Párizs - 3. nap
3. nap
július 1. (vasárnap)
Az utolsó közös napunkhoz érkeztünk, (mivel Hajni gépe hétfőn korán megy) – így ma még amit csak lehet, bele kell szorítani a napba.
Újra megpróbálunk 7-kor kelni, de nem könnyű feladat, sem a járás…
Reggeli után gyorsan indulunk a tegnapról lemaradt St. Capelle és Notre Dame felé, majd tovább.
Az éjszaka folyamán kitehettek néhány táblát, mert elég könnyen odatalálunk.
Sainte-Chapelle:
„A Cité-n magasodó gótikus kápolnát a gótikus építészet csúcsának tartják. A kétszintes imahelyet 1246-ban kezdték építeni, és az építkezés mindössze 2 éven belül, 1248-ra befejeződött. A Sainte-Chapelle-t Párizs legszebb, és a világ egyik legszebb belső terű egyházi épületének tartják, különösen figyelemre méltóak rózsaablakai, és színesüveg-táblái, melyeket a világon a legszebbnek tartják.”
„A Cité-n magasodó gótikus kápolnát a gótikus építészet csúcsának tartják. A kétszintes imahelyet 1246-ban kezdték építeni, és az építkezés mindössze 2 éven belül, 1248-ra befejeződött. A Sainte-Chapelle-t Párizs legszebb, és a világ egyik legszebb belső terű egyházi épületének tartják, különösen figyelemre méltóak rózsaablakai, és színesüveg-táblái, melyeket a világon a legszebbnek tartják.”
A Sainte- Chapelle kápolna a Notre Dame-mal szemben áll. A karcsú, égbe nyúló, gótikus épületet az Igazságügyi Palota (Palais de Justice) falai veszik körbe. A kápolna tervezője ugyanaz a Pierre de Montreuil, aki a Notre Dame-ot építette. A 33 nap alatt felépült Sainte- Chapelle-t Szent Lajos építtette, hogy itt őrizzék Jézus töviskoronáját (a töviskorona másolata ma is megtekinthető). Aki körbejárja a felső kápolnát, az 1134 bibliai jelentet csodálhat meg időrendben.”
„Igazságügyi palota (Palais de Justice) és a Conciergerie - az Igazságügyi palota valaha a király rezidenciája volt. Az a terem, ahol ma az elsőfokú polgári bíróság kapott helyet, egykor Szent Lajos hálószobája volt. A palota északkeleti szárnyában található a Conciergerie. A komor erőd, melynek falai fölé négy torony magasodik a középkorban börtönként működött. Valaha a királyi palota része volt, majd mikor V. Károly király átköltözött a Hôtel Saint- Pol-ba kulcsok őrét, a Comte des Cierge-t helyezték el itt. Innen származik az épület neve is. A 14. században alakult át az épület börtönné. Itt raboskodott a forradalom után a később kivégzett királyné Marie- Antoinette is. Az épület elején található Óratorony volt Párizs első órája, mely a mai napig is működik. A tornyon belül még sértetlenül állnak a konyha részei.”
A „kápolna” ablakai tényleg nagyon szépek, bár elég kicsi úgy az egész és kicsit indokolatlannak tartom az ehhez képest magas belépőjegyet (az épületegyüttes többi részébe nem mentünk be).
Innen szinte rögtön tovább mentünk a Notre Dame-hoz.
„A Notre Dame (Miasszonyunk templom) alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor, ezután 170 évig építették. E gótikus remekmű a francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, de 1845 és 1878 között az eredeti terveknek megfelelően újjáépítették. 1991-től 2005-ig ismét jelentős renováción esett át a katedrális.
Felépítése és elrendezése mind a középkori építészet jellemzőit mutatja. Három kapuja különbözik egymástól. A baloldali kapu a Szűz kapuja, mely a frigyládát és Szűz Mária megkoronázását ábrázolja.
Az Utolsó Ítélet kapuapuján a feltámadottakat láthatjuk, amint lelküket a mérlegre teszik.
A harmadik kapu, a Szent Anna kapu, melyen Maurice de Sully képmása is felfedezhető.
A templom egyik büszkesége a kereszthajóban található két 13. századi rózsaablak.
A Notre Dame 113 regiszteres, és 5 manuálos nagyorgonáját ma a világ egyik legjobb hangszerének tartják.
A katedrális legendás 17. századi harangja, Emmanuel csak állami ünnepeken hallható, egyébként nem kondítják meg. Hangjának tisztasága egy legenda szerint annak köszönhető, hogy készítésekor az olvasztott bronzba Párizs legszebb lányai dobálták be ékszereiket.
A Notre Dame tornyaiba, fárasztó lépcsőzéssel ugyan, de fel lehet menni, ahol vízköpő szörnyek mellől élvezhetjük a párizsi panorámát. A 402 lépcsős túrán 2 pihenőhely is van, és megtekinthetjük a Notre Dame nagyharangját is. A Notre Dame előtti téren található Franciaország 0-ás kilométerköve.”
Ez egy nagyon nagy élmény volt, gyönyörű bent minden része. Mise miatt nem teljesen tudtuk körbejárni, de mivel mise volt, az orgonát is hallhattuk.
Jó, hogy visszamentünk, mert ezt nem lett volna szabad kihagyni.
Ahogy elhagyjuk a Notre Dame-ot, találunk egy információs kis irodát, ahol azt kérdezem meg – és nem is akarom elsőre elhinni sem megérteni -, hogy másnap hogy jutnék ki legegyszerűbben Versailles-ba… A válasz, hétfőn zárva van. … Felfoghatatlan, hogy egy ekkor turista-csalogató hely miként lehet zárva akár egy órára is csúcs szezonban… Na, mindegy… franciák…
Utunk következő célpontja az Invalidusok lennének, ahova nem érünk el elsőre, mivel máig megmagyarázhatatlan okokból ellentétes irányba vitt a RER (erről később)… Visszajutni sem oly egyszerű, de azért csak megoldjuk.
Invalidusok palotája:
„Az Invalidusok épületegyüttese Párizs 7. kerületében fekszik. A komplexumban található múzeumok, mũemlékek, a Dóm a francia katonaság történetét mutatja be az odalátogatóknak.
„Az Invalidusok épületegyüttese Párizs 7. kerületében fekszik. A komplexumban található múzeumok, mũemlékek, a Dóm a francia katonaság történetét mutatja be az odalátogatóknak.
Az Invalidusok (Hadirokkantak kórháza) építésének ötlete XIV. Lajostól származik, aki 1670-ben elhatározta, hogy létrehoz a katonáknak egy otthont és egyben kórházat is. Libéral Bruant francia építészt bízták meg és a grandiózus mű 1676-ban el is készült. 1679-ben építettek egy templomot a veteránoknak, majd 1706-ban készült el a Napkirály számára a Dóm.
1804. július 15-e arról nevezetes, hogy ez volt az első alkalom, amikor Becsületrendet osztott itt Napoleon a bátor és hazafias katonáknak szolgálataikért.
Az Invalidusokban rengeteg síremléket találunk. A leghíresebb sír Bonaparte Napoleoné. Mellette számos családtagja és katonája, valamint a mindenkori francia hadsereg hírességei, marsallok és generálisok nyugszanak.
Az Invalidusokban napjainkban is fogadnak nyugdíjas és rokkant francia katonákat. Az épületegyüttes nagyságát, szellemét és jelentőségét mi sem tükrözi jobban, mint hogy 2008. szeptember 13-án XVI. Benedek pápa 260000 ember előtt tartott itt misét.”
Tényleg hatalmas az egész, a Dóm mögötti „kis” templom is nagyon-nagyon szép (ezt látjuk előbb). A Dóm pedig maga a gyönyörűség.
Miután itt körbejártunk mindent és még Klót is találtunk nagy nehezen; majdnem metro-ra szállunk, de valahogy rájövünk (már nem emlékszem miként is), hogy a Rodin Múzeumig nem kell metro, mert szinte ott vagyunk. Pedig egy valaki, nem gondolnám, hogy francia, mivel segített angolul, készségesen útba igazított bennünket a jégkrémes nőszemély undoksága után.
„Auguste Rodin az impresszionista szobrászat legnagyobb hatású képviselője. Rodin élete végén, 1916-ban teljes vagyonát a francia államnak adományozza azzal a kikötéssel, hogy létesítsenek állandó múzeumot műveinek. A Rodin Múzeum végül abban a házban kapott helyet, melyet 1906 óta bérelt a művész. Ez a múzeum őrzi azóta is Auguste Rodin szobrász legtöbb művét.
Auguste Rodin az impresszionista szobrászat legnagyobb hatású képviselője. A francia szobrász kezdetben a középkori művészet hagyományainak szellemében alkotta műveit. Később szobrain a festőiség lett az uralkodó elem, amelyet az egyenetlen mintázás révén keletkező fény-árnyék hatással ért el. Életművében egyesült a realizmus és a romantika, de túllépett mindkettőn.
Leghíresebb alkotásai A Calais-i polgárok, A gondolkodó és A csók. Számos portréja is ismert, például - a nagy botrányt kavart - Balzacot ábrázoló, de ő készítette Victor Hugo emlékművét is. Igazi mesterműve, amelyen 1880-tól haláláig dolgozott, a monumentális, befejezetlen Pokol kapuja: eszméinek, formaművészetének, témáinak tárháza. E műve olyan, mintha benne a Gondolkodó különféle változatai jelennének meg. Szenvedélyesen szeretett rajzolni, vázlataiból, tanulmányaiból a budapesti Szépművészeti Múzeum is őriz néhányat."
Rodin-ról még több itt olvasható: http://balog.hu/parizs/index.php?page=Rodin_muzeum_museum_paris_parizs
Itt a kertben gyönyörű hortenziákat találunk, ennyit azt hiszem egyszerre még sosem láttam. Újra megfogadom magamban, ha lesz kertem, millió árnyalatát szeretném ennek a gyönyörűségnek.
A tegnapi nap tapasztalataiból kiindulva (bár a nap még magasan járt), nekiindultunk a Montmarte-nak és a Sacré-Coeur-nek.
Persze nem kell mondjam, hogy a táblák ide is kikerültek és pikk-pakk odataláltunk – egy teljesen más útvonalon…
„A 130 méter magas Montmarte hegy Párizs legmagasabb pontja, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. Számos művész élt, és alkotott ebben az inspiratív környezetben, pl. Picasso, Monet, Dali, vagy Van Gogh.
A Sacré-Coeur előtt lévő lépcsőn a kilátás mellett sokszor remek zenészek játékát is élvezhetjük. A hangulat itt napközben, és éjjel is fantasztikus. A 234 lépcsőn odavezető út is izgalmas: Párizs egy igen szép részén, fantasztikus házak között követhetjük Amélie útját.
A Sacré Coeur (Szent Szív-templom) Párizs központjától északra, a Montmartre Butte nevű dombján fekszik. Párizs számos pontjáról látható a művésznegyed XIX. századi temploma. Megjelenését tekintve a bizánci stílusban épült St.-Front-katedrálisra emlékeztet. 1120-ban tűzvész pusztította el, de újjáépítették. A montmartre-i Szent Szív-templom megépítése az államilag támogatott volt. Az 1870-7l-es francia-német háború után a francia nemzet önbizalmát jelképezte. A Párizsi Kommünnek a város érseke is áldozata lett, ezért a Sacré Coeur a kommün leverését is szimbolizálta, s a római katolikus egyház kívánságára a templom a francia nemzeti bűnbánat jelképe lett. Az építés kezdetben igen lassan haladt a talaj laza szerkezete miatt. 1919-ben készült el véglegesen, de már 1891-től tartottak istentiszteletet a templomban. A középső nagy kupola keleti hatást mutat. A kupolára felmászva csodálatos látvány tárul a látogató elé, Remek a kilátás Párizsra. A 80 méter magas harangtoronyban található a világ egyik legnagyobb harangja, a Savoyarde. A belső teret mozaikok díszítik, az eredeti színes üvegek azonban a második világháborúban elpusztultak. A szószék fölötti mozaikok Jézus Szent Szívének dicsőítését ábrázolják. A főhomlokzat lépcsősorát szobrok díszítik, amelyek Jézust és a szamaritánus asszonyt, valamint Máriát Simon házában ábrázolják. A templom alatti kriptában az egyházművészet csodálatos alkotásait láthatjuk. Napjainkban a Sacré Coeur-templom a Montmartre legnagyobb nevezetessége. Megépülése óta zarándokok tömegét vonzza.”
Úgy emlékszem itt is misére érkeztünk, egy kicsit le is ültünk megpihenni és hallgatni a gyönyörű éneket és orgonás misét.
Utána sétálunk kicsit és ámulunk a festőkön, hogy milyen szépeket tudnak és mennyiért (!), az első elgondolásom, hogy itt veszek magamnak valami szépet valamelyik majdani falamra, hamar „feledésbe” merül…
Találkozunk egy vágott szemű pasival, aki 1 perc alatt 10 euro-ért sziluettes képet csinál. A kezében mindössze egy olló és egy fekete-fehér lap… Csak nézünk – máig felfoghatatlan számomra. Oda kellett volna ülnöm…
Találkozunk még itt fent egy isteni kekszes bolttal (még egy picit korábban úgy emlékszem), ahova be is megyünk, kóstolunk kicsit és hihetetlen gyorsasággal ki is jövünk, mert azokat ott bent valahogy nem lehet megfizetni.
Pedig egy tavalyi nyaralásból kaptam ilyet ajándékba és azóta fáj rá a fogam.
Ehelyett helyére állítjuk a tegnap agyonszidott Meki renoméját…
Átszelve a város egy részét elmegyünk az Operához (azért is, hogy megnézzük, honnan indul másnap a reptéri busz), de sajnos nem lehet bemenni, de azért jól körbejárjuk és lefényképezzük. Utána még benézünk a szomszédos Galeries Lafayette-be. Ez utóbbi csalódás és még zárás is lesz lassan. Puccos a kupolás része, de a felső emelet már leépült – bár ettől az árak még a tetőben járnak.
De a belső kupolás része az nagyon szép.
És nem hagyom ki az alkalmat, hogy a Dior új illatát magamra locsoljam :)
Az új, ötemeletes épületet 1912-ben avatták fel – 96 osztállyal, egy könyvtárral, teaszalonnal és egy bizánci stílusú, óriási üvegkupolával. A kupolán át érkező fény (az alapító kérésére) aranyba borítja az áruház belsejét, a központi hallt és az azt övező balkonokat.
1969-ben egy újabb, a férfidivatnak szentelt épülettel növelték az áruházat - a Rue de Mogador túloldalán. A fókusz kibővítése pár éve történt meg: a divaton és szépségápoláson kívül már lakberendezésre specializálódó egységük is van (Lafayette Maison) és a trendi dolgokat kereső fiatalokra is kivetették hálójukat a Lafayette VO-val. A Galeries Lafayette Haussmannban a portékák körülbelül 50 ezer négyzetméteren terülnek el, s naponta mintegy 100 ezer ember fordul meg itt.
Az elegáns üzletek és pompás belső tér mellett a kirakatoknak kiemelt szerepe van a vágykeltésben és a vevők becsábításában, ezért az év bármely szakaszában lenyűgöző kompozíciókat csodálhatunk meg az ablakokban.”
A listánkon még mindig van látnivaló, ezért a Luxemburg-negyed felé trappolunk, de kapuzárás van, ezért kb 5 méternyit haladtunk benne. :) Az arra tartó őrtől megkérdezzük, merre van a Szajna, ha már így jártunk, legalább ott sétálunk még és megnézzük a maradék naplementét, de láss csodát, nem tudja merre van a Szajna.
Még a kapuban forgatjuk a térképet, amikor egy másik őr jön és elmondja érthetően (=angolul), hogy merre menjünk és ott lesz a Szajna.
Elindulunk, de időnkét meg-megállunk; tehát márcsak a sötétedésre jutunk el a Szajnához.
Útközben járunk valami park-nak valahogy egy magaslati részén, amikor Hajni kinéz és meglátja Gyula Várnai nevét egy épületen. Engem különösebben nem hoz lázba ezzel, de még azt mondja, ott kuporog egy nő tanácstalanul – mondom, menjen és segítsen neki… Aha, ez egy szobor, és az épület a Magyar Intézet épülete… :)
Valahogy belekeveredünk a Latin negyed pezsgő, illatos hangulatába és eszünk finom nutellás-banános creps-et (palacsintát).
„A Szajna bal partján, az egyetemek közelében az 5. kerületben és a 6. kerület egy részén található a Latin negyed (Quartier Latin). Elnevezését a latin nyelvrõl kapta, amely a középkorban a tanulás nemzetközi nyelve volt és igen sokan beszélték. Az 5. kerület Párizs egyik legrégebbi kerülete, történelme az ókori idõkig nyúlik vissza. A negyed hangulatát a szũk, kanyargó utcák kölcsönzik, ahol zsúfolásig megtelt éttermeket, kávézókat, pezsgõ éjszakai életet találunk. A negyed nemcsak a turisták, hanem természetesen a diákok, egyetemisták és tanárok preferált helye is. A Latin negyedben található nevezetesség még a Pantheon, a Luxembourg Palota és csodás kertje.”
Mivel aznap volt a spanyol-olasz EB foci döntő, mindenhol bámulta mindenki a tévét… Elképesztő… Közben aztán véget ért a meccs, mindenki elindult hazafelé, így mi is csak a második metro-ra fértünk fel, arra is alig… a fáradtságtól már alig láttunk és alig jártunk…
Hajni még bepakolt a hajnali induláshoz én meg elgondoltam, mivel töltöm a másnapot –egyedül, Párizsban :)