berno

HA - és amint lesz időm, jövök az angol-napokkal, de még türelmet kérek, nagyon sok a munkám (mint mindig), de leginkább nagyon sokfélére kell most koncentráljak, de jövök hamarosan a képekkel, a mesékkel és aztán majd hírekkel is... Addig is itt az egyik kedvenc versem, amit szerintem már posztoltam, de úgy szeretem, hogy.... :) Rudyard Kipling Ha… Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s ugy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok. ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van

Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság. ( Böjte Csaba )

https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE#t=63

"Megérteni a problémád igazi okát csak akkor tudod, ha megértél rá. És akkor meg tudod oldani." Fotó: Hámori Zsófia/Life.huElőbb nem? Nem. Igazán nem. Sokat tudhatsz róla, olvashatsz róla, hallhatsz róla. Valamit föl is fogsz belőle, de igazán nem érted. Ez a magyar nyelv csodája. Ugye, milyen szép és bölcs a nyelvünk? A megértés és a megérés. Ér-Ér, s a kettő összeÉr. Amíg ez nem történik meg, nem tudod megoldani a gondodat. Olyan, mint egy csomó, amit forgatsz, forgatsz a kezedben, de nem tudod, hogyan kell kinyitni. Nem tudod, hol a szál eleje és a vége. Ha különböző okos tippek és téveszmék alapján húzogatod, csak még jobban összegubancolod és megfeszíted. Az igazi megértés azt jelenti, hogy meg is tudod oldani. De ehhez meg kell érni. Ha megértél rá, akkor meg is érted, és meg is tudod oldani a gondodat. Megértés nélkül hozzá sem lehet fogni. S a megértéshez lelki érettség kell. Bölcsesség. Bölcs az, aki nemcsak fecseg és elmélkedik, hanem bele is tudja vezetni él

"A panaszkodás mindig az éppen létező el nem fogadása. Amikor panaszkodsz, áldozattá teszed magad. Változtass hát a helyzeten tettel, vagy szükség esetén mondd el a véleményedet, és lépj ki a helyzetből, vagy fogadd azt el! Minden más őrültség." (Eckhart Tolle)

Holnap visszarepülök, aztán holnapután már dolgozom... Van sok blogba-illő írnivalóm, aminek egyszer a végére érek majd, türelem! :) Lesznek képek is :)

Kell választani és dönteni, de nem abban az illúzióban, hogy ezzel vágyaink szerint intézzük sorsunkat, hanem azért, mert a választás és a döntés ténye lelkileg összetartja az embert, és megvédi a nehéz helyzetek örök megkerülésétől. Popper Péter

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." Márai Sándor

"A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra - nem vele." Winston Churchill

"Azok az emberek, akik reménységből élnek, messzebbre látnak. Azok az emberek, akik szeretetből élnek, mélyebbre látnak. Azok az emberek, akik hitből élnek, mindent más megvilágításban látnak…" (Paulo Coelho)

Ferenc pápa szavai: Gondoljatok bele, hogy egy nem házas asszony bemegy a templomba, s azt kéri, hogy kereszteljék meg a fiát. És az, aki éppen ott tartózkodik, azt válaszolja: nem lehet, mert maga nem házas. Figyeljük meg, hogy az az asszony, akinek volt bátorsága megtartani és megszülni gyermekét mivel találkozik! Zárt ajtóval! Ha így folytatjuk, nem teszünk semmi jót az emberekkel, Isten népével. Jézus hét szentséget alapított, de mi ilyen magatartásokkal egy nyolcadikat találunk ki: a „lelkipásztori vám” szentségét!... Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét… Szükségünk van reverenda és fátyol nélkül szentekre. Szükségünk van farmeros és tornacipős szentekre. Szükségünk van szentekre, akik moziba mennek, zenét hallgatnak, és barátaival sétálnak. Szükségünk van szentekre, akik Istent teszik első helyre, de az egyetemen is kitűnnek. Szükségünk van szentekre, akik időt találnak a mindennapi imára, és képesek a tiszta szerelemre, vagy

"Igyekezz átvarázsolni életed minden óráját!" Fotó: Hámori Zsófia/Life.huNe várd, hogy a külvilági események tegyenek boldoggá. Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz; ha virágzik, jó, ha hervad, rossz; ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz; ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz - így élünk. És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad, ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek, a legnagyobb hiánycikk manapság. Az élet művésze nem engedi meg, hogy lelke a külvilágtól függjön. Sőt, azt mondja, hogy maga a függés eleve azt jelenti, hogy rab vagy, és szükségszerűen boldogtalan, mert mások döntenek a lelkiállapotodról, s maga a rabság szüntelen szorongást okoz. Ha süt a nap, ha kibomlik a virág, ha jól mennek a dolgaid és szeretnek, azt kérded: meddig? És tudod, hogy nem marad így, és a jó közérzetedet megmérgezi a veszéstől való szüntelen félelem. Igyekezz átvarázsolni minden órádat! Belülről. Tudd, hogy magától az élet sohasem szép. Széppé kell formá

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." Márai Sándor Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz. Márai Sándor

"Van az életben olyasmi, aminek eléje kell menni, s van olyan, amit várni kell. Mert jön." "Addig rágja az egér a falat, de addig, míg áteszi magát a macskához." - ezt a mondást régóta szeretem.Több mint hatvan éve tapasztalom, hogy igaz. Eddig még mindig bejött. Nálam is, ha nagyon "rágtam a falat" - mindig ott volt a macska. Az egér: önös énünk. Egónk. Két hibája van. Az egyik, ha nem tud akarni. A másik, hogy túlakarja magát. Mindkettő bajjal jár. És az oka az, hogy nem tud arról, van fölötte egy bölcsebb akarat, Önvalónk, felsőbbrendű énünk akarata, akinek parancsát kellene követnie. Ezért önállósítja magát, mint egy hajó föllázadt matróza, azt hiszi, hogy ő a Kapitány, s átveszi az irányítást. De nem tudja, merre megy a hajó. Nem ismeri a térképet, és nincs iránytűje. Megy a hülye, nyughatatlan feje után. Ha baj van, megijed, összezavarodik, viharban pánikba kerül, napsütésben ellustul. Néha elmegy a kedve az egésztől, és föladja. Ilyenkor mél

És egy szépség, amit látnotok kell: http://www.youtube.com/watch?v=rwMYcyo0slc http://www.china-cultural-bridge.eu/hu/

Mostanság nem írtam, mert csak azt tudtam volna írni, hogy már megint mennyit dolgoztam... az meg nem túl izgalmas.... Aztán eljött a ma reggel, az utált és nem is tudom milyen (csak már lenne végre vége) nyelvvizsga. Megint jók voltak a felkészültségi mutatóim mínuszban. De most már kisebb mellénnyel ügettem oda, mint decemberben. Szereztem egy jó kávét (Isten áldja a szombat reggel is nyitvatartó Princess sütödét), meg egy epres croiassant, hogy legalább a cukorérték meg legyen. :) Leültem a folyosón, megpótreggeliztem, még nem akartam látni azt a sok paragépet. Ha nem látom őket, én sem izgulom túl, meg aztán az emberben dolgozik a realitás. Hajnalban nem tudtam aludni már 5 után és gondoltam, inkább hasznossá teszem magam, mint hogy azon remegjek, mi lesz 9-től. Kivasaltam, egy órán át. :) Így beljebb vagyok ma egy órával, az igaz, hogy most még befutottam dolgozni, de 2-kor legkésőbb távozom. Mert még túrórudit kell venni a kis mucikáknak, holnapra. :) Mert aztán hajnal

"Az álmodozás felvidít, mert tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, mint amennyit megteszünk. Az álmodozás kockázatmentes. Csak az a veszélyes, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat." (Paulo Coelho)

hm...... hát ez igaz, az fix. :)

Most találtam a face-en, vegyetek belőle...! :) Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtéren, hogy felszállhasson a repülőgépre. Mivel több órát kellet várnia, eldöntötte, hogy vásárol egy jó könyvet. A könyv mellé vásárolt egy csomag süteményt is. Leült a váróteremben egy padra, pihenni és olvasni kezdett. A pad másik oldalán, ahol a süteményes csomag volt, egy férfi kezdte az újságját olvasni. Ahogy a hölgy elvette az első sütit, ugyanazt csinálta a férfi is. A hölgyet nagyon ingerelte ez a magatartás, de nem szólt, csak gondolta: "Milyen pofátlanság, kedvemre pofon ütném!” Minden elvett süti után, a férfi is elvett egyet. Ez nagyon dühbe hozta, de nem akart jelenetet csinálni. Az utolsó sütinél ezt gondolta: “Na most mit csinál ez a pofátlan élősködő?” A férfi megfogta az utolsó sütit, kettétörte, és odanyújtotta a felét neki. Ah, a jóból is megárt a sok! Magán kívül volt a hölgy! Villámgyorsan fogta a könyvét, a csomagját és kirohant, a felszállópálya felé. A

Bernike ma 33 lett, és hát igen, ezt is túl lehet élni. :) Sok kedves köszöntéssel (és feledni próbálva, hogy néhányan rólam is megfeledkeztek), aztán munkával, jó nedűvel, kedvességgel és még egy szelet tortával is, meg hát amúgy is :) Szóval köszönöm-köszönöm! :) És aztán egy kedvenc ajándék az álom-listámról, csak valahogy az utazási csekket nem lelem benne... :)

Tegnap (szombaton) ismét buszoztunk kicsit és újabb párszáz km-t tettünk magunkévá. Fél négyes korai ébredéssel és hatos indulással utunkat Ausztria felé vettük. Úti cél Seegrotte - Lichtenstein vára – Laxenburg volt.  Tanulva a hétfői ázásból (szerintem eléggé tudni rólam, hogy az izzadásnál csak az ázást utálom jobban), teljes felszereltséggel indltam, esőkabát, esernyő, plusz zokni, stb… Szakadó esőben buszoztunk egész az első állomásig és az eső alig-alig hagyott alább, bár délutánra csak szemerkélt, négy körül már mintha a nap is ébredezett volna. A képek majd valamennyit elárulnak, de sajnos az igazán látványos helyeken tilos volt fényképezni, és idemásolok néhány tudnivalót vagy érdekességet is a látott helyekről. Kora reggeli indulás Wienerwald felé. A Bécsi erdőben rengeteg ismerős nevű látványosság hívogat az utazásra, élménydús kirándulásra: Seegrotte tavasbarlang, Liechtenstein vára, Laxenburg kastélya. A Wienerwald, a Bécset nyugaton a Dunától egészen a termál

Ez a kép és hozzá a szöveg az évnyitó-félénken kapott szerepet, engem nagyon megfogott, ezért megosztom. A barátság ikon A képen látható ikon: a barátságikon. Ez egy kopt ikon, mely a VII. században készült, az eredetije Párizsban látható a Louvres múzeumban. A taizéi közösség által ismert. A képen Krisztust és Szent Ménast látjuk. Ménas egy, a III. században élt egyiptomi remete szerzetes, aki később perjel majd valószínűleg vértanú lett. A képen 2 embert látunk, akik egymás mellett állnak és nagyon hasonlítanak egymáshoz: alakjuk, tekintetük: mindkettőnek az egyik szeme előre néz ugyanabba az irányba, a másik szeme viszont a barátjára figyel, ezzel a festő kifejezi azt, hogy mit jelent számára a barátság.  Másrészt azt merem mondani, hogy eléggé szokatlan, amit látunk: Jézus a kezét Szent Ménás vállára teszi, és ezzel kifejezi a kapcsolatuk mélységét, közvetlenségét. A barátja, Ménás viszont áldást ad. Az áldás az Ikonográfiában Jézus Krisztus gesztusa. Mintha most Jézus bíz

Múlt hétfőn tartottuk a ’nagyszerű’ csapatleépítő kirándulásunkat (főleg, hogy azóta tudom, hogy annyival vagyok leginkább jellemezhető a kollégák által, hogy számolni szeretem a pénzt és nem vagyok kopasz). A célpont Sástó volt, ami azért számomra nem váltotta be a várt reményeket (a Mátra oké, de én máshova szerveztem volna). Erőltetett menetben leigáztuk az egyik túraútvonalat (az egyetlen kilátásra és fényképre csak azért volt lehetőség, mert mivel nem volt már levegőm a hegy tetején, megálltam egy pillanatra), esővel dúsított fölmelegített pörköltet ettünk csöpögő eresz alatt, nem folytatom… Mit mondjak, fél tízre már eső-áztatta voltam, de teljesen, és kb. délután négykor lettem átmenetileg száraz, és majd teljesen az este hatra. Egész nap esett és a levegő egyre hűlt. Azóta ha valaki azt kérdi, hogy milyen volt nekem a nyárutó, csak ennyit mondok: Jól esett…

Nos, amikor múltkor azt írtam, hogy októberre alakul valami, akkor nem mondtam téveset, egyelőre annyit írok, hogy október 6-21-ig ne keressetek… :)

Az Arany János utcai metro megállóban nem sokat szoktam járni, múltkor rögtön találtam is egy újdonságot, Kányádi padját. Íme, a kép, és a pad fölötti emléktábla.

A derűlátás hit, hogy az elkövetkező évek boldogak lesznek. A kétely pedig megóvja az optimizmust a vakságtól, és óvatosságra int. Jirí Menzel

"Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk, a legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni, mert az észérvek általában megpróbálnak eltántorítani minket az álmainktól, mondván, hogy még nem jött el az idő. Az ésszerűség fél a vereségtől, az ösztönösség viszont élvezi az életet és a kihívásait." (Paulo Coelho)

"Ha még mindig keresed azt a személyt, aki megváltoztatná az életedet, vess egy pillantást a tükörbe." (Roman Price)

Heti MP, de mondhatnám azt is, hogy napi tanács... Mindenesetre olvassátok, éljétek! ... És tavaly ilyenkor, szinte percre pontosan egy éve potyogtak a könnyeim a gatwicki reptéren... "A sérelmein csak a gyenge rágódik. Az erős odacsap, vagy nem is foglalkozik vele egyáltalán." Figyeld meg: mindig a gyenge sérül meg benned, sohasem az erős. Ott, ahol erős vagy, nem tudnak megbántani. Ha egy oroszlánnak azt mondják, hogy gyáva, csak akkor sértődik meg, ha tényleg az. Egyébként meg se hallja, vagy a mancsával lecsap, mint egy legyet. Albert Einsteinnek sokszor mondták - nyilvánosan is -, hogy ostoba ember, sőt, őrült, és amit tanít, kolosszális tévedés. Nevetett rajta. Direkt beült a tudományos akadémiák üléseire, ahol az össze tudós nyilvánosan cikizte, és mulatott. Érdemes figyelned magad. Ahol szívós vagy, ott sérthetetlen is. S ahol úgy érzed, sérelem ért, és fáj, érdemes önvizsgálatot tartanod, mert ott gyenge vagy még. Kevés embert ért annyi méltatlanság, lel

A szeptember az egyik legkedvesebb hónapom, tele van mindig  az újdonság reményével, évfordulóval (ilyennel-olyannal), meghozza a kedvenc évszakomat, stb... De most valahogy még is nehéz a szívem-lelkem, nem akarnak klappolni a dolgok, vagy ami mégis, az sok izzadás után kezd még csak kibontakozni is, de legalább valami történik... Így kezdtem el ma újra az angolt a kedvenc, régi tanárommal, aki előtt sosem éreztem, hogy ciki, ha nem tudok valamit, mindig sokadszorra is elmondta, megbízom benne. Amit nem tanultam meg, az  nem miatta volt. Magánban tanít, nem a Katedra keretein belül, ami mindenkinek sok szempontból jó. Heti 2x2 órát okosít, szeptemberre szerződtünk le, a többi az már egy másik történet lesz. Alakul a saját szülinapi ajándékom, tőlem nekem, velem. Ahogy szeretem. Igaz, hogy nem szeptember, hanem október, de talán most tényleg így kell történnie. A munkahelyi Berni dolgai azok, amik nem alakulnak jófelé, hála egy új páros seprűnek, dehát mit lehet tenni... 

Ha vala­mi­vel nem vagy meg­elé­gedve, mondd meg nyíl­tan. De békét­len ne légy miatta. A békét­len­ség izgá­gává teszi az embert és az izgága embe­rek olya­nok (…), mint a dara­zsak: egyet­len képes­sé­gük, hogy ful­lánk­juk­kal mér­ges daga­na­to­kat okoznak. Wass Albert

"Abban a pillanatban, amikor elkezdesz túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez, elszúrsz mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem! (Andrew Matthews)

Bizony-bizony, Bíborkám már 2 éves a mai napon. :))) Emlékszem, hogy két éve a sötét csúf üzletben hogy megbújt a szépségével, mégis hogy virított a nagy dög feketeségek mellett, míg magammal nem vittem/hoztam. :) Hát, ő finomságokat nem kaphat, és fölötte sem ehetem meg ugye, de majd igyekszem valami ünnepségesdit kitalálni neki/vele... :)

"Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább." (Nora Roberts)

Mai zeneajánlóban: Andrea Bocelli egyik legjobb fél órája :) - nanáhogy mindkettőnk imádott Toszkánájából... :) http://www.youtube.com/watch?v=ChHjgWJ8IJ0

"Minden problémád akkor oldódik meg, amikor felülemelkedsz rajta." Más szóval ezt így is mondhatnám: a konfliktusok, azon a szinten, ahol keletkeztek, megoldhatatlanok. Ezért jó, ha van egy barátod, akinek elmondhatod a gondodat. Rálát. Te nem, mert benne vagy. Ez azt jelenti, hogy akárhogyan forgatod magadban, mindig ugyanazok az érzések bukkannak elő, ugyanazok a szempontok, amikkel a bajt előidézted. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "rágódsz rajta." Úgy működsz, mint egy komputer, amelyet egy "nem-szeretem" információ működtet: nem tudsz kilépni belőle. Nézheted így vagy úgy, a helyzet megoldhatatlan, vagy csak rossz megoldást kínál. Ahhoz, hogy megoldd, új szempont kell, amire nem is gondoltál. Felülről kell tekinteni a bajra. Ugyanazt látod, csak máshonnan: magasról, bölcsebben, tisztábban. Mindez azért van, mert az életünk spirálisan működik, de a cél nem az ismétlés, hanem mindig egy magasabb körbe emelkedés. Ha csak egy szinten mozogsz, a

Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi lakatlan szigeten tér magához. Lázasan imádkozik Istenhez, hogy mentse meg, és minden nap a látóhatárt kémleli, hátha jön segítség, de semmit sem lát közeledni. Ebbe belefáradva végül épít egy kunyhót, hogy védve legyen a természet erőitől, és legyen hol tartania néhány megmaradt használati tárgyát. De egy napon, mikor élelemszerző útjáról hazatér, a kis kunyhó lángokban áll, füstje az ég felé gomolyog. A legrosszabb történt: mindene odaveszett. A fájdalomtól és a dühtől összeroskadva öklét rázza az ég felé. - Istenem, hogyan tehetted ezt velem? - fakad sírva. Akárhogy is, másnap korán reggel egy hajó zajára ébred, amely éppen kiköt a szigeten. Azért jött, hogy megmentse őt. - Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezi az elcsigázott ember a megmentőit. - Láttuk a füstjeleit - hangzott a válasz. Könnyen el lehet veszteni a reményt és a bátorságot, amikor a dolgok rosszra fordulnak, de nem szabad szívünket, belőle a bizalmat elvesztenünk, m

Rengeteg verset, írást, idézetet, ezt-azt összeszedegettem az évek során, amit szívesen szedek elő időnként, vagy ha valakinek valamit írnék mások tollával. Volt, hogy word-ben, volt, hogy excel-ban pakolászgattam őket, de azt külön kellett frissítgetni; és nem mindig került rá sor. Nem kevés található már itt is a 'vedd és olvasd'-címke alatt, és ez nem lesz másként később sem.  Viszont: ahogy időm engedi, feltöltök minden ilyenemet jól címkézve ide, ami szintén saját kreáció:  http://bernoversek.blogspot.hu/ A cím kicsit félrevezető, de közben meg mégsem. :) Fogadjátok szeretettel és használjátok is őket, ha úgy adódik.

Ma hajnalban véget ért a nagy horvát-út miniben. Gyorsan, frissen (már ami az élményeket illeti) mesélek pár dolgot, illetve mutatom a mesés poszter-feelingű képeket. :) Kuponos út volt (féláron vettük még a nyár elején), a júliusi kiszemelt időpontban nem indult, a mostani már egy áttett dátum volt, de nem is baj, nem volt legalább akkora hőség, mint júliusban lett volna. Előzmények: ugye volt a kórházas sztori, aminek hatására (is) nagyon fáradt voltam, és már egy hete amúgy is szana-szét aludtam. Pénteken próbáltam minimum üzemmódban létezni és pihenni. Persze, ahogy az várható volt, este 6 körül tudtam volna legjobban pihenni, amikor már készülni kellett volna, ekkorra már leülni sem mertem, nehogy elaludjak. Bepakoltam - ami nagyon jól sikerült, mert szerencsére volt jól váltópólóm, hasznos is volt; takaróm és párnám, és fél 9-kor elindultam a Hősök terére, ahol a gyülekező volt. (Van is néhány éjszakai látkép.) Időben odaértem, beszálltunk és a csoportkísérő már ekkor

Már többször volt témám: a pakolás. Mert utálom. És olyan, mintha állandóan pakolnék, hol ki, hol be, hol el. Ennél is jobban utálom vinni, amit bepakoltam, és aztán közben keresni benne valamit, majd vissza, és aztán itthon újra ki, majd el. Nem tudom mikor kezdődött.  Talán az általános iskolai táboroknál? Azoknak csak a pakolós része tetszett. Nemrég mondtam is anyukámnak, hogy vajon hogy kerülhettem én a balatoberényi táborba, amikor már gyerekként is utáltam a strandokat meg a kötelező fürdőzéseket. Később 14 körül a kollégiumi időszakkal? Nehéz volt a táska rohadtul... könyvek, heti ruhák, egy kis kaja. És akkor még nem voltak gurulósok. Csak a jó öreg sporttáskák - utazótáskák. Majd' megszakadtam. Volt, hogy vasárnaponként egy korábbi osztálytársam (fiú) segített és elkísért a kollégiumig, minden alkalommal megállapította, hogy szerinte téglát vagy vasbugyit cipelünk. :) (ő meg pluszba vitte a sajátját is) Ekkor biztosan megutáltam a cipelést - 4 éven át minden

"Lesznek olyan hiányaink, amelyek végigkísérik az életünket, anélkül, hogy betölthetnénk azokat. A tegnapi ölelést, a múltbéli dicséretet, gyöngédséget, az elmúlt évtizedbeli boldogságot és az elmaradt gyerekkori gondoskodást ma már nem kaphatom meg. Persze igyekezhetek rávenni a környezetemet, hogy a hiányaimat töltsék be - de ez előrelátható kudarccal fenyeget. Másfelől megnyithatom magam ennek a napnak a simogatása, együttérzése, öröme és ajándékai felé, miközben hordozom a hiányaimat, de a belőlük fakadó hiányérzetemet nem igyekszem mindenáron tompítani. Ha fölfedezzünk és megelégszünk azzal, amit a mai nap ad, az megelégedetté tehet a hiányaink ellenére is." Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig

Hasznossá téve a ma délelőtti pizsis, tunyulós 'végreitthon' órákat, feltöltöttem a múlt csütörtöki városnézegetős képeket, amelyeket itt találtok: https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5912644790929186433?authkey=CJDxubnO9-SZ5gE Az album is a címszerinti sorrendet követi, megismeritek. A benti képek csak annyira élesek, amennyire lehetséges, mert egyik helyen sem volt bent túl sok fény.

Miután tegnap délután, egy hét után keresztanyámat kiengedték a kórházból, én is HAZAjöttem! :) és a fogadtatás nagyon szép volt, mindhárom kisleányka szép színekben tündököl, mindegyik egyszerre nyílik hosszas várakozás és sok beszélgetés után :)

"Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta." (Woody Allen)

Lehet, hogy múltkor nem jól tettem fel az állatkerti és a cirkuszos képeket, ezért hozom az új linket, hátha most mindenkinél látható lesz már. https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910579496366697521?authkey=CM6kzK2O--KE5QE https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910577484681313153?banner=pwa&authkey=CMCTpa3DrMeW4wE

Holnapután este/éjszaka Bernoka és útitársa útrakel (ha addig már több történés nem lesz) ide: http://utazom.com/utastajekoztato/a-varazslatos-krka-nemzeti-park-46701 Képek és beszámoló jövő héten (ahogy még a múlt csütörtökig bp-i képek is akkor jönnek).

"Hiába tanulunk meg beszélni, nem tudjuk kimondani, ami a lelkünket nyomja. Ha nagy nehezen sikerül: a másik nem érti meg." Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. Az is elég néha, ha a köveknek elmondhatjuk a bajainkat. Ha elképzeljük, hogy ezek a kövek - mivel egy ősi templom romjai - Isten kövei. Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek. A fal legalább nem szól bele. Hallgat. S ki tudja?

Tehát figyelem, csütörtök este 7 óránál járunk. Izzadva, fájós bokával és a túrától lestrapálva márcsak az otthoni kuckómra vágyom és egy jó fürdőre. Fél 8 lehetett, amikor az Árpád híd metronál látom, hogy tesóm keresett - gondolom már szinte haza is értek keresztanyámékhoz, ahol megszálltak, és ahova igazából érkeztek. A másodperc törtrésze alatt jön rám a sötétség, amikor azt mondja, hogy nem azért hív, mert hazaértek, hanem gond van, keresztanyám súlyos tünetekkel lett rosszul, épp a mentőt várják. Felhívom keresztapámat hidegverejtékben úszva (ha még egyáltalán elfért rajtam bármi nedv is), hogy mi van, amikor azt mondja, itt a mentő, agyvérzést - stroke-t sejtenek. Mondom, mit csináljak, de közben már fordulok vissza, nem a 34-es buszhoz, hanem vissza a metroba és irány Erzsébet. 8 után valahogy érek a helyszínre, és kapkodok össze néhány cuccot, hogy keresztanyám után menjünk a kórházba (Dél-Pesti, közel hozzánk). Fél 9 után érünk oda, és bár ő már egy órája a Dél-pesti s

A nagy városnézést a Határ úti találkozással kezdtük, onnan Deák tér és Vár. Még nagyon jó idő volt (bár már minden relatív, a 35 fok is kellemes volt a 42-höz képest, más kérdés, hogy mégcsak 9 óra körüli időszakról beszélünk).  /Erről  a napról a képeket még nem tudom mutatni, pár napra van szükségem ennek pótlásához./ Mátyás templomban kezdtük, én ajándék jeggyel (köszi!), ami én mondom, minden pénzt megér. És milyen régóta kerülgettem, hogy csak be kellene menni, stb. - és hát gyönyörű, nagyon szép emlék. Tessék menni és megnézni! http://www.matyas-templom.hu/hun/bemutatas.html Utána még végigmentünk a szokásos útvonalamon (ja, előtte egy isteni jegeskávé térített magamhoz), meg Sándor-palota, stb.! A Várat még mindig nagyon szeretem. Kezdett forrósodni a levegő, ezért ebéddel lehűtöttük magunkat a Mammutban (meg előrehoztam-tuk a szülinapomat - köszi!!!!! ), aztán elindultunk shoppingolni kicsit. A délutánban jártunk már benne, amikor próbálkoztunk a Hősök tere és k

Na igen, elvileg augusztus 5-től van/volt a második szabadságos hetem, egyben az utolsó szabadnapok lehetősége a nyárra (egy hetet kivettem tavasszal - Anglia, egyet múltkor, egyet most, és a maradék egy hetemet - leszámítva a karácsonyi minimumnapokat - őszre tartogatom a 33-asság miatt). A hétfőt azzal kezdtem, hogy 10 után bementem az irodába, hogy megcsinálom mindazt, amire a múlt héten nem volt idő, este 8-ra a lista kipipált lett. Kedden volt keresztapám 73 éves, tehát az köszöntős nap lett, meg intézkedős. Elintéztem egy sor, régóta tartogatott ügyet, például azt, hogy apukám elhagyott telefonja helyett szerezzek valamit: az övé lett az enyém, én meg boltoltam egy jót a T-Mobilban nagyon-nagyon jó üzlettel. Így történt, hogy most már egy kisképernyős akármit is hurcolok magammal, amivel még nagyon béna tudok lenni, például alig tudom felvenni, ha valaki hív, vagy kinyomni, tehát ha valaki a 30-ason keres, ne lepődjön meg, ha fura dolgokat művelek. A kis aranyoska:  .

Valahol ott hagytam abba, hogy G bejelentkezett nyaralni. Így egy július huszonakárhányadikai szombaton hazabuszoztam Bögötére, és másnap, vasárnap visszavonatoztam, kiegészülve. Akkor is meleg volt, persze. Fejben tele voltam esetleges programokkal, és gyakran emlékeztettem magam, hogy nullázzam le az előző két nyaralását a leányzónak, (az elsőnél 7 éves volt, a másodiknál 8) mert egészen biztos, ez egy másik gyerek már. Így volt, jó volt előre rákészülni, de 'meglepetések' értek így is, főleg, hogy a legutóbbi eset óta a gyerek telefonos lett és aktív(abb) facebookos. És igen, tízéves, nem folytatom. :) De azóta is naponta adok hálát, amiért egy élet alatt csak egy (kis)kamaszkort kell túlélni. :) Szóval vasárnap hazatértünk, kicuccoltunk, valamicskét aludtunk kis (én öreg/ebb/ vagyok, sajnos nekem erre szükségem van. Hétfőtől munkás napokat terveztem, először péntekig, aztán reménykedtem, hogy padtárssal szóba jöhet némi cserebere, így csütörtök-péntek szabadulás lesz, íg

Mindjárt igyekszem pótolni, hogy mi minden történt július 26. óta (B-nek megint igaza volt, pár napja fejből vágta, hogy mikor írtam utoljára, nekem csak az rémlett, hogy ősidő óta nem volt rá kapacitásom). Eseménydús napok vannak mögöttem, és még nincs vége. E-mailt sem néztem - szintén nem tudom mióta, úgyhogy megint a blog lesz segítségemre abban, hogy képben legyetek azzal, hol vagyok, hogy vagyok. Szóval mindjárt pótlok, de előbb visszaolvasom magamat, hogy hol hagytam abba. :)

Hoztam egy érdekes cikket- ami több szempontból is érdekes volt nekem. Most volt 70 éves, az M1-en is volt egy nagy gála az ünnepre, itt megtudjátok nézni:  http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/06/16/23/Marton_gala.aspx És a Nők Lapjás cikket is hoztam (ha igaz, akkor a képre kattintás után új ablakban megjelenik és akkor könnyen olvasható).

Pár éve megfogadtam valamit, ezért a világban előfordulva egy-egy templomban mindig gyújtok gyertyát, nekem ez nagyon fontos, több szempontból is. Legtöbb helyen van kint szép imádság, vagy két kedves sor, vagy semmi. Most a hétvégén Bécsben egy nagyon szépet találtam, szkenneltem és mutatom Nektek is.

Ritka pillanat érkezik el hamarosan, mindhárom orchideámat sikerült jó 'bőrbe' hoznom, így mindegyiken icipici vagy nagyobb bimbócskák növekednek.

Ki emlékszik még egy pár héttel ezelőtti posztomra? Ugye, mekkora hír volt, hogy mennyi csatornám volt? Na, azóta annak a hétnek a sokszorosa van! :) Épp a HBO-n nézem a Marigold Hotelt. Hogy ez miként lehetséges úgy, hogy ráadásul itt vagyok a kis kuckómban? Azt is tudjátok már, hogy szinte mindig mindent kitöltök, kivágok, beküldök, regisztrálok, kódolok, meg akármi. Megint bejött egy ilyen, a Kökiben kellett kapargatni egy sorsjegyet bizonyos összeg feletti vásárlásért cserébe, és ha akkor nem is nyertem, részt lehetett venni egy újabb sorsoláson. Ez volt pár hete, amikor egyszercsak jött egy e-mail, hogy gratulálnak, vegyem át a nyereményt. :) Gőzöm nem volt, hogy mit nyertem, ráadásul rengeteg idő telt el, mire végre eljutottam a Kökibe tegnapelőtt. Vagy azelőtt, már nem is emlékszem, hogy melyik nap volt. Mentem a menedzsmenthez, hogy szeretném átvenni a nyereményemet és akkor mondják, hogy mi is az. Majd leültem - Az Euronics felajánlásából MindigTV extra csomag dekóderrel eg

"Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk." (Harriet Lerner)

"Nagyon nehéz helyzetet csakis titkos tartalékainkkal oldhatunk meg." Jóval erősebb vagy, mint gondolod. Ezt ne feledd! Honnan tudom? Onnan, hogy ezzel mindenki így van. Én is. Az emberben van egy hétköznap működő gőzkazán - és van egy atomkohó. A kazánt ismerjük, és tudjuk kezelni magunkban. Alatta azonban hatalmas, isteni erők rejlenek - egy atomkohó. Az akkor kezd működni, ha vész van, ha nagy próbatétel előtt állsz. Ha fel tudod szabadítani magadban ezt a rejtett energiát, a legsúlyosabb betegségből is meggyógyulsz, a legnagyobb sorscsapásból is felállsz. Nem ver le kudarc, csőd, válás, betegség, még halálos családi tragédia sem. Van egy zsidó mese. A rabbi kocsija megrekedt a sárban. A tanítványa húzza, vonszolja, erei majd' megpattannak. Nyög, vicsorog, végül föladja. - Nem bírom! - lihegi. - Bírod te, csak nem akarod - mondja a rabbi. Mély igazság van ebben. Mert lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padl

Mary Poppins-téma egyre jobban érdekel, de általában a nanny-téma is, mióta olyan 'nagy' tapasztalatra tettem ugye szert. :) A film nagyon édes, jó is nézni és a színházi változat is jó, csak mindenki kerülje el Mahó Andreát (nekünk nem sikerült), mert nem túl kedves a gyerekekhez. A színpadi kép viszont nagy szép, majd még újra megnézem. Azt azért el kell mondjam, hogy nagy segítség lett volna az eszköztáramban, ha tudtam volna repülni és egy szimpla parki sétából ekkora kalandozást megvalósítani. :) Részlet a filmből (aki szeretné, nekem megvan) http://www.youtube.com/watch?v=n_cRArXy8WI

Jól elmaradtam, igyekszem pótolni. Múlt héten szabadságon voltam, vagy legalábbis valami olyasmin. :) Az idő nagyrészét Bögötén töltöttem, ahol most sem unatkoztam... Nagy igyekezetemben majdnem kinyírtam szegény imádott Whirpykémet. De szerencsére túlélte. :) Megtudtam - láttam -, hogy az otthoni vízvezetékszerelő nem egy rossz példány, és még ügyes is (meg már koros is) :) Voltunk egynapos tihanyi kiránduláson, ami nagyon jó volt. Csak mivel nem volt az előzetes tervek között, fényképező nem volt nálam - kivételesen-, ezért képekkel nem tudok szolgálni. De az apátságról érdemes ezt-azt elolvasni, megnézni, mert gyönyörű. A gyarló és idióta emberi okoskodásnak hála a visszhangból már nincs semmi...  http://www.tihany.hu/index.php/hu/latnivalok Közben egy délutáni alvásra készülődve (mármint nekem) betoppant G-nevű keresztgyerek és hát elmondta, hogy ő jönne nyaralni... Oké, jövő héten tehát lesz egy nyaralós tízévesem. Gyűjtöm neki az irodai munkát, nehogy unatkozzon, meg azt