berno

Bemutatom nektek a másik blogomat, fogadjátok szeretettel:  http://ketkicsisamuel.blogspot.hu/ Bizony, nem nehéz kitalálni, hogy kikről szól. :) Sokáig tanakodtam ezen, hogy mutassam-e, vagy hogy legyen, végül megmutatom aztán aki olvassa, annak sok ráérős órát kívánok hozzá. :) A blog a kinti egy évemről szól gyerek-viszonylatban, igazából róluk szól - és a búcsúajándék része lett volna, ha elkészül, de egy kis ízelítőt kaptak belőle a szülők. Ma délután még simogattam - a világ végéig lehetett volna még szépítgetni, meg amúgy is folyton írtam még hozzá, de meg kellett írni, be kellett fejezni, hogy lassan végre pont kerüljön a nannység foszlányaira, és valahogy irányba tegyem magam. Emiatt (is) fontos az út is, ami előtt állok, pedig baromira izgulok, hogy milyen is lesz az újratalálkozás. Szerintem így még a legelső találkozás előtt sem agyaltam. Szóval vegyétek és olvassátok. Nem kevés nagyon személyes, őszinte rész is van benne, de vállalom. Fontos volt nagyon az az egy

Nagyjából az elmúlt két hét megint egy egybefüggő katyvasz volt. Azt gondoltam, hogy kényelmesen lesz időm bepakolni, és pihenten, a látnivalókból most már tényleg felkészülve indulok Angliába. Ehhez képest közbejött egy házőrzés, ami kb. egy hete ilyenkor derült ki - és vasárnaptól szerdáig volt aktuális a kitelepülés. Így egy hete ilyenkor előköltözött a nagy szépség (bőrönd), és el kezdtem beleszórni, amit nem akarok itthon hagyni - de még ruhailag még egy zoknit sem. És hát elég sok időre megyek - viszonylag - kell a cucc. Szóval szerdán (tegnap) jöttem haza, még mostam egy kört, és az eredeti terv az is volt, hogy ma már nem dolgozom. Ehhez képest tegnap éjjel 1-ig ügyködtem, ma pedig valamikor fél 7 előtt hagytam el az irodát. De utána még kellett mennem bevásárolni - holnapra - tehát amikor negyed 9-kor vártam, hogy a hazafelé tartó busz elinduljon haza, gyakorlatilag ott tartottam, hogy ma már nem fekszem le, mert annál rosszabb lesz felkelni 2.45-kor! :) Bár szerintem 2. 45-k

Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre. / Pascal Mercier/

Múlik az idő, és közeleg az utazás napja. :) Megkaptam az útravaló csomagomat is már. És még ilyet is, amit muszáj ideposztoljak.

Közhírré tétetik! :) Mármint csak a blog-köz-nek, mert amúgy nem árulom el másoknak (és lécci ti se). Tehát jövő héten ilyenkor már Londonban leszek és várom, hogy a kicsi mocsóták hazajöjjenek az oviból és az iskolából, ki honnan :) Tehát izgalom van, pakolás van, munka addig - rogyásig. Tehát, jövő pénteken utazom, és majd csak utána szombaton jövök vissza. Addig újra a kedvelt helyeimet járom...

"Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám." (Virginia Satir)

"Ha megkéred a kezemet, légy szíves, mindkettőt kérd meg!" Rendszerint csak az egyik kezünk kell. A jobbik. Később vesszük észre, a mézeshetek vagy a szerelem elmúltával, hogy a párunknak van egy másik keze is, és egy másik lelke. Egy másik énje, személyisége. Van benne valaki, aki csak nehezen szerethető, akit nem ismertünk idáig. Ő sem tudott róla - talán. Van a lényének egy árnyéka. Mindannyiunknak van. Ezt nemigen szeretjük, magunkban sem, ezért van az, hogy csak fél kézzel tisztelgünk, és fél kézzel fogunk kezet. Rendszerint a jobbal. A cserkészek azonban a ballal. Azt mondják: a bal a szeretet keze, másrészt pedig a jobbal szalutálni lehet. Ha belegondolsz, ez nem is olyan vicces. A hinduk "mudráknak" nevezik a különféle kéztartásokat, amelyeknek más-más szimbóluma van. A kéztartás egyrészt kifejezi a lelkiállapotunkat, másrészt visszahat a lelkünkre: azt érezzük, és éljük át, amit a mudra sugall. Próbáld ki. A hinduk úgy köszönnek egymásnak, ahogy

"Próbálj meg minden zavaró, kedvezőtlen körülményt az életben átmenetinek tekinteni. Ahogy a víz színén fodrok keletkeznek, majd hirtelen eltűnnek, épp olyan a világon minden más is. Gondjaink keletkezése és múlása is végtelen ciklus forgásában történik. Az egyik jön, aztán már nincs is sehol, de máris megjelenik a következő, mely hamarosan szintén a semmié lesz." (Dalai Láma)

Nyugi, ez nem az én utam volt, de szeretnék egy ilyet egyszer - azt hiszem :) Oroszlán Szonja írása a saját utazásáról (2 oldalon) képekkel: http://www.evamagazin.hu/mai_tipp_program_es_utazas/27248_szonja_uj_zeland_blog.html

Az "április"-i posztom és az áprilisi projektem 2 hét múlva megkezdődik :)

Kányádi Sándor Az én Miatyánkom Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád, soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe. Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN! Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne, Átkozódik a "rossz", - erre van Istene! Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd: Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED! Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág", Mikor elnyomásban szenved az igazság, Mikor szabadul a Pokol a Földre, Népek homlokára Káin bélyege van sütve, Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog, S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem látod a h

... még Húsvét jegyében: Böjte Csabától: "...szeretném megosztani Önökkel az egyik nagyon szép nagycsütörtöki élményemet. Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy mindenik évnek megvan a maga keresztje, van olyan tanév, amikorra a himlő, máskor az influenza környékezi meg a nagycsaládot, és biza' akkor "megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba", és nehéz megfékezni a járványt. Persze nemcsak fertőző betegségek indulhatnak el a gyermekek világában, hanem különféle divatok, hóbortok is, melyeket a felnőtteknek nagyon nehéz megérteni, befolyásolni. Volt egy év, amikor a fiaink folyton bosszantották a tanárokat, az osztályok szinte versenyeztek, hogy ki tud csínytevésben rálicitálni a másikra. Nekik nagyon jó bulinak tűnt, de egy-egy tanár a felmondását fontolgatta. Mi mást tehettem volna, újból és újból összeszedtem az intézet belső udvarára a gyerekeket, hol szép szóval, máskor meg minden pedagógiai haragomat csatasorba állítva próbáltam a fiaima

Többen mondtátok, hogy nem írok mostanában, meg miért nem, stb. A válasz nagyjából mindig az volt, hogy nincs mit (mert hogy nem történik blogba való), ami meg van, azt inkább nem írnám le... Nos, áprilisban remélem sok (jó) dolog fog történni, amiről lesz mit blogolni. Tehát aki türelmes, az olvasat. Meglepetés lesz, hogy mi lesz az, lehet, hogy a furfangosabbak pikkpukk rájönnek, hogy miről lehet szó, meglepetés volt és nagy öröm mindenesetre, még nekem is, de köze lesz ehhez egy bőröndnek is... :) És nagy a várakozás is... Szóval Helló Április, hozz nekem és nekünk jó dolgokat! Folyt. köv. hamarosan!

"Fogadd el a valóságot, fogadd el, hogy nem tudhatsz semmit sem biztosan. Bizonytalanság van. Csak a bizonytalanság biztos. Ha megéled a létezés ezen alapját, akkor megtalálod szívedben a békét, mert rádöbbensz, hogy bármi lehetséges. A bizonytalanság miatt minden biztos lehet!" (A.J. Christian)

"Ha szeretsz, vigyázz magadra! Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész." Különös óvatosságra van szükség. Ne hidd, hogy minden megoldódott, ha bárkit megszeretsz, vagy téged megszeretnek. Ez a világ nem viseli el a szeretetet, mindent megtesz, hogy tönkretegye azt. Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban. A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni - elsősorban saját magadban. Fogadd el a másik tüzét, de ehhez lelkileg közel kell állnod hozzá. Olyan ez, mint amikor a kabátod alatt, a felhajtott gallérod mögött tüzet adsz valakinek: öleled, érzed a testét, a lélegzetét, hogy föllobbanjon a láng. Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret. Adolf Hitler azt írja a Mein Kampfban, hogy az igazi köz

Megállt a hóvirág előtt. Lehajolt, nézte. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a föld alól? Ezt a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt, az biztos. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollukat annyi mindenféle szép színre, a madarak tollát és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent, ha nem a Jóisten? Wass Albert

A 700. bejegyzésként hoztam egy bloghoz eddig szokatlant, de szeretettel: I. Ferenc pápa tanácsai az imához Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is: Mondjunk egy imát minden ujjunkra: 1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség". 2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban. 3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szüks

"Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért." Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy. Amíg nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát. Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz. Elmondok egy több ezer éves történetet. Ez a hindu Mahabharátából való. Az öt száműzött Pándava fivér étlen-szomjan menekül. Végre elérkeznek egy tiszta tóhoz. A legifjabb már-már merítené az edényét, amikor megszólal egy Hang: - Állj! Csak akkor ihatsz a tó vizéből, ha felelsz a kérdésemre! De vigyázz! Ha téves a válaszod: meghalsz! Az ifjú a Hang irányába fordult, s a Hang ezt kérdezte tőle: - Mi a legjellemzőbb az emberre? Az ifjú Pándava tudta a választ. Egy bölcs mondat volt a szent Védák könyvéből. Azonnal meghalt. Ugyanígy járt a

"Amíg nem találok rád, én se vagyok egészen." Ezt mindenki tudja, és átéli. Mégpedig többféle módon. Valaki úgy, hogy szüntelenül keres, kutat, kipróbálja a másikkal az életét, s ha látja, hogy "nem ő az" - elhagyja. Van, aki passzívan várja, hogy jöjjön a hiányzó fél. Olyan, mint a földbe kötött virág, illatokkal csalogatja a másikat, de ő maga nem mozdul. Megpróbál a hiánnyal vagy a teljesületlen álmaival együtt létezni. A harmadik megtanul félbevágva élni. Magányosan. Sokszor ráfizetett azért, mert lélekben és testben kinyitotta magát a másik felé - s ezért bezárkózik, és elsajátítja az egyedüllét művészetét. Ez manapság a leggyakoribb. Hozzászokni a társtalansághoz, vagy beérni pótszerrel. Nem ő az, akit keres, de hasonlít rá. S ez is jobb, mint a semmi. Szeretethiányos világban élünk. Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé. Elfelejtettü

A középiskolai tanár körbetekint az osztályon, majd felmutat egy poharat vízzel. Mindenki arra gondolt, hogy jön a hegyi beszéd a „félig teli, félig üres” kérdéséről. De csak annyit kérdezett: „Szerintetek mennyire nehéz ez a pohár?"  Jöttek a tippek, hogy 5 és 20 dkg között. A tanár azonban így válaszolt: „Az, hogy mekkora az igazi tömege a pohárnak nem számít. Csak az számít, hogy meddig kell tartanod. Ha egy percig kell tartanod semmi baj. Ha egy órán keresztül kell tartanod, elfárad a kezed. Ha egy napig kell tartanod, akkor nem fogod érezni a karod, begörcsöl, lemerevedik. A pohár súlya semelyik esetben sem változik, csupán az, hogy mennyi ideig tartod azt. Tegyük fel, ha az életedben jelen lévő stressz, és az aggódásaid a pohár víz. Gondolj rá egy kis ideig, nincs semmi baj. Gondolj rá egy kicsit tovább, és elkezd fájni. És gondolj rá egész nap, lelkileg le fog bénítani, képtelen leszel arra, hogy bármit is csinálj! Fontos, hogy el tudd engedni benned lévő stre

Tapasz­tal­tad már, hogy türel­mes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értel­met­le­nül kibírni vala­mit, az nem türe­lem, hanem elvi­se­lés. Az össze­szo­rí­tott fog­sor nem türe­lem. A sze­re­tet türelme — a valódi türe­lem — a másik ember világ­né­ze­té­vel, hité­vel, jel­le­mé­vel és puszta lényé­vel szem­ben tanú­sí­tott mély­sé­ges meg­ér­tés. Fel­is­me­rése annak, hogy az élet sok­színű­sé­gé­nek van valami maga­sabb értelme. Jó, hogy a másik más­mi­lyen! Még akkor is, ha néha irri­tál. Hiszen két egy­forma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy műkö­dik, mint a szecs­ka­vágó: bele­da­rál min­dent a maga rögeszméjébe. Mül­ler Péter

Valamennyien bele vagyunk bonyolódva önmagunkba. Magunk szőjük, fonjuk és hurkoljuk a gubancokat, miközben azt hisszük, hogy kívülről, mások tekerik ránk. Ebben a "gubancos" állapotban teljesen ki van zárva, hogy bárki is helyesen ítélje meg önmagát, vagy életének bármiféle eseményét.  Nincs rálátása. Nem látja az összefüggéseket. Becsapja önmagát s azt hiszi, hogy igaza van. Méghozzá vakon, konokul hiszi. Müller Péter

Hm... Bill Gates 11 igazsága, amelyet iskolákban mondott el az életről... 1. Az élet igazságtalan, hozzá kell szoknod! 2. Az iskoládban lehet, hogy nincsenek nyertesek és vesztesek, és megbukni is nehéz, hiszen újra próbálkozhatsz. Ez nem a valóság, nem ebben fogsz élni. 3. Nem fogsz azonnal 60.000 dollárt keresni az iskola után. Nem leszel igazgatóhelyettes szolgálati kocsival és szolgálati mobillal addig, amíg te magad meg nem tudod megkeresni a rávalót. 4. A környezeted nem fog gondoskodni az önbecsülésedről. A környezeted arra számít, hogy előbb Te viszel véghez valamit, ami miatt jól érzed magad. 5. Gyorsétteremben vagy kifőzdében dolgozni nem rangon aluli dolog. Régen ezt nagyszüleink lehetőségnek tekintették. 6. Ha azt hiszed, hogy az iskola szigorú, csak várj, majd meglátod, milyen szigorú lesz a munkahelyed. 7. Ha elrontottál valamit, az nem a környezeted hibája, tehát ne nyavalyogj, inkább tanulj belőle! 8. A szüleid régen nem voltak unalmasak. Az tette ők

A tavalyin ott voltam, pár nap különbséggel már egy éve volt, szép emlékek.... Hever Castle & Gardens Snowdrop Trail starts tomorrow! Wrap up warm and follow the Snowdrop Trail through the grounds this half term. Runs from 16th – 24th February.

Ahogy pár hete írtam egyik posztomban ("Múlt pénteken történt" című), a Római parti telep leépítése megkezdődött. Azóta gondolkoztam egy kis búcsúztatón, hogy a hírt megtudtam. Múlt héten aztán Andrást elkaptam a buszon hazafelé és mondtam, hogy hát szerintem egy ilyen jó lenne. És mondta, hogy hát örül, hogy így gondolom, mert ma lesznek utolsó nap, és hogy nem tudok-e otthon maradni. Mondtam, hogy az nehéz eset, de biztosan tudok később menni-jönni. Így is történt. Szeretett Péter bátyámnak csomagoltam egy üveg bort, Böbe néninek egy kis cserepes virágot, meg írtam mindkettejüknek pár kedves sort.  Meg tegnap este még megsütöttem az egyik kedvenc cupcake-emet. /Attól kedvenc, hogy hamar megvan, isteni finom és Alex imádta enni is és diszítgetni is; Matte szintúgy, neki olyankor még a szempillája is mázas volt./ És 8 után lementem a kis társalgóba, jött András és Andrásné és már ott voltak a kis öregek. Könnyes szemek, nehéz szívek, lassan jövő mondatok. Kicsit ös

Mert a 'Mester' most is tudja, csak ettől még... "Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá se gondolni." Ezt nem én mondtam, hanem Goethe. Nagyon régen olvastam, és mélyen bennem maradt ez a gondolat. Sok bajból megmentett. Persze, azt kérded, hogy is van ez? Néhány trükköt elmondok neked. Először is minden "bánatnak" van egy természetes gyógyulási ideje. Amíg tart, nem tudsz másra gondolni. Fáj, de közben gondolj rá: "Jó, hogy fáj!" Mert érlel, gazdagabbá, bölcsebbé, elmélyültebbé tesz. A lelki nemesség mögött mindig ott vannak a fájdalmak érlelő tapasztalatai. De! Egy percnél tovább se maradj bennük, mint ameddig kell. Utána vedd a kalapod, sapkád, és menj tovább. Ne engedd, hogy az emlékek a hatalmukban tartsanak. Épp fordítva: te tartsd a hatalmadban őket, s ne akkor emlékezz, ha rád tör a múlt, hanem akkor, ha te akarod felidézni. Lépj tovább! Kezdj új életet! Jusson eszedbe, hogy az élet, egyetlen élet is: t

B-nek, hogy ha már ne legyen érvényes a N   I    N  C      S  és mert számontart... :)

Ki a falra, vagy mindenképpen olyan helyre, hogy megakadjon rajta a szemünk! ‎"Abban a tévhitben élsz, hogy csak egy statiszta vagy a világ óriási színpadán. Bármi történik veled: teljesen lényegtelen. Nem így van! Hanem úgy, ahogy lelked mélyén érzed: pótolhatatlan vagy - aki szeret, tudja ezt. Egyszeri csoda vagy. Főszereplő. A mindenség ügye benned dől el." Müller Péter

‎"Egy zenész nem teheti meg, hogy a gyakorlásban néhány napnál többet kihagyjon, ha jól akar trombitálni. Az a sportoló, aki nem fut rendszeresen, hamarosan rossz formában lesz, és nem fogja élvezni a futást. Az igazgatók is tudják, hogy ha nem tartják rajta szemüket a cégükön, az hamarosan szétesik. Mindegyik esetben arról van szó, hogy összpontosítás nélkül a komplex tevékenység kaotikussá válik. Miért lenne más a családi élet? Az is csak akkor működik, ha soha nem szűnő figyelemre épül. Különben csak üres gesztus, hazug színjáték, amelyet alig lehet megkülönböztetni a közönytől." Csíkszentmihályi Mihály

Tapasz­tal­tad már, hogy türel­mes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értel­met­le­nül kibírni vala­mit, az nem türe­lem, hanem elvi­se­lés. Az össze­szo­rí­tott fog­sor nem türe­lem. A sze­re­tet türelme — a valódi türe­lem — a másik ember világ­né­ze­té­vel, hité­vel, jel­le­mé­vel és puszta lényé­vel szem­ben tanú­sí­tott mély­sé­ges meg­ér­tés. Fel­is­me­rése annak, hogy az élet sok­színű­sé­gé­nek van valami maga­sabb értelme. Jó, hogy a másik más­mi­lyen! Még akkor is, ha néha irri­tál. Hiszen két egy­forma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy műkö­dik, mint a szecs­ka­vágó: bele­da­rál min­dent a maga rögeszméjébe. Mül­ler Péter

Ez milyen jó ötlet, ideje lenne nekem is eszerint gondolkozni már legközelebb, most hogy a költözés gyakorisága 1-2 évre vetítve elég magas, és akkor nem kellene mindig újabb és újabb dobozok után keresgélni. http://kedvencotthon.blogspot.hu/2013/01/koltozkodunk-koltozkodunk-avagy.html

Pál Feriről nem tudom már, hogy mennyit írtam itt, tőle citált ezt-azt biztosan posztoltam, az tuti. Végre nekiálltam egy könyvének, amit elég sok helyen látni és már jópár hete meg is vettem. Ezt olvasom most, ajánlom...: "A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.  Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul b

Tegnap egy nem épp kedvenc hétvége után jöttem vissza Pestre és imádott Bíborkám ismét segített jobbá tenni az utazást, filmeztünk :) Végre megnéztem a Szerencsecsillagot, és két részt a Hart of Dixie-ből. Mindkettőre még kint figyeltem föl Angliában, a Szerencsecsillagot nagyon hirdették a piros emeletes buszokon, a sorozat ajánlóját pedig láttam a tévében, de kint már nem láttam belőle egy részt sem. Kedvcsinálónak: Szerencsecsillag (nagyon szép, nekem tetszett - Zac Efron mindenképp, bár ő a High School Musicalben is tetszett már :) ) "Logan Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül

‎"Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség" - ezzel a mondattal indul Jane Austen regénye. Ma ünneplik a Büszkeség és balítélet kiadásának 200. évfordulóját.  

Bár már lehet, hogy írtam, de mostanra abszolút kedvenccé vált: Gasztroangyal . Szombatonként 17,35-től semmire nem vagyok hajlandó, kivéve a Gasztroangyalon szájtátva érdeklődni, figyelni, stb. A műsorról többet itt:  http://www.gasztroangyal.hu/

Újabb utazás, határokon belül, Szegedre. :) Szép nyári napon. Szeged nagyon szép, nekem azt hiszem ez volt a harmadik utam, mindig jó élmény. Az első még gyerekfejjel volt, bocsánat, kamaszfejjel - tehát storno élményes :) A második szabadtéri játékokkal együtt volt (Rómeó és Júlia), és a harmadik 2010-ben. Nincs róla kép, de kötelező elem Szegeden a Boci tejivó, az is a város nevezetességeihez tartozik és még sok egyéb is. (A Vadaspark viszont szerintem felejthető) Íme:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Szeged A képek:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Szeged?authkey=Gv1sRgCNvJ_ozMxYP_GQ

Hm, ismét utazunk, egy szívem-lelkem számára fontos és kedves városba: Prágába. 2009 nyarán töltöttünk ott pár napot - igen, oda is busszal mentünk. :) Isteni volt. Ez az a város, vagyis azon néhányból az egyik, ahova bármikor nagyon szívesen visszamennék kevés vacila után vagy anélkül. :) Ezek sem teljesen az én képeim, de szép és nehéz albumot tudok mutatni ezekből is. De amiket itt láthattok is igazán sejtetni véli, hogy milyen egy látnivaló város is Prága. Gyönyörű időnk volt, bár volt néha felhős is, de minden csodaszép volt. Ittam cseh sört - márcsak kötelességből is, mert mégiscsak :) Nem szeretem pedig a sört - ezt tudjátok. Ettem knédlit is. És megsimogattam a fényesre koptatott szobrokat is a hídon (pedig sorba kellett állni!), gőzünk nem volt mire jó, de mindenki csinálta, tehát jobb biztosra menni. :)   A Károly híd maga az álom, bár egyik fele éppen restaurálás alatt volt, és tömve emberrel és amikor már nem tudom hanyadjára mentünk át rajta, már bennem volt

Nem tagadom, két kicsi fiú szinte naponta eszembe jut. Vagy éjjel járok ott, vagy eszembe jut egy sztori vagy épp egy furán kimondott szavuk idéződik föl - vagy éppen egy-egy édes gesztusuk, vagy valami csínytevés. :) Ők jutottak eszembe akkor is, amikor ez a Gárdonyi-idézet rám köszönt, mert a tapasztalatom ugyanez, csak én nem tudtam ezt ilyen szépen összeszedni. : Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat r

Ki emlékszik még a múlt péntekre? Délutánra újra sűrűn havazott, igazi kövér nagy pelyhekkel. És a szél is fújt. Délután hazafelé menet még gyorsan bevásároltam, és amire hazaértem már igazán havas mesekönyv-kép fogadott a Rómain. Előtte azonban valószínűleg jeges eső is eshetett, mert befagyott a bejárati kapun a tolóka. (A szomszéd bunkó lánya is jött a busszal, de nem szólt, hogy neki anyuci bentről kinyitja a parkolós nagy kaput- menjek be én is ott - ott hamarabb bejutni, mert közelebb van a házhoz.) Állok hóembernisen a kapuban, és a kapu nem nyitható. Hm... jártam már így, akkor találtam egy féltéglát a kapuban és kiütöttem. Csak most hó volt minden féltéglán, vajon hol lehet a féltégla? :) Ki tudja. Telefonos segítséget kértem, remélve, hogy a gondnok tényleg otthon van és nemcsak a villany ég egymagában odabent. Felhívtam, jött is, először a jégoldóval. Pf. kevés volt, hozta a kalapácsot is :)  Eddig volt a hókamóka része. Mert aztán folytatta: "... mos

Nos, Caramel némelyik dala elég jól meg tud tetszeni, mint például a Jelenés című is ilyen - van egy pici része, ami nem tetszik, gondolom el lehet találni, melyik - amitől pont nem tudok egyszerre sokat hallgatni tőle és amitől meg Caramel Caramel. :) Szóval hogy is van ez? :) http://www.youtube.com/watch?v=12EHne9_0qg

Nos, ez nem teljesen az én utam, de ott voltam :) 2010-ben a munkahelyi karácsonyunkat áttettük Pozsonyba. Piszok hideg volt, íme néhány kép: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Pozsony?authkey=Gv1sRgCKa-luSrqamq1wE http://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsony

Szombat délelőtt egy jó kis római parti túrát tartottam, hoztam is néhány képet:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/RomaiAHoAlatt?authkey=Gv1sRgCJupo9jTzPOOCg

Első karneválos és Velencés élményem 2009-ből való. Non-stop utazással nyomtuk le, és hihetetlen, varázslatos élmény volt, emlékszem. Hazatérés után napokig elméláztam még, hogy tényleg ott voltam, vagy álmodtam csak egy szépet. Álom volt vagy sem, Velence létező vagy sem, ki tudja? :)  Akkor még a zörgős normál fényképezőm volt, tehát kicsit csalok most, mert nem az én szememből jövő képeket hozom, de valamennyire így is visszakapható az élmény. Aki az enyémeket szeretné látni, tudom mutatni még a valódi papírképeket albumban. :) Szóval akkor, 2009-ben és februárban egy péntek este valamikor 8 körül volt a találkozó pont a Hősök terén és havazott. Végre ott volt az imádott hó, én meg (mi) elhagyni készültem a hót. :) Rengeteg busz volt, mert se szeri se száma az ilyen utaknak (nem is drágán) a farsangi szezonban. Végre elindultunk, volt nálam néhány túlélő eszköz a hátizsákban (hogy utáltam mire másnap este lett),meg kispárna és egy pléd. Mert hogy igen, két éjszaka b

Folytatódik a Régi utak - rovat :) És benne nem kevés olasz képpel, mert nem titok, az én igazi országom (még ahhoz képest is, hogy bár elég sokat utaztam, de nem eleget és közel sem láttam a világból nem hogy mindent, de... ) Olaszország... :) Tavalyelőtt, amikor már erősen sejthető volt számomra, hogy körül akarok nézni máshol is, utaztunk egy jót tavasszal. Részleteset már nem számolok be onnan, de idemásolom az útvonalat (ilyen útja még mindig van a Fehérvár Travelnek, ha valaki kedvet kapna :) ). Hozzá tartozik az úthoz (és plusz élmény), hogy úgy emlékszem virágvasárnap is benne volt... Nagyon jó út volt, minden helyszínnél a hivatalos szöveg után linkelem a képeimet, fogadjátok szeretettel, jó utazást :) Tavasz volt és gyönyörű idő végig. Velence, a tengerek királynője - 2011. Szeretek útközben is fényképezni, egyrészt mert az is az út része, másrészt sok ritka szépet lehet látni, van ami meg a hangulata miatt érdekes. Hoztam most is, mármint akkor sok ilyet, ebből né

Kell olyan órá­kat terem­te­nünk, ami­kor nem a lábunk elé, hanem a csil­la­gokra nézünk, hogy meg­pil­lant­suk a valódi útirányt és táv­la­tot. Az ember egy sűrű erdő­ben lehet, hogy csak a követ­kező fát látja, de ha nem veti a tekin­te­tét a sark­csil­lagra, nem­hogy az erdőből nem fog kita­lálni, de még a követ­kező lépé­sét sem tudja jó irányba megtenni. Mül­ler Péter

‎"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." Böjte Csaba

"A részeg azt hiszi, hogy az egész világ körülötte forog." Ez a lélektan alapja. Az ön- és világismereté. Ha nem ismered föl, hogy részeg vagy, nem lehetsz jó barát, jó férj, jó feleség, de még jó szerető sem. Részegekkel nem lehet normális társadalmat, egészséges közösséget, de még egy jó zenekart sem csinálni. Érted, mi a baj - ugye? Nem az a probléma, ha valaki részeg. Hanem az, ha nem tudja, hogy részeg. Tántorog, és kívül keresi az okát: a másikban, a többiekben, a társában, az ismerősökben, az egész világban. Részegségében azt képzeli, hogy minden történet róla szól. A többiek miatta élnek, őt szolgálják, és azért vannak, hogy neki jó legyen: én, én, én, én, én, nekem, nekem, nekem, enyém, enyém, enyém. Mindig, mindenben róla van szó. S ha hibát talál, az sohasem benne van. Manapság mindannyian részegek vagyunk. Ezt nem én mondom, hanem Jézus Krisztus a Tamás evangéliumában. Leírom, mert nagyon fontos szöveg: "A világ közepén álltam és kinyilatkozta

2011. januárban volt egy színházlátogatással egybekötött pécsi kirándulásom. Talán a Rudolfot láttam, úgy emlékszem. Pécs egy nagyon klassz város, szép is, élhető is. Érdemes megnézni szerintem mindenképp. Nem volt ottalvós túra, ezért ami napközben belefért - jobban mondva a délelőttbe, azt gyorsan megnéztük. És még egy érdekesség, biztosan hallottátok ti is a napokban: " Pécs is felkerült arra a listára, amelyben a New York Times az idei évben javasolt úti célokat sorolja fel - közölte a Turizmus Online. A listán szereplő városok közül Pécs a 38. helyen áll.  A New York Times turisztikai toplistájának élén Rio de Janeiro áll, az első tíz közé Marseille, a ghánai Accra, Bhután, Amszterdam, Nicaragua, Houston, a brit-kolumbiai Rossland, Új-Delhi és Isztambul került még be - írta a Turizmus Online. A listán egyetlen magyarországi település, Pécs szerepel, a 38. helyen. A lap szerint a „város mindig is a katolikus, muzulmán és magyar-horvát kultúrák metszéspontjába

Minden évben augusztusban van a Várban a Mesterségek ünnepe. Mindig nagyon vágytam oda, így aztán 2010-ben végre elmentem. Nagyon érdekes, főleg ha valaki szereti az ilyen :) De a pénztárcát otthon kell hagyni. Hoztam néhány képet, csak úgy kedvcsinálónak :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/MestersegekUnnepe?authkey=Gv1sRgCPrmpuqekYmVZw

Addig is amíg a következőt olvassátok, némi zenei aláfestés a Csík zenekartól: Hóban, fényben.  http://www.youtube.com/watch?v=umwYq23GYmk Nagyon szeretem ezt a dalt, és emlékszem, akkor talált meg, amikor tavaly Angliában nagyon vágytam a hóra. Én és a hó, jóban vagyunk, szeretem és ő is engem, bár időnként cukkol. Mert szeret másutt esni, mint ahol éppen vagyok - pedig én mindig szívesen fogadom. :) Pedig már akadtam el benne nem egyszer, de úgy igazán, gyerekkoromban, kollégistaként, később Pestre tartva, meg ilyenek.Hétfőn nagyon nehezen jutottam be, két és fél órán át jöttem. Ha hazafelé megered, le szoktam szállni néhány megállóval előbb és akkor szeretem, ahogy olvad az arcomon és ellep. Nagyon várom minden évben és minél többet akarok belőle mindig.

Múlt csütörtöki színházélmény: Csoportterápia. Jó volt megint, eddig egyszer láttam, a bemutató után és Anglia előtt. http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=53 Érdekes, nekem tetszik és jók a szövegek is. http://files.madachszinhaz.hu/uploads/files/csoportterapia_cd_szovegkonyv.pdf A youtube-n elég sok (talán mind) dalt meg tudtok hallgatni, nekem ez az egyik kedvencem (Ez már az út): http://www.youtube.com/watch?v=aN6HXL7J32c

Most nagy kincseket közlök, azokat a képeket, amikor legeslegelőször láttam Londont szűz szemmel :) Ez 2011. július 17-én volt. :) Akkor voltam vizitában kint, erről kevéskét írtam is még a blog elején... :) Íme a képek: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/LondonEloszor?authkey=Gv1sRgCLrs1N6BmPjP7gE Nem tudom hányszor eredt meg az eső abban a napban. A képek időrendi sorrendben vannak, a felhős, esős, napos képek váltják egymást. Szép nap volt, nem feledem. Most ahogy átfutottam megint ezeket a képeket jutott újra eszembe, hogy honvágyam van, és hogy a legjobb képeket felhős időben lehet készíteni. Egy sima égszínkék ég kicsit snassz, nemdebár...? :)

Végre eszembe jutott és feltöltöttem a decemberi bécsi képeket, íme :) https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/BecsSchonbrunn?authkey=Gv1sRgCPOFlLDy7_Gu0QE

‎"Azok számára, akik elmerülnek a tündérmese mondanivalójában, a mese mély, csendes tóvá válik, amely először a saját képét tükrözi vissza; de mögötte hamarosan felfedezi lelkünk belső kavarodását – a mélységeket, s azt, hogyan érjük el a békét magunkban és a világban, amely a küzdelmeink jutalma." (Bruno Bettelheim)

Hm... tenni kéne, tenni kéne... ‎"Ne visszafelé gondolkodj. Rosszul csináltad? Nem rossz szándékkal tetted nyilván. Rájöttél dolgokra, az elég. Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, újra és újra elölről agyalni mindenen, hanem előre figyelni. Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre. Hogy befelé figyelsz, és erre időt szánsz, az jó. Ne ijedj meg tőle. Minden napnak a maga terhét nézd. És ne halmozd a tennivalókat. Csak láss neki, apránként..." Schäffer Erzsébet

‎"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet. És most csináld magad!" (Osho)

"Gyönyörködj kedvesed arcában - ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek - ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb." Ez egy kissé szomorú útravalónak tűnik, pedig nem az. Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a múlandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt.  Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel. Néha unatkozol, néha izgulsz, gyakran türelmetlenül lesed az órádat, várod, hogy múljon az idő. Így, ilyen siváran pereg le a por életed homokóráján. Percek, órák, napok, néha hónapok kincseit szórod szerteszét, nem is veszed észre, milyen csodában élsz. Azt hiszed, a jókedvhez kell még valami plusz. Valami ráadás, valami ajándék, valami kis beteljesedés, vagy váratlan öröm, de ha például egy hosszú sebészeti kezelés után először kilépsz a kórház kapuján, hirtelen megörüls

"Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség - és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel." Pál Feri

Bár már 3. napja tart az új év és akár az új lehetőségek éve, nem akaródzik elkezdenem az új évet. Itthon rejtőzködöm a kis világomban, tobzódva a könyvek és a Szívek szállodája világában a mécsesek oltalmában. :) És megtalálnak ehhez hasonló írások - de holnap már ki kell mennem a világba. ‎ "Amikor valami elindul a megvalósulás felé, szüntelenül akadályokba ütközik. Száz 'nem megy' után érkezik el a pillanat, amikor egyszer csak: 'megy!' Rengeteg csőd, kétségbeesés és 'ebből nem lesz semmi!' útján érkezünk el a beteljesüléshez. Ezeknek a legyőzése csakis hittel lehetséges. Hit az, amikor a padlón heverő bokszoló, akire éppen számolnak, tudja, hogy ő ezt a meccset végül megnyeri. A hit a gondolatnál ezerszer erősebb. A külvilág negatív visszajelzései, a hatalmas bukások sem kezdhetik ki, mert bizonyos benne, hogy amiben hisz, az már valahol megvan, csak még nincs itt. A hit: a lélek magjába rejtett jövendő tudása. A valódi hitet azonban gyakran össze

Se szeri se száma a neten az új év kezdetének, fogadalmaknak, terveknek stb... Íme egy újabb :) "Új év, új kezdet, új fogadalmak... Ezek pedig terveket és álmokat hoznak magukkal! De mi lenne, ha idén nem merülnének feledésbe az év elején kimondott szavak?  Szerintünk szuper módja annak, hogy tudatosítsuk magunkban a terveinket, ha készítünk egy álomtárat! Egy kis üveget, bödönt vagy dobozt, amibe összeírjuk a vágyainkat, vagy épp a már megvalósult terveket... Ezt már Rátok bízzuk! :-) Így biztosan emlékezetes marad 2013! Boldog új évet kívánunk!! :-)) "

‎"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni!" (Leo. F. Buscaglia)

Nyomorultak témában nem keveset írtam már, hol ilyen, hol olyan formában. A kapcsolatunk középiskola 2. vagy 3. évében kezdődött igazán, amikor az érettségi szünetben az egész könyvet végigolvastam szinte egy szuszra. Aztán amikor kezdődött a nagy szerelem a musical-ekkel, egy-két dallal kerültem először csak érintkezésbe, és többen sajnálkoztak, amikor kiderült, hogy a Madáchos Nyomorultak időszakról lemaradtam. Aztán kaptam a cd-t meg színházas dvd-t is, de azért az nem volt ugyanaz... mígnem kétszer is elmentünk Kecskemétre megnézni ott a musicalt és egyre jobban összeállt a kép és egyre mélyült a kedvencség. Közben meg kacsintgattam kinti előadások után is, a 10 éves, majd a 25 éves évfordulót is sokat néztem-hallgattam a youtube-ról. És aztán jött az angliai színházas élmény... és nagyon vártam a mozi változatát is. Két nappal az itthoni bemutató után néztük meg, és hát a várton felüli produkció és élmény, KÖTELEZŐ program mindenkinek - kivéve aki a zenés dolgokat nem

Útravaló, nemcsak erre a hétre, hanem/nemcsak erre az évre (is): "Minden picigyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is." Játék. Játék! Játék! Játék! Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett. Szeretni - jól-rosszul - minden anya tud. Ha máshogy nem, ösztönösen. A legtöbb, amit kaptam tőle, az öröm volt. Vidám lelke volt. Derűs. Sokat dalolt. A konyhában, a fürdőszobában, s néha - mivel szép hangja volt -, a színpadon is. Engem is megtanított arra, hogy daloljak. Egyedül, amikor nem hallotta senki. Megtanított egyedül játszani. Korán elszórakoztam egyedül. Ha beteg voltam, sok mesét és tréfát mondtam magamnak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is. Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakbó