Párizs- 4. nap



4. nap
július 2. (hétfő)


Hajni elment korán reggel, én meg kicsit visszaaludtam, elpakoltam, megreggeliztem és elindultam az utolsó sétákra.
A csomagot a hotelben hagyhattam, ez azért nagy könnyebbség volt. A vonatom csak este negyed 8 előtt megy csak, tehát van időm bőven – gondolom én…

Az volt a fő cél, hogy a Luxembourg –negyedet, Operát, Pantheont megnézem, meg amibe botlok és KÉNYELMESEN, átadva magam a pillanatban, élvezem a városnézést. Ez volt az első elgondolás, mert közben mindig valamire kedvet kaptam és mentem és mentem és néztem és fizettem.

Még nem volt 9 óra, amikor már úton voltam.

Egész könnyedén megtaláltam és ahogy beléptem a kertbe, elállta a szavam, gyönyörű volt és hétágra sütött a nap. Jó lesz ez – éreztem.

A Palota nem látogatható egyénileg, de kívülről is csodaszép, a kert meg óriási.
Jardin du Luxembourg - Luxembourg kert
Ez a gyönyörűen gondozott, körbekerített park a latin negyedben található, nem messze a párizsi Magyar Intézettől és a Panthéontól. Jó időben a park tele van sétáló, napozó, sportoló és piknikező emberekkel. A Luxemburg-kastély előtt lévő tóban úszkáló kacsák és hattyúk igazi idilli hangulatot varázsolnak nekünk, a gyerekek pedig miniatűr vitorlás hajókkal játszhatnak (melyek itt bérelhetőek).
Ugyan itt elsősorban a kikapcsolódásé, a pihenésé a főszerepe, ne feledkezzünk el a látnivalókról sem. A Luxembourg-kertben sok csodás szobrot, köztük a new york-i Szabadság-szobor mását , valamint egy csodás Medici-szökőkutat is találhatunk. Van itt szabadtéri koncertszínpad is, ahol rendszeresen hangversenyeket és koncerteket tartanak, sőt, még egy méhészeti iskola is működik a parkban.
Az aktív kikapcsolódást teniszpályák szolgálják, a gyerekeknek pedig lehetőségük van pónin és szamáron is lovagolni, sőt, a gyerekek nagy örömére egy szép nagy játszóteret is találhatunk a parkban.
Nem csoda tehát, hogy a Luxembourg-kert a randevúzok kedvenc helyszíne.”

És láttam még itt rengeteg meditáló meg spirituális táncos embert, hát elég murisak voltak messziről…
Látok még egy kisfiút, aki leigázza az egyik szép virágágyást és jön a kérdést, hogy vajon a legtöbb kisfiút ez a tevékenység miért is vonzza annyira – itt Matte-re is gondolok persze…

Utána szívesen megnézném a St. Sulpice részt a templommal és a Sorbonne környékét is, de a térkép szerint (!) hiába vagyok nagyjából jó helyen, valami még sem stimmel, viszont egyszercsak a Pantheon előtt találom magam, hát bemegyek.

"A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban  Franciaország történetében olyan  jelentõs személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.
1744-ben XV. Lajos egy betegségből felgyógyulva határozta el, hogy helyreállíttatja a Szent  Genèvieve templomot, ezzel is adózva Párizs védőszentjének. Marigny márki teljeskörű megbízást kapott a helyreállításra, aki a terveket pártfogoltjára, Soufflot építészre bízta. Így kezdődött meg az építkezés a Szent Genèvieve hegyen, ahonnan impozáns kilátás nyílt a városra.
Az alapokat 1758-ban fektették le, de pénzügyi nehézségek miatt az építkezés csúszott és Soufflot halála után 1789-ben az egyik tanítványa, Rondelet fejezte be.  
Az épület 110 m hosszú, 84 m széles és 83 m magas. A késés miatt a templom szerepe, küldetése is megváltozott, hiszen a Forradalmi Kormányzat nagyjainak mauzóleuma lett. A későbbiek során visszakapta templomi szerepét és Franciaország olyan jelentős személyeit temették ide, mint Voltaire, Rousseau, Mirabeau, Marat, Victor Hugo, Emile Zola, és természetesen az építész Soufflot. Charles de Gaulle temettette ide Jean Moulint, a II. világháború legnagyobb francia ellenállóját."

Nagyon szép belül és mellette a kis templom is (St. Etienne du Mont - bár ez zárva van, de kívülről nagyon szép); az ámulattól és a hatalmasságtól elájulva tátott szájjal járok, így amikor már két sarokra járok, jut eszembe, hogy a kupolába elfelejtettem felmenni… :)

Valahogy eljutok egy mesebeli udvarba, amiről később kiderül, hogy mi is: http://www.musee-moyenage.fr/


Innen keveredek el a St. Severin templomhoz, ahol megint elakad a szavam.
Nagyon igazi hangulata van, még az sem billent ki, hogy jön egy kunyerálós pasas (később ki is küldik, mert másokhoz is odamegy). Az orgonista épp gyakorolt, így megint hallhattam orgona-hangot.
A kihelyett adagolóból szerzek egy kis prospektust.

Ezután gyorsan megnézem a térképet, hogy merre is menjek, eszembe jut, hogy az Orsay múzeumot eddig még nem néztem meg közelről. Odaérek és hétfő lévén zárva van…
Orsay múzeum / Musée d'Orsay
„A múzeumban 1848-1914 közötti alkotások, köztük impresszionista festmények találhatók. Olyan művészek munkái vannak itt, mint Monet, Manet, Renoir, Cézanne, Pisarro, vagy Van Gogh. Az érdekes kiállítás mellett maga az épület is igen figyelemre méltó: az Orsay egy átalakított, korábban lebontásra ítélt vasútállomás épületében található. Az átalakítási munkálatok 1986-ra fejeződtek be. A hatalmas terek, és a fény így rendkívül érdekes kulisszát teremtenek a műveknek.”
Készítek néhány képet és megyek tovább busszal a Concorde tér felé.

Azért akartam visszatérni, hátha már kevesebb kordon van (de nem volt így) és a szökőkút annyira szép (mindkettő) szívesen mentem volna közelebb, de nem sikerült.

Viszont ahogy arra jártam eszembe jutott, hogy ott volt a Mona Lisa-s wc a kert elején és oda betérek  - mint látványosság persze :)

És valahogy ezelőtt nem sokkal jutott eszembe, hogy ha már az Orsay-ba nem jutottam be, de azért Monet-t mégiscsak szívesen néznék, anno a pesti kiállításról is lemaradtam.
Így aztán már tudtam, hogyha megtalálom, akkor be kell menjek az Orangerie-be megnézni a liliomokat. Így hát megtaláltam, és bementem… És nem is bánom. És láttam így még egy nagy „Csók” –szobrot is; ha már a Rodin Múzeumban eléggé elrejtették a hófehéret.


Még mindig nem láttam mindent, pedig ma igazán tele lehettem már szépséggel, de ekkor jött az Opera. És hirtelen ötlettől vezérelve beálltam egy sorba és bementem… Rengetegen voltak bent.

Operaház
„Az épület 1862-1875 között Charles Garnier építész tervei alapján készült. A hatalmas épület 11000 m²-en fekszik, 2200 nézõ befogadására alkalmas. Kívül és belül gazdagon díszített frízekkel, oszlopokkal, szobrokkal, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal. A mennyezetet egy több, mint 6 tonnás csodálatos csillár, valamint Chagall festménye díszíti.

A neobarokk épület korának egyik remekműve volt.
A nagy párizsi átalakulás idején, a második császári korszakban III. Napoleon jelölte ki Hausmannt, hogy felügyelje az átalakításokat.
1858-ban a császár megbízta Hausmannt, hogy tisztítsa meg azt a 12000 m²-es területet, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. Ez az épület Párizsi Opera és Balett, vagy Garnier Opera néven vált híressé. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz. 
Az építkezés során több problémával is meg kellett küzdeni. Az egyik a mocsaras terület volt, amelyről 8 hónapon keresztül folyamatosan szívták le a vizet. A sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészült. 
1875. január 15-én nyitották meg egy pazar gálaelőadással.

A színház bejáratánál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven, Meyerbeer, Philippe Quinault bronzból készült mellszobrai láthatók. 
A mennyezetet 1964-ben Marc Chagall festette újra.”

Hát azt hiszem, hogy ennyi szépséget egyszerre egy helyen nem láttam. Észvesztve ámukfutva keringtem ott fel-alá és fényképeztem és álltam és néztem és tátottam a szám.
Igazi, gyönyörű élmény volt és ez koronázta meg az egész párizsi utat.

Alkalmam volt benézni a nézőtérre föntről és épp felkapcsolták a villanyt is, így a gyönyörű festményt is le tudtam fényképezni.

Ezután márcsak az maradt, hogy visszamenjek a hotelbe és elhozzam a táskát és kimenjek az állomásra. 
Közben még kitaláltam, hogy a Bastille-téren csak ki kellene szállni, ha már úgyis útba esik… Ki is szálltam táskával együtt.

„V. Károly király építtette a Bastille-t, amely eredetileg egy kapu volt, majd megerõsítették, hogy védelmet nyújtson a városnak. A százéves háború végén börtönként kezdték használni. A francia forradalom 1789. július 14-én innen indult, majd a forradalom idejkén teljesen lerombolták. A mai Place de la Bastille-on az eredeti erõdítmény falát a járdákon jelölve találjuk, míg a késõbbiekben megtalált maradványok pár száz méterre lettek felállítva.
A Bastille-t a százéves háború idején építették. Eredetileg Saint-Antoine kapu volt, de 1370-1383 között , hogy a város északi részét védjék erőddé alakították át. A háború befejeztével börtönként használták és XIII. Lajos király volt az első, aki rabokat küldött ide. 
A Bastille egy szabálytalan téglalap alakú, 70 m hosszú, 30 m széles, 25 m magas, 8 toronnyal és két belső udvarral rendelkező, sáncárokkal körülvett erőd volt. A keleti és a nyugati oldalon található toronypárok szolgáltak kapuként. Az 1400-as években ezeket lezárták és új kaput készítettek az északi oldalon, ami a mai rue de la Bastille.
A falak és a tornyok magassága és szélessége azonos volt, a tetején széles terasszal kötötték össze, így könnyen és gyorsan tudtak rajta a katonák közlekedni. Mindezeket csak levéltári anyagok alapján tudhatjuk, hiszen a Bastille híressé válása, majd megsemmisülése is a francia forradalomnak köszönhető. 1889-ben a metró építésekor találtak csak néhány maradvány romot.
Napjainkban a Place de la Bastille-on az eredeti erőd alapjait az utakon és a járdákon kirakott kövek jelzik csak. A téren található még az új Operaház, valamint innen indulnak a Canal St. Martin turistahajói is. Az erőd eredeti területét utcák és sétautak keresztezik, valamint számos kávézó és terasz foglalja el. …  Ma a téren áll a Júliusi emlékoszlop, a Colonne de Juillet, mely az 1830-as és az 1848-as forradalom áldozatainak állít emléket.”


A falak jelölését már nem kezdtem el keresni. 

És itt történt az, hogy megláttam egy táblát, amely szerint erre kell legyen valahol egy Victor Hugo Múzeumnak is – de persze nem volt, de találtam útközben még egy szép templomot meg egy mesés parkot – de itt már gurulóssal elég idiótán éreztem magam, így hát megértettem, hogy Párizs ennyi volt.


Időben kiérek az állomásra, sőt elsőre úgy tűnik még túl korán is, de kezdődik vagy folytatódik a tájékoztatás teljes hiánya, így alig találom meg, hogy hol a vonat, hol kell chekkolni, stb… Aztán valahogy minden meglesz, veszek vacsorát meg még pici szuvenyírt (előtte még körbefújom magam a Duty free shopban finomsággal), aztán leülök a helyemre – és gondolom alszom Londonig.
De nem így történik, mert egy rakat csitri csak vihog és vihog egész Londonig. Így az marad, hogy összeírom mit láttam ma…


A 4. nap képeit itt találjátok:
https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs4Nap?authkey=Gv1sRgCOvT7Ljy0Jml_QE