berno

Mit nekünk hőségriadó és ilyen-olyan kód, ma is erős 9 órát aszalódtam, illetve izzadtam az irodában. Késő délutánra már nem kicsit émelyegtem. 🥴 Embert látni sem bírtam már. Hazafelé hívtam föl anyukámat és közben ücsörögtem a dunai szélben, végre kaptam egy kis levegőt.

Megállni és hálát adni.🙏 Igaz,hogy 36 fokban fagyizni is nehézkesebb. 🤭

  Bevállaltam ezt a lapot, ahogy annak idején, tíz éve a blogolást is, az őszintébb írást, kitárulkozást is. Nagy idő a tíz év. Ez pedig a 7718. bejegyzés. Kicsit ebből az alkalomból át akartam szabni az arculatot is, viszont még nem lett egészen kész, a színekkel, harmóniával nem vagyok teljesen elégedett- pedig sok éjszakai óra ment ma-tegnap rá -, mivel sajnos a blogger.com is fejleszt, ami nekem nem mindig előnyös, nehezebben szerkeszthető, de majd idővel... 😉 Szerintem megszokható lesz, ha ráéreztek, hogy mikor hova kell kattintani, főleg hogy a hosszabb posztok végéről se maradjatok le. :) (A főoldalon érdemes rákattintani az egyes posztokra és akkor jelenik meg a teljes - ahogy a magazinoknál is, utána x-szel záródik. Lehet, hogy így kicsit időigényesebb olvasni, mint korábban egyben, viszont talán könnyebb navigálni közöttük és könnyebb eltalálni, hogy melyik poszt érdekel, hogy elolvasd - és nem kell annyit görgetni sem.) Boldog tízest, köszi mindenkinek, aki időről-időre ide

 Szívem-lelkem teljes ünnepével és minden emlékével boldogan, örömmel idézem fel a két évvel ezelőtti napot, 2019. július 13-t. Szombat volt és furcsa (de Covid előtti utolsó szabad) nyár. A Szeged előtti napraforgó tábláról már nem készült el a fénykép, mert a telefonon akkor láttam meg, hogy Sch. Mia megszületett és ettől önkívületbe estem a vonaton, így nem lett fotó. :) pedig azért szedtem elő a telefont. :) Isten éltessen nagyon sokáig cuki picilány! Aztán este jött a Shakespeare élmény és éjszakai események sora, muszáj volt újraolvasnom a saját posztomat, hogy újra emlékezzek és újra átéljek... Életem egyik legjobb estélye volt (eddig). https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/szerelmes-shakespeare-es-szeged.html És mindennek a tetejébe már 10 éve blogolok.

Egy soha véget nem érni akaró hétfő este értelme. 🤩 Pár hete részt vettem egy jópofa, kedves játékban, az én 3 tippemből is tovább jutott 2, így megkaphattam ajándékba az első példányok egyikét. 🙏 Viselj te is limaayat 🤩🙂 #limaaya

Íme a Jekyll & Hyde párbaj:  https://www.youtube.com/watch?v=DgIUXje_-h0&fbclid=IwAR3b3wyZryg-GZ_q_NV2yBUX0DnWvzQDcqJsMipGqIGpz_EbOOe5Yw9fr1o és a Szegény kissrác:  https://www.youtube.com/watch?v=hX_isf4gcmc&fbclid=IwAR3iwyRgPCzS1OsD6uTJS-3IVXZJQooNxXdUxngcHgSi1EMydvuIghKTgGk Az még eszembe jutott azért, hogy mennyire megváltozott a Covid alatt-óta a művész-néző viszonya. Mennyivel hálásabbak egyébként (már amelyik persze), hogy nézők előtt lehetnek, énekelhetnek, játszhatnak, stb... Ezek a haknik mindig közvetlenebbek, kedvesebbek voltak, de most már azt érzem, hogy a jó többség tényleg boldog, hogy ott lehet, hogy dolgozhat, hogy van kinek. Most már időnként van visszatapsolás, amikor a művész letapsol a nézőtérre, ami egy egészen felemelő dolog. Mert ők azt mondják, hogy mi bátorítjuk őket, pedig mi (én) meg azért megyünk, hogy kapjunk, hogy segítsen az élmény előremenni... Az is eszembe jutott, hogy a Rudolf és Mozart musical mennyire tartja magát még mindig, és a Rebe

Nagyon küszködnek szegény virágaim, egytől sajnos el kellett köszönni, a helyére érkezett ő.

Ma délutáni szuper program, csupán egy nem kedvelt szereplővel. Már nem az első maszkos-nem maszkos M+-on voltunk a pandémia óta. Igaz, hogy nem volt kötelező, mégis amennyire és ameddig a melegtől, párától bírtam, fönthagytam és a közlekedő részekben is többnyire. Voltunk kb így 10-en a a 300valahányból.  Megnyugtató, hogy még mindig tudok huhogni és még mindig hat rám a musical. :) Magasan is tudok még tapsolni az arra érdemesnek.  SándorPeti igazán hangján volt és nem is lustálkodott. Szent ég, mennyire jó Rudolf lehetett volna annak idején... Olyan Jekyll-t énekelt, hogy jujj, remélem, hogy az Jekyll-castingra készül(t). De minden dala káprázatos volt. Öröm volt újra hallani, sajnálom is utólag, hogy nem szerveztem jobban a dolgokat és nem mentem mégis tegnap-tegnapelőtt Istvánra. Szemenyei Jancsika a maga 40 évével még mindig egy nagy kölyök. Megmondani nem tudom, hogy mikor hallottam így énekelni már, saját maga sem emlékezett hasonlóra. Egy biztos, hogy amióta férj és két gyerek

Az elmúlt három napban annyiszor úsztam meg az elázást, hogy már várható volt, hogy egyszer böjtölni kell. :) M+ról hazafelé ha nem teszek negyed órás kitérőt, akkor szárazon megúszom, de kitértem. :) Azt hiszem volt egy cipőm, a nadrágból és egyéb minden másból folyt ki a víz.  A mait leszámítva 2 emlékem van ekkora elázásról a 40 év majdnem 10 hónapról. 

Nem lehet eléggé várni az őszt és ebben a KIK megint segít. :) A kép ma készült.

Csodás és jól fárasztó napom volt! :) Régi vágy, hogy kreatív workshop-okra eljussak (a varrótanfolyam mellett), ezért ezen a nyáron ilyenekre törekszem, a legigazibb az lenne, ha lenne olyan tábor, akár bejárós, hogy kb egy héten át minden nap egy másik technika lenne, mint a gyerek kreatív táborok. Ehhez persze kellene elegendő szabadság és elegendő keret, de igyekszem megvalósítani, amit lehetséges. Belefáradtam az utóbbi másfél évbe a sok más hopponmaradásban és sikertelen szervezkedésben, ezért amennyire lehet inkább megyek a hangulatom, az érdeklődésem, az új dolgok felé. Az első program: Az én naplóm - Bőrkötéseskönyv-készítő foglalkozás a Hagyományok Házában. "A foglalkozás során olyan A/5-ös méretű fűzött könyvecskét készítünk, amelynek a borítását bőrdomborítással díszítjük. A résztvevők így a könyvkötés és a bőrművesség világába is betekintést nyerhetnek. Foglalkozásvezetőnk: Csíki Virág kézműves, bútorfestő Csíki Virág Budapesten született és Gödön él. Szülei is kézműv

Tegnap esti félelmetes, iszonyatos látkép a vihar későbbi felvonásából, kemény jégeső, félreálló autók, megbénuló forgalom. Ezek az autók itt állnak: Az érdekes és hátborzongató számomra az, hogy voltam valahol és tanakodtam, hogy siessek vagy maradjak és várjam meg a 40 perccel későbbi buszt... Nos, eljöttem az előzővel, ami nagy szerencse, mert a későbbi busz már ebben a jégben ért volna...

"Jön a vihar, tajtékja ében,Haragos bírák feketében, Villámok szelnek át az égen, Mint fájó fejen a kinok, Utánuk bársony nesz inog, Megremegnek a jázminok."

 40 fölött már nem szülinap van, hanem örökségnapok. ;)

Este 8... megnéztem ugyanekkorra a másik 2 "székhelyemet", hogy ha máshol lennék, milyen lenne... 🙈  Na, vajon hol szeretnék most jobban lenni? 😉

 Tudjátok, hogy van a verses, idézetes blogom is, ami inkább gyűjtemény. Folyamatosan rendezgettem az elmúlt időkben, sok ismétlődést sikerült kiírtani és a címkékkel is jobban lehet keresni. Sok-sok év gyűjtése, íme:  https://bernoversek.blogspot.com/

 A karácsonyi kaktusz júliusi tündöklése  és a tavasszal elfagyott lilaakác feltámadása

 Csodálatosan szép visszatérés a vasárnapi PF-misén. Pár hete, pont a műtét előtt, a vasárnapi misén énekelt utoljára, most pedig nyilvánosan pont ott a silencium utáni első nyilvános alkalmon. Szombat este volt élő bejelentkezés is, nagyon megkönnyebbültem, azóta megvettem a jegyet az augusztusi koncertre is.

 Bezzeg a szabadságos hétvégémen a négy napból 2-ben még csak nem is sütött az 'átkozottja'... ;) Ki kért holnapra 39 fokot?!?!

 Most nem annyira volt műhelymunka, viszont többet horgoltam (szakkörön is voltam a szomszédban), főleg hogy a szombat délutáni mothosság* a málnásban bokára esésben végződött, amitől még mindig sánta vagyok kicsit. * mothos

Szabadság első napja 21 fokban, napsütés nélkül. 😄 A felhőket viszont szeretem. Elképzelhetlenül számos árnyalata kéknek, szürkének, stb... ki tudná ennél szebben festeni, mint a teremtő.

Nem annyira örülök... ahogy annak sem, hogy már nincs előnyöm a védettségi igazolvánnyal. Szerintem közlekedésben biztosan hagyom a maszkot, és inkább kerülöm a zárt teret, jövő héten megyünk pedig egy ilyenre, és lehet hogy mégsem kellett volna bevállalni, még igazolvánnyal is bizonytalan voltam, hát még így. Újabb küzdelem magammal és a helyzettel. 🥴😷 Szórakoztató azt olvasni, hogy nem tilos maszkot hordani... még jó hogy...! Maradok egyelőre az egyetlen szervezett buszos útnál, és nem is tervezek itthoni hoteles elvonulást, vidéki szabadtérit, pesti kőszínházat, menjenek  csak az oltatlanok egymással 😄🤞

Magyarországon 1997 óta tartjuk a köztisztviselők emléknapját. Az esemény háttere: a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete az 1992. július 1-jei köztisztviselői törvény életbelépéséről emlékezik meg.  Korábban volt ez munkaszüneti nap is, néhány belevaló önkormányzat meg is tartja. Mi így ünneplünk és ünnepi lelkülettel dolgozunk, a verejték talán elmarad, köszönhetően az enyhülésnek. :)

 

Csodálatos, mint mindig, nagyon várom, hogy még eljuthassak egy újabb TPG-koncertre.  #tpg/beforeyougo

 A kínlódás csak addig fog tartani, amíg fel nem ismered, hogy mi és miért hiányzik belőled − méghozzá neked magadnak annyira − hogy már kedved nincs úgy élni, ahogy eddig. Új döntés előtt állsz. Ha te hozod meg, azzal nagy lépést teszel előre. Ám ha a sors lesz kénytelen lökni rajtad egyet, zuhanás is lehet abból, aminek emelkedésnek kellett volna lennie; visszaesés, érezhető stagnálás. Nem mindig könnyű megtudni, hol szorít a cipő. Kornis Mihály

Mindhárom másik évszakkal jól elvagyok, szeretem is őket. A nyárt, a nyomorultat kifejezetten nem szeretem. Lehet, hogy nem tanultam meg nyár-nak lenni. Utálom, hogy este 8-kor is még 34 fok van. Mindenki úgy beszél róla és várja, mintha a nagy gondtalan valami lenne, mint akár az iskolai vakáció, de nekem azok sem azok voltak - utáltam a kötelező vizes nyári táborokat és az egyhetes rokon-nyaralást leszámítva ki sem jöttem a faluból. Akkor még nem tudtam, hogy ez nem standard, hogy lehet(ne) máshogy is, tehát akkor nem is zavart. Alig van szabadságom, most (idén) sem mehetek határon túlra, se a csimótákhoz, akik közben akkorák lesznek, hogy már lassan nem is fogom érdekelni őket. (Mindig mondom, hogy a Covid értékes éveket vesz/vett el az életünkből.) Szóval nincs gondtalan nyár, egy-egy hétvége nyújtásom van, ami meg nem a pihenésé. Az irodában ájulok el reggel 8-5-ig, mert nincs klíma, sem kedvezmény, cserébe lehet majd menni a fülészetre, gégészetre a huzattól és a vent

Hamarosan - hónapon belül - lesz a 10. blogszülinap.  Nem tudom, hogy változtatok-e valamit, vagy valami más lesz (a blogban), de mindenképp nagy idő a tíz év, közben mintha mégsem jutottam volna semmire ebben a tíz évben. Komoly vissza-előrenézésben vagyok (magamban) és átértékelésekben. Meglátjuk...

Visszatérek ehhez a naptárformához idén. Korábban sok éven át őszi naptárváltós voltam. Idén úgy döntöttem, hogy újra így lesz. Szeptember 1-től indul és '22 december végéig érvényes. Tehát ez a naptáram lesz 40, 41 és 42 évesen is. Meglátjuk, mi kerül a naptárba.

Csak az az óra a miénk, amelyikben jól érezzük magunkat... Gárdonyi Géza

Rózsadomb - Károlyi-kert - Múzeumkert A nap, illetve a délután többi képét is feltöltöttem, bár igyekszem már inkább szemmel megnézni ami előttem van és nem feltétlenül a telefon után tapogatni, hiszen nem nézem vissza a képeimet. https://photos.app.goo.gl/JYxh26DUsmW9zeLs6

A múlt heti kreatív termékem, ami szülinapra készült.  A szülinapos régóta kíváncsi a tavalyi karanténkockákra, de még nem fértem hozzájuk lélekben, időben, ihletben. Gondoltam most eljött az ideje és egyik ajándéknak kitaláltam, hogy két kockából kicsi béléssel készítek egy kis nesszeszert, ami alkalmas lehet papírzsepinek, maszknak, eü-cuccoknak, stb. Kicsit még körbehorgoltam még egyszer, elkészült a bélés, hogy diszkrétebb legyen és még egy gomb is került rá.

Egy hete pénteken (a már mutatott Café Frei-hűsölés után) a Falk Miksa utcán sétáltam a körút felé, amikor ez a kis motoros csalingázott előttem. Teljesen váratlanul állt meg többször és cikázott a járda teljes szélességében. (A hozzá tartozó anyuka bőven előtte járt.) Az utolsó nagy megállásakor konkrétan tényleg majdnem átestem rajta, pedig épp ott már siettem volna, mert egy elég rosszarcú, nagyon lerobban hajléktalan ácsorgott az egyik épület előtt. Motoros barátom "büntetőfékezett" és a teljes gyermeki tisztaságával megállt az Illető előtt, várakozóan ránézett és ráköszönt: SZIAAA!!! Az Illető arca a lehetőségekhez képest felragyogott és visszaköszönt. Én erre felnőttként képtelen lettem volna, amit ez a kis motoros művelt. Megilletődöttségemben alig találtam meg a körúthoz érve a feloldó kódot a telefonomon, hogy azért egy emlékfotó legyen... Maradj ilyen 'kisember'...! 

Érdemes meghallgatni, nagyon is...

A különbség a két helyszín között magyar órák tekintetében.  Nem pont ugyanannak a napnak az időjárását fotóztam, de egyébként egész héten ez volt a jellemző - mindkét helyen. Náluk 'kicsit' több volt az eső, és nappali hőfokokok...

Kb. két hete ZnéZs a kezembe nyomta az egyik kedvenc ruháját, hogy lett rajta egy folt a fodrászos hajfestés után, valamit hímezzek rá. Nem csináltam még ilyet, de szó nélkül átvettem a ruhát és napokig járt a fejem, hogy is legyen. Tudtam, hogy szereti ezt a ruháját, volt némi nyomás. :) Aztán múlt hétvégén csak nekiültem (közben extra stressznek épp akkor ázott be MEGINT nagyon durván a fürdő plafonja), lesz ami lesz... Nem mutatom meg, hogy hol volt a folt, ami ugyan pici volt, de épp eléggé elrontotta a ruha alját, íme, ezt találtam ki álcának. :) És még a vállánál is kapott egy kisvirágot. ZnéZs-nek tetszett. :)

Munka utáni munka előtti várakozás. Az a limonádé főleg díjnyertes volt. :)

Nagyon régi, nagyon sokat hordtam, múlt héten pakolás közben került a kezembe.

2 utáni erőgyűjtés a délutánhoz, meleghez, hétvégéhez és 9 hónapos énünneplés.

 Egyre kevesebb van a 40-ből, 3 hónap múlva már a nulla is átalakul. Sokat gondolkozom sok mindenen, remélem, hogy szülinapig sikerül elérni ilyen-olyan változást, mert a jelenlegi bőrömben, körülményeimben nem igazán érzem jól magam.

 A ma esti, illetve tegnapi program: Színlap:  #válaszfalak Az első színházi színház hosszú hónapok óta ráadásul szabadtéri (féle)... 🤭 a nagy flow és katarzis ugyan elmaradt, de voltak fontos és jó részek is. Amúgy keményen elgondolkoztatott és eszembe juttatott pár dolgot, pont egy mai telefon kapcsán is, és hogy pl.én miért maradtam inkább egyedül, miért nem törekedtem arra, hogy másként alakuljon, stb stb... több felesleges rész is volt sajnos benne... Kern Andrást nagyon rég láttam, neki kifejezetten örültem, érdekes karaktere van, az a bizonyos keveset beszél, de akkor... típusú hallgatag férj. Hernádi és még többen is nem annyira győztek meg, nem történt meg a színpadi "levés-vanás"... 

Nem teszek különbségek a fonalas, anyagos és egyéb hobby boltok között (és a virágost is ide számítom), tehát... :) 

 Tegnap erre vitt az utam, készültek a 6-os misére tárt ajtókkal, orgonaszóval. Szép emlékek fűznek ehhez a templomhoz, bementem kicsit imádkozni, a misét sajnos nem tudtam megvárni, mert már késésben voltam Erzsébetről, és még utána este is vártak rám dolgok, de jól esett. Hálás voltam, hogy be tudtam menni.

 Tegnapelőtti fotó, épp az Optikába siettem. Ezer éve nem jártam erre, Mikszáth úr mögötti épületben is dolgoztam a mentálos időkben. Abból az időből talán az ottani irodánkat szerettem legjobban.