berno

Bár hosszúra nyúlt, de vége az utolsó nanny-féle munkanapnak. Dátumilag is lassan, bár nálatok már nem is ma van. Szinte - teljesen hihetetlen. Ezért is muszáj mutatnom ezt a képet, bár gyereket ritkán mutatok, de mondjuk azt, hogy a járda a lényeg és a felirat. Épp gázrendszer-fejlesztés van az utcában (először úgy volt, hogy ide is ma jönnek szétverni mindent, de hétfőn jönnek - legyen jó másnak is :))) ) és a felirat azt mutatja, hogy ennek a szakasznak hol van vége. Iskolából hazafelé vette ezt észre Matthew és megállt, közölte, hogy itt a vége, nem megy tovább. Nekem is itt van vége(m). :)

Nyár óta húzódott, hogy megtanítsam Alexnak a másik-normális cipőkötést, mert még mindig a nyuszifülessel szenvedett és folyton kibomlott neki. A hírre, hogy távozom, megrémült, hogy nem fogja tudni... Egyik délután nekiültünk és pillanatok alatt sikerült. A héten az ágyazás mellé ez a másik sikersztorim. :) Nem a kép csal, a cipő nem kicsit, az még ugyan épp 38-as, de a téli cipője már 39-es... épp ideje volt megtanulni cipőt kötni, ugyebár? ;)

Megkezdtem az új szezont, az első tortámat szinte kivégeztük. Éppen ideje volt, hogy nekem is legyen egy SAJÁT csokitortám. :) Kaptam mellé egy csodálatos (dolgozós) táskát, szent ég, nagyon szép, muszáj, hogy legyen állásom minél előbb, hogy hordhassam. :) Mellé még kunyeráltam szülinapi rajzot (Alex rajzolt egy autót, hogy legyen már jogsim), a kicsi a lap egyik felére party arcokat (hármunkat) rajzolt diszkófénnyel, a másikra meg szomorú arcot és mellé a szöveg - mindig hiányozni fogsz... Isten éltessen engem! :)

Ez ma jelent meg, ajándékba nekem, szerettem is volna, de majd máskor, ha csak Jonas nem küld nekem egyet. :)

A szülinapos és újévi első hónapfordulómon senki ne keressen este, 'nála' leszek. :) Sikerült a regisztráció, benne vagyok a 150-ben, aki ott lehet a beszélgetésen. :)

2, azaz akarom mondani holnapután. Elmondhatatlanul fura állapotban vagyok, úgy megszoktam, hogy mindig itt vagyok, még látogatni is alig megyek, hogy nullára nem vagyok menetkész, a listáról lekerül három dolog és öt felmegy, szóval nem tudom, hogy leszek kész. :) De mivel a lista szerint cselekszem, ma elköszöntem egy-egy tányér sütivel a szomszédoktól.

Szinte hihetetlen... :)

úh, ez nagyon siratós, de nagyon szép És Lara F. zseniális, mégiscsak jó lenne ott lenni a tavaszi bp-i koncertjén

Már nagyon várom! :)

Egy igazi ajándékkal indult a ma reggel. A kicsi keresztgyerekem, akit újabban már leginkább csak Muci-nak hívok, mert olyan kismucika, megállta a konyha ajtóban (hóna alatt a husky kutyájával) és azt mondta, menjek vele az emeletre. Mindenre gondoltam, mert azt már hallottam, hogy felébredt és valamit ügyködik. Azt mondta, hogy keressek valami újat és rögtön láttam, hogy ma reggelre először beágyazott (úgyahogy megigazította a takaróját - nem olyan egyszerű, mert nagy ágya van nagy takaróval és a két szélén még van a védő is, hogy nehogy leessen), de úgy elájultam ettől, hogy majdnem ríttam. Klinikai eset leszek a végére. Nem piszkáltam emiatt, hogy miért nem csinálja, csak Alex újabban nem felejtette el és őt mindig dicsérgettem és úgy látszik, hogy ez hatott. Amúgy már pokoli fáradt vagyok.

5 nap hátra, a nap, amikor itt kezd az új lány és én csak beszélek és beszélek... és a nap, amikor az eddig megpályázott három állásból az egyik helyről felhívnak, hogy tudnék-e menni beszélgetni pénteken.... nem, sajnos nem tudok... és a nap, amikor este elköszönünk egymástól a kedvenc angol tanárommal, akit nagyon megszerettem a három és fél év alatt, kishíján elsírom magam... *botrány* :)

Ez hétfőre esett, tehát elindult az utolsó munkahét... :)

Nos, ki az? :) Az enyém: Nipper Pickle-Pants

Bár ez elvileg egy szoba berendezése, nem bírnám ki egy az egyben őket, de némelyik darabot elfogadnám. :) A színek és formák nagyon tetszenek.

Olvassatok el ma két mesés és ha tetszik szavazzatok (csak egyre lehet)  :)itt:  mecslaszlotarsasag@gmail.com Szalay Hajnalka: A Mikulás segítői http://meseiro-palyazat-2017. webnode.hu/dontobe-kerult- mesek/ Szalay Hajnalka: Pihécske http://meseiro-palyazat-2017. webnode.hu/dontobe-kerult- mesek-ii/

Ez a mai nap, aminek mindjárt vége is. Délután elmentünk Bromley-ba a mocsótákkal, mert még nem váltották be a summer challenge-os fánkos kuponukat és volt a Disney-boltos utalványuk is (amit a mosóporról szereztem). Szent ég, imádom a Disney boltot, el tudnék ott lakni, olyan cukiságok is vannak ott. Nem is pont vásárolni akarnék, csak úgy nézegetni meg simogatni, meg nézni a mesét a sarokban, stb. :) Egyszercsak J fordult egyet, hogy nézzem csak, vannak már karácsonyi díszek. :) Aztán fordult még egyet, hogy válasszak egyet ajándékba, mert annyiszor és annyira feldiszítettem neki a karácsonyfát és az egész házat, hogy erről a díszről jusson mindig eszembe az az időszak. Nehéz volt a választás, mert nagyon sokféle volt, és több is tetszett és sokáig szorongattam a Mary Poppins-t, de aztán mégis ezt választottam. Mert ez a két egér nagyon hasonlít a mocsótákra, az egyik hogy penget, a másik meg a széles vigyorával és nagy mozdulatával, akkor is, ha az a Minnie, de tökre hasonlít

Ez a tegnap nap volt, az utolsó előtti itteni szombatom. Már nagyon jól állok teendőkkel - energiával kevésbé -, úgyhogy végre sikerült nekiállni és megírni két teljes álláspályázatot. Elkezdődött most már ténylegesen.

"A szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai." Albert Einstein

A 9-es nap nehéz volt, de nagyon. Még egy sütit is újra kellett sütni, mert kihagytam a vajat (vagyis bent hagytam a mikroban). Szóval az volt a nap, vagyis az esti órák, amikor megvolt a nagy bejelentés, amikor a mocsótáknak elmondtuk, hogy elmegyek, vagyis igazából maguktól is rájöttek. Ah, maga volt a szívfájdalom, azóta is vannak nehezebb fordulatok. A kisebbik mocsóta konkrétan egy az egyben közölte, hogy ha én megyek, ő is jön. Sokféleség elhangzott és igazából mindben igaza volt, minden kérdésben és minden válaszban. Sokáig vigasztalhatatlan volt. :( Rossz érzés, hogy ezt én csináltam vele. :(( Én elég jól bírtam - hellyel-közzel, de aztán jött néhány búcsúaji (elkezdtük jó időben) és volt egy, ami nagyon megmelengetett-ríkatott. Matthew-hoz kapcsolódik. Íme: Ezt a valamit korábban nem láttam, tavaly év elején csinálták az iskolában, bemutatkozó anyagként (all about me - mindent rólam), hogy mi a fontos nekik és mit szeretnek, mik a kedvenc dolgaik, és a szülő é

Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. Victor Hugo

10, de amúgy a maival együtt 7 munkanap. és ez a kis kedvesség előbújt ma reggelre ott, ahol senki sem gondolná:

Nekem is az ősz a kedvenc. :) "Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg." J. R. Ward

Tyűha, most dicsekszem kicsit. Elvileg egy csomó unokatesóm van, de felét sem ismerem, a maradékról meg csak elvétve tudok, bár ezek közül vannak normálisak is. :) Ilyen az egyik, aki ha jól számolom harmadik unokatesóm - a nagyszüleink voltak testvérek. Na, ez a fiú lefutotta első ultramaratonját. Szerintem az egész családunkban ő az egyetlen aki egyáltalában is sportol bármit :) Nemhogy lefutná az ultramaratont. Hozzá még tök okos is. Biztos űrlény. :)

1999. augusztus 16-án kezdtem el dolgozni. Gyakorlatilag az ölembe hullott az egész. Előtte nemsokkal érettségiztem és egyszercsak felhívott a volt osztályfőnököm, hogy az egyik tanárnak a férje, aki az egyik nagyon menő szombathelyi gimiben épp most lett igazgató és épp nincs iskolatitkáruk. Mit szólok hozzá? Mit szólhattam volna? Pályakezdő voltam, nagyon szép és friss volt az érettségim és még el sem kezdtem állás keresni, azt sem tudtam, honnan kezdjem egyáltalán. Szerettem és jó visszagondolni rá mint első munkahelyemre - bár a tanári karról és a pedagógusokról általában hamar lehullott minden, amit korábban esetleg láttam - nagyon fiatalon nagy tapasztalás volt. Az ottani gazdaságis egy tündéri asszony volt (Magdi), aki nagyon megszeretett, én is őt, és mindenben nagyon segített. Igazán hálás vagyok érte ma is (máig magam előtt látom a kis szobáját a millió papírjával). Volt egy másik asszonyság, vele nem szerettük egymást, mert az elődömmel, a Gabikával nagyon jóban volt és imá

Jajj, ez már nem is új hír, de lehet, hogy még nem mutattam itt - ha mégis, bocsánat, de most nem tudok visszakeresni. Szóval Nicholas Sparks Mo-ra megy. :) Ez az ajándék tök jó ötlet, első gondolatom a bögötei kilátó volt, mert onnan csodás panoráma van, amíg a szem ellát, na jó, egészen Celldömölkig - a Ság hegyig vagy mázlival a Somlóig, de akkor is. :) De mivel csak 21-én megyek Bögötére, Budapestet kell megmutassam és tudom is, hogy melyik részét. Pl a Vigadótól nagyon szeretek felnézni a Vár-ra, bár ez biztosan másoknak is eszébe jut, de fordítva is szeretem, onnan lenézve. :) A gond az, hogy a rumliban nem tudom, hogy van-e egyáltalán NS-könyvem Erzsébeten, az fix, hogy kb 3-4 is van a dobozokban, ami most megy hazafelé, meg Bögötén van a többi. Egy megoldás van azonban, kedden meglepem magam a legújabb könyvével szülinapom alkalmából ez még belefér a múltkori ajándékom mellé, ami még nincs meg, kedd délelőtt turista leszek a városban és elintézem a fotót. :) És most az

Nem tudom, hány-mennyi álláshirdetést olvastam végig és egy biztos, az idei legdivatosabb kifejezés az elvárásoknál: PROAKTÍV. Amit elsőre provokatívnak olvastam. :) De úgy megtetszett, hogy bele fogom írni a jelentkezésekbe (csak már tudnék nekiállni), hogy proaktív vagyok  - és nem provokatív. :) Játékot indítok, küldjétek el, hogy nektek mit jelent a szó és szerinted mitől proaktív valaki. :)

Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt. Márai Sándor

Csacsi öreg medvém :)

Ezt vasárnap találtam és csak annyit tudtam megjegyezni mellé: ...de legalább nem diszítették föl! :))

Nem is olyan régen mutattam egy interjút a kedvenc püspökömről, már ha van ilyen tudatosan. Most mutatok egy nagyon jó interjút, önéletrajzi írást, vagy minek is nevezzem http://168ora.hu/baranyszagu-unortodoxnak-tunik-pedig-o-legkonzervativabb-magyar-puspok/#.Waught_pf8M.facebook

Celluxot és csomagolós szalagot na meg dobozt akkor lássak újra, amikor a hátam közepét! :) 😁 Most már teljesen kész vagyok oda-vissza, márcsak az van a szekrényben, ami vagy a kukára vár majd vagy jön velem haza - remélem rendben leszek a bőrönddel is. Iszonyat elfáradtam, persze, tudom, szerencsés vagyok, hogy van mit pakolni. ;) Egyébként most aztán tényleg teljes a káosz, mert végképp nem tudom, hogy mim van, bár elmés módon megszámoztam a dobozokat és amikor egyet-egyet lezártam, mindig küldtem magamnak egy e-mailt Okoskámmal, mert akkor még tudtam, hogy melyikben mi van. :) Az e-maileknél pedig van egy 'hazafelé' mappám, abban van minden ilyen, a repülőjegytől a reptéri transzferig elkezdve minden. A tervek szerint ezek a dobozok a következő költözésig Bögötén maradnak - bontatlanul...

Oké, mutatom a két kihívást és a csuparózsaszín kedveskedést mellé. :) Ez volt a Matthew-féle szigorú lista: Pár dolgot nem vállaltam be: mint pl a dalírás (mert nem tudok), meg a karkötőgyártás (mert tudtam, hogy semmink nincs ebben a fiús házban, amiből létre tudtam volna hozni, pedig kreativitásban nem igazán szenvedek hiányt, meg nem akartam kipróbálni fura kajákat (szusira és indiaira gondolt a Matthew) - mert ismerem a gyomromat. Aztán voltak azok, amit nem tudtam teljesíteni, mert vagy nem volt idő, vagy nem volt olyan az idő: mint a sportnap hétfőn (itthon sem voltunk), nem meséltem viccet (gondolkozni sem volt időm-erőm), és bár próbálkoztam több társasjátékkal is, de egyikben sem sikerült igazán nyernem - bár ezen kicist azért engedett - és így aztán a kicsi szigorkodott is, hogy most akkor hogy is legyen, teljesítettem-e a dolgot, vagy sem. Viszont teljesítettem: megtanultam az angol szavakat, aludtam a medvéjével (még nem adtam vissza), játszottam vele a tra

Még mindig a kihíváshoz: a gyerekekkel tanultattam extra magyar szavakat, nem is pont könnyűeket, de mivel extra körítés ment hozzá, jobban tapadt. :) Ezen felbuzdulva, amikor ők maguk is megírták az én kihívásomat, egymástól függetlenül, mindegyik beleírta. A kicsi mohó 10 szót gondolt naponta tanítani, Alex 5-öt - megjegyzem, én napi 3-ra hívtam ki őket és nem is sikerült persze minden nap, de így is sikerült 15 alapszót elültetni (és hát mellé a ragos változatokat) Az ilyen feladatféléket azért szerettem velük mindig, mert nagyon érdekel úgy általában, hogy mi van másik fejében :) de főleg, hogy a gyerekekében mi zajlik vajon. Nos, mutatom. Az érdekes, hogy szerintük fontos tudnom a nyált, az őrületet, Pokémont, de a háborút, puskát, Télapót is, stb, de azért a vége mégiscsak az amazing volt. Persze vannak benne hibák, de direkt nem javítottam bele.

Tényleg sok minden előjött a pakolás során, pl ezek is. :) Ebből is látszik, hogy az elmúlt évi szilveszterek hogyan teltek... Bár 13 évvégén még otthon voltam, de már bepakolva... aztán 14, 15, 16 szilveszterek napján repültem... Ezeket korábban nem találtam, vagy sejtettem, hogy valahol vannak... De hagyományosan egy hármas körben szoktuk átírni és mindenki a magáét megnézni, hogy mit kívánt, mi sikerült... Pár hónap és kinyitom mindet. :) Megálltam, nem néztem meg egyiket sem. Az is vicces volt, hogy először csak előkerült 2, kész volt a kép, jött a 3, aztán a negyediknél elsápadtam, hogy basszus, ennyi év...

Nem apróztuk el idén a virághagyma-vásárlást. :)

Tegnap este bepánikolva vettem tudomásul - mi mást tehettem volna - , hogy vészesen fogy a hátralévő szabadságos időm, mindjárt megjönnek és igazán nem ott tartok, ahol akarnék, úgyhogy ma belehúzok, hogy lenyugodjak. :) Végre aludtam, kivételesen még éjjel is (egyre kevesebbet és annál rosszabbul alszom), hajnali 4 előtt iszonyatosan nagy csattanásra ébredtem. Először nem is akartam róla tudomást venni, de annyira felzaklatott, meg kellett néznem, nem-e idebent van-e valaki, vagy a mosókonyha tetején, stb stb, az emeleti lámpákat el kezdtem felkapcsolni, kinéztem az utcára, hogy megvan-ez az autó, vagy baleset volt vagy mi. Valami hangok jöttek meg volt mozgás, gondoltam jó, ha kell, akkor van ki intézkedjen, kezdtem visszanyugodni, de tudtam, az alvásnak megint annyi, a pihentetőnek mindenképp. Aztán tíz percen belül jött két rendőrautó, öt perccel később a tűzoltó autó is, láttam, hogy itt valami gond lehet, de pont úgy vannak az emeleti ablakot, meg a fák, hogy nem látni ki rende

Pontosan két hét, azaz 2 hét, 14 nap. :)

Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai. Janikovszky Éva

Nagyon szép, szánjátok rá az időt, nyugiban, ráérősen. Szeretettel:

Az van, hogy most nem vagyok magamnál. :) :) :) Ronan Pestre érkezik, oda, ahova én is megyek. :) December, Havasi-koncert. Már márciusban megvoltak a jegyeink - főleg mivel tavaly végül nem jutottunk el. Tegnap azon merengtem, hogy vajon mit hoz nekem a szeptember? Hát íme, elseje van és egy ilyen remek hír jött (és még a pakolással is megvagyok). A tavalyi szülinapom extrája, az én saját ajim a Ronan-koncert volt, emlékeztek, hát hogyne emlékeznétek, másról sem beszéltem-írtam. :) Mindjárt el is olvasom magam. :)) https://www.facebook.com/events/1722681791380084/?fref=ts

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert

Hát itt vagy végre Szeptember, az én hónapom, mit hozol nekem? :)

16 nap és még az ősz is itt van! :) https://www.youtube.com/watch?v=JF9nc4MW5Zg

Ezt még hozzátenném a reggeli poszthoz:) Az egesznapos eső után ma ilyen szép idő van,úgyhogy a sarki pékségből hoztam egy fánkot,és akkor nekilátok a pakolásnak, mert már sokat fáj a fejem, hogy vajon mi nem tud majd hazamenni... Majd jelentkezem :)

Nem tudom, hogy ma sikerül-e majd írni, több témám is van - lenne, de mutatom, ami mára már biztosan öröm volt. Mácsai Pált nagyon szeretem. A szemét, a hangját, a gondolkodását, a tehetségét. Őt magát. :) 💗 http://www.atv.hu/videok/video-20170830-macsai-pal

Ez még a tegnapi nap volt, de annyifélét csináltam, hogy nem volt erőm blogolni. Már szabadságon vagyok, de ez most nem a fekvős-tunyulós szabadság, legalábbis amíg végig nem érek a listán. :) 18-as, tehát tegnaptól számítva akkor megyek haza, másrészt meg már ma van, tehát 18 nap múlva 18-a. :)

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt. Vincent Van Gogh

19 és a mai napra egy ajándék, íme: