berno

Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt. Victor Hugo

10, de amúgy a maival együtt 7 munkanap. és ez a kis kedvesség előbújt ma reggelre ott, ahol senki sem gondolná:

Nekem is az ősz a kedvenc. :) "Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg." J. R. Ward

Tyűha, most dicsekszem kicsit. Elvileg egy csomó unokatesóm van, de felét sem ismerem, a maradékról meg csak elvétve tudok, bár ezek közül vannak normálisak is. :) Ilyen az egyik, aki ha jól számolom harmadik unokatesóm - a nagyszüleink voltak testvérek. Na, ez a fiú lefutotta első ultramaratonját. Szerintem az egész családunkban ő az egyetlen aki egyáltalában is sportol bármit :) Nemhogy lefutná az ultramaratont. Hozzá még tök okos is. Biztos űrlény. :)

1999. augusztus 16-án kezdtem el dolgozni. Gyakorlatilag az ölembe hullott az egész. Előtte nemsokkal érettségiztem és egyszercsak felhívott a volt osztályfőnököm, hogy az egyik tanárnak a férje, aki az egyik nagyon menő szombathelyi gimiben épp most lett igazgató és épp nincs iskolatitkáruk. Mit szólok hozzá? Mit szólhattam volna? Pályakezdő voltam, nagyon szép és friss volt az érettségim és még el sem kezdtem állás keresni, azt sem tudtam, honnan kezdjem egyáltalán. Szerettem és jó visszagondolni rá mint első munkahelyemre - bár a tanári karról és a pedagógusokról általában hamar lehullott minden, amit korábban esetleg láttam - nagyon fiatalon nagy tapasztalás volt. Az ottani gazdaságis egy tündéri asszony volt (Magdi), aki nagyon megszeretett, én is őt, és mindenben nagyon segített. Igazán hálás vagyok érte ma is (máig magam előtt látom a kis szobáját a millió papírjával). Volt egy másik asszonyság, vele nem szerettük egymást, mert az elődömmel, a Gabikával nagyon jóban volt és imá

Jajj, ez már nem is új hír, de lehet, hogy még nem mutattam itt - ha mégis, bocsánat, de most nem tudok visszakeresni. Szóval Nicholas Sparks Mo-ra megy. :) Ez az ajándék tök jó ötlet, első gondolatom a bögötei kilátó volt, mert onnan csodás panoráma van, amíg a szem ellát, na jó, egészen Celldömölkig - a Ság hegyig vagy mázlival a Somlóig, de akkor is. :) De mivel csak 21-én megyek Bögötére, Budapestet kell megmutassam és tudom is, hogy melyik részét. Pl a Vigadótól nagyon szeretek felnézni a Vár-ra, bár ez biztosan másoknak is eszébe jut, de fordítva is szeretem, onnan lenézve. :) A gond az, hogy a rumliban nem tudom, hogy van-e egyáltalán NS-könyvem Erzsébeten, az fix, hogy kb 3-4 is van a dobozokban, ami most megy hazafelé, meg Bögötén van a többi. Egy megoldás van azonban, kedden meglepem magam a legújabb könyvével szülinapom alkalmából ez még belefér a múltkori ajándékom mellé, ami még nincs meg, kedd délelőtt turista leszek a városban és elintézem a fotót. :) És most az

Nem tudom, hány-mennyi álláshirdetést olvastam végig és egy biztos, az idei legdivatosabb kifejezés az elvárásoknál: PROAKTÍV. Amit elsőre provokatívnak olvastam. :) De úgy megtetszett, hogy bele fogom írni a jelentkezésekbe (csak már tudnék nekiállni), hogy proaktív vagyok  - és nem provokatív. :) Játékot indítok, küldjétek el, hogy nektek mit jelent a szó és szerinted mitől proaktív valaki. :)

Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt. Márai Sándor

Csacsi öreg medvém :)

Ezt vasárnap találtam és csak annyit tudtam megjegyezni mellé: ...de legalább nem diszítették föl! :))

Nem is olyan régen mutattam egy interjút a kedvenc püspökömről, már ha van ilyen tudatosan. Most mutatok egy nagyon jó interjút, önéletrajzi írást, vagy minek is nevezzem http://168ora.hu/baranyszagu-unortodoxnak-tunik-pedig-o-legkonzervativabb-magyar-puspok/#.Waught_pf8M.facebook

Celluxot és csomagolós szalagot na meg dobozt akkor lássak újra, amikor a hátam közepét! :) 😁 Most már teljesen kész vagyok oda-vissza, márcsak az van a szekrényben, ami vagy a kukára vár majd vagy jön velem haza - remélem rendben leszek a bőrönddel is. Iszonyat elfáradtam, persze, tudom, szerencsés vagyok, hogy van mit pakolni. ;) Egyébként most aztán tényleg teljes a káosz, mert végképp nem tudom, hogy mim van, bár elmés módon megszámoztam a dobozokat és amikor egyet-egyet lezártam, mindig küldtem magamnak egy e-mailt Okoskámmal, mert akkor még tudtam, hogy melyikben mi van. :) Az e-maileknél pedig van egy 'hazafelé' mappám, abban van minden ilyen, a repülőjegytől a reptéri transzferig elkezdve minden. A tervek szerint ezek a dobozok a következő költözésig Bögötén maradnak - bontatlanul...

Oké, mutatom a két kihívást és a csuparózsaszín kedveskedést mellé. :) Ez volt a Matthew-féle szigorú lista: Pár dolgot nem vállaltam be: mint pl a dalírás (mert nem tudok), meg a karkötőgyártás (mert tudtam, hogy semmink nincs ebben a fiús házban, amiből létre tudtam volna hozni, pedig kreativitásban nem igazán szenvedek hiányt, meg nem akartam kipróbálni fura kajákat (szusira és indiaira gondolt a Matthew) - mert ismerem a gyomromat. Aztán voltak azok, amit nem tudtam teljesíteni, mert vagy nem volt idő, vagy nem volt olyan az idő: mint a sportnap hétfőn (itthon sem voltunk), nem meséltem viccet (gondolkozni sem volt időm-erőm), és bár próbálkoztam több társasjátékkal is, de egyikben sem sikerült igazán nyernem - bár ezen kicist azért engedett - és így aztán a kicsi szigorkodott is, hogy most akkor hogy is legyen, teljesítettem-e a dolgot, vagy sem. Viszont teljesítettem: megtanultam az angol szavakat, aludtam a medvéjével (még nem adtam vissza), játszottam vele a tra

Még mindig a kihíváshoz: a gyerekekkel tanultattam extra magyar szavakat, nem is pont könnyűeket, de mivel extra körítés ment hozzá, jobban tapadt. :) Ezen felbuzdulva, amikor ők maguk is megírták az én kihívásomat, egymástól függetlenül, mindegyik beleírta. A kicsi mohó 10 szót gondolt naponta tanítani, Alex 5-öt - megjegyzem, én napi 3-ra hívtam ki őket és nem is sikerült persze minden nap, de így is sikerült 15 alapszót elültetni (és hát mellé a ragos változatokat) Az ilyen feladatféléket azért szerettem velük mindig, mert nagyon érdekel úgy általában, hogy mi van másik fejében :) de főleg, hogy a gyerekekében mi zajlik vajon. Nos, mutatom. Az érdekes, hogy szerintük fontos tudnom a nyált, az őrületet, Pokémont, de a háborút, puskát, Télapót is, stb, de azért a vége mégiscsak az amazing volt. Persze vannak benne hibák, de direkt nem javítottam bele.

Tényleg sok minden előjött a pakolás során, pl ezek is. :) Ebből is látszik, hogy az elmúlt évi szilveszterek hogyan teltek... Bár 13 évvégén még otthon voltam, de már bepakolva... aztán 14, 15, 16 szilveszterek napján repültem... Ezeket korábban nem találtam, vagy sejtettem, hogy valahol vannak... De hagyományosan egy hármas körben szoktuk átírni és mindenki a magáét megnézni, hogy mit kívánt, mi sikerült... Pár hónap és kinyitom mindet. :) Megálltam, nem néztem meg egyiket sem. Az is vicces volt, hogy először csak előkerült 2, kész volt a kép, jött a 3, aztán a negyediknél elsápadtam, hogy basszus, ennyi év...

Nem apróztuk el idén a virághagyma-vásárlást. :)

Tegnap este bepánikolva vettem tudomásul - mi mást tehettem volna - , hogy vészesen fogy a hátralévő szabadságos időm, mindjárt megjönnek és igazán nem ott tartok, ahol akarnék, úgyhogy ma belehúzok, hogy lenyugodjak. :) Végre aludtam, kivételesen még éjjel is (egyre kevesebbet és annál rosszabbul alszom), hajnali 4 előtt iszonyatosan nagy csattanásra ébredtem. Először nem is akartam róla tudomást venni, de annyira felzaklatott, meg kellett néznem, nem-e idebent van-e valaki, vagy a mosókonyha tetején, stb stb, az emeleti lámpákat el kezdtem felkapcsolni, kinéztem az utcára, hogy megvan-ez az autó, vagy baleset volt vagy mi. Valami hangok jöttek meg volt mozgás, gondoltam jó, ha kell, akkor van ki intézkedjen, kezdtem visszanyugodni, de tudtam, az alvásnak megint annyi, a pihentetőnek mindenképp. Aztán tíz percen belül jött két rendőrautó, öt perccel később a tűzoltó autó is, láttam, hogy itt valami gond lehet, de pont úgy vannak az emeleti ablakot, meg a fák, hogy nem látni ki rende

Pontosan két hét, azaz 2 hét, 14 nap. :)

Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai. Janikovszky Éva

Nagyon szép, szánjátok rá az időt, nyugiban, ráérősen. Szeretettel:

Az van, hogy most nem vagyok magamnál. :) :) :) Ronan Pestre érkezik, oda, ahova én is megyek. :) December, Havasi-koncert. Már márciusban megvoltak a jegyeink - főleg mivel tavaly végül nem jutottunk el. Tegnap azon merengtem, hogy vajon mit hoz nekem a szeptember? Hát íme, elseje van és egy ilyen remek hír jött (és még a pakolással is megvagyok). A tavalyi szülinapom extrája, az én saját ajim a Ronan-koncert volt, emlékeztek, hát hogyne emlékeznétek, másról sem beszéltem-írtam. :) Mindjárt el is olvasom magam. :)) https://www.facebook.com/events/1722681791380084/?fref=ts

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert

Hát itt vagy végre Szeptember, az én hónapom, mit hozol nekem? :)

16 nap és még az ősz is itt van! :) https://www.youtube.com/watch?v=JF9nc4MW5Zg

Ezt még hozzátenném a reggeli poszthoz:) Az egesznapos eső után ma ilyen szép idő van,úgyhogy a sarki pékségből hoztam egy fánkot,és akkor nekilátok a pakolásnak, mert már sokat fáj a fejem, hogy vajon mi nem tud majd hazamenni... Majd jelentkezem :)

Nem tudom, hogy ma sikerül-e majd írni, több témám is van - lenne, de mutatom, ami mára már biztosan öröm volt. Mácsai Pált nagyon szeretem. A szemét, a hangját, a gondolkodását, a tehetségét. Őt magát. :) 💗 http://www.atv.hu/videok/video-20170830-macsai-pal

Ez még a tegnapi nap volt, de annyifélét csináltam, hogy nem volt erőm blogolni. Már szabadságon vagyok, de ez most nem a fekvős-tunyulós szabadság, legalábbis amíg végig nem érek a listán. :) 18-as, tehát tegnaptól számítva akkor megyek haza, másrészt meg már ma van, tehát 18 nap múlva 18-a. :)

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt. Vincent Van Gogh

19 és a mai napra egy ajándék, íme:

Isten éltesse Bíborkámat 6. szülinapján update-ban és gigabájtban gazdagon. :) Már nagyon hiányzik. :)

Egyszerűen megint bekattant a Rebecca-vagy én, de nem bírom abbahagyni. :) Folyton ezt hallgatom és újra és újra bele is kell nézzek, az mp3-an meg angolul megy, de azt is úgy szeretem és annyira jók a Danversek (kivéve Janza), hogy még mindig elakad a lélegzetem a nagy dalaiknál. Teljes őrület. Annak idején Bécsben láttuk először (és remek volt a kirándulás is hozzá) -előtte elolvastam a könyvet (ami megvolt otthon), aztán alig vártuk, hogy Pesten is lássuk, közben csak angol hanganyag volt belőle, de hallgattam németül is  - amikor még azt hittem, hogy németül nyelvvizsgázok majd. Alig várom, hogy újra lássam az Operettben, ami sikerülni is fog, mert addig kavirnyáltam a bérleteimmel, hogy kettőben is lett átfedés. :) :)

Tegnap délután nem voltam itthon, mert épp interjús ingre vadásztam, amikor csörgött egyszercsak a telefonom, látom, hogy J keresett, csak soká találtam meg a táskában. Visszahívtam, Alex vette fel. Kérdeztem, hogy mit szeretne a Mami és szóljon neki. Mondja, hogy nem a Mami, hanem ő az, mondom, hogy értem, de szóljon neki. De nem, mert nem a Mami keres, hanem Ő... Hoppá! És folytatta is, hogy tudom-e a wifi-kódot... Mondtam, hogy igen, de fejből nem tudom, de nemsokára otthon leszek még megmondom. A válasz: hát, oké, nem baj, akkor én csak fogom hívni a Daddyt. Mondtam, jó drága. :) Amikor hazaértem, kérdezte, hogy elintézte a dolgot (idegen gyerek volt nálunk és összekapcsoltak két nintendo switch-et és azon játszottak), mondta, hogy igen. Ebben az érdekes az, hogy J nem tudta, hogy a gyerek intézkedik és mit csinál - az nyilvánvalóan fel sem merült a gyerekben, hogy az anyja esetleg tudja a wifi-kódot... :)  Mert nem tudja. :)

Hétfő van és nem dolgozom, az utolsó bank holiday angliai munkavállalóként. :)

Szeress, és a szeretet mosolyt rajzol arcodra, vigasztaló szavakat ad ajkadra, meggyújtja a szíved, tenyered kinyitja, ha adni kell és mozdítja lábad, hogy segíteni indulj. Gabriel García Marquez

https://www.youtube.com/watch?v=38Y-KFcOkO4 :) Én a következő nap voltam, ha valaki szeretne nosztalgiázni: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2016/03/adele-rol.html Egyébként még így, lassan másfél évvel később visszaemlékezve és hallgatva-nézve ezt, még mindig hihetetlen, hogy ezt a nőt láttam-hallottam élőben. Néha vannak jó döntéseim, legalábbis koncertjegyet tudok venni. :)

Tegnapnál járunk máris, bizony, fogynak a napok. :) Ashford-ban voltunk egy nagy outlet-es helyen, ahol a gyerekcuccokon kívül beszereztük, vagyis én a szülinapi ajándékomat :) és unalmas irodai pulcsit és interjús inget... vááááááááááá.... :)

Hipp-hipp hurrá! :) Íme, az 5000. poszt! :) Köszönöm a sok olvasást és az elmúlt hetek színvallásait, jól sejtettem, hogy sokan már nem érdeklődnek és nincsenek itt, de külön köszönet azoknak, akik maradtak és olvastak és olvasnak. :)

A péntek nagy nap volt, nemcsak azért, mert végre péntek volt. :) Reálisan láttam, hogy le kell zárni a Summer challenge-t mert máskor nem lesz már rá időnk és sok minden volt eszemben. Még le voltam maradva egy saját társasjáték megtervezésével és kivitelezésével is, plusz beharangoztam a jutalmat. Ugye emlékeztek, hogy hogy indult az egész és mutatom, mi lett a vége. Áh, nagyon betaláltam a dolgokat. A kicsi megint elsírta magát örömében és majdnem kiszorította belőlem a szuszt, a nagy meg csak meresztette a meglepetéstől a szép kék szemeit. Én meg nagyon büszke (és fáradt) voltam, hogy sikerült, amit akartam: normális dolgokkal töltöttem-töltöttük meg a nyár csekélye, rendelkezésünkre álló időt. Hihetetlenül sok minden belefér a kevés időbe is, csak nagyon észnél kell lenni, de jó volt szabadjára engedni a kreativitásomat. :) A nagy díjátadó után előálltam a saját társasommal. Sok minden volt eszemben gondolatilag, hogy milyet kéne, aztán olyan klasszul letisztu

Alex kihívása szerint (majd mutatom a teljes listát is) teljesítenem kellett három kézművesfoglalkozást, amit ő tart. Nagyon ötletes volt az elsővel, igazán értékeltem a kreativitását. Segítek, azért választotta ezt, mert mostanában nagy zenekultusz van a házban :) és mindig a School of Rock-ot dünnyögi, van amit pengetni is tud belőle és az egyik kedvenc száma ez: https://www.youtube.com/watch?v=n2wGtlfD19w Másodiknak nindzsa-csillagot origamiztunk, nyilván rózsaszín papírt választottam, amitől nem győzött méltatlankodni és egyúttal csodálkozni is, mivel még olyan sosem látott... Erről nincs fotóm, harmadik foglalkozásnak pedig megajánlottam neki, hogy csináljunk papírrepülőt - a legelsőre én tanítottam még 2011-ben... azóta kigyúrta a technikákat és nagyon sokfélét tud, meg is kérdezte, hogy gyorsat akarok-e vagy technikásat... :)

A szerda mindig fordulópont... Nem az előtted álló út az, ami megvisel, hanem a homokszemek a cipődben. Közmondás

A 26-os hátralévő nap keddre esett, végre itthon voltunk, nem mentünk sehova és sikerült még gyúrni a nyári kihívásokon is. Az előző napi Lego-shop-os várakozás és gyerekkísérgetés megihletett. Főleg, hogy a mozit olyan drágán árulták, gondoltam ideje létrehozni itthon. Íme. :) Az építmény engem dicsér, főleg, hogy kellett teljesítenem Lego-zást. :)

Ez sem semmi nap volt. Ebédután elvonatoztunk Londonig, J ott várt bennünket, aztán tettünk egy kanyart az M&M Shopban, áh, micsoda menyország volt az, tömény csokiillat, nyami-nyami és olyan drágaság volt, hogy még nézni is túlzás... És közben tele turistával, akik szatyorszámra vásárolnak. Utána jött a színház, egész érdekes volt. Utána megnéztünk egy hatalmas Lego-boltot, hát, beleszédülni az egészbe, de tényleg. A képeket feltöltöm egy külön albumba, érdemes megnézni őket. Mutatom az én ajándékomat (össze lehet rakni millióféle alkatrészből az embereket), az enyémet persze a keresztgyerekem hozta létre, első körben a hajam helyén egy pite volt. :) A kezemben hol jégkrém, hol nyalóka.) Lego-s képek:  https://goo.gl/photos/PxA6rWofJ6YaGfGD9