berno

Egy kis utózönge Párizsról meg úgy a franciákról- nagyjából ezt éreztem ott is és amikor hazajöttem is, de gondoltam jobb ha ültetem még pár napot, de az eredmény ugyanaz. :) Azt gondolom, hogy Párizst érdemes megnézni, megtapasztalni, megszagolni, de közben nem került be a kedvenc városaim közé valahogy; és nem is érzem azt, hogy vissza szeretnék menni, de azonnal. Más francia területek továbbra is érdekelnek, de ez így 'kipipálva'. Amióta a forint olyan amolyan, nehéz eldönteni, hogy a ft a gyenge de nagyon, vagy minden más drága. De most fontból csináltam eurót, és az eredmény ugyanaz, Párizs egy drága város és aránytalanul. A legtöbb belépő 9 euronál kezdődik és nem mindegyiknél érzem, hogy ért annyit. Persze ezt előre nem lehet belőni. Pl. az Opera ért ennyit :)) bőven :)) Hemzseg a turistáktól a város, mégis jobb ha szólal meg az ember semmilyen nyelven, ha csak nem franciául - de angolul semmi esetre se!  Alapvető problémának tartom, hogy a belépőjegyes,

"Mindig adódik esély, hogy változtass a sorsodon. Sajnos, kristálygömb nem létezik, hogy megtudd előre, mi jön feléd és mikor. (...) Csak hallgass a szívedre!" (Douglas Pagels)

A hotelről: A hotel-nél az igazság az, hogy már nem is nagyon emlékeztem, hogy melyiket is választottuk, mert már megvolt egy másik döntés, amikor az utazási iroda azt mondta, hogy egy jobb hotelnak jobb környéken jobb ajánlata van. Gondoltuk, jó, hát legyen. De ekkorra már meg voltunk keveredve. Szóval a hotel (ami egyébként egyáltalán nem annyira a város szívében van):  http://www.lequartierhotelbs.com/ Tisztának tiszta volt, és reggelire is volt bőségesen minden, de egy nagyon modern, nagyon szögletes valami volt szűk szobákkal. A hotelos képeket itt találjátok: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsHotel?authkey=Gv1sRgCKu9-Yi_ypDcsgE

A közlekedésről Egy ismertetőben ezt találtam, meg a többi részt is azt hiszem ugyanott:  „Párizsi utazásunk során Párizsban bárhol is van a szállásunk nagyon egyszerűen juthatunk el a nevezetességekhez. A Párizsi tömegközlekedés kiváló az egész várost metro-, busz- és villamos vonalak hálózzák be.” Az lehet, hogy behálózza, de hogy nagyon rosszul metszi egyik a másikat, az egészen bizos.  Ráadásul torzak a térképek, ezért igazán tájékozódni csak az aluljáróban lehet és még ezután is újra kell nézni a megállós táblákat, hogy biztosan van –e olyan. Metro „ Az elsõ vonalat az 1900 évi Világkiállításra építették. Párizsban ma 16 metro vonal található 214 km hosszan, 300 megállóval és naponta 4 millió utassal. Minden látnivaló elérhetõ valamelyik vonallal. Érdemes napijegyet vagy gyűjtõjegyet vásárolni, annak ellenére, hogy egy jeggyel is addig lehet utazni bármennyi átszállással, amíg fel nem jövünk.” Hát persze, ez is ki van találva, mert az ember annyiszor megy más

Aki esetleg nem bír (nem akar) ennyit olvasni, amit itt lentebb leírni, vagy csak elveszik már a linkekben, annak linkelem most külön az albumokat is. 1. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs1Nap?authkey=Gv1sRgCM7p6JbeoaznTw 2. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs2Nap?authkey=Gv1sRgCNO0_MqmzPrwCA 3. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs3Nap?authkey=Gv1sRgCOelgaupw_K_Bw 4. nap  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs4Nap?authkey=Gv1sRgCOvT7Ljy0Jml_QE Párizsból nekem mára elég :) , de ha lesz majd időm, megpróbálom feliratozni a képeket is, hogy melyik micsoda.

Máskor is próbáltam már fekete-fehér (homokfúvott) képeket csinálni, de most Párizsban valahogy többet is. Kiválogattam néhány jobban sikerültet, egész más hangulatot hoz, mint a színesek, ezért is tettem őket külön albumba.  Íme:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/ParizsFeketenFeheren?authkey=Gv1sRgCJ-wvZGAypfIywE

4. nap július 2. (hétfő) Hajni elment korán reggel, én meg kicsit visszaaludtam, elpakoltam, megreggeliztem és elindultam az utolsó sétákra. A csomagot a hotelben hagyhattam, ez azért nagy könnyebbség volt. A vonatom csak este negyed 8 előtt megy csak, tehát van időm bőven – gondolom én… Az volt a fő cél, hogy a Luxembourg –negyedet, Operát, Pantheont megnézem, meg amibe botlok és KÉNYELMESEN, átadva magam a pillanatban, élvezem a városnézést. Ez volt az első elgondolás, mert közben mindig valamire kedvet kaptam és mentem és mentem és néztem és fizettem. Még nem volt 9 óra, amikor már úton voltam. Egész könnyedén megtaláltam és ahogy beléptem a kertbe, elállta a szavam, gyönyörű volt és hétágra sütött a nap. Jó lesz ez – éreztem. A Palota nem látogatható egyénileg, de kívülről is csodaszép, a kert meg óriási. Jardin du Luxembourg - Luxembourg kert „ Ez a gyönyörűen gondozott, körbekerített park a latin negyedben található, nem messze a párizsi Magyar

3. nap július 1. (vasárnap) Az utolsó közös napunkhoz érkeztünk, (mivel Hajni gépe hétfőn korán megy) – így ma még amit csak lehet, bele kell szorítani a napba. Újra megpróbálunk 7-kor kelni, de nem könnyű feladat, sem a járás… Reggeli után gyorsan indulunk a tegnapról lemaradt St. Capelle és Notre Dame felé, majd tovább. Az éjszaka folyamán kitehettek néhány táblát, mert elég könnyen odatalálunk. Sainte-Chapelle : „A Cité-n magasodó gótikus kápolnát a gótikus építészet csúcsának tartják. A kétszintes imahelyet 1246-ban kezdték építeni, és az építkezés mindössze 2 éven belül, 1248-ra befejeződött. A Sainte-Chapelle-t Párizs legszebb, és a világ egyik legszebb belső terű egyházi épületének tartják, különösen figyelemre méltóak rózsaablakai, és színesüveg-táblái, melyeket a világon a legszebbnek tartják.” A Sainte- Chapelle kápolna a Notre Dame-mal szemben áll. A karcsú, égbe nyúló, gótikus épületet az Igazságügyi Palota (Palais de Justice) falai veszik körbe. A

2. nap június 30. (szombat) 7-kor kelünk, megreggelizünk, megpróbáljuk összerakni, hogy mi mindennek kell(ene) beleférnie a napba, és indulás előtt még igyekszünk „tankolni” a boltban. Ami csak 9-kor nyit – igen, szombat van! Előtte már állnak a népek. Próbálunk rájönni, hogy mi lehet a nyitvatartási idő, de olyat nem találunk (és nemcsak itt nem); mígnem egy plakátból és némi sms-es segítséggel rájövünk, hogy szombaton bár 10-ig vannak nyitva – meg máshol olvasta Hajni korábban, hogy vasárnap meg az ilyen boltok nem nyitnak ki. Magyarul, este tízig még kell tankolni úgy, hogy hétfőre is jusson. Az első utunk a Montparnasse-toronyhoz visz. Újabb – szószerint – szédületes élmény következik: (a tetejét látva eszembe jutott a kb. harmad ekkora Nagyvárad téri szépségesnek nem mondható épület, amihez az egyik professzor külső liftet szeretne, mert jó kis turista-célpont lehetne – szerinte. Szerintem meg még mindig a vár ehhez a legjobb és legszebb környezet.) Montparn

nap június 29. (péntek) Mivel a vonatom 7,01-kor indult London egyik óriási pályaudvaráról (St. Pancras), nagyon korán kellett indulnom. Előző este R-rel értekeztem, hogy melyik útvonal a leggyorsabb és a kevésbé kacifántos. Hozzátartozik a történethez, hogy ekkor lassan egy hete nem volt ugye internet a házban, ami nemcsak a tanulásban, a világgal való kapcsolattartásban, de a párizsi út tervezésében is nagyon-nagyon hátráltatott. (pl. az e-mailekben volt még az is, hogy mi a szálloda neve, vagy egyáltalán milyen megállóhoz van közel) Tehát a „vekker” (=mobil) 3.55-kor vinnyogott, pedig valamikor éjfél után aludtam csak el, mert még próbáltam legalább kevésnyi infot összeszedegetni a kis útikönyvből (a térképesből), meg az előzetes munkaanyagból. Összeszedelőzködtem és a 4,48-as busszal bementem Bromley-ba (rajtam és a sofőrön kívül) egy szem ember bólogatott a buszon, aztán az 5,20-as vonattal elmentem London –Victoria-ra; majd elmetróztam a St Pancrasra. Kb 6- ¼ 7

Párizs 2012. június 29-július 2. Az útikönyvekben valami ilyesmi dolgokat lehet olvasni rendre: „Párizs megér egy misét, Párizs a fények városa, Párizs a divat fővárosa, Párizs a konyhaművészet hazája, Párizs a művészetek, kiállítások otthona... ezek nem csak szólamok, de ahhoz; hogy átérezzük a párizsi életmódot mindenképpen személyesen kell megtapasztalnunk.  Ha Párizsban járunk, akkor érthetjük meg igazán, hogy a párizsi ember joggal büszke városára.  A látnivalók, nevezetességek sokaságának megtekintése mellett szakítsunk idõt arra is, hogy sétálgatunk a Champs Elysées-n, a Latin negyed hangulatos utcáiban, a Bastille-nál, üljünk le egy kis idõre a Szajna parton, térjünk be egy hangulatos kávézóba, valamint semmiképp ne mulasszuk el az éjszakai nyüzsgõ életet, a show-k, kabarék világát. Mindezekre sajnos egy hétvége kevés! De már pár nap eltöltése után megérinti az embert Párizs szelleme, így biztosan rendszeres látogatója lesz e gyönyörű, lüktetõ városnak.  Ha tö

Találj mindig új ösvényeket magad előtt - új kihívásokat, hogy ösztönözzenek. Új fejezeteket az életben, hogy elgondolkoztassanak, és új változásokat, hogy próbára tegyenek. Helen Thomson

A találós kérdésre 1, azaz egyetlen válasz érkezett, vagy nem olvas senki - elnézést, 1 biztosan olvas -, vagy nem vagytok interaktívak, vagy mindegy a válasz... ;) Szóval 2 hónap múlva ilyenkor a budapesti járaton ülök és a jegyem csak odafelé szól...

Schopenhauer, a nagy filozófus azt mondta: minden ember a saját határait a világ határainak tartja. Amikor eljutunk egy problémához, amiről megállapítjuk, hogy nem oldható meg az egyedi életünkben vagy a kapcsolatainkban, akkor valójában nem egy megoldhatatlan helyzet elé kerültünk, hanem a saját határainkig jutottunk el. Ezért nincsen reménytelen helyzet, csak reményvesztett ember van. Ez pedig nagyon nagy különbség! Ugyanis, ha én azt mondom, hogy ez a helyzet reménytelen, akkor hogyan fogok innen felkelni? Amikor valamelyikünk eljut oda, hogy ez a helyzet reménytelen, ez a kapcsolat reménytelen, az élet reménytelen, azt kellene inkább mondani: álljunk csak meg, olyan, hogy reménytelen nincs! Én most reményvesztett vagyok, és az a kérdés, mit kezdjek ezzel. Így rögtön valamekkora szabadsághoz jutok, míg ha a helyzetet reménytelennek ítélem, akkor minden cselekvőkészségem elhagy. Pál Feri

Je suis malade A facebookon juttatta ezt ma eszembe Coelho, aki egy másik verzióját linkelte... Én meg linkeltem neki ezt :) és ha már, akkor hallgatom :)) http://www.youtube.com/watch?v=CV-WS42Wb_w

Néhány érdekesség: http://hunuk.com/12-erdekes-teny-a-2012-es-londoni-olimpiarol/

hm... tudhat valamit... :) ‎"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében." Buddha

Lehet találgatni, hogy mi lesz 2012. szeptember 5-én 13:55-kor...

Újra az éterben és újra Angliában. Mielőtt leszoknátok végleg a blog-olvasásról gyorsan posztolok kicsit :) Kb. másfél órája értem haza, most már tisztán, illatosan várom az álmot - meglepően nagyon örült mindenki, hogy megjöttem - vajon mi lehetett az elmúlt 4 napban ? :) Szóval mióta nem írtam: - voltam vizsgázni - majd meglátjuk milyen lesz az eredmény, mert nem volt könnyű - péntek hajnalban indultam Párizsba, és egész addig nem volt net sem, most már van :) - és megvan a visszaút időpontja és a jegy is Párizsról és sok mindenféléről írok majd folyamatosan (nem keveset), a fényképezőgép most adja neki az 1269 képet Bíborkának, meglátjuk mennyi lesz ebből igazán használható és nézésre ajánlatos, egyelőre ne ijedjetek meg :)

Mielott az elobbi poszt letrejott nagy fejtorest okozott, hogy vajon mi lehet a blogom cime... :)) Eddig csak a benti gepemrol posztoltam meg, meg amugy Biborkarol - es ott meg le volt minden mentve... Ki is probaltam mindenfelet, vegul gmail-bol a reg kukazott levelekbol meglett :) Arra is rajottem, hogy kulfoldi geprol posztolni feler egy nyelvleckevel, mivel az egesz oldal angolul jon be, minden, amit csak ugykodni akarok...

hello, hello everybody, nagyon fura dolgok tortennek a nagy 21. szazadban es a nagy culfoldon. Vegiggondolva, szerintem most eloszor hasznalok ekezet nelkuli billentyuzetet, es most nem annyira elony az amugy szepen csilingelo vakgepelesem :) Tegnap reggeltol nincs otthoni net es ahogy a hozzaallast elnezem, mostanaban nem is lesz / ha csak en meg nem csinalom :)) ez persze vicc, de nehanyan mar lattak engem internetet bekotni... :)) Szoval magyar tv van, R megtalalta a hangot is, nagyon buszke volt magara, epp kezdtuk volna mar korbetancolni, csak kevesen voltak a szinen, en meg gondoltam, be ne to..ak, mekkora munka volt tole... :)) Na, mara volt igerve egy tanulos nap, amibol nem sok lett, most azert masfel oraval elobb megleptem es az iskolai konyvtarban potyogok kicsit, meg igyekszem a z-t nem felcserelni az y-nal :) Szotarazni kellett volna meg olvasni meg tobbet, hogy meg jobban a toppon legyek. hetvegen csinaltam levarazsolt korabbi teszteket, egesz turhetoek volta

Egyetértek :)) Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar. Paulo Coelho

Tegnap este jött/ment egy ember és felfúrt még egy tányért a falra, behúzott néhány méter kábelt és van egy rakat magyar nyelvű adónk. Meg még több adó, ami nem magyar, de például az angol Sky nem fogja, pedig úgy is rengeteg általunk nem nézett csatorna van. A magyar tv leginkább azért került megalapításra a házban, mert J anyukája BK-függő és most hogy őszig úgy sem lesz BK, fontos volt, hogy siessük - J szerint. Leginkább valószínűleg ez is némi motiváció a maradásra bírásra... :) A kivitelezés roppant magyaros, a kb. 20 m kábel az én ágyam alatt tekereg, és ha a mama tévét akar nézni (ami egyelőre nehézkes, mivel R olyan monitort engedett át - ő meg kap egy újat -, amin eddig még a hangot nem sikerült befogni), át kell húzni a madzagot. :) Szép lesz... :)  Hogy miért így történt? Mert én vagyok a legjobb szobában (R után), ami világos, meleg (itteni felfogáshoz képest!), tágas (viszonylag), parkettás, nagy a szekrény, stb - és amint az én mandátumom lejár ez a szoba lesz a

Szombat van és megint könyvtáros napot tartok. Tanulva a tegnapból és kedvet kapva sokaktól, elhoztam Bíborkát is madzagostul konnektorostul otthonról, hogy neki is jusson a jóból :) Ma már nincs sztrájk, jött a busz és megint andalogtam kicsit a főutcán, beültem egy jó olasz (!) kávéra és aztán megnéztem néhány kirakatot és most itt vagyok a könyvtárban free wifi ticket-tel :) Még a kávé előtt jártam egy Charity shop-ban, ami akármilyen nívós butiknak is elmehetett volna. Itt nem turkálók vannak, hanem flancosan Charity shop-nak hívják őket. Máshogy is működik, mint az otthoni turkeszok.  A lényege az, hogy a megunt-kinőtt-kihízott-megutált stb. ruhákat, ajándékokat, könyveket, cd-ket ide be lehet adni és amit megvesznek, annak az ára jótékonysági célokra fordítódik - mindegyik boltnál megvan, hogy hova megy a bevétel. Nekem tetszik. Költözés előtt egy ilyen boltot kellett volna alapítanom :) Vagy legalább egy jó garázs-vásárt kellett volna csinálni :)

Tegnap volt az első napom a Bromley városi könyvtárban. Az elmúlt 10 hónapban többet tanultam könyvtárban, mint azelőtt összesen :)  A tegnapi nap volt a második alkalom, hogy könyvtárban ültem Angliában. Az első az iskolai könyvtárban volt egy téli napon.  Tegnap is oda készültem, de a buszosok, illetve a busz-szerelők sztrájkja miatt nem jutottam el addig. Néhány busz járt, és ki is mentem a megállóba, hátha az "imádott" 358-as is jár és elvisz az iskolának csúfolt intézménybe. Álltam egy darabig és jött az egyik postás és mondta, hogy ez nem jár, ne várjam. Visszamentem hát és mivel J otthonról dolgozott, gyorsan elvitt a városi könyvtárig (kocsival ez 10 perc sincs, busszal valamivel több, az iskolai könyvtár nagyjából dupla idő és távolság), és megbeszéltük, hogy este meg majd értem jön. Jó kis hely, elég sokan járnak, mégis nyugi van. Az épület belül mosolyogtató, mert akár Magyarországon is lehetnénk... ;) Sokan járnak, sokan hozzák a laptopjukat, so