berno

Pár hete épp róluk, vagyis a házukról szólt egy angol olvasmány. Íme néhány részlet Frida leveleiből. Milyen jó, hogy volt mi fennmaradjon... a mai korból vajon mi marad fent igazán szépen majd? http://wmn.hu/2015/04/20/frida-kahlo-szerelmeslevelek/

http://www.metropol.hu/bulvar/cikk/1308505-egy-kulonleges-lanykeres-tortenete

Ahogy mondani szokás, "Vigyázz, mit kívánsz, mert...!" :)) http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2015/03/josh-groban-este-van-ha-nem-vettetek.html

... Mert tudom,hogy mennyit gyakoroltunk... :)

Hát ez momentán nagyon igaz... ;) Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd. - Paulo Coelho

Elolvasva olyan 'dezsavüm' lett valahogy, hasonlót már vagy olvastam, vagy valami filmben volt, akinek beugrik hasonló, segítsen. :) részlet a cikkből: Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat. Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt: "Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom,

http://pozitivnap.hu/napi-pozitiv/20-idezet-buddhatol-amelytol-garantaltan-atertekeled-az-eletedet Kiemelve néhány: 1. "Bármennyi bölcsességet olvashatsz, és bármennyit mondhatsz, de mit sem ér, ha nem aszerint cselekszel." ... 3. "A kancsó cseppenként telik meg." ... 8. "Csakis mi menthetjük meg magunkat. Senki sem tud, és senkinek sem szabad. Mi járjuk saját utunkat." 9. "Amint egy vita hevében haragra gerjedsz, már nem az igazság érdekel, hanem saját magad." ... 14. "Könnyű meglátni mások hibáit, annál nehezebb a mienket. Az ember mások hibáját, mint pelyvát teríti szét, a sajátjait viszont úgy takarja, mint vesztes dobást a csaló." ... 18. "Gondolataink formálnak minket. Azok vagyunk, amit gondolunk. A tiszta elmét árnyékként követi az öröm." 19. "Mentsd meg magad. Ne függj mástól." 20. "Hadd legyünk hálásak azért, hogy ha nem is tanultunk ma sokat, legalább tanultunk valamit, ha pedig semmit s

Ezen is milyen jó lenne ott lenni, épp pár nappal a londoni Josh Groban-koncert után.... :)) Azt mondják, az Élethez álom kell. Hát tessék, az enyém ma ez. :)

Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és az igazat, fontosabb, hogy megismerjed. Márai Sándor

Matthew -ék az iskolában a Hamupipőkét tanulmányozták, vagy hogy is mondjam, és a kinőtt tornacipőből legyàrtották a báli cipellőt. Fiú szemmel manapság egy ilyen így néz ki.

A 25-ös kihívás is szerepel a Topánkán, és már három könyv kiolvasva. Mivel ilyen jól álltam, a havira is beneveztem (szerencsére összesített számolás van), és még van 7 napig a negyedik kiolvasására. :) 25-ös könyvkihívás Eddig 3 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 160 nap. 12% Havi könyvkihívás április Eddig 3 könyvet olvastál el a tervezett 4-ből. Hátralévő idő: 7 nap.

"Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk." (Hermann Hesse)

Hát ez gyönyörűű!!!

"A problémák azért ismétlődnek, mert amikor előtűnnek, reagálunk rájuk és ragaszkodunk hozzájuk. Folyton gondolkozunk a dolgon, és így belekapaszkodunk, ahelyett, hogy elengednénk." (Mabel Katz)

Ez tetszik. :) Francia ABC a nevezetességekkel. Hozott néhány emléket. :)

Na, most van baj! :) A szociális segélyezés megkezdhető... :)) NA, nem a VIP-esemény érdekel, az 189 font! A szimpla jegyértékesítés pénteken kezdődik, a kezdőár 59 font, ami még nem is annyira rossz.

Na jó, nem kérdés, hogy ki-mi lesz az egyik szülinapi ajándékom idén. :) Miért is ne gyűjthetném a listámat, nem igaz? :)) A hétvégén a gyerekek ajándékmérgezést kaptam, vagyis most értek a végére a hónapok óta tartó dömpingnek, úgyhogy végre elhangzott a nagy mondat: karácsonyig semmi... :)) Erre föl, Matthew megkérdezte hétfőn, hogy hol a Christmas book-ja, mert már tudna bele tenni ezt-azt... Mondtam, hogy felejtse el, majd december 10-e után... :) De nekem nem kell ennyit várni, hiszen 5 hónapnál is hamarabb jön el a napom. :)

"A gyermek szeretne felnőtté válni, hogy erős és hatalmas legyen. A felnőtt visszasírja gyermekkorát, hogy boldog legyen." (Közmondás)

"Ha mélyen belegondolok, nincs olyan cselekedet, aminek csak jó következményei lennének. És nincs olyan rossz, amiből csak rossz ered. Cselekedeteinkkel úgy sietünk a jövőbe, mint egy motorcsónak a vízen, mögöttünk a hullámok jobbra is, balra is kiterjednek. Ha csak jobbra akarunk hullámot, balra nem, akkor meg kell torpannunk, képtelenek leszünk bármit is cselekedni." (Feldmár András)

...hogy tud valami ilyen csodás lenni?

Ezen a filmen tudom, hogy betegre röhögtük magunkat a moziban, azóta akartam újranézni. :) Ma megteszem. :) Ajánló:  https://www.youtube.com/watch?v=fhHZg5dR6J8 Sarah Asburn és Shannon Mullins egyaránt kemény, a munkájának élő, magányos nő, és mindketten egyformán gorombák. Emiatt aztán ki nem állhatják egymást. A helyzeten tovább ront, hogy Ashburn nagyképű FBI-ügynök, Mullins viszont egyszerű, mocskosszájú bostoni rendőrnő. Amikor Asburn ki akarja venni kezéből az ügyét, rá kell jönnie, hogy emberére akadt. Így kénytelen-kelletten összefognak, hogy lekapcsolják az agafúrt és könyörtelen drogbárót. A kényszerű közös munka során megtanulják tisztelni egymást

Ez a film már régóta várt arra, hogy megnézzem. De jó, hogy megnéztem. Aki a hokit kevésbé szereti, az is nézze meg, kiváló film, az utolsó jó 20 perc pedig igazán fontos. Egy részlet:  https://www.youtube.com/watch?v=30FeYTnq4kE Kisebbfajta csodát hajtott végre az amerikai jéghokicsapat az 1980-as téli olimpián. A főiskolásokból és egyetemistákból álló amerikai együttes rácáfolva minden előzetes számításra, legyőzte a verhetetlennek tartott szovjet csapatot, és megszerezte az olimpiai aranyérmet. Herb Brooks edző egy amatőr játékosokból álló, tapasztalatlan társaságból néhány hónap alatt ütőképes hokicsapatot csinált, amely méltó ellenfele lett a sportágat uraló szovjeteknek. A fiúkat utána valóságos nemzeti hősöknek kiáltották ki.

Ezt a posztot már nagyon régóta készülök megírni, de olyan féltett emlékekkel van tele, hogy valahogy attól 'féltem', ha leírom, elillan. De közben meg attól is félek, hogy annyira múlik az idő, hogy megkopik a 'fénye', és akkor meg azért nem lesz meg. Így aztán arra jutottam, mégis megosztom, hiszen hol, ha nem itt, nem igaz? :) Na szóval, még mielőtt dörzsölnétek a kezeteket és már a nászajándékomon gondolkoznátok, nem, (még) nem ült le mellém az igazi a legutóbbi londoni járaton, filmkocka szerűen neki sem mentem a kis hülye bőröndömmel, de azért végre a sok (majdnem szószerint) hányatott sorsú repüléseimben lett egy igazán mámoros és van egy lelkembe égett mosoly, hogy ilyen szépen fejezzem ki azt a szép barna szempárt. Na, hát honnan is kezdjem... Ugye arra még emlékeztek, hogy milyen volt a hazafelé tartó út és hogy milyen gondolataim támadtak akkor. /Egyébként a történet hitelessége miatt elmondom, hogy a március 31-i poszt az aznapi jegyzetfüzetes jegyzete

"Semmi nem rontja el úgy a pénteket, mintha kiderül, hogy még csak kedd van." (Pinterest)

“Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.” (Napoleon Hill)

Mivel megint 16 fok lett, ki "kellett tegyem magam a kertbe. :) Itt az angol házim,a könyvkihívás harmadik darabja, majdnem későn egy kis 50 faktoros naptej az orcámon, és még van egy órám a délutáni hajráig,a többi meg nem érdekel. :)

Ezt ki kell próbálni. :) http://www.mindenegybenblog.hu/edes-sutemenyek/citromlebe-martja-az-almaszeleteket

Te tudod? http://hvg.hu/kultura/20150416_Ugy_erzem_nincs_ram_mar_szukseg_otthon

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150420/hazimunka-erteke/

Alig várom, hogy valakinek már legyárthassak egy ilyet, húzzatok bele! :) Itt van hozzá a cikk: http://www.nlcafe.hu/baba/20150420/csinald-magad-pelenkatorta/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=kreativotthon&utm_campaign=20150421

A mai nap egyetlen jó dolga ez a pár szál kisvirág és hogy újra jó idő volt. A gyermeki magatartást elnézve, és hogy mindegyik kishíján összetörte magát, holnapra gondolom eső várható...

"Legyünk hálásak azoknak, akik boldoggá tesznek; ők azok a bájos kertészek, akiktől a lelkünk virágba borul." - Marcel Proust

Áprily Lajos: Ámulni még Ámulni még, ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyerekkorodban. Elálmélkodni megszokottakon: az andezitre plántált ősi váron, virágokon, felhőkön, patakon, az azúrban kerengő vadmadáron, a csillagon, ha végtelen terek hajítják át a késő-nyári égen. S ámulva szólni: Most voltam gyerek. S vén volnék már - s itt volna már a végem?

Na kérem, a 35. év betöltéséhez pontosan 5 hónap van hátra, azaz 152 nap, meg a sejtjeim cserélődéséhez is. Ha hinni lehet az okosoknak. És, bíztatásul írom (főleg magamnak), hogy ugye még további egy évig folyamatosan 35 leszek. Annak idején, 5 évvel ezelőtt, amikor jött a nagy harmincas, nagyon oda voltam (belül), szentül hittem, hogy a nap sem virrad fel többé. Nem a számokkal volt/van gondom, hanem azzal, hogy valahogy máshol akartam volna akkor (és most is) tartani. A 250 órás pszichodráma foglalkozás végét jártam, tehát volt a lelkemben gondolat – bőven. Aztán Toscana lendített rajtam, a drámát végigcsináltam és amire a 31-et betöltöttem, már Angliában voltam. Na, a 35 körül is van némi para, de sokkal inkább ébresztőt fújtam magamnak, de erre készülni kell. Elérendő és elérni kívánt konkrét (de reális) célokat teszek most magam elé. És itt meg kell említeni nemcsak a mostanság olvasott könyveket, de a Szilveszteres filmet is (emlékeztek, az egyik szereplőnek volt egy szi

Íme a második torta. Gyerekszempontból szerintem ez fog neki jobban bejönni, de nekem a másik jobban tetszett. Ez a torta tulajdonképpen Captain America pajzsa. :) Nem lett teljesen tökéletes, még valahogy rá kell jönnöm, hogy a marcipánnal hogy tudnék ügyesebb lenni. Ez is egy szuperember féle:

Tegnap épp el akartam mesélni valamit, csak aztán már nem volt erőm tovább blogolni, de este teljesebbé vált a történet, úgyhogy most már muszáj elmesélni. Azt tudjuk, én sem tagadom soha, hogy akármilyen édes-cuki egy mucika, időnként azért az embert (engem) erősen próbára teszi, de nagyon. A türelemkészletem határai erősen feszegetve vannak olykor. És mindegy, hogy kicsi vagy kisebb a gyerek, alkalmasint mind megbuggyan, ha csak kis időre is, de megbuggyan. Nincs mit szépíteni. :) Ilyenkor jön a papolás, vagy ha kell valaminek az elkobzása, letiltása, vagy csak a szemöldökráncolás. Mikor hogy, és attól is függ, aznap már hányadik meccset nézzük-játszuk. Aztán persze jön az ellenoldal, a bújás, a puszika, a masszírka, a nanny olvasztása. Erre ezernyi eszközük van. Ez is tény. :) Valahogy ez lehetett a folyamat egyik reggel iskolába menet, amikor a legkisebb egyszercsak azt mondja ( a pontos angol-magyar szórendre nem is emlékszem pontosan, de azt hiszem így hangzott): -

Ezt elfelejtettem publikálni, de íme, itt tartok az összeszedett-megőrzött-leírt jónak nevezhető dolgok cetlijével.

Bevállaltam a 25-ös könyvkihívást, a mostanában elolvasott 2 könyvet fel is regisztráltam, így már 8 %-ot teljesítettem. :) Eddig 2 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 164 nap. 8%

Ez az egyik kedvenc filmem, amikor belebotlok, mindig meg is nézem, és szerintem már biztosan írtam is róla. :) Legutóbb akkor láttam, amikor április elején Bögötén ejtőztem. Kathleen Kelly (Meg Ryan) a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox (Tom Hanks) megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre.

Az utóbbi három megnézett film, hogy úgy mondjam, furcsa volt, de azért írom, hogy mik voltak ezek, hátha mégis kedvet kaptok hozzájuk. Furcsák voltak, de kettő az elgondolkoztató, a harmadik meg sajnos bugyutaság nagyon, pedig azt akartam látni nagyon. Nem mondom meg, hogy melyik melyik csoportba tartozott, szerintem tudni fogjátok. :) Nyárutó https://www.youtube.com/watch?v=jFdOQGZggvQ A tizenhárom éves Henry a világtól elzárkózó, depressziós anyjával él. Miközben a kamaszkor nehézségeivel küszködik, igazából ő a férfi a háznál, aki gondját viseli a rászoruló Adele-nek. Egy nap, az iskola utáni bevásárlás során találkoznak Frankkel. A férfi nem valami bizalomgerjesztő, ám segítségre van szüksége. Meggyőzi őket, hogy fogadják be néhány napra. Hamarosan kiderül, hogy szökött fegyenc, és a rendőrség a nyomában van. A néhány nap, amit együtt töltenek, mindhármójuk életét megváltoztatja. Vakáció Mr. Darcy-val https://www.youtube.com/watch?v=-xGsjVt100c Jane harmincas, m

"Emlékezz minden részletére – kiáltott fel hevesen gondolatban. – Emlékezz rá! Emlékezz az időre, a helyre! Emlékezz rá úgy, ahogyan most látod. Dermedjen így jéggé az egész kép, hogy bármikor újra felidézhesd. Örökké fog tartani ez a kikristályosodott pillanat. Minden örökkévaló lesz számodra, ami csak ebben a másodpercben van. Emlékezni fogsz mindenre, amit ezek a sziklák körülzárnak, Prue nevetésére, a tenger morajára, a víz illatára, és a napsugárra, mely rézsútosan hullik őrá, míg ő lépked a víztócsák közt. (...) Soha, soha nem fogod ezt elfelejteni." - Eric Knight

Ez most tényleg egy jó összeállítás, persze most is van benne néhány képtelenség, de hasznos is. http://www.nosalty.hu/ajanlo/28-brillians-konyhai-trukk-csak-erted#galeria=1&kep=0

Nem is tudom, hogy min szörnyedtem el jobban. Azon, hogy tényleg mi folyik az asztalnál, vagy amit már oda kell tenni, hogy gátolja az akármit... Persze digitális akármik nélkül is vannak-voltak evés közben olvasók, vagy épp passzívan ücsörgők, de az biztos, hogy az evés közben, vagy társaságban tapizók-huzigálók valóban nagyon idegesítőek. Hova tart a világ? 1

http://wmn.hu/2015/04/15/akkor-tanulsz-a-legtobbet-ha-valamit-elvezettel-csinalsz-einstein-tanacsai-a-fianak/

http://magunkutjan.hu/hu/fooldal-hirek/item/43-nyugat-torokorszag-az-elso-benyomasok

http://magunkutjan.hu/hu/fooldal-hirek/item/42-szofiatol-a-hatarig

Te melyik ajtón mennél be? http://filantropikum.com/valassz-egy-ajtot-azt-amelyik-a-legkozelebb-all-hozzad-majd-olvasd-el-mit-mond-a-jovodrol/

Ha nem szeretlek, nem tudom ki vagy … Ha nem szeretlek, sohasem látom meg, ki vagy Te! „Szívvel látni” nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a „gonoszságodat”, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni – hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid! Nemcsak ravasz vagy, hanem igaz is. Nemcsak nagyravágyó, hanem az is, aki emiatt szerencsétlen lesz. Nemcsak gyenge, de nagy ritkán bámulatosan erős is. A gyilkosban ott van a rémült áldozat, s lelke legmélyén a jobbá válás kényszere. A hiú sikerhajhászban a boldogtalanság és az elkerülhetetlen kudarc. És ott van mindenkiben a megtisztulás lehetősége. Még a megállíthatatlanul zuhanó emberben sem csak azt látom, hogy a poklok fenekén köt majd ki, hanem azt is, hogy kimászik majd onnan valahogy. Ha azt mondjuk, „reálisan” látunk valakit, illúziók nélkü

Óh, csak jöjjön az az új lemez... És egy újabb Raoul, akivel mennék én a tetőre: :) http://www.playbill.com/news/article/sing-for-me-hear-kelly-clarkson-sing-her-heart-out-with-josh-groban-on-phantom-duet-all-i-ask-of-you-346733

http://otthonkommando.cafeblog.hu/2015/04/14/hogyan-csinald-csipke-diszites-gyorsan-es-egyszeruen/

Meg kell nézzem újra a Bajadért, mert erre már nem is emlékszem, igaz, hogy nagyon régen láttam. Elképesztő az egész, de főleg 2.20-nál a sámánkerék... Nagyon kevesen tudják, ezer éve nem is láttam ilyet már.

http://pozitivnap.hu/napi-pozitiv/amiket-az-embereknek-abba-kellene-hagyniuk-amint-betoltik-a-30-at

A Caminón járni már évek óta foglalkoztat. Egyszer beérik majd. :) Van magyar szakasz is, erről egy cikk: http://wmn.hu/2015/04/05/forro-zuhany-jegeso-es-szederpalinka-szabadlabon-magyarorszagon-elso-ket-nap/ http://wmn.hu/2015/04/13/menjek-vagy-ne-menjek-het-erv-es-ellenerv-camino-ugyben/

Emlékeztek még a biciklis párra? Már Bulgáriánál tartanak. Elképesztő, még mindig ámulok rajtuk ismeretlenül is. És mekkora élmény lesz ez mindennel együtt is. Íme a bulgáriai bejegyzés: http://magunkutjan.hu/hu/fooldal-hirek/item/41-bulgaria-az-elso-nehany-nap

http://pozitivnap.hu/eletmod/eletunk-erzelmi-bakancslistaja-2

Régóta vágyom egy igazi nagy hajóútra, újra eszembe is jutott: http://vilagutazo.net/uticelok/kulfoldon/2014/06/25/europa-legszebb-folyami-hajoutjai/

Ahol szeretnek, ott vagy otthon Otthonod csak ott van, ahol szeretnek. Ha valaki “hazamegy”, olyan helyre megy, ahol szeretet van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. “Itt végre jó. Hazajöttem.” Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon. Akkor sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve. Akkor sem, ha a saját háza, amelyet a két kezével épített. Minden ismerős és megszokott de nincs otthon benne. “Hazamenni” azt jelenti, hogy visszamenni lényem igazi és egyetlen valóságos állapotába – a szeretetbe. Ahol otthon vagyok. A közönyben, a gyűlöletben, a szeretetlenségben az embernek nincs hazája, mert lelkének idegenek ezek az élmények. Az ember idegenként élhet a társa mellett, néha még a saját gyermekei között is, ha nem szeretik. Amikor egy barát, egy feleség, vagy férj idegenné válik – vagyis ismerem, de már nem szeretem -, idegenként élsz tovább mellette. Az ember igazi hazája a szeretetben van. Minden más helyen számkivetett. Müller Péter http://mulle

Ez egy 'kicsit' messze van, de gyönyörű lehet élőben látni. http://vilagutazo.net/termeszet/2014/12/28/az-uvegpart/

Ti tudjátok, hogy hogy néz ki belül a magyar útlevél? Nem? Hát amíg nem találtam ez a cikket, én sem néztem meg, hogy vajon belül milyen, pedig viszonylag sokat van a kezemben. Az azonban mindig eszembe jut olyankor, hogy milyen jó lenne bele matricát szerezni. :) /vízumra gondolok/ http://www.skyscanner.net/news/17-coolest-passports-planet-pictures?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=GB-sa-pd-coolest+passports-25+34-DNF&utm_campaign=uk-article&ksh_id=3ce8f830-9e9b-a389-03bf-00005e2970fc&AssociateID=SOC_FCB_00065_00170 Szerintem a magyar útlevél is simán bekerülhetett volna, mert nem csúnya. Bár a belső oldalak mintája nem teljesen értelmezhető számomra, hogy miért az.

Tudom, hogy mindig készülsz valahová. De tanulj meg néha hazatérni is. „Valami van – de nem az igazi!”- mondta a nagy bohóc. Sohasem az igazi! Mást akarsz. Többet, jobbat, teljesebbet, szebbet, boldogabbat. Jó, jó, ami van, de nem elég jó! Nem az igazi! Mindig máshol akarunk lenni, mások akarunk lenni, mást szeretünk a másikban, mint, akik. Megérkeznénk, de mennénk, vagy maradnánk még, de nem lehet. Sohasem az igazi. Ilyen vagy te is, én is, ilyenek vagyunk, mind. Valami mindig hiányzik. Néha minden. Néha nagyon sok, néha csak kevés hiányzik ahhoz, hogy boldogok legyünk – de nem vagyunk sohasem teljesen és maradéktalanul boldogok. Értelek! Csak egy pici só hiányzik a levesből – de nem jó. Azt mondod, majd valahol, valamikor, valahogyan jó lesz – de milyen nagy pillanat, amikor nem elmenni akarsz valahová, hanem hazatérni! Amikor otthon leszel végre a saját lelkedben, és a saját életedben, és elfogadod a sorsunkat. Ilyenkor még egy villamosmegállóban, vagy pályaudvaron is boldog vagy.

Csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni. /Márai Sándor/

,,Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig." / Hermann Hesse /

A reklám helye. :) ... de annyira tetszik, hogy muszáj mutatnom, sőt kérném is, hogyha valaki jár az Ikeában, szerezzen nekem ilyen kaspót, kell majd - egyszer jó lesz. :) Köszi!

Ez a 14-es verzió talán még jobb lett, mint a 13-as. És igen, még mindig szeretem az operettet és az Operettet is. :)

"Ha van valami különleges, amelyet meg akarsz valósítani, itt az ideje. Ha meg akarod változtatni a világot, itt az ideje. Ne higgy azoknak a gondolatoknak, miszerint még várnod kell, míg öregebb és bölcsebb leszel, vagy még biztonságosabb lesz - mert ezt így nem működik. A bölcsesség beérik, a biztonság megszületik. De előbb Neked kell elkezdeni a saját kalandod." (Ron Atchison)

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet,hogy azért meg kell dolgoznod érte." Richard Bach

(ezt a posztot még otthon írtam, csak eddig vázlatként pihent) Pár nap farm, wifi, facebook, nannység és sámuelek nélkül töltött nap után és hosszú hónapok után kiolvasott első könyv kiolvasása után valami átsuhant rajtam. Ha szimbólumot kéne keresnem, a húsvét ebben tökéletes segítség lenne. Pár hete, amikor a gyerekeknél többször került szóba a húsvét, hogy miről szó, mi történik, stb … két válasz is jött, igaz pár nap különbséggel, de nagyon elraktam őket. Alexé volt az első, amikor visszakérdeztem egy hajnali iskolafelé tartó eszmefuttatásban: - És tudod, hogy igazából mi a húsvét? - Igen, az új élet – New life. Aztán az utolsó iskolai héten Matthew is megadta nekem a választ. Francia óra után (kevés tanárnak tudom a nevét, de az övét igen- Madame Lola) gondterhelten mondta nekem, hogy a húsvét az egy nagyon szomorú dolog, mert Jézus meghalt... - … és feltámadt – válaszoltam. - Igen. Szóval ezzel a sok nagyböjti bölcsességgel a lelkemben, és a jövőn gond

Reggel még egy finom kávé a Prágában. A Prágában és nem Prágában. :) Aztán valahonnan annyira szép idő lett, és még időm is maradt, hogy kicsit turistáskodtam. Tök jó érzés volt. Íme mindez képekben. A magyar részt itt le is zárom, de jövök még az aznapi repülésről egy külön poszttal. :)

Rémes időjárás van, aztán célba vesszük a reggeli vonatot, az állomáson még egy nagy eső is elkap bennünk, de legalább nem késik a vonat. Még olvasok útközben, meg eltervezem a délutánt és hogy még mi kell beleférjen a következő kb egy napba. Az állomásról gyorsan elugrok még Erzsébetre, lepakolok, átöltözök, aztán mozi jön este. Nagyon érdekes film volt, nagyon elgondolkoztatott, meg fogom nézni dvd-n újra, és nézzétek meg. Ha egy mondattal kéne jellemeznem, talán azt mondanám - mi történt volna, ha megtörténik... - Az érdekes az, hogy eredetileg nem is ezt akartuk megnézni, és nem ebben a moziban, csak a kinézettet mégsem adták, közben azt is megtudtuk, hogy a port.hu-n sose nézzen senki moziműsort. :) Elemi szerelem https://www.youtube.com/watch?v=omziy7P957Q Elsa sikeres írónő. Pierre sikeres ügyvéd. Pierre tizenöt éve él boldog házasságban családapaként. A mai napig szerelmes feleségébe, élvezi a családjával töltött időt, és a vele járó mindennapi teendőket is. Egyik est

Délelőtti pihi, meg itt-ott besegítés, aztán délután vendégek jönnek csak egy pár órára és mennek is tovább.:) Fura (de jó) volt őket ott látni és érintkeztetni a két világot.

Ma reggelre már gyengébb alvást produkáltam, lassan talán kipihentnek vagyok nyilvánítható, és még mindig van pár nap a rekreációból, bízom benne, hogy sikerül jól használni. Angol leckét még mindig nem csináltam. Majd holnap. Vagy a vonaton. Vagy a repülőn, mivel 10-én órám van.

Húsvét vasárnapja. Ma vendéges nap volt és rejtvényfejtős. A második könyvvel nem sikerül igazán haladni, és még mindig belealszom minden filmbe. Délután nézegettem néhány gyerekkori képet – nemcsak az enyémeket – és döbbenetes, hogy már most mennyire feltűnik, hogy mennyivel fiatalabb (és nem tudom milyenebb) voltam pár éve. Bele kell húzni. Szabad levegőt nem túl sokat engedtem be a tüdőmbe, de nyilván tudok magyarázatot :), oltári erős szél fúj. A kaput nem lépem túl, egy ideje ha hazajövök nem járkálok ki, nagyon nem bírok mit kezdeni a – Na megjöttél, Na, hol vagy most?, Mit csinálsz, … kezdetű mondatokkal. Antiszociális lettem. Pont. Ma újra szembesültem az idő múlásával, kicsi keresztfiamnak erősen rogyasztania kell, ha épp adni gondolna ’keresztmuternak’ két szúrós puszit. És nézem, hogy ingben jön, a gatyája nem tottyos neki térdig, azt mondja, hogy gyúrni jár és a munkatársáról sztorizik. Én csak nézek, hogy ki ez?! :)

. Délelőtt megcsinálok ezt-azt, tojást festek, befejezek egy süteményt, aztán délután olvasok és/vagy épp belealszom néhány filmbe. :)

A betervezett angol házi elkészítése 130 %-osan elmarad. A betervezett szekrénypakolás és ruhaselejtezés szintén elmarad. Sőt, a szobámban alig vagyok, csak amíg alszom, mind jobban frusztrál a sok eldobozolt cuccom.

Mivel már második éjszaka sem aludtam, nem vagyok annyira a top-on. (az erzsébeti szállásom nem túl kényelmes, és a világ leghangosabb faliórája ketyeg tőlem 80 cm-re, így aztán éjszakánként a földszinti fél óránként kongató órán számolgatom, hogy hol is tartunk…) Előző éjjel ugye kiderült, hogy az eltervezett útvonalon nem fogok kijutni a vonatig. A taxi 5-30-ra érkezik, de az első terv miatt az egész ház talpon van 4.30-kor, 11.30-kor már nem tudtam őket tájékoztatni… Szóval az esélyek nem túl szépek, a taxi legalább 20 perc alatt az állomáson van (persze hosszú hetek után az utolsó nap, amikor a vonat nem a déliből indul, hanem az utálatos kelenföldi állomásról), de a váróban kell állnom még vagy 40 percet, amire kiírják, hogy melyik vonat lesz. Fájó szívvel válok meg majdnem 5 darab háromnullás bankjegytől (a teljes árú vonatjegyem sem kerül ennyibe), és igyekszem nem összeadni, hogy gyakorlatilag alig történt valami a két nappal azelőtti landolás óta és azóta mégiscsak fizet