berno

Nos, nem titok, 32 leszek mához egy hónapra :) Eztán márcsak annyit fogok mondani, 30 múltam :) Mivel sok téren kiéheződtem az elmúlt egy évben, a tanácstalanoknak mondom, hogy színházban, moziban régen voltam, és könyvet is rég olvastam :) Tudjátok, hova szeretek járni, milyen bemutatók voltak és a könyvekhez meg némi segítség... :) http://shopline.hu/productshelf/myProductshelf!remove.action?pageStart=0&itemId=2290909&pageLength=80 De amúgy szabad a pálya... :)

3 hét... jelentem fogynak a napok...

PASS - csak ennyit kerestem ma két papíron, ami kemény borítékban érkezett fontos helyről... és MEGTALÁLTAM. Ez annyit jelent, hogy a kettő darab  júniusban megizzadott vizsgám létrejött :) Köszönöm a drukkolást :) Persze ez otthon még nem ér annyit, mint amire nekem szükségem lenne, de azért elküldöm honosításra, hátha kitalálnak rá majd valamit.

Tégy vala­mit annak érde­ké­ben, hogy újra meg­tel­jen az éle­ted fan­tá­zi­á­val. A fejünk fölött itt az égbolt, ame­lyet az embe­ri­ség évez­re­des meg­fi­gye­lé­sek során már annyi­fé­le­kép­pen magya­rá­zott. De most felejts el min­dent, amit a csil­la­gok­ról tanul­tál, és újra angya­lokká vál­toz­nak, vagy gyer­me­kekké, vagy bár­mivé, ami­ben éppen ked­ved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gaz­da­gabbá tehe­ted az életed. Paulo Coelho

Na, kommentár nélkül, íme: Müller Péter: "Az angyalok azt üzenik neked, hogy nagyon fontos vagy az Istennek! Nemcsak magadnak, Neki is létfontosságú az, hogy vagy!" Ez nem útravaló, hanem üzenet. Abban a tudatban élsz, hogy egy pici porszem vagy, homokszem a sivatagban, százbillió fűszál közül egy. Sokmilliárd ember közül valaki, akinek nem fontos az élete, csakis magának és annak a néhány embernek, aki szereti.   Mindegy, hogy létezel, vagy sem - legalábbis ezt gondolod. Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Az angyal azt üzeni: nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed - pótolhatatlan vagy! Aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el. Isten lelke van benned. Az örökkévaló története az is, ha bármi történik veled. Drámád az Ő drámája, bajod az ő baja, fájdalmadban Ő is benned fáj. Lehetsz a fia vagy a lánya - és valóban végte

Nem tudom ki mondta, de igaza lehet...

Íme, az ünnep :) Ez az 500. bejegyzésem :)

Jöttömben-jártam időnként belebotlok jópofa, ötletes boltokba, tegnap kettő ilyet láttam, egyikben jártam is, egy másik meg még Greenwich-ben volt a piacon. Amiben tegnap voltam:  http://www.childhoodsdream.co.uk/ Volt itt minden ebben a pici boltban, amire tényleg vágyhat egy gyerek, vasút, babaház, kalózos minden és babák és nagyon jó mesekönyvek. :) Aztán egy másik egy Konyhai shop volt, de az az igazán cuki... A piacon pedig egy 20-as évekbeli hangulatos mindenféle volt, recsegett a lemezjátszó, régi képek, lemezek, tárgyak, stb...

Amíg posztoltam az előbb, ment a tévé és épp Jamie Oliver főzte a 30 perces kajáit, hát majd leesek a székről itt a konyhában, olyan éhes lettem :) Nézzetek bele a főzésébe, akinek az ilyen bejön: http://www.channel4.com/programmes/jamies-30-minute-meals/

Azt hiszem, akik olvassátok a blogot, szinte mind tudjátok, hogy Jane Austen könyveit szeretem nagyon, az azokból készült filmeket is, meg nagyjából mindent, ami ide tartozik (igen, Mr. Darcy-t is :) ), bár még van mit olvasni, nézni, "kutakodni" ebben a témában. Szóval Anglia és Kent lévén erősebben kellett volna tudnom elmerülni a témában, de a gyenge egy évbe minden nem fér bele, töredékét sem láttam Angliának, pedig nem kevés helyen jártam - szerencsére. Akik a témában nincsenek nagyon otthon, nekik egy kis áttekintés: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Austen Tegnap különös meghatottság volt látni a kiállítást a Katedrálisban, a sírját is és később a házat, ahol utolsó napjait töltötte. Az ide vonatkozó képeket külön albumba tettem:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/JaneAusten?authkey=Gv1sRgCOKzmpzh3_uJ8QE Bath-ba még valahogy jó lenne eljutni...

A tegnapi napom Winchesteré volt, ami bekerült a szép helyeim közé, ugyanis nagyon-nagyon bájos, hangulatos városka. Az ötlet úgy indult, hogy a Sámuelék jövő hétvégére készültek campingezni 1-2 napra a tengerhez (egy messzebbi helyre), és Winchester útba esik, és hogy engem ott kitesznek, ott alszom és másnap begyűjtenek. A program úgy módosult, hogy most van jó idő, tehát gyorsan bepakoltuk a házat és tegnap reggel elindultunk, közösen megreggeliztünk (English Breakfast!! :) ) Winchesterben, aztán útjaink külön váltak - itt jegyzem meg, hogy nagyon fura ez a holt üres és totálisan csendes ház :) Ja, és további módosulás, hogy nem találtunk normális és elérhető szállást, így én este visszajöttem National Express-es (nagyon klassz!) busszal Londonig, onnan meg haza - de nem baj, mert elég is volt egy nap Winchesterre. Szóval ők még ott, de most lássuk milyen Winchester. Winchester Anglia déli részén fekvő történelmi város. Lakossága 40 000 fő, akik a város középpontjátó

Augusztus 8-a volt a nap, amikor elértem az itt töltött 11 hónapot (több teljes hónap már nem lesz) és amikortól 4 héten belülre kerültem a repülésig.

Ez már egy hete történt, csak hosszabbat nem bírtam posztolni, tehát íme: Ott kezdődött, hogy olyan sokan kérdeztétek, hogy milyen London most, hogy gondoltam megnézem. Bár továbbra is tartom a véleményemet, hogy az olimpiát legjobban a fotelből lehet élvezni, vagy a lelátó első sorából - szabadtéri kivetítő előtt csak akkor, ha sportbu.i vagy és mindenkiről tudod, hogy mit csinál, stb. - na, ebbe a körbe nem tartozom, sem jelenleg egyikbe sem, mert az olimpiai értesüléseim kimerülnek abban, hogy este végigfutom a facebook falat és meglesem, mi is van/volt. Szóval múlt vasárnap déltájban elindultam Greenwich felé, mert az is olimpiai helyszín és viszonylag közel is van és tömeget sejtve hátha ott is van hangulat - hát nem volt hangulat, sem népség... Ezt láttam később is... Sőt Greenwich-nél csak egy másik állomáson lehetett leszállni, és jó sokat gyalogolni be a városkába, de embert alig láttam... Viszont mivel a másik végében szálltam le, egyik másik Greenwichet is láttam, min

A neheztelés ládikója Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt és az elkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy nevével. – Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt. Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben ... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos ma

Magyarok Angliában - érdemes elolvasni http://hvg.hu/vilag/20120810_brighton_magyarok

Van még mit tanulni, tény és való ... ;) „Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.” (Sean Thompson)

Lehet, hogy már posztoltam, de ezt nem lehet elégszer... :) "Az öreg Mózes azt mondta az embernek: 'Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az Életet!' - vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet és az áldást választod, nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy 'átkozott' és egy 'áldott' szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő 'miért'. Hidd el: a derűs embereknek sem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Életörömre vannak hangolva. Maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. De tedd csak fel az 'áldott szemüvegedet', s máris látod, hogy sok öröm és emberi jóság is van. Nézz és gondolkodj másképp - akkor mindenben meglátod a jót

A ma estém (újra) Havasi Balázsé. A ma este onnan indul vele, hogy a facebook falán megjelent egy poszt az alábbival: MTV1 premier: Augusztus 20, Hétfő 20 óra (a tűzijáték előtt) link, hogy tudjátok:  https://www.youtube.com/watch?v=mTSDe7StUa8&feature=player_embedded Szóval a ma este az itt kezdődött de az igazi szerelem mondhatni télen, hogy valódi legyek - december végén a Zorán koncert előtt :) Mert bár hallgattam egykor hallgattam, de valahogy semmi különöst akkor nem találtam, és ahogy belehallgattam az Endis koncertjébe, hát hűha, meg jujha :) aztán hang hangot követett és videó videót és osztom meg posztolok és sóhajtok és lélegzek :) És elhatározom, hogy december 9-én hol másutt is lehetnék, mint az Arénában, 'vele' :) ajánló:  http://www.youtube.com/watch?v=ds-FEDVBG54&feature=plcp

‎"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt." (Wass Albert) 

Találomra megnéztem egy teljes filmet a jutubon, amolyan vasárnap esti limonádé-féleség :) Egy boltkóros naplója, nekem tetszett, jól szórakoztam:  http://www.youtube.com/watch?v=Gr2uoff23ac ... és KELL nekem egy zöld sál ... :)

"Ha jól élsz, tudnod kell változnod. Nincs 'végre elértem!' - mert tovább kell menned. Új életszerepben, új felfogással. Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elfeledni a régit. Félünk váltani. Félünk búcsúzni, továbbmenni, elengedni. Félünk az újtól. Mégis ajánlom, te is tanuld meg az átváltozás művészetét. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb." (Müller Péter)

Iste­nem, adj nekem türelmet, Hogy elvi­sel­jem, amit nem tudok megváltoztatni, Bátor­sá­got, hogy meg­vál­toz­tas­sam, amit tudok, És böl­cses­sé­get, hogy e kettőt meg tud­jam különböztetni. Rein­hold Niebuhr

A technika csodálhatatlanságáról... Kettő csodálatosan kopottas és Matte által amortizált (ja, hogy gyerek kezébe telefon nem való?- akinek volt már erről sajátélménye tuti nem kérdez/mond ilyet :)) ) Nokiam is megnémult és elsötétült... Merthogy lemerültek, a töltőm meg elromlott (ebből csak egyet hoztam) - arra gyanakszom, hogy akkor történhetett a probléma, amikor pár napja összeporszívóztam (a kábelt) és aztán előhúztam :)  Nos, reggel óta mindenfélét próbálok betuszkolni a meglelt nyílásokba, ami a házban fellelhető volt, de sikertelenül... Aztán egyszercsak halvány reménysugárként újabb lyukat találtam és hozzá egy kábelt, igen, megtaláltam sok év múltán a blútuszt és hozzá egy itteni kábelt. :) - persze ez nem tölt - van még hova fejlesszen a Nokia, én mondom :) Nos, újabb kb. másfél óra, amíg neten próbáltam keresni, hogy milyen típusú a telefonom... - mert hát tegye fel a kezét, aki tudja a telefonja típusát (túl azon, hogy Nokia)... elárulom, a neten a régebbieket

A fény har­cosa tudja, hogy Isten a magányt hasz­nálja arra, hogy meg­ta­nít­son az együtt­élésre. A hábo­rút hasz­nálja arra, hogy meg­mu­tassa a béke értel­mét. A tét­len­ség unal­mát pedig arra, hogy ráéb­resszen a kaland fon­tos­sá­gára. Isten a csön­det hasz­nálja arra, hogy meg­ta­nít­son a sza­vak felelős­sé­gére. A fárad­sá­got hasz­nálja arra, hogy meg­ér­tesse az ébre­dés értel­mét. A beteg­sé­get pedig arra, hogy ráéb­resszen az egész­ség fon­tos­sá­gára. Isten a tüzet hasz­nálja arra, hogy a vízről tanít­son. A föl­det hasz­nálja arra, hogy meg­ért­sük a levegő érté­két. És a halált arra, hogy meg­mu­tassa az élet fontosságát. Paulo Coelho

Hétfő reggel észbekaptak a Sámuelek, hogy az utca végében futnak el az olimpiai lánggal. Össze kaptuk magunkat vagy 20 perc alatt sem, csimótástul Mamástul ügettünk fontos pillanatban részt venni :) A nagy fölhajtással meg rendőri biztosítással végül szerintem a lényeg veszik el, mert minden hatalmas volt és minden akármi, de a lánggal futót épphogy el lehetett kapni, úgyhogy figyelmesen nézzétek a képeket :) Mindenesetre jó buli volt, múltkor a királynő ment el a ház előtt, most a kanyarban az olimpiai láng, na de ki a következő...? Egy-két képet sikerült csinálni, inkább csak 'bizonyítékul':  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/OlimpiaiLang?authkey=Gv1sRgCIiR_bzl1KPwIA

Kedd késő este útrakeltek a csomagjaim, pszichés okokból inkább nem részletezném, hogy hányan is... :) Mindenesetre új időszámítás kezdődik (vagy nem), Bernike véget vet a tárgyiasított emlékezéseknek, és leszámol a "lomgyűjtéssel" és a hóbortokkal, mert 10 hónap alatt így felpakolni, még akkor is, ha az évszakok miatt mindig külön dolgok kellettek..., de mekkora lakást kell így bérelni...? :)

Az angol nyár 3. napja telt és gondolom az utolsó is :) A meleg miatt a kertben időzünk napok óta, ahova a nyekergésem hatására jött egy medence (Alex szerint ez egy tó) - amivel persze megint kinek lett dolga...? :) De team-munkára szoktatva a csimótákat, egész programsorozat lett a hókamóka: - kivinni a medencét - felfújni a medencét - kivinni a slagot (+visszavinni) - betenni a slagot (persze jön a kérdés, hogy ahol két gyerek van, miért nincs két slag, ugyebár... ? - hogy miért is? - próbáljátok ki egyszer) - megengedni a vizet - megmenteni a gyereket idő előtti csobbanástól, és figyelni, hogy épp a medence dugót húzza-e ki, hogy a víz idő előtt távozzon vagy a levegőt engedi ki -  hát persze, egy 2,5 évesnek mindent ki kell próbálni... - és szerinte a kerti kavics is ott bent, megmosva van a legjobb helyen :) ) - tízpercenként ellenőrizni délutánig, melegszik-e a víz - agyon naptejezni a gyereket - tucatnyi száraz ruha + iszi (innivaló) ki és később be (a

na puff.... 'megkaptam' a választ... ;) "Ha képes vagy várni, akkor ígérem, minden eljön magától. De ne siess, és ne kérdezz a titkokról, mert amikor kész vagy rá, azok úgyis feltárulkoznak előtted. Valójában ez így nem is pontos. Amikor készen állsz, hirtelen te magad rájössz, hogy ezek a titkok mindig is nyitva álltak előtted. Amikor készen állsz, hirtelen felismered, hogy minden, amit eddig megpróbáltál elérni, már eleve ott volt veled, benned. Mindig is ott volt, mindig is így volt. A tavasz eljön, és a fű nő magától..." (Osho)

... hát értem én, de akkor is adják ide a térképet, látni akarom mennyi az út :)) ‎"Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni." (Helen Keller)

Így igaz... pedig sokszor de előre lapoznék a 'nagykönyvben'... A bölcsességet nem kapjuk, magunknak kell felfedeznünk, miután véget ért utazásunk a vadonban, ahova senki nem mehet el helyettünk, amit senki nem tehet meg helyettünk, mert a bölcsességünk éppen abban rejlik, hogy mi magunk milyennek látjuk a világot. Marcel Proust

Rég hallottam, újra eszembe juttatta, milyen jó lenne egy ilyen élőben... bárhol... Andrea Bocelli - MeloDramma [Live In Tuscany] http://www.youtube.com/watch?v=ONkcvdX-px4

‎"Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak." (Reményik Sándor: Ne ítélj - részlet)

Már megint sok a cucc... de honnan?! Egész nap szidtam magam - fárasztó dolog, ne próbáljátok ki... :) Mint mondtam-írtam, pakolok máris, mert 25-én elviszik a cuccot... Kb. lehet, hogy annyiért, amennyit eddig is elköltöttem már a dobozolandókra... hijjjjnye... Tavaly olyan (nem) jól eljöttem a 18 kg-mal, hogy gyűlt fel ennyi marhaság és hasznos haszontalanság? Mint ismeretes Rózsikával jöttem...  Jelenlegi állás, ami kész van és lezárva: Rózsika, nagy zöld hátizsák, 4 közepes doboz és a húsvétra szerzett kisgurulós. Ja, hát ez van... a két díszpárna (mert nagyon kellett!) még szabadon van és van a szekrényben harmadjára megszelektált néhány darab a hátralévő időre - de ezekhez majd kell venni egy bőröndöt :)) Szóval ez a helyzet...

‎"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, örökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szerelmek, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt." Vincent Van Gogh

... hát remélem, hogy tényleg keres... ‎"Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket." -Paulo Coelho és ez is ide: Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitõl napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. Sarah Garden

Mert aktuális és mert szeretem és mert MA van a napja, hogy elkezdek pakolni... de előtte még alszom és 'palizok' :) http://www.youtube.com/watch?v=GUF-p9TLOWU http://www.youtube.com/watch?v=loeu6hcruSs&feature=relmfu

Múlt vasárnap kimozdulási és aktualitási céllal elmentem az Olimpiai falu helyszínére, már amennyire oda engedtek és megnéztem a nemrég oda épített plázát is, aminél nagyobbat elképzelni sem tudok, de annyi embert sem egy helyen... Már régóta mondta J, hogy meg kell nézni, de eddig halogattam, aztán rájöttem a végén még lemaradok. A képeken is látni fogjátok majd, hogy még van meló ott bőven, de jó élmény volt ott járkálni :)  JÓ lenne ott lenne egy-egy eseményen, de a jegyeket már hónapokkal ezelőtt elkapkodták. Néhány (fontos) tudnivaló az idei Olimpiáról:  http://hu.wikipedia.org/wiki/2012._%C3%A9vi_ny%C3%A1ri_olimpiai_j%C3%A1t%C3%A9kok A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Olimpia?authkey=Gv1sRgCI_2pI60pbSNdw

A nagy megvilágosodás idejét élem azt hiszem (több fronton is), mert eddig azt hittem (vajon miért), hogy a nyári szünet az mindenkinek jó... Hát lehet, hogy így van, de hogy a nannyknek nem tesz jót azt fix. Mármint az óvodai vakáció... Mert lássuk, hogy mi is a bökkenő... Ugye a hétfő az az igazi selejt nap, amikor J itthonról dolgozott (és még most is), és napközben Alex úszott de amúgy minden gyerek itthon volt - alig vártam a hétfő estéket. A hét további napjain (mármint délelőttönként) Alex oviban volt, Matte kedden velem játszóházban és ő szerda-csütörtök délelőtt oviban; pénteken meg velem a parkban, de a délelőttök szinte üresek voltak, ami azért is jó volt, mert adott "az időre muszáj odaérni" - para egyfajta rendszert szabott, másrészt volt két üres délelőtt (tavasztól teljesen), amikor a háza lehetett rendbe szedni... De még egy gyerekkel itthon is egész más volt, mint most, amikor minden mocsóta MINDIG itthon van, nekem nincs iskolám ("hurrá&quo

Egy ideje már azt hiszem, hogy sejtem, hogy tényleg MINDEN RELATÍV, de azt hiszem most értettem meg igazán és valamit az egész ittlétem lényegéről is... Tegnap a házi létszámból elment 3, azaz három fő és ettől máris olyan totális béke és csönd érzetem van, mintha (kis túlzással élve persze) alig lennénk a házban... J húga és annak két kamaszka leánykája már otthon alszik. Bár a két leányzó hiába volt az elmúlt három hétből kettőt itteni tanárnál bentlakáson, de valahogy mégis érezhetően jelen voltak. A jelenlegi létszám még mindig 7 de ez már szinte semmi :) Tehát most vagyok én (szamár magam elől a sorban :) ), J és R és a két kicsi, J anyukája és megint itt van Rebecca... (24-ig; és aki még mindig Harry Potter-rajongó). Tehát szinte üres a ház... :) Bár a mosógép tegnap és ma még mindig reggel 7-től délután 4-ig egyfolytában zakatolt, a mosogatógép márcsak kb napi 2-3-at dolgozik (pedig ne egy kis 6 terítékeset képzeljetek el) a korábbi 4-5 helyett és vannak CSENDes p

A bűvös 20 kg ... Bűvös, amióta ennyi pluszom van és bűvös amióta ennyivel repülhetek... :) És újra téma... Mert bár hiába van valamivel kevesebb, mint 50 nap a következő repülésig, a pakolás nagyon is aktuálissá vált és egész hirtelen... Kb egy jó hete kezdtem el keresgélni futárcégek után, hogy ki mennyiért cigelné haza a cuccomat, ami már nem 18 kg-nyi, mint 10 hónappal ezelőtt. A szórás egészen nagy a kb. 20 kg-os csomagokra értve 20-35 font-ig... És igen, nekem ebből nem egy van :) Mert a név kötelez. Engem :)  Engem, igen, mert nagyon kellett mécseseket venni meg kis kosarat a szobába, ja megy egy nagy klassz lábost, amiben díjnyertes rizst tudok - de lehet, hogy ehhez a rizst kéne inkább innen vinni és nem a lábost :) Meg nagyon kellett még könyvet hozni otthonról (!), meg sorolhatnám... :) A változás ott lett aktuális és sürgető, hogy eleve tudtam, hogy nem akarok, csak 1 poggyásszal repülni, a többit vigye a futár. De egy J-ismerős megy haza 25-én (jövő hét!), és bár

Az álmokért harcolni kell, de azt is tudni kell, hogy ha bizonyos utak járhatatlannak bizonyulnak, érdemes arra fordítani az energiánkat, hogy más utat keressünk." Paulo Coelho

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse

Ma egy éve indult a blog :) Ti később kaptátok hírül és tudtátok csak olvasni, én meg ennél sokkal korábban ügyködtem már rajta, de az első bejegyzés az 2011. július 13-i... :) Sok boldog és eseménydús bejegyzést még a blognak :)

Ennek a hétnek valahogy megint nem akar elérkezni a vége... találó a lenti kép, amit most találtam... ma délelőtt én is elgondolkoztam, hogy akkor már péntek...? neeeeeeem, még mindig nem...

"Fölemelkedni arra a magasságra, ahonnan magadat, mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa." Ez fontos útravaló. Néha nézd meg magad úgy, mint egy idegent, mintha nem is te lennél. Mint egy másik embert, akit most akarsz megismerni. Túlságosan bele vagy keveredve önmagadba. Azonosultál minden érzelmeddel, indulatoddal, rögeszméddel, ítéleteddel. Azt hiszed, az vagy, akit gondolsz magadról. Akinek épp érzed magad. Lépj ki a hínárként magad köré varázsolt világodból. Nézd meg magad - felülről. Úgy, mintha most látnád magadat először - látod? Ez egy meditatív pillanat. Ilyenkor egy kicsit Isten szemével nézel, és látod, hogy hol tévedsz, hol csapod be magad, hogy jó úton jársz-e, vagy sem. Látod, miért vagy beteg, hol rontod el a kapcsolataidat. Látod, miért nem tudsz találni valakit, barátot, társat, holott szeretnél. Föntről másképp néz ki minden! A hited vakhit, önáltatás, maszk, amely önmagad elől is takar. Nem az v

Napra és majdnem órára pontosan 10 hónapja érkeztem és kb. 59 nap van hátra... :)

Mert ajánlom, Mindenkinek:  http://www.youtube.com/watch?v=OAm7gRXFiRo ... és ezért tényleg járt az Oscar... A király beszéde... - végre meg tudtam nézni :)

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron. Richard Bach

Egy kis utózönge Párizsról meg úgy a franciákról- nagyjából ezt éreztem ott is és amikor hazajöttem is, de gondoltam jobb ha ültetem még pár napot, de az eredmény ugyanaz. :) Azt gondolom, hogy Párizst érdemes megnézni, megtapasztalni, megszagolni, de közben nem került be a kedvenc városaim közé valahogy; és nem is érzem azt, hogy vissza szeretnék menni, de azonnal. Más francia területek továbbra is érdekelnek, de ez így 'kipipálva'. Amióta a forint olyan amolyan, nehéz eldönteni, hogy a ft a gyenge de nagyon, vagy minden más drága. De most fontból csináltam eurót, és az eredmény ugyanaz, Párizs egy drága város és aránytalanul. A legtöbb belépő 9 euronál kezdődik és nem mindegyiknél érzem, hogy ért annyit. Persze ezt előre nem lehet belőni. Pl. az Opera ért ennyit :)) bőven :)) Hemzseg a turistáktól a város, mégis jobb ha szólal meg az ember semmilyen nyelven, ha csak nem franciául - de angolul semmi esetre se!  Alapvető problémának tartom, hogy a belépőjegyes,

"Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. (...) Csak hallgass a szívedre!" (Douglas Pagels)

A hotelről: A hotel-nél az igazság az, hogy már nem is nagyon emlékeztem, hogy melyiket is választottuk, mert már megvolt egy másik döntés, amikor az utazási iroda azt mondta, hogy egy jobb hotelnak jobb környéken jobb ajánlata van. Gondoltuk, jó, hát legyen. De ekkorra már meg voltunk keveredve. Szóval a hotel (ami egyébként egyáltalán nem annyira a város szívében van):  http://www.lequartierhotelbs.com/ Tisztának tiszta volt, és reggelire is volt bőségesen minden, de egy nagyon modern, nagyon szögletes valami volt szűk szobákkal. A hotelos képeket itt találjátok: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsHotel?authkey=Gv1sRgCKu9-Yi_ypDcsgE

A közlekedésről Egy ismertetőben ezt találtam, meg a többi részt is azt hiszem ugyanott:  „Párizsi utazásunk során Párizsban bárhol is van a szállásunk nagyon egyszerűen juthatunk el a nevezetességekhez. A Párizsi tömegközlekedés kiváló az egész várost metro-, busz- és villamos vonalak hálózzák be.” Az lehet, hogy behálózza, de hogy nagyon rosszul metszi egyik a másikat, az egészen bizos.  Ráadásul torzak a térképek, ezért igazán tájékozódni csak az aluljáróban lehet és még ezután is újra kell nézni a megállós táblákat, hogy biztosan van –e olyan. Metro „ Az elsõ vonalat az 1900 évi Világkiállításra építették. Párizsban ma 16 metro vonal található 214 km hosszan, 300 megállóval és naponta 4 millió utassal. Minden látnivaló elérhetõ valamelyik vonallal. Érdemes napijegyet vagy gyűjtõjegyet vásárolni, annak ellenére, hogy egy jeggyel is addig lehet utazni bármennyi átszállással, amíg fel nem jövünk.” Hát persze, ez is ki van találva, mert az ember annyiszor megy más

Aki esetleg nem bír (nem akar) ennyit olvasni, amit itt lentebb leírni, vagy csak elveszik már a linkekben, annak linkelem most külön az albumokat is. 1. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs1Nap?authkey=Gv1sRgCM7p6JbeoaznTw 2. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs2Nap?authkey=Gv1sRgCNO0_MqmzPrwCA 3. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs3Nap?authkey=Gv1sRgCOelgaupw_K_Bw 4. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs4Nap?authkey=Gv1sRgCOvT7Ljy0Jml_QE Párizsból nekem mára elég :) , de ha lesz majd időm, megpróbálom feliratozni a képeket is, hogy melyik micsoda.

Máskor is próbáltam már fekete-fehér (homokfúvott) képeket csinálni, de most Párizsban valahogy többet is. Kiválogattam néhány jobban sikerültet, egész más hangulatot hoz, mint a színesek, ezért is tettem őket külön albumba.  Íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsFeketenFeheren?authkey=Gv1sRgCJ-wvZGAypfIywE

4. nap július 2. (hétfő) Hajni elment korán reggel, én meg kicsit visszaaludtam, elpakoltam, megreggeliztem és elindultam az utolsó sétákra. A csomagot a hotelben hagyhattam, ez azért nagy könnyebbség volt. A vonatom csak este negyed 8 előtt megy csak, tehát van időm bőven – gondolom én… Az volt a fő cél, hogy a Luxembourg –negyedet, Operát, Pantheont megnézem, meg amibe botlok és KÉNYELMESEN, átadva magam a pillanatban, élvezem a városnézést. Ez volt az első elgondolás, mert közben mindig valamire kedvet kaptam és mentem és mentem és néztem és fizettem. Még nem volt 9 óra, amikor már úton voltam. Egész könnyedén megtaláltam és ahogy beléptem a kertbe, elállta a szavam, gyönyörű volt és hétágra sütött a nap. Jó lesz ez – éreztem. A Palota nem látogatható egyénileg, de kívülről is csodaszép, a kert meg óriási. Jardin du Luxembourg - Luxembourg kert „ Ez a gyönyörűen gondozott, körbekerített park a latin negyedben található, nem messze a párizsi Magyar

3. nap július 1. (vasárnap) Az utolsó közös napunkhoz érkeztünk, (mivel Hajni gépe hétfőn korán megy) – így ma még amit csak lehet, bele kell szorítani a napba. Újra megpróbálunk 7-kor kelni, de nem könnyű feladat, sem a járás… Reggeli után gyorsan indulunk a tegnapról lemaradt St. Capelle és Notre Dame felé, majd tovább. Az éjszaka folyamán kitehettek néhány táblát, mert elég könnyen odatalálunk. Sainte-Chapelle : „A Cité-n magasodó gótikus kápolnát a gótikus építészet csúcsának tartják. A kétszintes imahelyet 1246-ban kezdték építeni, és az építkezés mindössze 2 éven belül, 1248-ra befejeződött. A Sainte-Chapelle-t Párizs legszebb, és a világ egyik legszebb belső terű egyházi épületének tartják, különösen figyelemre méltóak rózsaablakai, és színesüveg-táblái, melyeket a világon a legszebbnek tartják.” A Sainte- Chapelle kápolna a Notre Dame-mal szemben áll. A karcsú, égbe nyúló, gótikus épületet az Igazságügyi Palota (Palais de Justice) falai veszik körbe. A