Önkéntes műszak 1.

 Szerdán volt az első önkéntes műszakom (5-8-ig) és kicsit vártam, hogy ülepedjen, de valójában nem változott, amit írni tudok. A szerdai három óra annak volt tipikus képe, amikor valami szervezetlen, szedett-vedett és kiábrándító. (A szerdai program a munkaruha osztás volt és a szerződtetés.)

A program alatt lehetett jelentkezni önkéntes koordinátornak is (az nem önkéntes), és vacilláltam is, és ha lett volna több szabim, megléptem volna, de úgy voltam vele, hogy akik ezt szervezik, biztos totál a topon vannak, talán kevés lennék... 

Sokat küzdöttem szerdán magammal, hogy maradjak annál a feladatnál, amire mentem és amit elvárnak. Az emberek nagy része - úgy tűnik - nincs tisztában a saját képességeivel, korlátaival - pl. ne akarjon az regisztrációs listát böngészni többszáz névvel, aki rosszul lát, nem ismeri az ABC-t és alig hallja a nevet is... Aztán vannak az erőszakosak, akiktől még az asztalhoz sem férni oda... Aztán jönnek olyan önkéntesek is, akikkel szemben rögtön azt érzem, hogy jaj, csak nehogy összekerüljek, aztán jött olyan, akiből 3 méterről ömlött az alkoholszag... aztán az a sok kiskorú - hogy velük ki fog foglalkozni, vagy milyen feladatot vállalhatnak és vállalnak, abba bele nem bírok gondolni. Közben nekem meg egy csomó programvállalásomat utasítják el és terelni akarnak olyan programok felé, amit nem igazán szeretnék és nem is fogok vállalni, csak közben van egy minimális limit, amire az önkéntes szerződés és a saját vállalásom valamilyen szintig kötelez.

Ekkora programnál nem lehet megengedni azt, hogy nem fogadjuk az önkéntest, nincs valami irányelv, nincs feladatismertetés, feladatátadás. Elnézve azt a szedett-vedett bandát, nem tudom hogy lesz annak a rengeteg vendégnek a fogadása, koordinálása, akiket várunk a kongresszusra. Alig van önkéntes-kommunikáció, nincs csapatépítés, mi-érzés erősítés, stb. Állítólag 2000-2500 (!) önkéntes van a programban... Ez így nehezen fog működni, nagyon soká derülnek ki a beosztások is, ami miatt alig tudom koordinálni a saját időmet, életemet. Lehet, hogy ez egy nehéz szolgálat lesz, de akkor is az enyém, az én vállalásom persze, még a 41-en innen.

Folyt. köv.