Párizs- 1. nap
- nap
június
29. (péntek)
Mivel
a vonatom 7,01-kor indult London egyik óriási pályaudvaráról (St. Pancras),
nagyon korán kellett indulnom. Előző este R-rel értekeztem, hogy melyik útvonal
a leggyorsabb és a kevésbé kacifántos.
Hozzátartozik
a történethez, hogy ekkor lassan egy hete nem volt ugye internet a házban, ami
nemcsak a tanulásban, a világgal való kapcsolattartásban, de a párizsi út
tervezésében is nagyon-nagyon hátráltatott. (pl. az e-mailekben volt még az is,
hogy mi a szálloda neve, vagy egyáltalán milyen megállóhoz van közel)
Tehát
a „vekker” (=mobil) 3.55-kor vinnyogott, pedig valamikor éjfél után aludtam
csak el, mert még próbáltam legalább kevésnyi infot összeszedegetni a kis
útikönyvből (a térképesből), meg az előzetes munkaanyagból.
Összeszedelőzködtem
és a 4,48-as busszal bementem Bromley-ba (rajtam és a sofőrön kívül) egy szem
ember bólogatott a buszon, aztán az 5,20-as vonattal elmentem London
–Victoria-ra; majd elmetróztam a St Pancrasra. Kb 6- ¼ 7-re érkezhettem oda.
Csoda modern egy pályaudvar, elsőre megtalálni mindent és minden csillog a
tisztaságtól (nem csak reggel 6-kor!)
Nézelődtem
egy kicsit, majd bechekkoltam, dupla (angol és francia) útlevélvizsgálat, majd
átvilágítás és irány a vonathoz. Óránként (!) közlekednek ezek a vonatok nem
kevés szerelvénnyel. A 6-osról ment a párizsi vonat, a 7-esről meg a brüsszeli
és viccesen be is mondták már a vonaton, hogy aki Brüsszelbe akar menni, az még
most szálljon le, mert akkor nem jó helyen ül.
Nagyon
gyors a vonat, el is alszom hamar - szinte egész úton. Nesze neked nézelődés…
A
párizsi Északi pályaudvaron aztán nézek nagyokat, mert SEMMIT nem találnni,
mert SEMMI nincs kiírva. Morgok, hogyha lenne nyomtatott útvonalam, ha lenne
az, ha lenne amaz… De rájövök, és a későbbi napokban ez tovább igazolódik, hogy
mindegy lenne, mert a tájékozódás az szinte képtelensé Párizsban, hiába
edződtem Pesten és kényelmesedtem el a tökéletes londoni (sőt egész angol)
tájékoztatásban, most állok és nézek, nem tudom merre tovább. A fáradtság és az
éhség nem segít. Sem az, hogy angolul tudnék kérdezni…
Nagy
nehezen eljutok a hotelig (hogy miért nehezen, az majd a közlekedéses posztból
kiderül), bejelentkeznék, de még túl korán van – nem tömegközlekedtem eleget… -
csak 2 után foglalhatom el a szobám… Ha tudtam volna mailt nézni utolsó
napokban, tudtam volna… Járok egyet, mert éppen piac van, 3 előtt Hajni sem
várható (így kalkuláltunk előzetesen). A csomagot otthagyom Michelle-nél, akit
valószínűleg nem így hívnak, de teljes hasonmása a Szívek szállodás fekete
francia recepciósnak. Vertyog franciásan tört angollal, én meg utamra indulok.
Már a piacon járok, amint azt hallom a hátam mögött, hogy Sorry Madame… - óh,
tán nekem szólnak? Utánam jött, hogy mit merre találok a piacon… hát kösz… Megnézem a környéket, próbálok tájékozódni,
hogy legalább mégegyszer tudjam, mi hol van. Kerítek croiassant, meg megnézem a
helyi vásárlási lehetőséget.
Fél
2-ig bírom a járkálást, és feladom, visszamegyek a hotelhoz, leülök, kivárom a
2 órát. Végre fölmehetek a szobába, ami írtó pici, erről sztorik és képek
később…
Várom,
várom Hajnit, gondolom, hogy neki is a közlekedés… El is alszom kicsit, így
mire megérkezik már pihentebb vagyok egy árnyalattal és legalább már van rajtam
tiszta ruha, nem a hajnali.
Az
idő változékony, hol beborul, hol kisüt, de Londonhoz képest mégis inkább
melegem van, sem mint fáznék.
Miután
Hajni is lepakol kicsit, veszünk vizet a helyi boltban és elindulunk a
rohamtempós párizsi hadjáratra.
Először
persze az Eiffel – torony felé visz utunk (és előtte/ körülötte lévő Mars-mezőt
sem hagyjuk ki), és amíg ezt nézegetjük, már érezzük, hogy szegény torony a
szimbólum lesz és igazi elcsépelt akármi mire innen hazatérünk.
Eiffel-torony / Tour Eiffel
„A világ legismertebb épületét ma Párizstól elválaszthatatlannak tekintjük, de ez nem volt mindig így. Építője, Gustave Eiffel először Barcelonának ajánlotta fel, de a katalán város polgármesterének nem tetszett az ötlet. Végül is Párizsban is nehezen, nagy ellenkezéssel szemben épült fel, de a hatalmas siker igazolta Eiffel vízióját - ma az Eiffel-torony a világ leglátogatottabb fizetős látványossága: 2006-ban közel 7 millió ember ment fel a toronyba, míg megépítése óta több, mint 200 millió. De a kezdeti ellenkezések lekűzdése után sem volt "könnyű élete" a hölgynek: villám csapott bele, szélhámos ócskavas-kereskedők többször is eladták, majd Hitler le akarta bontatni, és fegyvereket akart gyártatni belőle (Hitler egyébként se volt Párizs barátja, a II. világháború végén parancsot adott Párizs felégetésére, de ezt a város kormányzója megtagadta). A 324 méteres torony 1887-es megépítésétől 1930-ig a világ legmagasabb építményének számított. A torony szerkezete 7300 tonnát nyom, és a tervező zsenialitására jellemző, hogy nagy szélben sem leng ki többet 6-7 centiméternél. A torony bámulatos kivilágítása 292 ezer wattos.
A lenyűgöző mérnöki zsenialitással megépített torony 1-2. szintjére lépcsőn, és lifttel, míg a 3. szintre kizárólag a 2. szintről induló lifttel mehetünk fel. A legfelső szintről szép időben akár 70 km-re is ellátni. Érdemes éjszaka is meglátogatni a tornyot, ekkor minden óra elején 10 percig a sárga kivilágítású torony káprázatos módon, fehér fényekben villog, amit a Mars-mezőn minden este fekvő, piknikező, italozó, és ismerkedő fiatalok hatalmas tapssal, és örömujjongással honorálnak. Szép időben, nappal és éjjel is rengeteg ember van a torony előtti parkban - fiataloknak, és fiatalos idősebbeknek ezt a feelinget sem szabad kihagyni.”
Ennek a tetejébe nem mentünk fel, de azért lesznek magaslati történetek…
Amikor itt körbefotóztuk a tornyot meg kiájulkodtuk magunkat, hogy mennyira HATALMAS, a Szajna-part felé vettük az irányt, mert szerettük volna kipróbálni a hajózást. Ki is próbáltuk, de mire megtaláltuk a legolcsóbb ajánlatot, nem keveset mentünk (először persze az ellentétes irányba).
Szajna part
„Ha
Párizsban járunk mindenképpen érdemes egy sétát tennünk a Szajna partján, amely
oly sok mũvészt megihletett. A Szajna parton nemcsak a folyó, hanem a folyó
mentén húzódó látnivalók, mint pl. Ile de la Cité a Notre Dame-mal, a Louvre, a
Museé d'Orsay, a Grand Palais és a Petit Palais, az Eiffel torony, a Szabadság
szobor is felejthetetlen élményt nyújtanak. Vasárnaponként az autóforgalom elõl
lezárják a rakpart egy részét, hogy a sétálók, kerékpározók és görkorcsolyások
vehessék igénybe.
A
párizsi Szajna part 1991 óta a világörökség része. Sétánk során nagyon sok
látnivaló és nevezetesség más perspektívából tárul szemünk elé, mint pl. az
Eiffel-torony, a Notre Dame, a Concorde tér és a történelmi hidak. Az első
rakpart a Grands-Augustins a XVI. század elején, a Notre Dame-nál található
Pont-Neuf híd 1578-ban, míg a mai Concorde tér 1753-ban készült. Ekkor
építették a Szajna mindkét partján a rakpartokat is, amely a városi lakosok
igen nagy ellenásába ütközött, mert a parton található házakat le kellett
bontani a terület megszerzése miatt. 1870-ben 15 hidat emeltek a folyó felett.
A rakpartot kezdetben a folyami hajózásban az uszályok állatokkal való
vontatására használták. A közúti forgalom a XX. században indult. Az első utat a
Szajna jobb partján 1961-1967
között építették.
A
Szajna kettészeli Párizs városát jobb és bal partra. A két oldalon található
kerületekben az életvitel is eltérő. A párizsiak szemében a jobb oldal a
konzervatívok, míg a bal part a művészek, a bohémebb életet folytatók negyede. A Szajna parton számos
könyvárussal találkozhatunk. A legelső 1891-ben a Voltaire rakparton jelent meg,
mára számuk eléri a 245-öt. Ezeknél az árusoknál régi és ritka könyveket
találhatunk. Nevezetességek a
Szajna parton
Jobb
oldal: Louvre, Grand Palais, Tuilériák kertje, Királyi Palota, Concorde tér.
Bal
oldal: Notre Dame, Orsay múzeum, Invalidusok, Eiffel-torony, Palais Bourbon
(Parlament).”
Jó
egy órát hajóztunk, nagyon jó volt, segített is hangulatba jönni.
Ekkor
már elég későre kezd járni, vissza megyünk az Eiffel-hez, hogy megnézzük
kivilágítva is. Nagyon éhesek is vagyunk, próbálunk valamiféle normális és
megfizethető kaját keresni, végül sikerül, de újra megállapítjuk, hogy a
francia ember maga a „stílus”… Felmászunk valahova, aminek a nevét nem tudom,
de elég magasan van és jó a panoráma, és ülünk és eszünk. Közben jókat nevetünk
a fura turistákon, hogy milyen fotózkodásokat csinálnak egyesek. Különösen 4
srác tűnik fel, abból is főleg egy, a zöld pólós (van kép, nézzétek meg), aki
végül még az én képembe is belesett.
Telik
múlik az idő, nem akar sötétedni, végre 11-kor (vagy 10-kor?) meglátjuk a
teljesen kivilágított tornyot, ami nagyon szép. /Párizsban otthoni idő van, így
én időnként kavargok az idők között/
Nagyon
este van, nagy már a fáradtság most, visszamegyünk a hotelba.
Ennyi
volt nagyjából az első nap, a képeket itt találjátok: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Parizs1Nap?authkey=Gv1sRgCM7p6JbeoaznTw