját és mindig belefutottam mindenhol, ráadásul képeslapokról (is ) van szó. Aztán féláron volt. Muszáj volt. :) Eddig tetszik.

Szeretnék ilyet... hót is, belül meg ropogó tüzet a kandallóban, meg mindent, ami vele jár. :)

"Firenze elesett? Bevették az újhullámos csapatok Frei Tamás írása Olaszországban mindig keserű lesz a kávé – mondják ottani ismerőseim. Aztán hozzáteszik, hogy a következő években azért a kesernyésség mellé ici-pici citrusosság is érkezhet, mert egyre inkább belátják, hogy az olasz fiatalok körében is hódítani kezdett az újhullám, a szinte savanyúra pörkölt, világos, amerikai espresso divatja. A dolog persze nem ilyen egyszerű. A kérdés nem úgy merül fel, hogy a jó kávé keserű-e, vagy savanyú? Annál azért komplexebb ez a kérdés, minthogy az olasz kávé keserű, és kész, az amerikai újhullámos viszont savanykás, citrusos, csak alig érezhető kesernyésséggel a mélyén. Firenzében sétálgatva például alig képzelhető el, hogy aki ott jár, még ha csak turistaként is (nem kell tehát kávérajongónak lenni), az ne botoljon bele az olasz kávészínpadot a feje tetejére állító barista-bajnok, Francesco Sanapo egyik kávézójába. A legújabb, legszebb és legnagyobb kétemeletes csoda u

Szóval: tegnap este én Fantomoztam. az előadás után Facebook live-on lehetett nézni a 30 éves gálát, voltak percek, amikor 21 ezer ember nézte azt a valamit, csak a Facebookon - mert amúgy voltak más lehetőségek is. Őrület, amit az internet eléd tud rakni. kifogástalan minőségben. Hát egyébként elég gagyiság volt, nem is értem, egy hazai (értsd jól, otthoni) színház minden sokkal kisebb ünnepségből sokkal jobban (nagyobbat, színvonalasabbat, stb) tud bármit is rittyenteni. Majd gondolom elérhető lesz, érdemes lesz belenézni. Úgy indult, hogy Webber (aki látszólag mindentől és mindenkitől iszonyodik, főleg az érintésektől) próbált jópofáskodni meg emlékezgetni Cameron Mackintosh-sal, aztán akkor ő leült a zongorához (gyakorlatilag háttal a nézőknek(!), aztán akkor jött néhány dal. Aki igazán fantasztikus volt, ez a nő, aki pár éve Christine volt (mi más :)) ), https://www.youtube.com/watch? v=8fKKiaSLLEY meg volt egy-két fantom, és a végén a 30 évvel ezelőtti kreatív te

Egy kis alvás (olvasás) előtti lendület Alfie-től, nem tudom hányadszor nézem. :) Igazából az van, hogy várok egy élő bejelentkezést, ma 30éve mutatták be a Fantomot, és tíz után tíz perccel fognak mutatni valami különlegességet. Aztán volt már korábban is egy színház előli bejelentkezés, ahol Michael Ball és Alfie is ott téblábolt (nyilván nem véletlenül), aztán erről írtam valakinek, aki meg visszalinkelte, amint ezek ketten nyáron szabadtéren a Sakkból a Himnuszt énekelték (gyönyörűen!), aztán megint a youtube-on maradtam, pedig nagyon olvasni akarok. :)) De márcsak kilenc perc az élő bejelentkezésig, addig el leszek Alfie-vel. :)

Egy hosszú hétfő estéjén mi más is lehetne az elfoglaltság, mint hallgatni azt, aki mostanában a legjobb a lelkemnek, nem igaz? :) A hétvégéről nem sokat tudok mondani, túl azon, hogy kiolvastam négy (azaz NÉGY) könyvet! :) 250-350 oldalasok voltak egyenként, úgyhogy most jól vagyok. :)) Na szóval, ahol leragadtam: The Way You Make Me Feel ugyanaz a dal, de sok év különbséggel, és ebből még keresek egy két héttel ezelőttit is, de eléggé eltűntek a koncert-vidik... :( https://www.youtube.com/watch?v=CBUVcVwvAe8 https://www.youtube.com/watch?v=8YfQ8wjcuto

Garai Gábor: Álmodj! Álmodj egy szép világot hol a tenger a fény, ott hol a béke az égig ér... ... Álmodd, hogy a szeretett örökké él, a szívedben derű, és senki nem fél.. Álmod, hogy az álmaid valóra váljanak, és elkerül minden, mi szívednek fájhat!

Holnap éjjel erre gyúrok. :) És alig várom, hogy egyszer ilyenkor egész éjjel a könyvesboltokat járhassam. :)

A mosoly világnapja van - volt. Gyakoroltátok? :) We're all smiles! Spread the joy and make someone happy today. Happy World Smile Day!

Na ennek nagyon örülök! :) Mert ugye amióta nem vagyok igazán (fő)városi, óbudai főleg nem, tehát újra amolyan maximum időszakosan erzsébeti, nagyon hiányzott rövid távolságban egy jó kávézó. Most végre van.

Hű, hát íme az első könyv, aminek a végére értem - nem magyarul. :)

Új fiú a háznál... :)

Az iskola már megint kitalált valamit a mai napra. Tollmentes nap. Tehát ma nem írnak, nem rajzolnak, semmi. Nem fognak tollat a kezükbe (szerintem amúgy sem túl sokszor...) helyette a beszédre és az ehhez kapcsolódó odafigyelésre koncentrálnak a beszélt nyelv érdekében. Igazából jó ez (is).

Kicsit idén megkéstem az 'újévi' naptárom átírásával, pedig igazán szépséges. :) Alig várom, hogy teleírjam :)

Múlt hétvégén nagyon meglepődtem, otthon én ezt a könyvet már ki is olvastam, itt meg mégcsak most reklámozzák. És bizony, friss plakát, a könyvesboltban is most láttam először.

Ezek a cuki katicák tegnap érkeztek meg. :)

Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod ... soha. Szabó Magda

Keresek még egy dalt, azt amiben mindenki 'integetett', de íme az egyik (vagy a leg)utolsó és a törülköző esete... :)

Óh............. azért most az jutott eszembe, hogy mázli, hogy mindig olcsóbb jegyre futja csak, mert képzeljétek el, ha nem az R-sorban ülök, hanem előbb... hát még akkor hogy végem lett volna. :)

Valaki - Matthew fogatlanul és pöszén (az első két foga felül múltkor kiesett ugyanazon a napon, amitől nagyon cuki és vicces) - ma hazajött az iskolából 4 előtt és a következőket mesélte, illetve a következő párbeszédféle zajlott. - Berni, te tudod, van egy új barátom! Egy lány... - Wow, tényleg? Óh, hát az nagyon jó, ki az? - Grace (és vigyorgott hozzá fogatlanul). És te tudod mi történt? - Nem. - Házasodni akar velem. - Tessék? - Házasodni akar velem. (még mindig vigyorog és olyan képet vág, hogy Jézus, mibe keveredtem, - de milyen boldogság!) Én még mindig értetlenkedni látszom, közben nagyon élvezem, mert milyen cukiság ez. De folytatja aztán, hogy: - ... amikor huszonegy éves leszek, vagy tizennyolc. - óh... Alex, aki ki van borzadva ezektől a történetektől, szerintem alapból a lányoktól is, rögtön lehűti az öccsét: - Nyugi Matthew, kikerülsz az általánosból és soha többé nem látod. Gyorsan méltatlankodom, hogy mégis mi a fenét beszél, egyrészt a Matthew örül, más

Forgassuk vissza az időt, ezt újra és újra akarom :)

Még nem kívánok felhagyni az RK-nevű cuccal... :)Ez még egészen friss, nemrég került fel.

Jó dolog ez a Facebook, na, mindjárt kezdődik az utolsó angliai RK-koncert (Brigthon-ban és nem vagyok ott) és mit mesélt épp élőben a drága ember ezelőtt vagy fél perccel? Na, hogy ebből bizony dvd lesz. :) Na és mit kap Bernike saját magától karácsonyra vagy tök mindegy mikor, de azonnal, na igen, pontosan azt. :) És közben rájöttem, hogy már nemcsak a tanáromat értem meg angolul, hanem őt is. :) Tehát fejlődöm. Kezd értelmet nyerni a sokéves tanulás. :))))) Ez a kép bizony mai, és ott a bizonyíték is. :)

Leigh a kedvenc ismerős anyuka az egész környéken. Mindig volt egy kedves mosolya, egy kérdése, és még a gyereke is normális. Ő volt az első, aki kérte, hogy csináljak neki adventi naptárt és jól meg is fizette. Nagyon bírom -bírtam, mert hogy augusztusban elköltöztek - Cornwall-ba... Érdekes, ugye? :) De itt még nincs vége, még a költözés után visszajöttek két hétvégére is, az elsőn épp akkor, amikor szülinapom volt, előtte pár nappal kisült, hogy egynapon születtünk. Neki, muszáj volt csinálnom egy világlegjobbcsokitortáját. Úgy örült neki, hogy a rákövetkező héten hozott nekem egy ilyen csodálatosat - egyik hétvégén sem voltam itthon, azóta írtam neki, ő is írt, van egy meghívásom - családtól függetlenül (is) Cornwallba. Nagyon sajnálom, hogy elköltözött, azóta többször is körbenéztem az iskola udvaron, de sehol sem találtam...

Ma, október 2-án felfedeztem, Marks & Spencer elkezdte árusítani a karácsonyi díszeket, pulcsikat és leginkább a Mikulás-virágokat. Persze hetek óta már alig lehet rendes dolgokat kapni, a képeslapos boltban a teljes üzlet fele úszik a karácsonyi lapokban, és hasonlók, de mégis nagyon-nagyon korai. Gondolom holnaptól már havazik.

Múlt szombaton egy igazán nagyon-nagyon csodás napom volt Doverben, ahogy most visszanéztem a képeket és próbáltam válogatni (és törölni belőlük - sikertelenül) még saját magamat is megirigyeltem. :) Doverben már voltam egyszer és mostanában olyan sokszor jutott eszembe, hogy muszáj volt... Akkor nem mentem végig a fehér sziklákon, mert a város másik végében lévő várhoz volt tagságom, de most a világítótoronyhoz volt/van és ehhez a részhez és naná, lett egy újabb stemplim. :) Szóval a múlt szombatot megelőző héten folyton beugrott egy városrész és a nóta is... Szóval muszáj volt... Az idő is gyönyörű volt, teljesen hihetetlenül gyönyörű az egész. Nem tudom ragozni, már megint sziklák és víz és fűszál és én és a cipőm. :) Nagyon nagy emelkedők és lejtők voltak és most éreztem igazán: hogy ahova érdemes eljutni, oda nincs rövidebb út. :) Kivételesen kaptok néhány szelfit is - hogy megismerjetek még... :) DE igazából nem emiatt, hanem hogy én is elhigyjem, hogy ott ülök a szikla

Múlt vasárnap egy hét késéssel, de visszamentem Blenheim-be egy kicsit szagolni az őszből. :) Nagyon jó volt, közben hol szakadt az eső, hol sütött a nap, de mutatom is: Képek: https://goo.gl/photos/ySN76FUeShBw9Dnr8

Ma dél körül egész jó idő lett, így gyorsan visszamentem kicsit Chartwellbe, csak úgy kószálni. :) Képek itt: https://goo.gl/photos/n2BRhMwCMLriW8u79

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik. Albert Camus

Hirdetés, póló leárazás... Sikerült, kibírtam. Nyugodt maradtam  :) /az ár alatti négy szó arra figyelmeztet, hogy próbáljak nyugodt maradni/

Ez is alig lett meg, mert azt hittem arra már ház sincs. :) Ki is lóg a sorból nagyon, ezt az előző képekből ti is ki fogjátok szúrni. Ez egy érdekes volt, mert igazából, sőt annak idején főleg egy nagyon modern épület. Nem olvastam hozzá semmit előre, egy nagyon rendes srác volt a belépésnél és ő rögtön mondta, hogy nézzem meg a filmet. Olyan lelkes volt, hogy szótfogadtam, nem akartam mondani, hogy annyira lehet, hogy nem érdekel :) De aztán meglepődtem nagyon és nemcsak azért, mert az építész magyar volt. :) Jókat mondtak hozzá, szerencsére az angol felirat is futott, így sokkal könnyebb volt a nagyját elkapni. Érdekes volt belülről is. Az volt az első gondolatom igazából, hogy nagyon világos volt belül a nagy, falnyi ablakok miatt, pedig olyan összevissza idő volt tegnap és amikor itt voltam már majdnem öt óra volt. Szóval arra gondoltam, hogy magyarként megérkezve a régi György-korabeli házak a kisebb ablakokkal igazán sötétek lehettek (plusz az itteni borultság miatt főleg).

https://www.nationaltrust.org.uk/fenton-house-and-garden No, ezt alig találtam meg, tettem egy nagy kört, már majdnem fel is adtam, aztán végre ott volt előttem. Almafesztivált hirdettek, de ezt megint eltúlozták. De nem baj, körülnéztem, nagyon érdekes volt, nagyon sok régi zongora-eredetet láttam, egészen gyönyörűeket is, szinte elképzelhetetlenül szépeket. Néhányat sikerült stikában lefotózni, nem egyszerű, mert itt mindig nagyon lelkesek az idős önkéntesek és mindenért szólnak. Már az ajtóban egy fura emberre akadtam, kint volt a tábláján vagy négy nyelv, amin szívesen beszél, rám is lecsapott, valahonnan kikaparta a fejéből a köszönöm-öt és a viszlátot. Az egyik szobában egy nő kisebb koncertet is adott az egyik hangszeren, nagyon hangulatos volt így. https://goo.gl/photos/fMoHn8D83QT7vzNo9

Tegnap tízkor már a fodrásznál voltam fűnyíráson, azt hiszem sok éve nem volt ennyire rövid a hajam, és eljött az idő, hogy már bizony következő lépésben festetni is kell, lejárt a melír kora és elégségessége. Gondoltam szólok előre, ne lepődjetek meg. :) Utána felkerekedtem és körülnéztem Hampstead-ben, ez is London része, de az egyik legszebb (és leggazdagabb valószínűleg). Gyönyörű házak, egyik szebb, mint a másik, de nyugi, nem fotóztam végig. :) Közben szereztem még két pecsétet az útlevélbe, de ezekről külön írok. A képeket a lenti linket találjátok, és mutatok itt egy különlegeset: https://goo.gl/photos/CtHCBDYFjgpFAWZPA

Új technikával, új pénzeket vezetnek be, vagyis kezdtek kibocsátani Angliában. Elképesztő és egyébként nagyon szépek. http://www.bbc.co.uk/news/business-25427663 Egy ötöst kaptam a héten, nagyon meg voltam lepődve, de csodaszép.

Óh, ezek is nagyon jók voltak: Wasted light https://www.youtube.com/watch?v=l6BFURpghoY Lovin each day (elmondanám, hogy szerintem aznap néhányan ott már nem mostak kezet :))) ) https://www.youtube.com/watch?v=gm20zA0wbB4 ez már a végefelé volt: One more song: https://www.youtube.com/watch?v=QCJUFCd3GII

Na jó, most látom, hogy már fél tizenegy, pedig ma másról is akartam még írni. Ezt még muszáj megmutatni... Az előbb már linkeltem, a picilányt már mindenki ismeri, de az az édes ember ott kiöltözve, nyakkendőben a kedves papa. És a dal egyértelműen saját élmény, de nézzétek, hogy még mindig elérzékenyül, amikor a mamáról esik szó (98-ban halt meg).

Ezt még megosztom, mert ez egy fontos dal. Emlékeztek, amikor megnéztem a Once musical-t, gondolom utána is szétömlengtem itt mindent :) Na, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy 44 előadást csinált, heti 8-at és nagyon hálás érte, pedig nagyon kemény volt és nagyon tiszteli az összes színészt, aki ezt bírja. De, elmondta, hogy nagyon fontos neki ez és úgy érzi, hogy azóta jobb ember lett. Szerinte a filmet is meg kell nézze mindenki, de legálisan töltsük le. :))

Egy csomó képet csináltam elvileg, gyakorlatilag meg nagyon pipa voltam magamra, hogy nem vittem fényképezőt, na szóval, érdekesek a képek, mert bár én tudom, hogy balról hányadik Ő, meg ilyenek, de az érdekes az, hogy annyi fény ment rá, hogy igazából szemmel látható a ragyogása. :)) De most már írok kicsit az előzményekről is. Egész nap és igazából előtte nap is már ment kicsit a feszültség, mivel volt némi cirkusz akörül, hogy én hétköznap hogy tudok odaérni valahova. Mindegy, fél hat után, vagy volt az már háromnegyed is, kiestem az ajtón, hogy fél 8-as koncertre odaérjek. Naná, hogy dugó, meg lekésett vonat, meg minden volt. De 7.20-kor beszédültem a színház ajtón, gyorsan megálltam a shopnál, kellett ugye a program és a létfontosságú karkötő, a pólót csak azért úsztam meg, mert egy, nagyon drága volt, kettő, nem tetszett rajta a kép. :) Na utána még klotyó meg ilyenek, fél 8 előtt lehuppantam a székemre és még tízszer ellenőriztem, hogy tényleg, jó helyen ülök-e, mert h

Na, bár az új cd-n a legtöbb dal többnyire egyértelműen a nagyon boldog pasas olvadozása (dög vagyok, mert egyébként nagyon szépek), tiszta sor, hogy az új feleség ihlette, akit egyébként Storm-nak (=vihar) hívnak, hát hogy lehet így hívni valakit? Óh, bőven emlegetésre került... ;) Na de tényleg, egyik dal szebb mint a másik és időnként nem tudok nem irigy lenni magára az érzésre. A férfi, aki a konyhában írja a dalokat: https://www.youtube.com/watch?v=-If3az7HeRs Ez egyébként különösen szép: She knows https://www.youtube.com/watch?v=IoiIehNhsrA In your arms https://www.youtube.com/watch?v=7nb1B4GWFKE https://www.youtube.com/watch?v=vgr7NPUPaEw Breathe https://www.youtube.com/watch?v=T5ikHdt961E Na ez máshogy olvasztó, és már mutattam is, tegnapelőtt a kislány nem volt, de ez olyan szép sok szempontból, hogy nem lehet nem megnézni újra és újra. https://www.youtube.com/watch?v=qwioWPjA17U

Na az van, hogy lassan, mondom, nagyon-nagyon L A S S A N megpróbálom összeszedni magam és mesélni arról, amiről igazából nem is lehet. :)) Ömlengeni, folyni, ájulni, esetleg. De mesélni és abból a fantasztikus pár órából valamit visszaadni, hát nehéz. De megpróbálom :) A programra nem tudom, hogy miért ez a rémes kép került, köze nincs Ronan helyes és sármos (khm, szexi) pofijához, de nyilván kellett nekem egy ilyen. Ahogy egy karkötő is, ami azóta nem hagyta el a kezem... :) Most keresgettem felpakolt nézői videókat, nincs sok, egy-kettő nekem is van, de nem jó minőség, arra jó, hogy időnként megnézzem, hogy elhigyjem, tényleg ott voltam. Na, az érdekes az, hogy elsőre azt linkelem, ami egyik nagyon kedvencem, nem új dal, nagyon nem, de amikor épp azt énekelte, hogy 'ha a holnap nem jön el' - lemaradtam a szövegben és kimondtam, ami jött első érzésre, hogy hát, őszintén, nem is bánnám... :) - ha tudnám, hogy az élet épp a jó hangulattal, sok-sok érzéssel érne véget.

Óh, ezelőtt álltam egy ideig, annyira szép élőben és nem is kicsi...

Ezeket a drágákat az itteni Metro szerű nagyáruházban kínálják így megvételre. Nem vicc, nagyobbak nálam. Álltam előttük egy ideig gyönyörködve... :) És az egyik annyira nevet, hogy észbontó. Pedig milyen sorsa van ott, remélem azóta már valaki hazavitte és még jobban vigyorog. :) De akkor is cukik így összebújva.

Ez mekkora ötlet! :) Töklámpás narancsból.

Múltkor az újságosnál ismerős arcot láttam egy címlapon. :)) Na, ki ismeri föl, aha Ő az a Helen Cornwall-ból a busz tetejéről. :)

Azt hiszem, a legjelentősebb döntés, amit napról napra hozni tudok, az az általam megválasztott hozzáállás. Ez sokkal fontosabb, mint a múltam, a taníttatásom, a gazdagságom, sikereim vagy kudarcaim, a hírnév vagy a fájdalom, hogy mások mit gondolnak, vagy mondanak rólam, a körülményeimről, a pozíciómról. A hozzáállás visz előre, vagy bénítja meg a fejlődésemet. Egyedül ez szítja a szenvedélyem, vagy ostromolja a reményem. Charles Rozell Swindoll

Valamikor azt hallottam, ha egy könyvet a feje alá tesz az ember, reggelre kívülről tudja. (...) Az életet kéne a párna alá tenni, így este elalvás előtt. Sóhajtani, ráhajtani a fejünket, és reggel úgy ébredni, hogy meg van oldva. Hogy minden világos: miért történt és hogyan tovább? Jókai Anna

Íme a mai színházi ajánló: Sweet Charity. :) Az egyik kedvencem abból a régi időből, és igen, ez az, amit Silló István végigzongoráz, remekül - mondhatom. /Tudom, hogy nem ezt a posztot vártátok még, de jövök majd jövök, amint sikerül, mert sok elmaradt poszt van./

Vannak dolgok, melyet ha odaadsz, akkor is a tiéd marad: ilyen a szavad, a mosolyod, és a hálás szíved. Zig Ziglar

Egész héten ez a dallam volt bennem, egyszerűen nem eresztett, hát közzéteszem. :) Egyébként nagyon szeretem, az egyik kedvenc dalom az Elisabeth-ből és KD is kedvencke. :)

Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul, ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell. Nemes Nagy Ágnes

Holnaphoz egy hétre! :)))))))))

Ez a szépséges a további kedvenc virágaimmal épp az előbb érkezett. :)

"- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk." Tamási Áron

Szombat déltájban, vagy még kicsit előbb úgy gondoltam, hogy el kell búcsúztatni a 35 évet, ha már olyan szép kerek szám. :) Gondolkoztam kicsit és mivel tudtam, hogy másnap nem készülök végül sehova - vacak időt ígértek és én a szabadba vágytam volna -, ráadásul vendégjárás volt várható + megláttam a Facebook-on ezt a képet: tudtam a megoldást. :) Az igazság az, hogy legszívesebben a Madách-ig mentem volna, de ugye ez nem volt lehetséges. A színház (és utazás) évek óta hozzátartozik az ünneplésemhez. A Nyomorultakat már nagyon régóta szeretném itt újralátni, otthon meg végre látni, de múltkor megnéztem, hogy ki a Jean Valjean, de nem igazán voltam érte oda, de a zene meg folyton be-beugrott. Aztán elkezdtem megnézni, hogy mire van jegy: Ami itt még új és szeretném látni, ugye az Aladdin, Mamma Mia, Matilda... Az Aladdinra 120 font alatt nem volt jegy, a Mamma Mia túl vidámnak tűnt esős napon, a Matilda meg tele van gyerekkel, hát arra most nem vágytam. Aztán jött az a gondolat is,