Az én kihívásom

Oké, mutatom a két kihívást és a csuparózsaszín kedveskedést mellé. :)

Ez volt a Matthew-féle szigorú lista:

Pár dolgot nem vállaltam be: mint pl a dalírás (mert nem tudok), meg a karkötőgyártás (mert tudtam, hogy semmink nincs ebben a fiús házban, amiből létre tudtam volna hozni, pedig kreativitásban nem igazán szenvedek hiányt, meg nem akartam kipróbálni fura kajákat (szusira és indiaira gondolt a Matthew) - mert ismerem a gyomromat.

Aztán voltak azok, amit nem tudtam teljesíteni, mert vagy nem volt idő, vagy nem volt olyan az idő:

mint a sportnap hétfőn (itthon sem voltunk), nem meséltem viccet (gondolkozni sem volt időm-erőm), és bár próbálkoztam több társasjátékkal is, de egyikben sem sikerült igazán nyernem - bár ezen kicist azért engedett - és így aztán a kicsi szigorkodott is, hogy most akkor hogy is legyen, teljesítettem-e a dolgot, vagy sem.

Viszont teljesítettem: megtanultam az angol szavakat, aludtam a medvéjével (még nem adtam vissza), játszottam vele a trambulinban, csináltam matek feladatokat, csináltam egy saját társasjátékot és megnéztem vele egy régi filmet (régi minden, ami egy ideje megvan, tehát igen, megint a Big Mike-ot. :) 

Alex-é is érdekes volt nagyon:

Na, ő is szigorkodott ám, látjátok, strigulázott meg számolgatott. :)

Lássuk, mit nem vállaltam be, ezek egyébként nagyon fura, diktatórikus hangúak voltak, ezeket direkt nem vállaltam be, mert nem éreztem fair-nek, mert szerintem mindig figyelek ha szól vagy hív; vagy húsz-szor ne szidjam el - mert ha le kell szidni, akkor le kell szidni, és a 20 alkalom nagyon sok, hónapokba is beletelt volna - más bőrére meg nem ígérhetek, ugye; a saját öltözködésébe meg azért nem mentem bele, mert egyrészt rémesen öltözködik és válogat és nagyon makacs, nem fogadja el az olyan típusú mondatokat, hogy szerintem azzal a másikkal jobban mutatna vagy valami (fiú), és tudtam, hogy abban az időben nagyon sok elmenős programunk volt és nem volt kedvem ilyenen veszekedni. :)

Meglepett a muszáj neki segítenem kérésen is, mert szerintem szoktam, maximum olyan van, hogy épp nem tudok menni, de utána mindig szoktam segíteni, ezt mondtam is neki.

Amit vállaltam de nem volt rá idő, szinte nem is volt, bár a sportnap nem jött össze itt sem.

Aztán a strigulákból kiderül, hogy teljesítetem rendesen a fagyi-adást (a kutya kölyke, mintha máskor nem kapna :) ), engedtem tabletozni (ezt is szoktam, csak nem korlátnélkül egész nap, mint mások...), ölelgettem is (jobban mondva most elfogadta), végigcsináltam a 3 craft club-ot vele, légóztam vele, társasoztam (ezt is szoktam), a szavakat is megtanultam, szóval na, megcsináltam. )

Aztán a meglepik, amiből a Matthew-é öccsecsapva már megvolt, Alex meg órákig vagdosta, az övé a pici szív a cuki vallomással.

Matthew levele szerint party van, én vagyok a vastagszájú, mert meggyőződése, hogy rúzsos a szám minden alkalommal :), az őrült hajú az Alex és a sok x az mind a puszit jelenti.