G-nyaralás
Valahol ott hagytam abba, hogy G bejelentkezett nyaralni. Így egy július huszonakárhányadikai szombaton hazabuszoztam Bögötére, és másnap, vasárnap visszavonatoztam, kiegészülve. Akkor is meleg volt, persze. Fejben tele voltam esetleges programokkal, és gyakran emlékeztettem magam, hogy nullázzam le az előző két nyaralását a leányzónak, (az elsőnél 7 éves volt, a másodiknál 8) mert egészen biztos, ez egy másik gyerek már. Így volt, jó volt előre rákészülni, de 'meglepetések' értek így is, főleg, hogy a legutóbbi eset óta a gyerek telefonos lett és aktív(abb) facebookos. És igen, tízéves, nem folytatom. :) De azóta is naponta adok hálát, amiért egy élet alatt csak egy (kis)kamaszkort kell túlélni. :)
Szóval vasárnap hazatértünk, kicuccoltunk, valamicskét aludtunk kis (én öreg/ebb/ vagyok, sajnos nekem erre szükségem van. Hétfőtől munkás napokat terveztem, először péntekig, aztán reménykedtem, hogy padtárssal szóba jöhet némi cserebere, így csütörtök-péntek szabadulás lesz, így lett. :) Hála néki ezért (is).
Szóval a hét első napja úgy telt, hogy 9-re beértünk az irodába tankolással (enni-innivaló), aztán 2-ig én dolgoztam, mint az eszelős, kiskorú kortárskapcsolatot ápolt virtuálisan, és közben végzett némi irodai munkátl hétfőn- nagyon hasznosat, megjegyzem. Megebédeltünk az egyetemi konyhán, aztán 2 után, ami mindig inkább fél 3 vagy 3 lett elindultunk a nagyvárosba.
Mivel hétfőre (újabb) rekordmeleget ígértek, ezért jobbnak láttam a plázázós időtöltést rögtön megejteni. Mozi (Gru2), egy kis shoppingolás, és mivel nem lehet elég korán kezdeni, turkálósdi! :) Ez utóbbi nagyon sikeres volt, a felsőt és a ruhát is kétszer mostam az összes hat nap alatt. Gru 2 meglepően élvezhető volt (gru1 nekem ismeretlen), bár még mindig nem értem egyes részeit, de hát egy korhatár nélküli animációs akármit miért is kellene teljesen érteni...? Vagy mégis kellene? :)
Kedden az állatkert jött, ami bár kötelező program volt, vagyis kívánságos program volt, én mindig nem értem, hogy miért szeretnek annyian odajárni. :) Büdös van, az állatok lusták, és marha sokat kell menni, arról nem beszélve, hogy a nagy fejlesztéseknek köszönhetően, hogy az állatok (bár amelyiknél megoldható) minél testközelebbiek legyenek, egész közel lehet menni, láncos ajtók, stb segítségével. Szóval nekem az állatkert nagyrésze egy para, hogy mindjárt jön valami, ami megesz, megharap, megcsíp, lenyálaz, stb...
Szóval odaértünk, a pingvinek már totyogtak, a nap őrülten tűzött, és a Varázshegy, mint olyan sok újdonságot tartogatott.
http://www.zoobudapest.com/varazshegy
Először is a szikla tetejétől jó magasan húztak drót-mennyezetet, így a sas és a többi nem szökik meg, ha csak valaki nyitva nem hagyja a láncos ajtót. Szóval ott járkál az ember nem sokkal a sastól, és még kerülgethetem a döglött egeret, mert ugye neki meg a zsákmányszerzés-illúziója meg kell legyen. Ha ugyanez a réten történik otthon, nem zavart volna így- más kérdés, hogy nem túl gyakran járok a réten. :)
http://www.zoobudapest.com/varazshegy
Először is a szikla tetejétől jó magasan húztak drót-mennyezetet, így a sas és a többi nem szökik meg, ha csak valaki nyitva nem hagyja a láncos ajtót. Szóval ott járkál az ember nem sokkal a sastól, és még kerülgethetem a döglött egeret, mert ugye neki meg a zsákmányszerzés-illúziója meg kell legyen. Ha ugyanez a réten történik otthon, nem zavart volna így- más kérdés, hogy nem túl gyakran járok a réten. :)
Ami még újdonság volt nekem, hogy a Varázshegyen belül nagyon komoly és igényes kiállítások nyíltak, ami tényleg alkalmas arra, hogy rossz idő esetén is legyen mit csinálni az Állatkertben. Nagyon igényes tényleg, jó sokat el is bóklásztunk ott bent.
A Makikat is megúsztuk, nem szöktek meg én nem jött nekem, a gorillákat még mindig nagyon bírom. :) Meg a zsiráfokat messziről és hát persze a medvéket. De a Medvetársadalom két legszakadtabb tagja van száműzve ide, csórik... Meg csóri én, hogy a kisnagykedvenceimet ilyen rossz bundában kelljen látnom.
Az elefántokat is szeretem, a kicsi még úgy el van rejtve, hogy szinte nem is láttam. Az oroszlányok szerintem a leglustábbak, megint csak a hátát láttam- fekve. Hogy a tigrisek, leopárdok hova lettek, ki tudja...?
Láttunk még ezt-azt, de azok úgy múlandó foszlányok. :) A vizilovakat is bírom, igazi lusta, dagadt, büdös, tohonya, .. stb.!
Az állatkerti képeket itt találjátok:
Az állatkert után még nem tűnt elég fáradtnak a
nyaralóslány, ezért amikor a Csónakázó tó mellett kiszúrta, hogy ott egy
trambulin, szeretett volna ugrálni. Mondtam, oké, egy ötpercest lehet
(gondoltam, időben lesz legalább alvás!). Hihetetlen volt, ötperces ugrált, én
meg ötpercet ültem legalább a padon. J
A bizonyíték:
Másnap, tehát már szerdánál tartunk, némi holtpont
következett be a nagy nyaralásban és nyaraltatásban, ezért bedobtam a cirkuszt,
mint lehetőséget. Nehéz volt eljutni az estéig, de aztán úgy tűnt, az ötlet jó
volt – neki. Én pedig: belépve és leülve a cirkuszba este 6-kor és újra magamon
érezve az átható állatszagot – jöttem rá, hogy már megint hova jöttünk. Elég
fönt ültünk, gondoltam elég biztonságos lehet a megszökő állatok és az idióta,
utálatos bohócok ellen. J Eddig oké volt, egy dologgal nem számoltam, a
madarakkal. Mert, hogy nem tudom melyik számban – röpdöstek a papagájok. Édes
Istenem, csak már teljen el a 2 óra 15 percből a maradék két óra. J
Papagájok vissza a ketrecben, én megnyugszom, mert látom, hogy már produkció
van, biciklizik a papagáj, hempereg, stb, de aztán jött tőlük az elköszönés.
Újra röptetés, köröztek a sátorban a fejünk fölött, és az egyik belesuhogtatott
a nyakunkba. ááááááááh!!!!!!!! Na, ezek elmentek, jöttek végre az artisták,
tornászok, stb, az lenyűgöző volt. Főleg az utolsó produkció, hát, ott nekem is
tátva maradt a szám. Összességében tényleg jó volt, de nekem ebből több
biztosan nem lesz. Ja, és itt megvoltak a nagycicák is. :)
A cirkuszi képekből néhányat itt találtok: https://plus.google.com/photos/113055242432803558965/albums/5910579496366697521
Csináltam videókat is, de azt ide nem tudom feltölteni,
viszont érdemes rákeresni, akit érdekel:
Csütörtök reggel kis lazulással kezdtünk otthon, mármint én
takarítottam kicsit, meg ilyesmi, aztán elindultunk a Várba. De olyan borzasztó
meleg volt, hogy hamar lejöttünk, utána még volt némi intéznivaló, meg
jegyvásárlás másnapra. Este pakolás, aztán másnap vonatozás haza. A visszaút
már kicsit nehezebb volt, mint odafelé, amikor még a lelkes nyaralni vágyó leány
végig olvasott a három órás vonatúton.
Ez volt péntek délután, én hullafáradt voltam, ezért a párnapos pihenés reményében szombat este visszautaztam Pestre.