Önkéntes műszak (2-3.)

Ma, a 2-3. műszak után azt tudom mondani, hogy hálás vagyok a néhány normális emberért, akikkel lehet találkozni, de ez egy nehéz szolgálat lesz. 

A magamfajtának nem egyszer forog a szeme és néz körbe hitetlenkedve, mert a segítség és segítség között különbség van. Értsétek jól: annak ellenére, hogy változó műszakok vannak, egyes emberek nem engedik ki a kezükből a feladatot és bár sehol nincs semmire szabályzat - csak úgy jó, ahogy... 

Csak két példát mondok... 

1. Ma új feladatot kaparintottam meg magamnak (és tök jól is éreztem benne magam), mivel az egyik staff reggel kétségbeesett attól, hogy nincs itt bizonyos Csenge (meg a másik se), mi lesz most... szimpla excel táblába kell beírni a személyiről a nevet, a születési dátumot, az igazolvány számát, néhány oszlopba Ok-t vagy semmit és még az akkreditációs kártya számát (már ha van - nekem még mindig nincs!), és még a dátumot vagy 3x... egyébként egy sor kérdés szerintem felesleges, mert sehova nem vezet vagy kiderül máshonnan, arról nem is beszélek, hogy miért excelben vezetünk valamit, amikor van egy egész önkéntes profilrendszer (Önkéntes Menedzser Rendszer)- amiben jelentkeztem, ahol a beosztásaimat látom, stb... - persze szerda óta még mindig nem vitték be a jelenléti ívről, hogy aznap mennyit dolgoztam - ma pl két műszak volt és egy jelenléti ív óraszám nélkül... Szóval vissza az excel-hez... Reggel valaki megmutatta, aki szintén úgy leste el tegnap és miután rájött, hogy talán nem fulladok bele a feladatba, magamra hagyott, fél 3-ig fel sem álltam (az is igaz, hogy egy másik helyen való rögzítést már nem mutatott meg, ami csak 11 körül derült ki és hozzáférésem sem volt hozzá, szóval... pótolhat aki akkora szakértő... ;) Fél 3 után is jól lettem volna, de megjött ez a Csenge műszakon kívül és belebeszélt rögtön mindenbe, áthuzigálta az excel oszlopok szélességeit, nem értette, minek tettem be sortörést, amikor szerinte jobb, ha a névnek fele se látszik, és megkérdezte, hogy csináltam-e mentést... stb, tök feleslegesen összeolvastatott velem két táblázatot és végül úgy felbosszantott, hogy adott pillanatban azt mondtam, hogy tudod mit, tessék, folytasd. (Mellettem is dolgozhatott volna a másik gépen...) Ettől persze eltátotta a száját, és hebegett-habogott. Önkéntes munka ide vagy oda, nem kell mindent elviselnem. Átültem az ismerős mellé és kerestem más munkát és alig vártam, hogy vége legyen a napnak ezek után

2. Ezen a helyszínen ez volt az utolsó nap (mert iskola), délután át kellett költözni egy másik helyre, közben még rengeteg a cucc, mert a 2200 önkéntesből csak 1300valamennyi vette át a felszerelését... Ez is ugyebár... sokkal agresszívabb e-maileket kellett volna küldözgetni, hogy legyen haladás... Egy pici helyen kevesebb emberrel és rövidebb nyitvatartással kell majd tovább bonyolítani, kivitelezhetetlen, közben nagyon sok akkreditációs kártya is hiányzik, sokan már harmadszor mennek vissza eredménytelenül, ahogy én is. Pedig a helyszíni rendezvényekre enélkül elvileg nem lehet(ne) menni, mert ugye az igazol engem. Szóval pakolás... 3-ig volt műszak hirdetve és 3-ig volt nyitvatartás is... El kezdtünk pakolni, de az is agyatlanul ment, jaj, azt a listát csak Évi teheti el, jaj, azt csak Bálint tudja majd, jaj, ezt majd 5-kor szétszedik... na, fél 4-kor meguntam ezt is, összeszedtem néhány írószert és papírt és kalap-kabát. Volt még csoportfotó is, kb 10 percen át készült, hát, nem tudom hány őszinte vicsorgást látok majd ott... :)

Annyi gyerek önkéntes van - gondolom főleg az önkéntes pontszámok miatt -, és senki nem koordinálja őket, senki nem ad nekik munkát -, és gondolom ez a staff és a koordinátor feladata lenne. Ma volt egy kamasz srác, akit csak enni és telefonozni láttam, adott ponton mellettem olyan hangosan játszott, hogy már rászóltam, hogy ne haragudjon, de kicsit nem halkítaná le...? :) Kb erre lehet majd számítani, mert meg is értem, hogy unatkozott...

Fél 8-ra (kiadott műszakkezdésre!) a Városliget oldalába megérkezni szombat reggel BKV-val nem egyszerű (3 jármű, amiből az egyik tízpercenként jár, a másik 20 percenként és akkor a harmadikról legalább nem kell féltávon átszállni), mégis az első háromban benne voltam, és 7.50-ig a folyosón szobroztunk, mert senki nem jött nyitni... Na, nálam ez sem fér bele a dologba, és 8-tól ugye már átadás volt, már tízes sor állt, mikor nekem még az excelt magyarázták...

Számomra megdöbbentő módon rengeteg vidéki is jelentkezett önkéntesnek. És itt nem érdire vagy pomázira gondolok, hanem csak akikkel én találkoztam: pl. Nyíregyházáról, Debrecenből jött. Ma volt olyan egésznapos, aki Miskolcról jött (reggel a fél 5-ös vonattal!), egy másik nő a lányával Nagykanizsáról, de volt egy pasi Körmendről is pl.

Na szóval, van tapasztalás bőven és önismeret is...  Még ki sem fejtettem semmit, amikor az ismerősöm azt mondja nekem, hogy sajnálja, hogy pont ebbe így belefutottam, mert nem ilyen vacak szokott lenni az önkéntesség, ez őt is meglepi most (amikor délután mellészegődtem, már várt, ezek szerint a Csenge lánynak nem én voltam az első esete a két hét alatt), pedig ő nem most kezdte.  Többek szerint gond lesz így, ha nem kezdik el valahogy jobban kommunikálni az önkéntesek feladatait és nem haladnak jobban a szervezésekkel.

Nos, kíváncsian várom a többi beosztásomat és a további élményeket, talán a többi területen belevalóbb koordinátorok lesznek, akik tudnak is szervezni.

Aztán miután letettem a lantot bevittem magam arra a helyre, ami már akkor megtetszett, amikor csak a csomagomért mentem és reggel is reménykedve sóvárogtam a kirakatban, hogy ugye majd ki fog nyitni ma... Csak egy kis montázst hoztam, de isteni cuki hely, ha legközelebb a Városliget oldalában járok, vissza is fogok menni. Nagyon kedvemre való, szépséges. Nem volt képem már többet fotózgatni, de nehezen álltam meg. :)