Fényességes, dicsőséges

Egy csomó képet csináltam elvileg, gyakorlatilag meg nagyon pipa voltam magamra, hogy nem vittem fényképezőt, na szóval, érdekesek a képek, mert bár én tudom, hogy balról hányadik Ő, meg ilyenek, de az érdekes az, hogy annyi fény ment rá, hogy igazából szemmel látható a ragyogása. :))



De most már írok kicsit az előzményekről is. Egész nap és igazából előtte nap is már ment kicsit a feszültség, mivel volt némi cirkusz akörül, hogy én hétköznap hogy tudok odaérni valahova. Mindegy, fél hat után, vagy volt az már háromnegyed is, kiestem az ajtón, hogy fél 8-as koncertre odaérjek. Naná, hogy dugó, meg lekésett vonat, meg minden volt. De 7.20-kor beszédültem a színház ajtón, gyorsan megálltam a shopnál, kellett ugye a program és a létfontosságú karkötő, a pólót csak azért úsztam meg, mert egy, nagyon drága volt, kettő, nem tetszett rajta a kép. :) Na utána még klotyó meg ilyenek, fél 8 előtt lehuppantam a székemre és még tízszer ellenőriztem, hogy tényleg, jó helyen ülök-e, mert hogy nem rémlett, hogy ilyen jó helyre vettem jegyet. :) földszint, R sor (R, mint Ronan , de nagyon odavoltam a saját zsenialitásomtól, és hogy nemcsak látom a színpadot, de látom is, hogy mi-ki van ott. Nem az utolsó előtti sorban ülök, nem is tudtam felfogni.
Ahogy észhez tértem, vagyis átmenetileg felfogtam, hogy hol vagyok, feltűnt, hogy nagyon sok az üres hely. Nem tudtam elképzelni, hogy ne lenne teltházas. Hát, csak nem történt semmi, majd 7,40-kor jött az előzenekar egy szál srác magában gitárral. De valahogy nem akarta már sehogy sem abbahagyni, már fogyott a türelmem, de másoké is, mert amikor 8,10-kor is még úgy kezdte a felvezetőt, hogy mi lesz a következő dal, a tömeg kishíján felhördült...
Azt hiszem ő volt https://www.youtube.com/watch?v=_UK9Unyohg0
Később aztán visszajött, Ronan nagyon méltatta, és megköszönte, hogy türelmesen meghallgattuk - hát ekkor néminemű és egyhe bűntudat szaga suhant át a tömegen: :)
https://www.youtube.com/watch?v=sDa0wvTWMzw
Beszélt megilletődve, hogy neki ez milyen öröm (nekem nem, mert nem őt vártam); de végre elment és elkezdtek jönni a zenekari hangok, egy srác beállítgatta RK gitárjait, stb... ) 9(!) óra volt végre, mire elkezdődött. De ezt a többség nem tudta, de páran igen, mert sokan csak épp előtte érkeztek. Na mindegy, elkezdődött, és elfelejtettem az összes bosszankodást.
A kezdés előtt még feltűnt néhány furcsaság, mint világító nyuszifül vagy nagy nyaklánc, meg voltak lánybúcsú lányok is, de az igazi attrakció három asszonyság volt, benne a korban, ha átlag 60-at mondok, nem túlzok, de legyen 50. Az egyiknél volt egy világító műanyag varázspálca, ez tűnt fel először. Aztán az tűnt fel, hogy bizony minden dalt tudnak kívülről. Egy percig nem ültek, na jó, néha kicsit, de az okostelefonjukkal videóztak, csápoltak és mindent beleadtak - vagy ki. Elképesztőek voltak. Muszáj volt őket gyorsan lekapjam, mert nem jött, hogy elhigyjem.


A környéken többen lekapták őket és azt láttam a többiek arcán, amit én is éreztem, hogy basszus, valahogy így kell, így kellene majd megöregedjünk... :) Minden, komolyan, minden szöveget tudtak - még én sem, pedig -most röhögni fogtok, nálam volt kinyomtatva az új album minden dala, mert még a vonaton gyorsan átfutottam őket, basszus, vizsgára is papír nélkül jártam már. :))
Mögöttem pedig ült két asszony, akiknek a nyakában Boyzone-os akármi volt. Elröstelltem magam, hogy milyen gyenge rajongó vagyok, de legalább volt nagyon szép karkötőm (anno Adagio-s is volt és nagyon szerettem), de még a koncert előtt morogtam magammal, hogy mi a fenéért nem csináltam magamnak egy pólót?! :)

Igazábó az volt a nagyon jó az egészben, hogy ez a pasas pontosan erre született. Remek zenész, szövegíró, előadó, showman, sármőr, két lábon járó tesztoszteron, stb, stb... és mindezek ellenére semmi, de semmi nagyképűséget vagy sztárkodást nem érzek rajta.
Na, egyet mégis el kell mondjak, azt hittem, hogy ilyet már nem csinálnak manapság, mert olyan fiúzenekaros dolog, a ráadásban a dobos elől felvett egy kisebb szürke törülközőt meg belenyomta az arcát - fura volt, hogy eddig nem izzadt, miért most áll neki törülközni, amikor úgyis már vége a koncertnek... :) Na, de! ment tovább a dal, ő összevissza járkált meg táncolt (szent ég, azt a mozgást sokan irigylik szerintem tőle, szent ég!) és egy laza mozdulattal kidobta a tömegbe... Hát, ezen úgy röhögtem, hogy jesszus, van ilyen! még mindig van! :)
Eszembe jutott, amikor beleszerettem első hallásra egy pici lakásban, épp amolyan vacsoracsata állomásra érkeztünk - akkoriban mindig másnál ettünk (na nem túl gyakran), de olyan is volt, hogy nyaralás-specifikus tematikus vacsorán voltunk, egyikünk épp Dublinból jött meg, tehát ír rakott krumpli volt és hát nyilván ír-zene-énekes... :) Így kezdődött. Adagios körben. :) A rakottkrumplis jénai eltört, de ez másik történet. :)

Szóval a koncert egy pillanatig nem ült le, én sem, és a tömeg sem túl sokszor. Nem tudtam, hogy tudok ilyet, de valahol van bennem valami rugó, ami ilyet is tud. Anno a huhogásom-sivítás is meglepett saját részről, nem tudtam ilyet. A magas taps is kuriózum tőlem, túl sokan nem kapják. Na, de ezen az estén, minden megvolt. :)
Volt millió-millió tökéletes pillanat és nagyon megható is. Nem tudom felidézni, a dalokat sem sorban, sem összevissza, ami beugrik linkelem, volt nekem új is, mert hogy az egész pályájáról válogatott, nemcsak az új cd-ről, ez nagyon szimpatikus volt. Óriási nagy közös éneklések voltak, oltári nagy tapssal, egy pillanatra el nem hagyta a színpadot 9 és 3/4 11 között.
Végig beszélt, de nem túl sokat és mindig pont jókor jókat - profi. A vége nagyon megható volt, majdnem szétszedtük a házat és őszintén, tényleg nagyon őszintén hálás volt. A legutolsó tapsnál és meghajlásnál az a fény nem a lámpától volt, odavoltam, meg kezdtem nem látni...

Biztos, hogy sok mindent kihagytam, de nem ugrik be több összefüggő mondat - ha ezek azok voltak egyáltalán... :)

Nem tudom linkelni a koncert előtti élő facebookos bejelentkezését, de aki facebookos, nézze meg. Kötelező.
https://www.facebook.com/ronankeatingofficial/videos/10154093835915958/

Na, az még eszembe jutott, hogy majd beleszédültem, egyik dal végén mindenki állt és két kézzel úgy legyezett, tudjátok... Elképesztő érzés volt, majdnem előrebuktam, tényleg úgy beleszédültem. :)