Nyomorultak

Szombat déltájban, vagy még kicsit előbb úgy gondoltam, hogy el kell búcsúztatni a 35 évet, ha már olyan szép kerek szám. :) Gondolkoztam kicsit és mivel tudtam, hogy másnap nem készülök végül sehova - vacak időt ígértek és én a szabadba vágytam volna -, ráadásul vendégjárás volt várható + megláttam a Facebook-on ezt a képet:

tudtam a megoldást. :) Az igazság az, hogy legszívesebben a Madách-ig mentem volna, de ugye ez nem volt lehetséges. A színház (és utazás) évek óta hozzátartozik az ünneplésemhez. A Nyomorultakat már nagyon régóta szeretném itt újralátni, otthon meg végre látni, de múltkor megnéztem, hogy ki a Jean Valjean, de nem igazán voltam érte oda, de a zene meg folyton be-beugrott. Aztán elkezdtem megnézni, hogy mire van jegy: Ami itt még új és szeretném látni, ugye az Aladdin, Mamma Mia, Matilda... Az Aladdinra 120 font alatt nem volt jegy, a Mamma Mia túl vidámnak tűnt esős napon, a Matilda meg tele van gyerekkel, hát arra most nem vágytam.
Aztán jött az a gondolat is, hogy nézzek valami ismerőst, ami garantáltan élmény és a történetben sem veszek el: Nyomorultak, Fantom és Miss Saigon- de ez már nem megy. Vaciláltam tehát a Nyomorultak és a Fantom között, most előbbi győzött, az utolsó előtti sorban volt még jegy, hát rányomtam. :)

Az van, hogy ha van zene és történet, ami igazán nagyon remek, akkor ez. Sokszor írtam már, hogy már a könyvet is szerettem, a filmet is, a musicalt pedig - hát na... ismertek. :)

Most épp másik Valjean volt, de jobb lett volna a másikat kifogni, játékra nem volt igazán nagyon igazi - de tudom, én már finnyás vagyok, de mivel a Vidd haza gyönyörű volt tőle, hát egye fene! :)

Javert nagyon-nagyon remek volt, bár kicsit furcsálltam a leugrását, szerintem ott volt valami technikai gubanc, mert nagyon bénán tűnt el, majdnem sehogy.

Óh, és Eponin! Még mindig nagyon szeretem ezt a karaktert, nagyon érdekes élete-sorsa van és érdemes elgondolkozni a fiatal Cosette-Eponin kapcsolaton és azon, amikor felnőnek.

Marius most nem volt olyan nyálas, mint általában. :)

Enjolras még mindig az egyik kedvencem, annyira jó szerep kiváló dalokkal, hogy na! És olyan buzdító hangulat volt, hogy legszívesebben én is mentem volna a barrikádra - kis túlzással.

És nem tudom hogy csinálják, de a kis Gavroche karaktere nem is lehetne ennél szebb és valahogy olyan jól eltalálják mindegyiket. A mostani is egy tünemény volt a maga kis pimaszságával. :) Meg a picilány is, a pici Cosette is.

A fogadósra most jobban koncentráltam - vajon miért ? :) - és most, hogy nem zártam ki, mert amúgy nem szeret(t)em, sok mindent máshogy látok vele kapcsolatban.

Szóval jó választás volt, nem kevés zsebkendő landolt  a kukában utána, és a mellettem ülő lány kb pont én voltam pepitában... :)

És, most már muszáj volt meglepnem valamivel: