M+ margójára

Íme a Jekyll & Hyde párbaj: https://www.youtube.com/watch?v=DgIUXje_-h0&fbclid=IwAR3b3wyZryg-GZ_q_NV2yBUX0DnWvzQDcqJsMipGqIGpz_EbOOe5Yw9fr1o

és a Szegény kissrác: https://www.youtube.com/watch?v=hX_isf4gcmc&fbclid=IwAR3iwyRgPCzS1OsD6uTJS-3IVXZJQooNxXdUxngcHgSi1EMydvuIghKTgGk

Az még eszembe jutott azért, hogy mennyire megváltozott a Covid alatt-óta a művész-néző viszonya. Mennyivel hálásabbak egyébként (már amelyik persze), hogy nézők előtt lehetnek, énekelhetnek, játszhatnak, stb... Ezek a haknik mindig közvetlenebbek, kedvesebbek voltak, de most már azt érzem, hogy a jó többség tényleg boldog, hogy ott lehet, hogy dolgozhat, hogy van kinek. Most már időnként van visszatapsolás, amikor a művész letapsol a nézőtérre, ami egy egészen felemelő dolog. Mert ők azt mondják, hogy mi bátorítjuk őket, pedig mi (én) meg azért megyünk, hogy kapjunk, hogy segítsen az élmény előremenni...

Az is eszembe jutott, hogy a Rudolf és Mozart musical mennyire tartja magát még mindig, és a Rebecca is be fog állni ebbe a sorba majd, közben meg van több, ami elveszik. Mert oké, a Hair nem hiányzik, de Rent-ből, Popfesztivál-ból, Rómeó-ból olyan szívesen hallanék. Vagy más dalokat a Nyomorultakból, Annában is van/lenne nagyon sok más, József, Csapat, stb, stb... vagy lehetne minden évben egy nagy Miklós Tibi-gála, a dalaiból egy szép koncert.