Feltámadás

(ezt a posztot még otthon írtam, csak eddig vázlatként pihent)

Pár nap farm, wifi, facebook, nannység és sámuelek nélkül töltött nap után és hosszú hónapok után kiolvasott első könyv kiolvasása után valami átsuhant rajtam. Ha szimbólumot kéne keresnem, a húsvét ebben tökéletes segítség lenne.

Pár hete, amikor a gyerekeknél többször került szóba a húsvét, hogy miről szó, mi történik, stb … két válasz is jött, igaz pár nap különbséggel, de nagyon elraktam őket.

Alexé volt az első, amikor visszakérdeztem egy hajnali iskolafelé tartó eszmefuttatásban:

- És tudod, hogy igazából mi a húsvét?

- Igen, az új élet – New life.

Aztán az utolsó iskolai héten Matthew is megadta nekem a választ. Francia óra után (kevés tanárnak tudom a nevét, de az övét igen- Madame Lola) gondterhelten mondta nekem, hogy a húsvét az egy nagyon szomorú dolog, mert Jézus meghalt...

- … és feltámadt – válaszoltam.

- Igen.

Szóval ezzel a sok nagyböjti bölcsességgel a lelkemben, és a jövőn gondolkozva valami átsuhant, de azt is mondhatnám, hogy feltámadt valami a lelkemben. Valami vágyakozás (igazi) lezárásokra, nyitásokra.

És akkor persze az út és az idő robog a 35-ös tábla felé. 6 hónapon belül járunk.

Szóval becsuktam a frissen kiolvasott könyvet és a kis rózsaszín jegyzetfüzetemért nyúltam – meg a lila tollért, mert írni is csak stílusosan, ugye? :)

Szóval megírtam a 35 pontomat (amit már a 16 kívánság c. film kapcsán is gondoltam, csak elmaradt). A 35 pontomat, ami egy kisebb, rövidtávú bakancslista is lehetne. Mivel ez rövidtávú, és nem olyan nagy, mint egy bakancs, hívjuk Topánka-listának. (ezt most találtam ki). Erről a listáról ezt-azt fogok nektek időnként mutatni. De hogy elhigyjétek, hogy létezik, egy nagy totálban meg fogom mutatni. Úgy fair, és engem is jobban köt, csak még néhány dolgot pontosabban meg kell fogalmazzak. 18-tól indul az ’éles’ lista, és akkor onnantól pontosan 5 hónap. Máris találtam ebben is misztériumot, a lista 35-ös, mivel 35 leszek (juj), 5 hónap van hátra, tehát havi 7-et kábé teljesíteni kell valahogy. (Végre) nincs idő halogatásra. A lista kemény és húzós. Egy sor ’nemszeretem’ cucc van rajta, amit vonszolok magam után nagyon régről. Azt is mondhatnám, hogy a hátizsákom rohadtul tele van mindenféle kacattal a múltból, amiket nagyon ki kéne onnan szórni, mert nem lesz hely az újaknak (Popper P. után).

Szóval Bernoka skríbolt vadul pár napja este. Némelyik sort nehéz volt leírni is, mert a téma nem épp az, hogy együnk sok cupcake-t… Vagy derítsük fel, hol a legjobb kávé. Közelről sem. Persze lesznek benne klassz dolgok, de amire azt elérem, lesz szívás is. És közben a jelenlegi dolgok futnak.

Ezt a posztot Bögötén fogalmazom, pár nap maradt a magyar napokból, a szülők a szomszédoknál vannak vendégségben (nekem is ott kéne lennem igazság szerint), de épp kiolvastam egy újabb könyvet és kicsit még ’velük’ vagyok, de gyorsan előástam Bíborkát, egyrészt mert Ő is hiányzott, másrészt már nagyon írhatnékom támadt.

Szóval drukkoljatok, hogy megmaradjon a lendület. Visszaszámlálás hamarosan indul…

A jelszóm kicsit az is, ami a fülemben cseng és valami kapcsán a kozmetikusom mondta akkor ott kora reggel: " Miért ne lehetne most szerencséd...?"