berno

Ma, a 2-3. műszak után azt tudom mondani, hogy hálás vagyok a néhány normális emberért, akikkel lehet találkozni, de ez egy nehéz szolgálat lesz.  A magamfajtának nem egyszer forog a szeme és néz körbe hitetlenkedve, mert a segítség és segítség között különbség van. Értsétek jól: annak ellenére, hogy változó műszakok vannak, egyes emberek nem engedik ki a kezükből a feladatot és bár sehol nincs semmire szabályzat - csak úgy jó, ahogy...  Csak két példát mondok...  1. Ma új feladatot kaparintottam meg magamnak (és tök jól is éreztem benne magam), mivel az egyik staff reggel kétségbeesett attól, hogy nincs itt bizonyos Csenge (meg a másik se), mi lesz most... szimpla excel táblába kell beírni a személyiről a nevet, a születési dátumot, az igazolvány számát, néhány oszlopba Ok-t vagy semmit és még az akkreditációs kártya számát (már ha van - nekem még mindig nincs!), és még a dátumot vagy 3x... egyébként egy sor kérdés szerintem felesleges, mert sehova nem vezet vagy kiderül máshonnan, ar

A legkedvesebb neveimet beszélni alig tudó gyerekektől kaptam, ez jutott eszembe, ahogy ezt olvastam.

Aki őszre szeretne maszkot rendelni, neki szól az alábbi ajánlatom. Szezonálisból ez a 2 anyagom van (jelenleg). A maszkok ára 350,-/db (Ha másféle - nem őszi -  érdekelne, azt is lehet jelezni, van sok anyagom.)

 Szerdán volt az első önkéntes műszakom (5-8-ig) és kicsit vártam, hogy ülepedjen, de valójában nem változott, amit írni tudok. A szerdai három óra annak volt tipikus képe, amikor valami szervezetlen, szedett-vedett és kiábrándító. (A szerdai program a munkaruha osztás volt és a szerződtetés.) A program alatt lehetett jelentkezni önkéntes koordinátornak is (az nem önkéntes), és vacilláltam is, és ha lett volna több szabim, megléptem volna, de úgy voltam vele, hogy akik ezt szervezik, biztos totál a topon vannak, talán kevés lennék...  Sokat küzdöttem szerdán magammal, hogy maradjak annál a feladatnál, amire mentem és amit elvárnak. Az emberek nagy része - úgy tűnik - nincs tisztában a saját képességeivel, korlátaival - pl. ne akarjon az regisztrációs listát böngészni többszáz névvel, aki rosszul lát, nem ismeri az ABC-t és alig hallja a nevet is... Aztán vannak az erőszakosak, akiktől még az asztalhoz sem férni oda... Aztán jönnek olyan önkéntesek is, akikkel szemben rögtön azt érzem,

 Pár hete bejelentkezett egy program a telefonomon Digitális jóllét néven. Be tudom állítani, hogy mikor van az alvásidőm és bár aludni nem tud helyettem, de abban az időpontban elszürkül a képernyőm, átvált ne zavarjanak módba és a kelési időpontig így is marad. Ébreszteni is tud és tegnap éjfélkor már 'rámszólt', hogy már egy órája aludni kellene... :)

 Tegnap munka utánra szólt az ingyenes látogatásra a jegyem, már nagyon vártam. Csodálatosan megrendítő érzés minden alkalommal átlépni ott a küszöböt, ilyen formán vendégként menni pedig még különlegesebb érzés. Nagyon jó vezető volt, bár picit úgy éreztem, hogy röviden le lettünk zavarva műszak után, ezért nem biztos, hogy még ősszel nem megyek vissza, ha valahol belefér az időmbe. Néhány kép csak a hangulat miatt:  https://photos.app.goo.gl/3MEbWB2wHDqN5LT68 Háttérinformáció:  https://www.parlament.hu/web/orszaghaz/latogatoi-utvonal Ráadásul a legvégén egy helyről ki is zavartak bennünk, mert a Látogató Központ már zárva volt, szóval vissza kell majd menni mindenképp.

Jövőre lesz 20 éve, hogy először voltam önkéntes a Bátraknál, ezt a néhány emléket elővenni még mindig igazán szívet melengető. Ez is a hétvégi pakolásnál akadt a kezembe.

Isten hozott ősz! Vártalak nagyon, bár picit megleptél... vagy ez még az angol nyár helyett van, ami már másodszor maradt el? 🤭🍁🍂🍃 Csigusz, lennék én is a házamban és lehet, hogy tempóból is a tiéd az egészségesebb. 🐌

 Az önkéntes hátizsákból hamarosan elég sok lesz az utcákon, programokon, nem akartam, hogy az enyém elkeveredjen, ezért kicsit személyemre szabtam. :)

 Szerda délutáni meglepetés az iroda ablakából, igaz, hogy a képek nem adják vissza a hangulatot, hangot-szépséget: és ehhez a háttér: https://24.hu/belfold/2021/08/25/harci-repulok-budapest-szaud-arabia-repulonap/

Na, persze, mi más kerülne elő legelőször a pakoláskor, mint Firenze térképe... legalább már nem kell keresni. :)

Hesna és családja Amerikába ment egy évre, ahogy ezt olvastam nagyon eszembe jutott amikor én kétszer pakoltam így össze, nagyon visszajöttek az akkori érzések: #napló1

Amikor szabadság alatt egy álló napon át csak esik és 18 fok van, nem marad más, mint a szanálás, pakolás.  Régi papírok, régi emlékek.

Biztos vagyok benne,  hogy a sűrű vonatozás éveket vesz el belőlem, és nem arra gondolok, hogy mennyi időt utazom. A képen nem a szebbikkel utaztam, és ez jellemző az egész útra. Egész nyáron IC jegyet adnak el gyorsvonatos kocsikra is, és nem a + 300 Ft zavar, hanem hogy ezt végül mindenki lenyeli, mert legalább ül, igaz hogy gyakorlatilag egymáson - összezárva a 6-os kocsiban csak nekem jut eszembe, hogy maszkban biztonságosabb talán. A nyári melegben gyulladok meg a 3 órás úton, úgy szállok le, mint aki 2 hete úton van. A kalauznak persze föl sem tűnik, hogy drágább jeggyel ülök itt. Már leszoktam arról, hogy veszekedjek vele, úgy sem volt értelme. Nagyon eltérő a komfort is, ebből a kocsiból beállt derékkal kecmergek le, miután végre ki tudom nyitni az ajtót (a másikon gomb van), a lépcsőről csak letolatni tudok, olyan keskeny- bezzeg a másikon dupla széles. Szóval így telik (el)a nyár... 🙈

Ilyen világot élünk, már maszk-automata is van.

 Idén az augusztus 20-t itt (Bp) szerettem volna tölteni - bár igazából rájöttem, hogy a tavalyin is itt voltam, hiszen akkor volt a Puskás-premier. No, de a lényeg, hogy annyi programkínálat volt, hogy komolyan agyaltam, hogy mi is legyen. A vezérfonalat mindenképp a Mesterségek Ünnepe vitte. Reggel kivételesen bealudtam - igaz, hogy egész héten éjfél- egy körül kerültem ágyba, így nem is tűnik olyan későinek a felkelés, aztán kiolvastam a könyvemet, főleg hogy az útra egy újabb jó hosszút tudjak vinni. :) Nagy nehezen összecihelődtem és délben a várban voltam. Ott kezdődött, hogy gyalog mentem föl, mert legalább 100 m (!) tömött sor várt a 16-os buszra és igazából 2-3 megálló csupán, igaz, hogy kemény hegymenetben. Hónapok óta kongott a város a turistákat tekintve, na, most mindenki előjött! Mesterségek ünnepén ennyi unott és ordító gyereket - és tuskó szülőt - még nem láttam. MIÉRT megy kézműves rendezvényre olyan, akit nem érdekel...!? Így az meg nem fér oda, akit érdekelne. Komoly

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt láttam ennek az előadásnak a bemutatóját. Emlékszem az előadás utáni érzésekre,szárnyalásra, dallamtapadásra. Nyár elején a Margitszigetre mégsem mentem el, aztán most mégis látni akartam - igazából  miniszter elvtárs miatt, mert gyakorlatilag nincs hol látni (Pesten legalábbis). Majdnem elkéstem, aztán galiba volt a jeggyel, egy emelettel följebb ültem végü, mert átültettek, így az értékes vetítésből megint nem láttam semmit, ez nagyon bosszantó volt (újra). Ha lesz még újabb akció, meg fogom nézni közép-középről, csak már nagyon kell nézni a szereposztást,mert lettek váltók. Ma Kocsis Dénes volt Puskás, Pesák Ádám pedig Czibor, Vörös elvtárs helyett is más volt - utóbbi kivételével én megtartanám magamnak az eredetieket. Verébke finomabb, 'puhább' Puskás volt, jobban lehetett az ívet látni - érteni. Mihály Úr még undorítóbb volt, de sajnos már senki nem döbbent meg a haján. 😄 DiStefanót meg nem NB játszotta🙏, hanem a darab zeneszerzőj

A 40-es év utolsó hónapjának kezdetén és 18 nappal a NEK előtt (ugye milyen szép) munka után elmentem az Önkéntes központba átvenni a csomagot. Az akkreditációs kártyám még sajnos nem készült el, de a többi pakkot elhoztam. Lenyűgöző, nem gondoltam, hogy ennyi minden lesz. :) A póló egyszerűen csodálatosan szép, teljesen bele vagyok szeretve, a kulacs is nagyon tetszik! És hát ilyen életet élünk, maszk, fertőtlenítő folyadék és kendő... Utána pedig odaléptem a rózsakertbe, ahova már visszavágytam - sajnos a nagy meleg megkínozta a rózsákat, de azért így is csodálatosak, az épület meg még mindig lenyűgöző. Az önkéntességhez el kell meséljek még egy dolgot. Amikor pár hete like-oltam a rendezvény egy eseményét, rám írt egy régi (még fórumos) ismerős, hogy látta, hogy érdeklődöm a mise kapcsán, ő önkéntes lesz, szívesen segít, ha van kérdésem. Elámultam, mert tudtam, hogy ő sokat önkénteskedik, de hogy a NEK-en is, azt nem gondoltam volna. Aztán írkáltunk még egymá

Ha mostanában valaki megkérdezné hogy mit vagy kit hallgatok legtöbbet, ez a dal lenne rá a válaszom. Lehet, hogy hozzátenném, hogy egyre jobban tisztelem a tanúságtevő embereket, a művészeket más nézőpontból is, de az egy egészen másik poszt lenne már, ezért inkább csak úgy ideteszem ezt a dalt kinek-kinek kedve szerint. Persze zakatol a lelkemben-fejemben-szívemben az egy hónappal későbbi időpont (is) a naptárban, annyira, hogy nem biztos, hogy a szó régi-hagyományos értelmében akarom majd ünnepelni a 0918-at. "Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már ... Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, egy boldogabb világról álmodunk..."

Színes Lampionok. Vízpart. Egy pohár fröccs, vagy csak egy pohár limonádé. Valahonnan, a hangszóróból, zene szól. Hallgatod. A vizet, ahogyan moraljlik a lábaidnál. Mikor élted át ezt utoljára? A harmóniát. Az örömet. A varázslatot. Mikor engedted meg utoljára magadnak, hogy “csak úgy” éld az életet? Tollusc Latilah

Te mit látsz benne?

 Olvasásra ajánlom önmagában is. (képre kattintva megjelenik rendes méretben) Miután elolvastam, az jutott eszembe, amikor sokat voltam kislányként anyukám (és a nénik) irodájában és a mechanikus írógéphez én is odaülhettem. Azon is keményen kellett írni, a  mutatóujjam mindig be-becsúszott két betű közé, viszont tudott indigóval is írni. :) Belegondolva, szerintem reálisan nézve hamarabb 'gépeltem', mint ahogy megtanultam írni. Anyukám akkor már villanyírógépen írt, sokkal később a középiskolában (elsőben) én is úgy tanultam meg, aztán jött a számítógépes klaviatúra, majd a versenyek... 

Oh,de vártam ezt! 🙏 Elmaradt a tavalyi Arénás, és hiányzott az élő zene, hogy a szívem ne a saját ritmusában üssön,  Havasi teljes profizmusa, tehetsége, kedvessége, a történetei, stb., stb.... Délután már igyekeztem rápihenni (amíg egy telefon fel nem ébresztett), és közben megint jött a fenyegető eső-előrejelzés. Vissza sem tudok emlékezni, hogy mikor voltam itt utoljára,és vajon mit néztem. Régen lehetett, mert nagyon kényelmes székek lettek azóta, legalábbis 8-ig még így gondoltam. 🤭 Megfenyegetve az esőt hoztam 2 dzsekit is (fölvenni és takarni), párnát (ezt kényelemből) ernyőt és sok vizet, mert még mindig 34 fok volt 7 előtt, amikor elindultam. Izgultam, hogy odaérek-e, de szerencsére mindkettő busz pont jött és dugó sem volt. A főnököm mögöttem ült 5 sorral, már a bejáratnál összetalálkoztunk és utána még 3x és Isten áldja,amiért a végén is megtalált és hazahozott, így úsztam még a durva vihart szárazon. 🙏 A véletlenekben nem hiszek... Mögöttem egy gyerek alig bí

Egy ideje (pénteken volt egy hete) nem értem rá vasalni és a meleg sem igazán motivált... most a kávé után a fotelból nézem a halmot és medve úr vigyorát, és épp azon gondolkozom, hogy melyik musical-lel bírnék ezzel el... 🤔😅

Kreatív workshop lett volna ma terítéken, de változott a program, viszont nem akartam az itthoni punnyadást. El kellett intézni egy ügyet, aztán flangáltam, majd délután órákat töltöttem a Margitszigeten. Olvastam, angoloztam is, sétáltam és néha csak néztem a felhőket hátonfekve. Nagyon jó volt. A mai legkedvesebb: a többi képet itt találjátok

Se kevesebb... 😄 a héten lett néhány érdekes szám

Akkor ez hogy is van most?

Már készültem egy ideje erre a fotóra miután pár hete láttam a neten, bár az jóval profibb volt. 🤭

Már sokszor írtam, hogy nekem az augusztus = remegés az iskolaszerek tájékán... 😁🤭🙈 egyik nap is erről beszélgettem pont MissK-val, éreztem,  hogy baj lesz, pedig nem vagyok ezzel egyedül. De egy füzetnél meghúztam a határt. Hogy mit fogok bele írni...?! Költői kérdés (se). 😉

Tegnap már Berni néni voltam, amikor a tündéri 3,5 éves Letíciával találkoztam, ma megjöttem a rég várt kanálkáim. Szerintem eléggé jellemzőek. 

 Tíz évvel ezelőtt is kerek voltam és meleg nyár volt. Ma tíz éve szombat volt és vonatoztunk, esküvőre tartottunk. Szinte dobozokban álltam az angliai (első) kiköltözés miatt, közben még volt egy nyaralósom (Gréti első nyaralása), anyukámnak frissen forrázott lába volt és friss nyugdíjas volt és nem is folytatom. Fenyőharasztra készültünk, a kastélyba, esküvőre. A B8-ból valaki férjhez ment (ő a @limaaya-s csodakarkötőim gyártója). Persze szokás szerint vonattal kínlódtunk, hogy odaérjünk és még éjjel vissza is... és hát rossz helyen szálltunk le (túlmentünk), így máshol várt reánk a transzfer is. Máig előttem van, ahogy épp hogy odaértünk kvázi 'csikorgó' kerekekkel porfelhővel a szertartás kezdetére. Csodálatos szép volt minden és mindenki... Készültek képek és hiába, a jó fotós tud jó képet is csinálni... :) egy kisebb csoportképről vágtam le a fejemet (ezt a képet), évekig volt a fb-profilképem és később is használtam, mert ezt a képet tényleg szeretem magamról. Arra emlék

 ... házi feladat vagy kötelező olvasmány...? Otthon is gyűlnek, de most azt hiszem ez a 3 az első, amivel kezdeni kell.

 Nehéz elfogadni, hogy idén is kimarad - nemcsak az angol - tengerpart, de bármelyik és bármelyik túloldala a határnak. Pedig ez is álom egy ideje, hogy megnézzem, hova tart a hazafelé tartó vonatom, vagy innen menve vagy otthonról: Mennyi remek ötlet: MÁV-START nemzetközi utazások 34 p.    ·  Jöhet még egy kis tengerpart? Vagy a hegyekbe vágysz, cseppkőbarlang-túrával? Esetleg egy kulturális fesztiválon andalognál a pároddal egy bűbájos kisvárosban? Na, akkor neked Ljubljana kell! Gyere velünk vonattal Szlovéniába, és a fentieket mind megkapod: naponta közvetlen vonattal megyünk Ljubljanába, ahol most épp egy összművészeti fesztivál zajlik, de a folyóparti város enélkül is épp elég romantikus, igazán megér egy misét, Lubljana vasútállomásától menetrendszerinti busszal a világ egyik legszebb útvonalán egy óra alatt eljuthatunk a szlovén tengerpartra, a balkán Monacójának nevezett Portorozba, vagy az itáliai ősöket felmutató Piranba (a bástyás strand a képen), a tengerpart közvetlenül